Popély Gyula hangoztatta, hogy bár nyíltan a magyartalanítás csak 1945 után jelent meg a Csehszlovák politikában, az valójában már 1918-tól – azaz az állam létrejöttétől – kezdve érvényesült az államhatalmi önkény eszközein keresztül. A Károli Gáspár Református Egyetem tanára emellett arra is kitért, hogy a könyve által vizsgált időszakban a felvidéki magyar politikusok a csehszlovák parlamentben jóval erőteljesebb habitust képviseltek, mint a maiak a szlovák törvényhozásban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A könyvet bemutató Izsák Lajos történész azt elmondta, hogy a könyv a felvidéki magyarság elszakadás utáni helyzete, politikai szerveződése és vitái mellett a magyarországi belpolitikai események hatását is bemutatja. Izsák felszólalásában egyebek mellett azt hangoztatta, hogy az úgynevezett Teljhatalmú Minisztérium megszállt tartományként kezelte a Felvidéket, ahonnan állítása szerint 183 ezer magyart üldöztek el. Az elszakadás után szinte azonnal támadást indítottak a magyar iskolák, a magyar nyelv ellen is.

A könyv a Kárpátia Studió gondozásában jelent meg, amelyet az azt képviselő Szakács Árpád olyan konzervatív történelmi kiadóként mutatott be, amelynek célja „újraírni a Kárpát-medence elhallgatott magyar történelmét”.