nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • Sultanus Constantinus: @Roland2: Szerintem a magyarázat sokkal egyszerűbb: egy szép lányt/nőt sokkal többen megné...
    2019. 09. 15, 11:30  Anti-PC shaming
  • Roland2: "A másik problémám az volt, hogy miért éppen lány van a borítón.(.....) Mivel a tankönyvbo...
    2019. 09. 15, 10:29  Anti-PC shaming
  • Roland2: "A másik problémám az volt, hogy miért éppen lány van a borítón.(.....) Mivel a tankönyvbo...
    2019. 09. 15, 10:29  Anti-PC shaming
  • szigetva: @Sultanus Constantinus: Pedig hát: www.abbreviations.com/serp.php?st=PC&p=99999
    2019. 09. 14, 15:25  Anti-PC shaming
  • aspen: "gondolnunk kell azokra is, és vannak ilyenek, akik viszonylag szolgaian követik a tanköny...
    2019. 09. 14, 12:18  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ha már a spájzban vannak
Orosz nevek magyar szövegben

Ha amúgy sem tudunk oroszul, nincs nagy szükségünk arra, hogy el tudjuk olvasni az orosz szövegeket. Az azonban előfordulhat, hogy egy híres orosz személyiség nevét vagy egy földrajzi nevet szeretnénk leírni helyesen – ekkor nincs más dolgunk, mint megnézni az eredeti írásmódot, és a megadott szabályok alapján átbetűzzük a nevet. Néhány nehézséggel így is meg kell küzdenünk, abban pedig ne is reménykedjünk, hogy úgy tudjuk felolvasni a szöveget, hogy anyanyelvi beszélők is megértsék.

Fejes László | 2011. december 9.
|  

Nem, hiába tanuljuk meg a cirill betűk minden csínját-bínját, nem fogjuk tudni szépen felolvasni az orosz szövegeket. Ennek az az oka, hogy az orosz szavak helyes ejtéséhez tudnunk kell, hogy az adott szóban hova esik a hangsúly – amit viszont a helyesírás nem jelöl. Így például Voronyezs városának nevében a középső szótagra esik a hangsúly, és magyar füllel a város neve körülbelül [varónyizs]-nek hangzik (első szótagi hangsúly esetén *[vóranyizs], utolsó szótagi hangsúly esetén *[varanyézs], de akár *[varanyózs] is lehetne). Arra sajnos azonban semmilyen szabályt nem tudunk adni, hogy a hangsúly mikor hova esik: az oroszul jól tudók is bajban vannak, ha ismeretlen szóval találkoznak, sőt, az orosz nyelvművelők egyik kedvenc szórakozása azért cikizni az orosz anyanyelvűeket, mert nem oda teszik a hangsúlyt, ahova az irodalmi norma szerint – azaz szerintük – kellene. Azt ugyan el tudnánk mesélni, hogy a hangsúly helye miképpen befolyásolja az egyes hangok ejtését, és talán egyszer meg is tesszük. Most azonban igyekszünk a gyakorlatban is jól használható ismereteket nyújtani, ezért megmaradunk az átírás kérdésénél.

Az átírás módját nem a helyesírási szabályzat szabja meg, hanem külön rendelkezések vonatkoznak rá. Ezek az A cirill betűs szláv nyelvek neveinek magyar helyesírása című munkában láttak napvilágot 1985-ben (egy kötetben a görög átírásra vonatkozó szabályokkal).

A szabályos átírás viszonylag könnyen követhető szabályokat tartalmaz, követésükhöz nincs szükség orosz nyelvtudásra. Csupán egy dolog okozhat problémát: az, hogy a ё-ról a két pont elhagyható. Sajnos ilyen esetekben a pontos átíráshoz tudni kell, hogy az е helyén állhatna-e ё. Néhány esetben nagyobb eséllyel tippelhetünk erre. Sok orosz név van, amelyben a név végi -ев -ovként írandó át, pl. Горбачев (~ Горбачёв) – Gorbacsov. Sajnos ez sem mindig van így, de az ilyen esetek gyakoribbak. Ha lehetséges, minden ilyen esetben jobb ellenőrizni az orosz internetes forrásokat!

