nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A nemiség kérdése Észtországban
Úrhölgyek és hölgyurak

Milyennek kell lenni egy vérbeli észt nőnek? Erősnek, de gyengédnek, szívósnak és megértőnek? És mit várnak el ezek a nők az észt pasiktól? Legyen robusztus, mint a mitikus Kalevipoeg? Értsen a muzsikáláshoz? Az észt nők és férfiak most feltárják... titkaik.

Tulikas | 2012. november 16.
|  

November nem csak a lelkek visszatértét jelenti, hanem a nembeli identitások próbálgatásának és megerősítésének az időszaka is Észtországban. Márton-napon fiúknak öltözött lányok és fiús fiúk lepik el az utcákat, Katalin-napon pedig mindenki előkapja legszebb női ruháját, és szűzies fehérben jár rakoncátlankodni (kis)lány-(kis)fiú. És ha figyelembe vesszük még azt is, hogy az apák napja is novemberben van (egész pontosan november második vasárnapjára esik), akkor érthetővé válik, hogy miért is kell a nemi szerepeket számtalanszor átgondolni ebben a hónapban.

Trú észtek?
Trú észtek?
(Forrás: Wikimedia Commons / Song and Dance Festival Festive Parade in Tallinn, Estonia)

Fejre álltan egybefűzve

Az észtek persze gondoskodnak az identitáskereséshez dukáló megfelelő szakirodalomról is. 2009-ben jelent meg az a nagy népszerűségre szert tevő kiadvány, amely az észt néplelket boncolgatja, a hagyományos bináris felosztással élve két részben, vagyis azt feszegeti, milyenek az észt nők és férfiak.

A könyv a híres történész, Lauri Vahtre tollából jelent meg, akinek számos tudománynépszerűsítő és ismeretterjesztő könyvet köszönhetnek az észtországiak. Az Eesti mees – Eesti naine (Észt férfi – Észt nő) című könyv érdekes formátumú, katekizmusra hajazó építkezésű kiadvány, mivel kérdés-felelet formájában tárja föl az észt férfiak és nők titkait. Nem titkolt ismeretterjesztő szándék is vezérelte a szerzőt, ugyanis amellett, hogy részletesen bemutatja a férfiasság és nőiesség kritériumainak változásait, felvázolja a leghíresebb észt nők és férfiak történetét, a felsorakoztatott pozitív tulajdonságok mellé tehát rögtön példaképeket is állít.

A könyv borítói
A könyv borítói
(Forrás: Apollo Raamatud)

Érdekes a mű tipográfiai kivitelezése is. A kiadvány ugyanis két részre oszlik, mintha két különálló könyvet fejjel lefelé fűztek volna egybe. Akárhogy forgatjuk, mindig (valamelyik) borítóval nézünk farkasszemet. A bibliográfiai adatok is kétszer szerepelnek, így kívánhatta a kiadó a nemi egyenlőséget megőrizni. A könyv közepére, frappáns megoldással, két nagyobb portét fűztek, a képeken pedig férfiak és nők is szerepelnek, míg az egyes nemekre vonatkozó részeknél inkább csak nők vagy inkább csak férfiak fotóit láthatjuk.

A kötény és a hegymászás összefüggései

Lássuk hát a tartalmat! A könyvben olyan fontos kérdésekre kapunk választ, mint hogy Elviseli-e egy észt férfi, ha női főnöke van? Mikor lesz már Észtországnak női elnöke? Illetve mit csináltak a nők, amíg a férfiak a kocsmában ültek? és hogy Ki volt a legokosabb észt férfi?

Az észt nőről az az elképzelés alakult ki, amelynek az irodalomban is nyomai vannak, hogy kemény és határozott, valamint nagyon praktikus. Egyszerre látja el a háztartási teendőket, eteti az állatokat, neveli a gyerekeket. Persze ez csak a sztereotipikus kép.

