nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Kis munka az embernek...?
A malenkij robot hungarikum!

Olvasónk az iránt érdeklődik, hogy a szovjetek által kirótt kényszermunka elnevezése vajon már magyar szónak tekinthető-e. A kérdés bonyolultabb, a kifejezés viszont magyarabb, mint gondolnánk.

Fejes László | 2013. november 4.
|  

Névtelenségét megőrizni kívánó olvasónk érdekes kérdést feszeget:

Az orosz nyelvből származó kifejezés (jelzős kapcsolat) :"malenykij, málenykij, málenkij vagy malenkij robotnak" írandó? Kell-e idézőjel? Idézőjellel és kötőjellel toldalékoljuk? Tekintsük mai jövevényszónak, vagy idegen szónak?

Haladjunk visszafelé a kérdések megválaszolásában!

Az iskolában azt tanuljuk, hogy egyik nyelvből a másikba a szavak először idegen szóként kerülnek, majd meghonosodnak, és jövevényszónak tekintjük őket. Arra azonban nem találunk pontos kritériumokat, hogy mikor is válik egy idegen szó jövevényszóvá. Valójában az írásmód sem mindig áll szoros összefüggésben azzal, hogy egy idegen eredetű szó mennyire „honosodott meg” a magyarban. A maximum szót például minden magyar beszélő használja, méghozzá informális környezetben is („Maximum hazatelefonálsz...”), tehát nagyon „meggyökeresedett” – mégis x-szel írjuk, holott erеdeti magyar szavakat sosem írunk x-szel.Az egyszerű nyelvhasználók számára a kérdés sokszor leginkább azért fontos, mert ettől függ, hogyan kellene írni – például grapefruitnak vagy grépfrútnak. Paradox módon azonban a nyelvművelői szakirodalomban találkozhatunk azzal a megállapítással is, hogy az idegen szó jövevényszóvá válását éppen az mutatja, hogy kiejtés szerint írjuk. Azaz a gyümölcsöt, melynek nevét sokáig citrancs vagy kesernye néven próbáltak magyarítani, azért írjuk ma grépfrútnak, mert már jövevényszóvá vált, amit az is mutat, hogy grépfrútnak írjuk. Tudományos értelemben tehát az a kérdés, hogy valami idegen szó-e, vagy jövevényszó, nem létezik. Olyan ez, mintha egy orvostól azt kérdeznénk, mi az a magasság, mely felett magasnak, vagy mely alatt alacsonynak minősül valaki. Persze vannak, akik egyértelműen alacsonyak vagy vitathatatlanul magasak, de nincs értelme azt mondani, hogy valaki 179 centiméterrel még nem magas, 180 centiméterrel pedig már igen. A szavak esetében pedig még ilyen számszerűsítéssel sem élhetünk: nem mondhatjuk meg, hogy a kókusz vagy az ananász, esetleg a mail vagy a web a „kevésbé idegen”.

Az biztos hogy ebben az esetben „idegen szóról” már csak azért sem beszélhetünk, mert nem szóról, hanem szókapcsolatról van szó. A nyelvtanok általában szemérmesen hallgatnak az ilyenekről, pedig kétségtelenül léteznek idegen (jövevény)szólások, melyeket – legalábbis bizonyos stílusrétegekben – rendszeresen használunk magyar szövegekben, de szinte kizárólag eredeti formájában (talán ilyen a Sapienti sat – az A bölcsnek elég ritkább lehet), vagy inkább eredeti formájában, ahol stílusárnyalata vagy jelentésárnyalata kicsit más, mint a fordításáé (für alle Fälle – mindenesetre).

Azonban olyan szabály, hogy az idegen szavakat idézőjelbe kellene tenni, nincs. Az idézőjelet idézésre használjuk, a helyesírási szabályzat megemlíti még a hangulati velejáró (kiemelten a gúny) kiemelését: A nyest már megint „nagyon okos” választ adott... – írhatják majd törzskommentelőink. A helyesírási szabályzat azt sem szabályozza, hogy az idézethez fűzött toldalékot az idézőjelen kívülre (a kritikus „remek regény”-nek nevezte a művet), vagy azon belülre tegyük (a kritikus „remek regénynek” nevezte a művet) – a tipográfiai szakirodalom azonban az utóbbi mellett foglal állást annak ellenére, hogy az előbbi megoldás pontosabban jelzi, meddig tart az idézett szöveg.