Voronyezs (Воронеж)
Voronyezs (Воронеж)
(Forrás: Wikimedia Commons / Insider / CC BY-SA 3.0)

Az orosz írás szótagírás?

A kérdésre persze rávághatjuk, hogy nem – ugyanakkor a kérdés nem alaptalan. Akik semmit sem tudnak az oroszról, de elolvasták a cirill betűkről szóló cikkünket, azok azt hihetik, hogy már tudják, milyen hangok vannak az oroszban: hiszen felsoroltuk, hogy mely betűk milyen hangokat jelölnek, nyilván ezek az orosz nyelv hangjai. Ha azonban Az orosz [dj], [tj] és [nj] nem pontosan úgy hangzik, mint a magyar [gy], [ty], illetve [ny] (ez utóbbiak ugyanis nem platalizáltak, hanem palatálisak), de ebbe a kérdésbe most nem megyünk bele: a lényeg az, hogy a magyar anyanyelvűek így hallják ezeket a hangokat. végiggondolják, milyen orosz neveket ismernek, feltűnhet, hogy ezekben nem ritkán előfordulnak a [gy], [ty], [ny] hangok – márpedig nem volt olyan betű, mely ezeket jelölte volna. Valójában az a helyzet, hogy az oroszban szinte minden mássalhangzónak van ilyen, „lágy”-nak, szakszóval palatalizáltnak nevezett párja. Ezeket cikkünkben [xj]-vel fogjuk jelölni (az x helyén a „kemény”, azaz palatalizálatlan mássalhangzó jele áll majd). A palatalizált hangok körülbelül úgy hangzanak, mintha a megfelelő palatalizálatlan mássalhagzó után egy rövid kis [j]-t ejtenénk – ugyanakkor nem úgy, mint a megfelelő mássalhangzó és a [j] kapcsolata (amely egyébként igen ritka az oroszban).

Nos, a palatalizált hangoknak nincsenek külön betűjeleik, hanem többféle módon jelölik őket. A magyarok számára a legszimpatikusabb bizonyára az a helyzet, amikor a palatalizált mássalhangzót nem magánhangzó követi (hanem másik mássalhangzó – vagy éppen a szó végén áll). Ebben a helyzetben az ь betűt használják, körülbelül úgy, ahogy a magyar helyesírásban az y-t: вь [vj], бь [bj], ть [tj] stb.

Brjanszk (Брянск)
Brjanszk (Брянск)
(Forrás: Wikimedia Commons / Andy Kartashov / CC BY-SA 3.0)

Más a helyzet akkor, amikor a mássalhangzót magánhangzó követi. Ilyenkor a magánhangzó jele jelöli, hogy a mássalhangzó „kemény” vagy „lágy”-e. A „kemény” mássalhangzók után az а [a], о [o], у [u] vagy ы [i] áll, a „lágyak” után az я [a], ё [o], ю [u] vagy и [i]. Időnként találkozhatunk olyan megfogalmazásokkal, mint pl. „a я lágyítja az н-t” – természetesen ez nem így van., Az [n] már azelőtt lágy ([nj]), hogy leírnánk. Mi csak jelezzük ezt a lágyságot azzal, hogy utána я-t, és nem а-t írunk. Aki figyelmes, az emlékszik, hogy ez első három jelölheti a [ja], [jo] vagy [ju] hangkapcsolatokat is – de nem ebben a helyzetben! (Hogy mikor, arra lejjebb térünk vissza.) Kissé bonyolultabb az [e] jelölésének kérdése, ugyanis ezt szinte mindig az е jelöli, függetlenül attól, hogy a megelőző mássalhangzó „kemény”-e, vagy „lágy”. Ennek az a magyarázata, hogy eredeti orosz szavakban [e] előtt amúgy is csak „lágy” mássalhangzó állhat – az idegen eredetű szavaknál tudni kell, hogy miképpen ejtendő: az интернет például [internet]-nek, és nem [intjernjet]-nek, mint azt sokan gondolják.

