@gorilla: Való igaz, köszönjük.

AZ eredeti Rosetti-kő -> Az eredeti rosette-i kő

(képaláírás).

Az utolsó két mondatban meg sok a választék meg a szerepel.

Amúgy érdekes.

@Fejes László (nyest.hu):

"a nyugati nyelvészek logikusnak látják a magyar nyelvet? Ezt melyik szakkönyvben olvastad?"

Szerintem itt a Nyesten :) de most nem találtam a cikket. Az biztos, hogy nem "A magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke?" posztról van szó. Lehet, hogy csak a fórumon vetette fel valaki.

Tudja, ez az a gyakran idézett legenda, hogy száz éve megkérdeztek egy svéd nyelvészt, aki lelkendezve mondta, hogy "ötven nyelvet beszélek, és tényleg büszkék lehetnek magukra, mert a magyar a leglogikusabb és leggyönyörűbb mind közül". Ugyanezt a sztorit Mezzofanti bíborossal is mesélik.

Amire is az volt a válasz, hogy ez vagy teljesen légből kapott hír, vagy pedig csak arról van szó, hogy az illető nyelvész nem ismert más ragozó nyelvet, ezért látta nagyon különlegesnek és logikusnak a magyart.

Elég régen olvastam, csak azért jegyeztem meg, mert laikus létemre ekkor találkoztam először az agglutináló kifejezéssel.

@Galván Tivadar: És akkor a leggyakoribbak, mint a _hate_ meg a _hat_ még szóba se került.

De azért nem kitalálhatatlan a dolog: a _political_-ben hangsúlytalan, a _war_-ban _w_ van előtte, akkor mindig olyan, mintha _o_ lenne, a _fare_-ben a szóvégi _e_ mutatja, hogy hosszú, a _branch_ meg csak a dél-angliaiak szokása, másutt olyan, mint a _hat_.

@Pesta: "nézzük meg az angolt: hiába kevés a betű, már a legelsőt, az a-t is hányféleképpen lehet kiejteni." A múltkor olvastam itt a nyest-en egy hasonló cikket, abból ragadt meg bennem ez a tévhit. Aztán a kezembe került egy hírszerző csellista életrajza, abban fordul elő a Political Warfare Branch nevű szervezet (bármit is jelentsen ez). No most ebben négy "a" van, és mind a négynek különbözik a kiejtése.

@scasc: @maxval: A nyelvtani esetnek semmi köze nincs ahhoz, hogy toldalékolással, hajlítással vagy más módon fejeződik. Alaktani kategóriáról van szó, ami a szavaknak a nyelvtani viszonyait jelöli a mondaton belül. Sőt, mondattanilag akkor is esetről beszélünk, ha elöljárószóval fejezik ki, és nem is a szót ragozzák.

@maxval: „eleve az "eset" nem is igazán alkalmazható az uráli nyelvekre” Áruld már el, hogy miről beszéltek!

Mellesleg a cseh esetek száma éppúgy kérdéses, mint a magyaroké.

Igen, ez a "hány eset van" nagyon jellemző. Cseh haverom azon röhögött, hogy a magyarok még abban sem tudnak megegyezni, hogy a magyarban hány eset van. Persze, elmagyaráztam neki, hogy a magyar esetek egészen más jellegűek, mint a csehek, s eleve az "eset" nem is igazán alkalmazható az uráli nyelvekre.

@DJS: „a nyugati nyelvészek azért látják logikusnak a magyar nyelvet” Ezt melyik szakkönyvben olvastad?

@scasc:

"Komolyan, ragozó nyelveknél elég kevés értelme van esetekről beszélnünk."

Nagy-magyarokkal vitatkozva írta egyszer egy nyelvész, hogy a nyugati nyelvészek azért látják logikusnak a magyar nyelvet (a nyugati átlagember pedig nehéznek), mert más nyelvcsaládba tartozik.

Azaz mindegy, hogy van-e értelme esetekről beszélni, vagy nincs: egy nyugati mindenképpen az indoeurópai világnyelvekkel fogja összemérni.

@scasc: Már miért lenne kevés értelme?

Komolyan, ragozó nyelveknél elég kevés értelme van "esetekről" beszélnünk. Az esetnek ott van értelme, ahol radikálisan eltérő ragozási paradigmák vannak (sok mai i.e. nyelv ilyen).

A magyar nyelv nehézsége kész nemzetközi anekdota. :) Az "x betű van az ábécében" típusú szörnyülködésre csak azt szoktam mondani, hogy nézzük meg az angolt: hiába kevés a betű, már a legelsőt, az a-t is hányféleképpen lehet kiejteni.

A Rosetta Stone-ból kb. öt éve egy demót próbáltam ki, de lesújtott, hogy egy aranyáron kínált program miért ilyen igénytelen. Képek alapján tanít feleletválasztósan, csak épp a részletgazdagabb képek gyakran pixelhalmazzá olvadnak össze, annyira őskori a felbontás.