A legérdekesebb kétségtelenül olvasónk eredeti kérdése. Ahhoz, hogy a pontos átírást megállapítsuk, vissza kellene állítanunk a kiinduló orosz alakot. Ez маленький робот lenne, ennek pedig szabályos átírása malenykij robot (a szabályos átírásban egyáltalán nem használunk ékezetes betűket). Az internetes statisztikák azonban azt mutatják, hogy az olvasónk által említett négy variáció meglehetősen kiegyenlítetten fordul elő: a „helyes” megoldás közel 30%-ban fordul elő, de néhány találattal több van a malenkij robot formára. Ennek az lehet a magyarázata, hogy az orosz lágy mássalhangzók „kevésbé lágyak” – szakterminussal: palatalizáltak, és nem palatálisak, azaz nem a lágy szájpadlásnál képzik őket, ott csupán egy mellékszűkület keletkezik –, éppen ezért a magyar fül nem mindig észleli a lágyságukat (mássalhangzó előtt eleve nehezebb a megkülönböztetés, mint amikor magánhangzó követi). Elenyésző mértékben előfordulnak j nélküli alakok is. Azaz lényegében ez is kiejtés szerinti átírásnak tekinthető. Az á-s változatok teszik ki a maradék 40%-ot, itt is az n-es variáció enyhe, de jelentősebb túlsúlya jellemző az ny-essel szemben.

Egy kis munka
Egy kis munka
(Forrás: Wikimedia Commons )

De mit is jelent a kifejezés? A második világháború idején, illetve az azt követő időszakban a szovjet katonák időnként civileket fogdostak össze „egy kis munkára”, mely aztán időnként évekig is eltartó hadifogságként végződött. De mit jelent a kifejezés oroszul? Nos, ’kis robot’-ot, méghozzá kizárólag a robot szó ’programozható elektromechanikai szerkezet’ jelentésében. A ’kis munka’ ugyanis oroszul маленькая работа [malenykaja rabota] – a работа ’munka’ jelentésű szót a magyar anyanyelvűek feltehetően jó érzékkel azonosították a magyar robot ’jobbágyok és zsellérek által a földesúr hasznára végzett munka’ szóval. Ugyanakkor valakik, akik már konyítottak az orosz nyelvhez, tudták, hogy a *маленькая робот [malenykaja robot] szerkezet képtelenség az oroszban: a „kemény” mássalhangzóra végződő szavak mindig hímneműek, így aztán a melléknévnek is hímneműnek kell lennie. Így születhetett meg az oroszban – hasonló jelentésben – nem létező маленький роботnak megfelelő magyar forma.

Ezek után visszatérhetünk ahhoz a kérdéshez, hogy vajon idegen szavakról van-e szó? Nos, nyilvánvaló, hogy a szerkezet nem lehet tisztán magyar: a malen(y)kij/málen(y)kij szót külön nem használjuk, és hasonló jelentésben a robotot sem (még azt sem szokás mondani, hogy  „a szovjetek elvitték robotra”). Ugyanakkor azt sem állíthatjuk, hogy orosz szerkezetről van szó, hiszen az oroszban hasonló alakú és jelentésű szerkezet nincs. Azt kell tehát mondanunk, hogy idegen eredete ellenére a malenykij robot (akárhogy írjuk) hungarikum, akárcsak a disszidálás vagy a paraszolvencia. A kifejezést egyébként egyetlen helyesírási szótárban sem sikerült megtalálnunk: javasoljuk, mindenki írja úgy, ahogy jólesik.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
10 don B 2013. november 6. 11:56

@Galván Tivadar: Emlékeim szerint a vica versa eredetileg egy szóvicc volt, aztán divatba jött, ifjúságom idején vice volt őkelme magyarul is.

9 Galván Tivadar 2013. november 6. 11:39

@baga: "Nem is hallottam meg magyarul vice verzanak mondani." Ezt készséggel elhiszem. Nem lehet véletlen, hogy nem találkoztunk még.

8 El Vaquero 2013. november 5. 11:48

@baga: kétségtelen, hogy latinul helyesen vice versa, a kritika jogos. Magyar kiejtésben viszont én sem hallottam senkitől e-vel, szinte mindenki a-val ejti, így én is, amikor 200 évente egyszer használom.

 

@Fejes László (nyest.hu): sajnos nem találok rá Caneparin kívül forrást, de ekkorát a mester nem képzelődhet. Ráadásul ő egyenesen a ty-s verziót sorolja előre, mint gyakoribb formát, persze lehozza, hogy k-val is jó! Mondjuk a tyij-t én sem hallottam még, de az nem jelent semmit. A kemény l valóban sötét, de ez a cikkbeli szavakat nem érinti.