A magyar átírás ezen a területen igyekszik úgy jelölni az orosz hangokat, ahogy egy magyar beszélő hallaná őket. Ennek azonban az a következménye, hogy viszonylag összetett szabályai lesznek az átírásnak:

  • Ha д, т vagy н után áll я, е, ё, ю, и vagy ь, akkor a mássalhangzót gy-nek, ty-nek, illetve ny-nek írjuk át, például: Тюмень – Tyumeny.
  • Ha más mássalhangzó után áll я, ё vagy ю, akkor általában a „kemény” mássalhangzót jelölő betű után j-t írunk: Брянск – Brjanszk.
  • Ha más mássalhangzó után е, и vagy ь áll, akkor a „lágyság”-ot külön nem jelöljük: Пермь – Perm.
Tyumeny (Тюмень)
Tyumeny (Тюмень)
(Forrás: Wikimedia Commons / Сахаров Александр / CC BY-SA 3.0)

Az eltérő jelölési módoknak az az okuk, hogy az adott mássalhangzók lágysága a magyar fül számára csak a „mély” mássalhangzók esetében feltűnő, és akkor is inkább [j]-végű mássalhangzó-kapcsolatként érzékelhető. A „magas” mássalhangzók előtt, illetve szó végén a gyakorlatlan magyar fül nem igazán képes felfedezni a „lágyság”-ot. Vannak azonban szavak, ahol hagyományból, illetve a rögzült magyar kiejtés miatt írunk j-t: szovjet (совет).

Páratlanok

Van azonban néhány kivétel is. Mint feljebb jeleztük, az oroszban majdnem minden mássalhangzónak van „lágy” párja. Van azonban néhány kivétel, amelynek nincs. Ezek közül nem foglalkozunk azokkal, amelyek „kemény”-ek, még sincs „lágy” párjuk, mivel ezek az átírás szempontjából nem jelentenek gondot. Érdekesebbek viszont azok, amelyeknek azért nincs „lágy” párjuk, mert maguk is „lágy”-ak – ezekben az esetekben az átírás kicsit más, mint a fent bemutatott. Szerencsére csak két olyan betű van, amely ilyen hangot jelöl.

Az egyik a ч [cs], melyet mindig cs-ként írunk át. A másik a щ. Mint azt korábban leírtuk, a betű egy [s]-hez hasonló, de selypítőnek hangzó mássalhangzót jelöl – magyar átírása azonban scs. Ennek az az oka, hogy korábban az oroszban valóban a [scs] hangkapcsolatot jelölte (az ukránban ma is azt jelöli), és az átírás hagyományosan megmaradt. E két betű után után sosem írnak я-t, ю-t vagy ь-t, viszont о-t vagy ы-t sem. A [cso] hangkapcsolatot a чё (че) betűkapcsolat jelöli. Mint azt Gorbacsov nevénél láthattuk, az ilyen betűk után az átírásban sosem írunk j-t.

Perm (Пермь)
Perm (Пермь)
(Forrás: Wikimedia Commons / Latitude / GNU-FDL 1.2)

Jééé...

Azt már az előbbiekben is láthattuk, hogy az orosz szavak magyar átírásában a j gyakran a mássalhangzó palatalizáltságát jelöli. De mi van az orosz [j] hanggal?

Nos, ezt az orosz írás egészen különböző módokon jelöli. Ha a [j]-t nem magánhangzó követi (hanem mássalhangzó, vagy éppen a szó végén áll), akkor a й betűt használják. Ha azonban magánhangzó következik, akkor a я, е, ё vagy ю betűt használják: Югрия – Jugrija. Feltűnhet, hogy a [ji] hangkapcsolatot így nem lehet jelölni: ennek az az egyszerű oka, hogy ilyen hangkapcsolat az oroszban nem fordul elő.

Kicsit nehezebb észrevenni, de ez a jelölés galibákat okozhatna, ha a [j] + magánhangzó kapcsolat egy mássalhangzót követne. Például ha a [nja] hangkapcsolatot szeretnénk leírni, akkor azt írnánk, hogy ня – de ez a [nja]  írásmódja! Arról nem is szólva, hogy miként írjuk le a [njja] kapcsolatot... Nos erre találták ki a legendás kemény- és lágy(ság)jelet. Ha azt akarjuk jelölni, hogy a я, е, ё vagy ю betű [j]-t jelöl, akkor lágy- vagy keményjelet tesznek elé: ha a mássalhangzó „lágy”, akkor lágyságjelet, ha „kemény”, akkor keményjelet. Ez utóbbi igen ritkán fordul elő, elsősorban igekötős igéknél, illetve a hozzájuk kapcsolódó alakoknál: отъезд [ot.jezd] ’elutazás’. Ennél sokkal gyakoribb a lágyságjel használata, pl. статья [sztatjja] ’cikk’. A magyar átírás szempontjából ez nem jelent különösebb újdonságot, a megfelelő átírás otjezd, illetve sztatyja. Ha a lágyságot egyébként sem jelölnénk, akkor itt sem jelöljük, pl. a пью [pjju] ’iszom’ átírása ugyanúgy pju, mint ahogy a пю [pju] betűsort is átírnánk.

