Téves az a nézet, hogy a két- vagy többnyelvű emberek mindenképpen remek tolmácsok vagy fordítók, írja egy orosz-angol kétnyelvű környezetben felnőtt blogger a Creat Your World Book oldalán. A szerző érveiből válogatunk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A blogger szerint azok az emberek, akik többnyelvű környezetben nőttek fel, nem fordítanak a nyelvek között állandóan a fejükben. Miközben az egyik nyelven beszélnek, nem keresik meg a megfelelő kifejezéseket a többi általuk beszélt nyelven. Így ebben nincs is feltétlenül gyakorlatuk.

Emellett könnyen előfordulhat, hogy bizonyos témakörökben csak az egyik nyelvükön járatosak. Példának azt hozza fel a szerző, hogy annak ellenére, hogy ők otthon oroszul beszéltek, neki autókkal kapcsolatos szókincse csak angolul van. Így ha mondjuk elromlik a sebességváltó, ezt csak angolul tudja elmondani.

A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy a szókincs különbözőségének messzemenő következményei lehetnek. A bevándorlócsaládok ugyanis sokszor a befogadó ország nyelvén remekül beszélő kisgyermekeiket használják tolmácsnak. Ám ennek nagy a veszélye. Például ha elmennek az orvoshoz, és a gyerek felcseréli a fordítás során a ’vese’ és ’máj’ jelentésű szavakat, az akár a beteg félrekezeléséhez is vezethet.

Nagyon nem mindegy, itt mit tolmácsolunk
(Forrás: Wikimedia Commons / Eric Lippmann, US Navy / PD)

Harmadrészt a blogger kiemeli, hogy a többnyelvűeknek nem feltétlenül ugyanolyan fejlett az íráskészsége minden nyelven. Könnyen lehet, hogy az egyik nyelven csak beszélni tudnak folyamatosan, de az íráskészségük hiányzik – főként, ha ezt a nyelvet sosem tanulták iskolai körülmények között.

A fentieken kívül kitér több olyan problémára is, amivel a hivatásos tolmácsok is szembesülnek. Egyrészt gyakran előfordul, hogy a beszélgetőpartnerek nem tartanak elegendő szünetet a tolmács számára, belevágnak a szavába. Ha nem szinkrontolmácsolásról van szó, ez lehetetlenné teszi az üzenet közvetítését.

Másrészt a tolmács munkája amellett, hogy szellemileg is rettenetesen megterhelő, a feladat érzelmi oldalról sem szabad elfeledkezni. Hiszen a tolmácsnak sokszor kell olyan gondolatokat közvetítenie, amikkel ő maga nem ért egyet. Sőt, a beszélgető felek érzelmeit is közvetítenie kell valamilyen szinten. És mivel az ő szájából hangzik az üzenet, a címzett érzelmi reakciója is rá irányul, nem pedig az üzenet küldőjére.

Néha a tolmácson csattan az ostor
(Forrás: Wikimedia Commons / Kristina Gupton, U.S. Army / PD)

Végül arról is szól a cikk írója, hogy igen gyakran ismerősök – sőt, néha vadidegenek is – megkérik, hogy szívességből tolmácsoljon nekik, vagy fordítson le ezt vagy azt, hiszen ez neki, kétnyelvűnek milyen könnyen megy. A szerző a fenti érvek miatt úgy gondolja, ez túl nagy teher egy kétnyelvű számára. A cikk zárásaként azzal a kéréssel fordul az olvasókhoz, hogy ne felejtsék el, hogy abból, hogy valaki többnyelvű, még korántsem következik, hogy az a küldetésük, hogy fordítók és tolmácsok legyenek.

Forrás

Why I Hate Interpreting and Translating: multilinguals are not “natural” interpreters and translators