7 baga 2013. november 5. 10:15

@Galván Tivadar: Az en nyelvvaltozatomban vica. Nem is hallottam meg magyarul vice verzanak mondani.

6 Fejes László (nyest.hu) 2013. november 5. 10:04

@siposdr: Váló igaz, elnézést, javítom! :) Persze az irodalmi oroszban ez inkább helyesírási kérdés, mivel hangsúlytalan...

@El Vaquero: ë és ly nincs a magyar irodalmi nyelvben, különben is, az orosz „ly”-t a magyar inkább l-nek, hallja, mint j-nek. Ellenleb a közönséges l „sötét”.

Lenin neve pedig szabálytalan, mivel Lenyin lenne a szabályos átírása.

„A vége viszont mindenképp lehet -tyi(j) is.” Ezt azért kifejthetnéd...

5 El Vaquero 2013. november 5. 09:34

Sőt, már korrigálnom kell, mert nem ë lesz az, hanem rövid é, mivel lágy mássalhangzók fogják közre. Ráadásul a -tyij/tyí végű forma előtt a palatizált n tovább lágyulhat valódi palatálissá, képzés helye szerinti hasonulás miatt. Azaz málénkij/málénkí vagy málénytyij/málénytyí is mehet. Aztán még mondják, hogy az orosz kiejtése könnyű. Könnyű a s3gg*m, az. Már így közelítő, magyaros átírásnál sem egyszerű a feladat, komplikációk és variációk egymás hátán, aztán nem szóltunk a megjósolhatatlan elhelyezkedésű (sokszor jelentésmegkülönböztető) szóhangsúlyról. Pl. a робота kapásból a 2. szótagon hangsúlyos, míg a робот meg az 1. szótagon.

4 El Vaquero 2013. november 5. 09:18

Hó, El Cabezudo Antifonético mennyi mindennel foglalkozik. Ráadásul már megint belevetette magát önként a fonetikai átírás "keserű" (!?) tudományába :D Mostanában nagyon rászállt a témára. Ráadásul jó megállapításokat tesz a palatizált, de nem palatális mássalhangzókról. Valóban, jobb az orosz lágy mássalhangzókat a nem palatális magyar mássalhangzókkal helyettesíteni. Azaz esetünkben málënki(j) lenne a legjobb (á rövid, ë zárt e, de mehet e-nek is, l a kulcs szóból, n a kincs szóból, a j lemaradhat). A malenykij nem szerencsés, mert egyrészt nem így ejtik. Másrészt, ha a lágy n-net ny-nek vesszük, akkor a lágy l-t meg ly-os jének kéne venni, és majenyki(j)-nek vagy egyenesen majenytyi(j)-nek kéne ejteni, ha következetesen vagyunk, felemásan már gáz. Sőt, ilyen alapon szegény 6. Lenin jenyin lenne. Harmadrészt, mert az orosz lágy magánhangzók (jó fonetikailag nincs olyan fogalom, hogy lágy, de most használom) egy része a magyarban is megtalálható (lágy n a magyar kincs szóban, lágy l a magyar kulcs szóban, lágy r az akarja szóban, stb.), szóval ez is a ny-ezést ellen szól. A vége viszont mindenképp lehet -tyi(j) is. A magánhangzókba nem megyek bele, mert egyrészt nem tudok oroszul, másrészt a standard orosz kiejtés is vitatott, ki ezt, ki azt tekinti sztenderdnek, ezen belül is van modernebb és régiesebb kiejtés, a források is írnak mindenfélét. A kérdés megítéléséhez sok kortárs orosz hanganyagot kéne meghallgatni.

 

Persze lehet használni az idegen szavak hivatalos átírását is, de annak semmi köze a kiejtéshez, mert az idegen írásmódú, nem latin ábécés szavakat az MTA erre vonatkozó külön kötete íráskép szerint rendeli átírni, nem a kiejtés szerint, azaz nem transzkripciót, csak transzliterációt használva. Az alapján meg tényleg malenykij. Ezzel áll ellentétben az a szabály AkH.-ban, amely a kiejtés szerinti írást is megengedi.

3 Galván Tivadar 2013. november 4. 21:37

@baga: Vice.

2 baga 2013. november 4. 20:34

Nem egy nagy was ist das, és vica verza

1 siposdr 2013. november 4. 20:33

Az irodalmi oroszban a munka рaбота. Az első magánhangzó: a.

Az tény, h az óoroszban робота volt, amely megörződött az egyes dialektusokban, az ukránban, azonban mára pl. a bolgárban is работа használatos.

Információ
X