Togliatti (Толлятти)
Togliatti (Толлятти)
(Forrás: Wikimedia Commons / Ultilitum)

Bár az átírásban nem okoz nagy gondot, meg kell említenünk, hogy idegen szavakban előfordul a lágyságjel o előtt is, pl. бульон [buljon] ’erőleves’. Hasonlóképpen előfordulhat idegen szavakban a йо betűkapcsolat is: йога [joga] ’jóga’. Még ritkábban fordulnak elő más betűkapcsolatok (pl.  йи), de ezekkel itt nem foglalkozunk: az átírás szempontjából nem okoznak különösebb problémát, hiszen ezek olyan idegen nevek, melyeket amúgy is a forrásnyelv helyesírásan szerint írunk: mivel Йиглава a cseh Jihlava városára utal, így írjuk le, nem pedig *Jiglavaként. Hasonlóképpen a Togliatti olasz kommunista vezérről elnevezett város, Толлятти nevét sem *Tolljattyiként írjuk át.

És mi van az ü-vel?

Akik nem tudnak oroszul, azok is találkozhattak olyan átírásokkal, amelyekben ü szerepelt – például a bül ’volt’ vagy a pervüj ’első’ szóban. Ezek eredeti alakjában ы (был, первый) van. Az ы valóban olyan hangot jelöl, mely magyar füllel [ü]-szerűen hangzik, bár egyébként más hang (olyan, mintha az [i]-t ejtenénk kissé hátrább húzott nyelvvel). Az и és az ы, ill. az általuk jelölt hangok kapcsolatára most nem érdemes kitérni, elég arra emlékeznünk, hogy az и előtt az összes mássalhangzó „lágy”, viszont az ы előtt kemény. Éppen ezért a д, т és н után álló betűről el tudjuk dönteni, hogy az átírt i и-t (ilyenkor az átírás gyi, tyi, nyi) vagy ы-t (di, ti, ni) takar. Más esetekben ilyen lehetőség nincs, például egyaránt bil az átírása a был [bil] ’volt’ és a бил [bjil] ’ütött, vert’ szónak. Ezen próbál segíteni az, ha az ы-t következetesen ü-nek írjuk át: ilyenkor a két betű következetesen megkülönböztethető.

Ezzel az átírással kapcsolatban azonban több dologra kell figyelmeztetni. Először is, nem ez a szabályos, nem ez az elfogadott. Másodszor: ez ugyan valamivel pontosabban tükrözi az eredeti írott alakot, de összességében nem sokat javít (pl. továbbra sem fogjuk tudni, hogy Perm városa nevének végére lágyságjel írandó). Harmadszor: mivel az i/ü megkülönböztetés alapján azt is tudjuk, melyik mássalhangzó „lágy” az i előtt, a gyi, tyi, nyi átírásra semmi szükség – ebben az átírási rendszerben ezt nem is használják: Nyikolaj helyett is Nikolajt írnak. Ha tehát ezt a rendszert használjuk, és a Тим folyó nevét Timként írjuk le, akkor az olvasó – feltételezve, hogy a „szabályos” átírást használjuk – könnyen hiheti, hogy a Tым folyóra gondoltunk.

A Tim (Тым) télen
A Tim (Тым) télen
(Forrás: Wikimedia Commons / Afonin)

Mindezek alapján tehát azt mondhatjuk, hogy célszerűbb a szabályos helyesírást követni. Természetesen ez csak arra vonatkozik, amikor általános témájú, a szélesebb közönségnek szóló szövegben jelennek meg az orosz nevek vagy más szavak. Ha szakszöveget írunk, ahol a kiejtés vagy az eredeti írásmód pontosabb tükrözésére van szükség, másfajta átírás használata a célszerű. Ilyenkor azonban mindenképp tisztázandó, milyen átírást használunk.

