Egy új teknősfajt írt le az Ősi Attila vezette MTA–ELTE Lendület Dinoszaurusz Kutatócsoport a bakonyi késő kréta gerinces lelőhelyről; a Foxemys trabantit az iharkúti ásatások „nélkülözhetetlen, elnyűhetetlen és hűséges” terepjárói után nevezték el.

A felfedezésről a Geological Magazine szakfolyóiratban jelentették meg közös tanulmányukat Rabi Márton és Botfalvai Gábor, a kutatócsoport tagjai, illetve Tung Haj-jen (Haiyan Tong), a pekingi Gerinces Paleontológiai és Paleoantropológiai Intézet (Institute of Vertebrate Paleontology and Paleoanthropology) munkatársa.

A 86 millió éves iharkúti lelőhelyen számos teknősegyed izolált maradványait tárták fel az elmúlt évek során, köztük koponyákat, részleges páncélokat és a csontváz számos más elemét. A Foxemys trabanti egy mára már kihalt, de egykor igen elterjedt csoportba, a nyakfordító teknősök közé sorolható Bothremydidae családba tartozik. Testvércsoportjuk leszármazottai (Podocnemididae család) ma is élnek Dél-Amerika északi felén és Madagaszkáron.

„Ez a teknős az úgynevezett Gondwana-rokonságot mutató csoportba tartozik. Az egykori Gondwana szuperkontinens a mai Dél-Amerika, Afrika, Ausztrália, Antarktisz, India és Madagaszkár területét foglalta magában. A késő krétakori Bothremydidae-teknősök Afrikából vándorolhattak Európába, amely Magyarország területével együtt akkoriban merőben más ősföldrajzi képet mutatott, kiterjedt szigettenger volt” – mondta az MTI-nek Ősi Attila.

A paleontológus kifejtette: az európai késő krétakori gerinces leletek között nagyon kevés az afrikai vagy dél-amerikai eredetű. Egyre több azonban a bizonyíték arra, hogy az ázsiai „betelepülők” mellett, mint amilyen az Ajkaceratops – amelyről két éve a Nature-ben jelentetett meg tanulmányt Ősi Attila – a szigetvilágot délről is „ostromolták” a gerincesek. Erre utalnak az Abelisauridae ragadozó dinoszauruszok, bizonyos krokodilok fosszíliái és a Bothremydidae-teknősök. „Valószínűleg több hullámban, szigetről szigetre vándoroltak, a  folyamat talán több tízmillió éven keresztül tartott” – jegyezte meg Ősi Attila.

Mint Rabi Márton, a tanulmány első szerzője az MTI-nek elmondta, ilyen leletek korábban ismertek voltak Nyugat-Európából, de a kontinens keleti részén még nem került elő ez a teknős.

„Az a szűkebb csoport, amelybe a Foxemys trabanti tartozott, csak Európában fordult elő, ez valószínűleg édesvízi életmódjukkal függhet össze, amelynek következtében hosszú tengeri utat képtelenek voltak megtenni” – magyarázta Rabi Márton.

Ismertetése szerint a Foxemys trabantit leginkább a ma Dél-Amerika északi részén élő, nagy folyami teknősökhöz lehet hasonlítani. Nagyon lapos és erős páncélzatuk volt, amelynek hossza elérte az 50-60 centimétert. „Kifejezetten vízi életmódot folytattak, nagy testméretük okán a mai amazonasi Podocnemis unifilishez hasonlóan a folyó mélyebb, erősebb sodrású szakaszait részesíthették előnyben. Élőhelyüket csak nagyon ritkán, leginkább fészkelésre hagyhatták el” - fejtegette Rabi Márton.

A Foxemys trabantinak széles koponyája és rágófelülete volt, ami viszont a Podocnemistől eltérő táplálkozásra utal. „A ma élő Podocnemisek növényevők. A Foxemys trabanti széles rágófelületével viszont keménypáncélú táplálék – például kagylók és csigák – fogyasztására specializálódhatott. Ez az összefüggés a koponyaalak és a táplálékpreferencia között jól ismert a teknősök körében, és az evolúciójuk során számos alkalommal megjelent az egymástól független fejlődési vonalakon – összegezte Rabi Márton.

Botfalvai Gábor hozzátette: a bothremydida teknősök a kréta végén a dinoszauruszokkal együtt eltűntek Európából, és legközelebb csak több mint 17 millió év múlva vált újra elég meleggé avagy „nyakfordítóteknős-baráttá” az éghajlat, amikor is ezúttal a Podocnemididae csoport vándorolt be a kontinensre”.

Részletek a kutatásról az MTA honlapján olvashatók.