-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Persze. Csakhogy a nyelvészek a nyelvekkel foglalkoznak. Téged azért n...2024. 11. 05, 21:00 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: Érdemes elolvasni.. mersz.hu/dokumentum/matud__312 ..Tapasztalat az, ho...2024. 11. 05, 20:38 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Itt tudsz blogot indítani: blog.hu Azt hiszem ha jól megy fizetnek is ...2024. 11. 04, 11:35 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Neked csak az kell, hogy ideöntsd a mantráidat. Idézel egy mondatot, a...2024. 11. 02, 21:51 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: Kiegészítés: Nem értettem félre amit írtál, csak a "valamilyen szinten konstruktív" beszél...2024. 11. 02, 21:48 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Önt is felzaklatták már a „felesleges” idézőjelek vagy a rosszul használt aposztrófok? Hát nem könnyű helyesen írni, az tény. Linkelünk néhány blogot, amikből megtudhatja, mit is az az idézőjel-abuzálás.
Vannak nyelvek, amelyek helyesírása irigylésre méltóan egyszerű. Ilyen például a német és a spanyol. Mindkettőre csupán néhány – számunkra furcsa – írásszokás jellemző: a németben nagybetűvel írandók a főnevek, a spanyolban pedig a kérdő- és felkiáltójelet a mondat elejére is ki kell tenni.
Akadnak ennél nehezebb nyelvek is; a franciák például már-már arcátlan büszkeséggel hirdetik, hogy nyelvük nem csupán nyelvtani vagy kiejtési, de helyesírási szempontból sem sorolható a könnyen elsajátíthatók közé. És mit tagadjuk: logikai szempontból a magyarra sem lehetünk büszkék.
A helyesírás fontos része a központozás (azaz az írásjelek használata). Ez már jóval magasabb helyesírás- és nyelvtudást igényel, mint mondjuk a muszáj leírásának kérdése, hiszen szerkesztést, tervezést igényel. Sajnos, a nyelvoktatásban a kérdés nem kap elég nagy hangsúlyt. Márpedig kellene, mert ha az ember egy világnyelven – például kézenfekvő módon angolul – szeretne a középfoknál magasabb szinten megtanulni, abba a központozás ismerete is beletartozik (-na).
Az angol központozás nem túl bonyolult. A magyarhoz képest az egyszerűség jellemzi: kevés vessző, kevés felkiáltójel, kevés különleges írásjel. Minket most kettő érdekel: az egyik a magyarban jóformán ismeretlen aposztróf ('), a másik a nálunk is használatos idézőjel („”). A formai különbségtől (az idézőjel esetén) most tekintsünk el.
Kezdjük az örök szingli aposztróffal. Az angolban három dologra használható: 1. idézeten belül idézésre, 2. szavak, szószerkezetek rövidítésére (do not > don't), 3. birtoklás kifejezésére (McDonald's). Azt hinné az ember, hogy egy ilyen írásjel használatát nem lehet eltolni. Pedig de. Az angolul értők számára tanulságos lehet ez a blog, ami csak azt bizonyítja, hogy a rossz angol helyesírás nemcsak a külföldiek sajátja.
Ha az aposztróf szingli, az idézőjel tandem. Akárcsak a magyarban, az angolban is elsősorban az egyenes idézés eszköze, de stiláris szerepe is van – amit ugyanis idézőjelbe teszünk, azt nem úgy értjük, ahogy mondjuk. Éppen ezért jó kérdés, hogy mégis miért burjánzott el annyira a használata az angolban, de a zseniális Felesleges idézőjelek blog arról tanúskodik, hogy ez nem csak minket érdekel és zavar.
Olyan jó, hogy nem csak nekünk van nyelvészblogos öniróniánk!