Összefoglaló

А а a
Б б b
В в v
Г г g
Д д d
gy (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)
Е е e
je (szó elején, magánhangzó, ь és ъ után)
(l. még: ё)
Ё ё jo
o (ч és щ után)
Ж ж zs
З з z
И и i
Й й j
К к k
Л л l
М м m
Н н n
ny (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)
О о o
П п p
Р р r
С с sz
Т т t
ty (я, е, ё, ю, и vagy ь előtt)
У у u
Ф ф f
Х х h
Ц ц c
Ч ч cs
Ш ш s
Щ щ scs
Ъ ъ (nem jelöljük)
Ы ы i
Ь ь (nem jelöljük)
Э э e
Ю ю ju
u (д, т és н után)
Я я ja
a (д, т és н után)
Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
42 KoolViews 2013. február 26. 23:34

@KoolViews:

Клавдия

41 KoolViews 2013. február 26. 23:27

Miért tartják cikinek a magyar oroszul tanulók a lágy hangokat?

Diákjaim gyakran csak felszólításra mondanak gy-t, ny-t stb.

A dalolást utánzó szó oroszul:

l'a l'a, amit szívesebben ejtünk, ha ki kell olvasni la lának.

Nádasdy is vmelyik cikkében cikinek tartja, ha a Кладия-t Klavgyiának, és nem Klaudiának írjuk át.

Miért?

40 El Mexicano 2011. december 14. 09:47

@scasc: Helyesbítek, a klitikumok (mivel az enklitikum pont azt jelenti, hogy egybeírják a szó után).

39 El Mexicano 2011. december 14. 09:45

@scasc: Pontosan erről van szó, azoknál az alakoknál, ahol az ige végén van, hozzá is kapcsolják (és még a hangsúlyt is jelölni kell a +1-2 szótag miatt). Ma már csak az imperativo, infinitivo és a gerundio alakjaihoz tapadhat hátulról, de régi nyelvben minden alakhoz tapadhatott, sőt, még az előtte álló főnévhez is (la mánol' va besar = la mano le va a besar [Cid]). A franciában viszont elölről is összevonják, ha magánhangzóval kezdődik a szó. Ezért írtam annak idején itt valahol (amiből nagy vita lett), hogy az enklitikumok úgy viselkednek szinte, mint a magyar toldalékok, csak nem írják őket egybe a szavakkal.

38 scasc 2011. december 14. 09:02

@El Mexicano: Mondjuk akkor felmerülhetne, lévén enklitikus, és a spanyol az enklitikus, hangsúlytalan névmásokat már úgyis egybeírja (-lo, -se, -me, ...), hogy akkor legyen <tequiero> ;-)

37 El Mexicano 2011. december 13. 18:39

@scasc: Nem. :) Akkor az úgy hangzik, hogy te quiero a ti [te'kjero a 'ti]. Még az elnevezése is az, hogy "hangsúlytalan személyes névmás" (te), míg az elöljárós eset, a ti, hangsúlyos.

buscon.rae.es/dpdI/SrvltConsulta?lema=pronombres%20 personales%20átonos

De nem offolok tovább, mert megint megkapom, hogy "mindig a spanyolnál kötünk ki" (sajnálom, de mivel csak ehhez értek, nem tudok jobb példát hozni).

36 scasc 2011. december 13. 16:34

Hm, hm. Szerintem ha a guapa kérdőre von, hogy őt szereted-e, vagy Carment, akkor bizony a "te quiero" is ['te,kjero]-nak hangzik.

35 El Mexicano 2011. december 13. 16:05

@scasc: Dehogynem! Éppen arról van szó, hogy nagyon nem mindegy, hogy hangsúllyal ejtenek-e bizonyos szavakat egy mondatban, vagy sem, a helyesírás pedig ezt jelöli. Teljesen valós példa: si quiere [si'kjere] 'ha akarja' vs. sí quiere ['si,kjere] 'igenis akarja'; te quiero [te'kjero] 'szeretlek' vs. té quiero ['te,kjero] 'teát szeretnék'. A spanyolban ráadásul az egy szótagú hangsúlyos szó magánhangzója hosszú is, a hangsúlytalané rövid. A több szótagú szavakban a hosszúság nem annyira számít. Az újlatin nyelvekben vannak alapból hangsúlytalan szavak, ill. alapból hangsúlyosak. Vannak tehát minimális párok, amelyeket épp ez a jegy különböztet meg, semmi más.