A könyv bevezető részei általánosabb tartalmúak, megtudhatjuk belőlük például azt, hogy mi a Yin és  Yang, illetve miért jelöljük a női nemet a Vénusz bolygó jelével, a férfiakat pedig a Mars jelével. Érdekesebbek azok a bevezető kérdések-válaszok, amelyek jobban kötődnek az észt kultúrához. Például a kötényhordási tradícióhoz kapcsolódó rövidke írás, amely hangsúlyozza, hogy a praktikus szempontok mellett a kötény olyan jelzőelemként működött az észt kultúrában, mint manapság a gyűrű. Ha valaki nyilvánosság előtt kötényt viselt, férjes asszony volt. Csakhogy a kötény jobban betölti a Mrs-státuszt jelző funkciót, mint egy gyűrű, mert nagy társaságban már messziről látni lehetett, ki nem szingli. Az az érdekes, hogy az archaikus kultúráját megőrző aprócska észt szigeten, Kihnun még ma sem vehetnek a hajadonok és a vadházasságban élők kötényt. (Kihnun még ma is elterjedt a népviselet hordása, elsősorban a nők körében.)

Partiképes kihnui lányok
Partiképes kihnui lányok
(Forrás: Wikimedia Commons / Kallervo Kinnunen)

Az egyes alfejezetekben tematikus csoportosításban szerepelnek a kérdések és válaszok, megismerhetjük a férfiak és nők kapcsolatát a sporttal, a munkával, az öltözködéssel, és elolvashatjuk, miként változott a nemek szerepe az észt társadalomban.

Van néhány nagyon észtes kérdés a könyvben, például az, hogy ki jutott az észtek közül a legmagasabbra. Ehhez tudni kell, hogy Észtország legmagasabb pontja a Suur Munamägi, vagyis a Nagy Tojáshegy, amely egyben a Baltikum csimborasszója is, mindössze 318 m. Így nem csodálkozhatunk, hogy az észtek nagyon büszkék arra, hogy volt, aki feljutott közülük a Mount Everestre.

A sport téma más érdekességeket is tartogat, például bemutatja az észt eredetű sport, a kiiking kialakulását, illetve azt, hogy miért tett nagy népszerűségre a kosárlabda a szovjet időkben. A hatvanas években az ország vezetése úgy döntött, hogy a labdarúgásban nincs perspektíva, és inkább a kosárlabdasportot fogják támogatni. Az igazi ok azonban az volt, hogy a focihoz túlságosan szorosan kapcsolódtak bizonyos nacionalista érzelmek, és ez nem illett bele az elvtársak által elképzelt szocialista világképbe. A kosárlabda így sokáig vezető szerepet töltött be az észt sportéletben, míg a focit „orosz sportnak” tartották. A kosárlabdások legnagyobb sikere volt, amikor a tartuiak legyőztek egy amerikai csapatot.

Még mindig menő a kosár
Még mindig menő a kosár
(Forrás: Wikimedia Commons / Jaanus Silla)

Az észtek körében is talán kevéssé ismert, de fontos dolgokat véghezvivő történelmi személyeket is bemutat a könyv. Az egyik legérdekesebb a kalandos életű Leonhard Blumer sztorija, aki az első észt terepmunkás nyelvész volt. 1907 és 1930 között misszionáriusként dolgozott Tanzániában, amely akkor német érdekszféra volt, és ő volt az ott beszélt törzsi nyelv, a maszáj irodalmi nyelvének, vagyis sztenderdjének egyik kidolgozója. A maszáj nyelv Blumer tevékenységéig gyakorlatilag ismeretlen nyelv volt. A maszájok Kelet-Afrika más népeitől eltérően nem a bantu népek, hanem a nilóták közé tartoznak. Blumer a maszáj nyelvújítást az észt nyelvújítás módszereit követve vitte véghez. Mindenekelőtt egy kalendáriumot állított össze, ezt követte az ábécéskönyv és a katekizmus, amelynek egyértelmű előképe volt az észt Körber-féle katekizmus. Emellett feleségével iskolákat is alapítottak, összesen 13-at, amelyeket azonban többször újjá kellett építeni, miután néhány év alatt áldozatul estek a termeszek étvágyának.

Az Észt férfi – Észt nő cím könyv nagyon színes képet mutat az észt történelemről és társadalomról. A könyvben felvetett kérdések nagy része magyar kontextusban is aktuális. (Gondolhatunk például az udvarias megszólítások körüli vitákra, és a politikai korrektség túlzásba vitelére, amely olyan nyakatekert udvariassági formulákat kreál, mint a lovagdáma vagy az úrhölgy.) A könyv kezdő észt tanulóknak is ajánlható, mert a rövid történetek nyelvezete nem bonyolult, és képek is segítik a megértést.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X