-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Palacsinta a hét minden napján? Úgy tűnik, nem csak gyerekek számára lehet vonzó ez az opció: a nagyböjt kezdete előtti héten udmurt nyelvrokonainknak is palacsintát illett enniük hétfőtől vasárnapig. Hogy mindez ne legyen olyan egysíkú, megbolondították egy kis szalmabábu-égetéssel, szánkázással, csizmadobálással – és még a hegy szellemét is sikerült előcsalogatniuk.
Az ünnep elnevezése onnan ered, hogy a nagyböjt előtt sok vajas ételt fogyasztottak. Az orosz maszlenyica is a масло [maszlo] ’vaj’ szóból származik.
A palacsintafogyasztás szokása megvan az oroszoknál is, erre utalnak az ünnep olyan elnevezései, mint a Блинница [blinnyica], Блинщина [blinysina], Блинная неделя [blinnaja nyegyelja] ’palacsintás hét’ (блин ’palacsinta’)
Bár nyelvrokonainknál általában tovább tart és zordabb is a tél, mint mifelénk, a múlt héten azért – többek között – az udmurtok is búcsút intettek az év leghidegebb évszakának. A nagyböjt kezdete előtti utolsó hét ugyanis Oroszország-szerte az „ortodox farsang”, az ún. maszlenyica, udmurtul vöj dür ’vajidő’ vagy vöj keljan ’vajküldés’ jegyében zajlik.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A hét minden napján visszatérő motívum a palacsintaevés (meghatározott rend szerint minden nap valamelyik rokonnal kell együtt palacsintázni). Ha azonban nincs egy teljes hetünk a maszlenyica tanulmányozására, mégis szeretnénk némi képet kapni az eseményről, a falusi turizmus jegyében befizethetünk egy néhány órás „gyorsvöjdürre”, amely során hús-vér falusi udmurt néniktől leshetjük el a farsangolás, télűzés udmurtosabbik verziójának minden csínját-bínját.
Az udmurt „vöj dür package” bizonyos pontokon emlékeztethet bennünket az udmurt télapólátogatásra, ám itt a télapónál tapasztaltaknál összességében autentikusabb és udmurtosabb programkavalkádban részesülhetünk, a mókamesterek pedig – nem utolsósorban – ezen a túrán nem restellnek udmurtul beszélni.
A program Picsi Purga járásközpontban indul a helyi, udmurt mitologikus figurákat mintázó faszobrok megtekintésével. A szoborparkot egyelőre népviselet nélküli, ám az orosz mellett udmurtul is kiválóan beszélő hölgyek mutatják be, akik a látogatás végén kis szalagok fára kötözésére sarkallják a résztvevőket (kötözés közben kívánni kell valamit).
Férfiaknak, fiúknak magas, sudár fára, hölgyeknek, lányoknak zömökebb, kompaktabb fára illik kötni a szalagot. Ennyiből már gyanússá válhat számunkra, hogy a keresztény nagyböjthöz kapcsolódó vöj dür, illetve maszlenyica szokása pogány eredetű elemeket is tartalmaz. A java azonban csak ezután következik: egy közeli alkotóházban ugyanis parányi szalmabábukat készíttetnek a gyanútlan turistákkal, majd szalmabábustul buszba ültetik a népeket, hogy a szomszédos Bigra faluban folytassák a falusi vigasságot.
Télűzés mesterfokon
Bigrában már udmurt népviseletbe öltözött, nemezcsizmás, daloló, izgő-mozgó udmurt nénik fogadják a busznyi turistát, hogy aztán jó két órán keresztül a legkülönfélébb népi játékokkal szórakoztassák őket a kemény mínuszokban. A vendég nem lehet rest, vízhordórúdból készített csengettyűs kapuzat alatt kell átbújnia, fellógatott nemezcsizmákat kell hógolyóval hajigálnia (közben kívánnia kell valamit, és ha eltalálja a megcélzott csizmát, teljesülni fog a kívánsága); fűrészelve, vizet hordva, nyírháncsbocskor fölött ugrálva, fatuskót vagy éppen a párját felöklelve kell vetélkednie, viaskodnia. Táncolnia, szaladgálnia kell a nénikkel; újabb szalagot kell a mintegy kéttucat, madárijesztőre emlékeztető szalmabábu közül a legszimpatikusabbra felkötnie (közben alighanem kívánnia is kell valamit).
Amikor az asszonyok megelégelik a forgatagot, egyikük „Gurezs kuzsó!” (szó szerint ’hegygazda’) kiáltást hallatva a közeli dombtetőre irányítja a figyelmet, ahol meg is jelenik Gurezs kuzsó, az udmurt mitologikus „hegyszellem”, aki aztán a részt vevők orcáját szénnel, rúzzsal jól összekenve egy kis csúszkálásra buzdítja a népet. Összekötözött szájú zsákokon szánkázhat le a domboldalról a bevállalós turista, a sík terep szerelmesei pedig lovas szánon utazhatnak néhány kört a faluban.
A délután fő attrakciója azonban csak ezután következik: a nénék a vendégekkel karöltve kört formáznak a mező közepére állított szalmabábu köré, meggyújtják a szalmabábut, és énekelve, a tűzhöz hol közeledve, hol tőle távolodva körbejárják azt. Most kerülhetnek elő az alkotóházban eszkábált szalmabábuk, hogy aztán a tűzön leljék gyors halálukat. A szalmabábuval együtt szimbolikusan minden rossz tulajdonságunkat, a tél összes nyűgét is a tűzbe hajíthatjuk.
Ezután kerül csak sor a szomszédos házban a nénik által készített palacsinták bekebelezésére. A kerek, meleg palacsinta a napot szimbolizálja és ily módon a tavasz közeledtét jelképezi – de azért a biztonság kedvéért néhány kupica udmurt házipálinkával is kedveskednek az asszonyok az átfázott népeknek.
Maszlenyica a templomban és a tereken
A maszlenyica nemcsak saját bűneink, rosszaságaink elűzésének, hanem a másoknak való megbocsátásnak is az időszaka: ezen a héten ildomos lélekben vagy akár kimondott szavakkal is megbocsátani azoknak, akikre haragszunk – ezt legkésőbb vasárnap, az ünnepkör végét jelző bűnbánati-megbocsátó istentiszteleten is meg lehet tenni.
A maszlenyica ünneplésének természetesen nemcsak falun, hanem a járásközpontokban és a városokban is megadják a módját: Picsi Purgában például többek között szalmabábu-szépségversenyt és koncerteket rendeztek a település főterén. Izsevszkben a maszlenyicához kapcsolódó szombati ünnepséget kimerítő, udmurt népdalkoncertet, oroszos táncparádét és Hópelyhecske, Napocska és Tavasztündér mesterkélt színpadi játékát is megcsillogtató produkció indította a város főterén; majd az itt is elmaradhatatlan népi játékok után az Oroszországban hagyományos póznamászó verseny tüzelte fel a kedélyeket. A versenyt egy félmeztelen fiatalember nyerte, méltó jutalma – a palacsintasütés jegyében – az olajos pózna tetejéről lehalászott serpenyő volt.
A fő műsorszám persze Izsevszkben is a szalmabábu-égetés volt, és természetesen a palacsintaevés sem maradt el: a tér hátuljában felhúzott bódékban ki-ki kedvére vásárolhatott magának palacsintát, pirogot vagy akár saslikot, hogy jól felkészülhessen a közelgő nagyböjtre – vagy csak mert palacsintából sosem elég