34 Fejes László (nyest.hu) 2011. december 13. 15:49

@Loddi: Ugyan már, a szavak ragozott alakjai nem történeti okokból olyanok, amilyenek? ló : lovak, tó : tavak, só : sók

@LvT: „Az volt az érzésem, hogy a "ha írnak is lágyságjelet, az akkor sem a lágyságot jelöli" megjegyzést érthetik úgy az olvasók, hogy a <ч> (cs) hang kemény lenne: holott éppen lágy. ” Miért értenék úgy? A cikkben le van írva, h a ч mindig lágy – ezért nem jelölheti a lágyságjel a lágyságát.

@maxval: Az egész cikk az oroszról szól, ahogy a címe is mutatja.

33 maxval 2011. december 13. 14:09

Hozzá kellett volna tenni: mindez csak az orosz cirillre érvényes.

32 scasc 2011. december 13. 10:57

@El Mexicano: Amit itt írsz nem hangsúly, hanem csupán ortográfiai konvenció. Míg általában az ékezetet az adott nyelvek a várhatótól eltérő hangsúly jelölésére használják, ezeknél a rövid szavaknál csak a homgráfok megkülönböztetését szolgálják, nem valós hangsúlybeli különbségtétel.

31 El Mexicano 2011. december 12. 17:44

@Loddi: Ez akkor pluszinformáció, így teljesen más a helyzet. Egyébként ez sem annyira magától értetődő, mert pl. a legtöbb újlatin nyelvben bizonyos egy szótagú szavaknál is jelentősége van a hangsúlynak, vagyis annak, hogy hangsúlyos-e vagy hangsúlytalan a mondatban (pl. sp. mas 'azonban' vs. más 'inkább/jobban, több(et)'; olasz ne 'abból, onnan, tőle' vs. né 'sem').

30 LvT 2011. december 12. 16:49

@Fejes László (nyest.hu): >>ha írnak is lágyságjelet, az akkor sem a lágyságot jelöli [...] Igaza van, nem hideg van, hanem alacsony a hőmérséklet. :)<<

Azért voltam bátor a 19-esbeli definíciót precizírozni, mert nem mindegy, hogy az Antarktiszon vagy az Amazonas-medencében mérjük-e a 0 fokot. Az előbbi helyen ez meleg, az utóbbi helyen pedig hideg.

Az volt az érzésem, hogy a "ha írnak is lágyságjelet, az akkor sem a lágyságot jelöli" megjegyzést érthetik úgy az olvasók, hogy a <ч> (cs) hang kemény lenne: holott éppen lágy. Ennek ott van jelentősége, hogy más hangok pedig mindig kemények (még ha prejotált mgh. is állna mögöttük). Az előbbi az Antarktisz, az utóbbi az Amazonas esete...

29 Loddi 2011. december 12. 16:48

@Fejes László (nyest.hu): Az e - ё kérdés nem történeti, hanem igenis leíró, mivel egyazon szó paradigmáján belül is változhat aszerint, hangsúlyos vagy hangsúlytalan-e a szótag, pl. замёрзнуть (bef.) de замерзать (foly.) 'fázik, fagy' (a második szóban a hangsúly az utolsó szótagon) stb.

A совершённый vs. сoвершéнный érdekes példa, a két szó gyakorlatilag ugyanaz mind alakját, mind jelentését tekintve, szinte csak a hangsúlyos szótagban lévő magánhangzóban térnek el egymástól. Ez viszont már tényleg történeti fejtegetést igényelne.

28 Loddi 2011. december 12. 16:27

@El Mexicano: Az egy szótagú szavak egészen más megítélés alá esnek, mivel ezekben a hangsúlyos - hangsúlytalan ellenétnek nincs értelme. Egyébként van pár kivétel (nem éppen a tagadószó), amelyek történeti okok miatt másképp működnek, de számuk igencsak csekély.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X