Ma 170 éve, 1843. december 4-én kelt át az Urálon Reguly Antal. Reguly sajátos helyet foglal el a magyar finnugristák között. Hasonlóan Sajnovicshoz ő sem volt képzett nyelvész, méghozzá egyszerűen azért, mert az ő idején nyelvészeti képzés, illetve a mai értelemben vett nyelvtudomány még nem létezett. Sajnoviccsal szemben azonban Reguly nem járult hozzá túl sokkal az összehasonlító történeti nyelvtudomány kialakulásához: ő azon finnugristáink sorát nyitja meg, akik a szó szoros értelmében vett nyelvrokonítással nem is foglalkoztak.

Reguly Antal (1819–1858)
(Forrás: Wikimedia Commons / Vasárnapi Újság)

Reguly ugyanis egyszerűen elfogadta, hogy a finnugor nyelvek a magyar nyelv rokonai, ezért ezek kutatása szükséges a magyar múlt megismeréséhez. Ugyanakkor gyűjtéseit nem korlátozta ezekre a nyelvekre, gyűjtött csuvas anyagot is. S bár munkájában valóban a magyarság történetének megismerése motiválta, gyűjtése elsősorban a vizsgált népek kultúrájának dokumentálásaként értelmezhető.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

De mi is teszi jelentőssé munkásságát? Elsősorban manysi nyelvi gyűjtése. Sajnos a korban nem csupán a nyelvtudomány, de a terepmunka módszertana is gyerekcipőben járt. Reguly elkövette azt a hibát, hogy saját szövegeit nem fordította le helyben, amikor még benne volt a manysi nyelv használatában. Nehéz megállapítani, mennyire is tudott Reguly manysiul. Lejegyzéseiben időnként a szóhatárok sem stimmelnek, ami arra utal, hogy kevéssé. Valójában viszont figyelembe kell venni, hogy gyakran kénytelen volt az ének közben, szinte gyorsírással jegyzetelni. Feltehető, hogy az egyes nyelvjárásokat különböző szinten értette, illetve beszélte.  Később, Magyarországon viszont már megkopott nyelvtudása, és nem volt képes visszafejteni saját szövegeit. Ezeket később Munkácsi Bernát fejtette meg a helyszínen. Bár Munkácsi még a finnugrisztikai terepmunkák hőskorában élt, ő is kénytelen volt megállapítani, hogy azon nyelvjárások egy része, melyekből Reguly még gyűjtött, időközben eltűnt.

Manysi gyűjtése mellett északi-hanti gyűjtése is jelentős. Ezeket Pápay József fejtette meg, részben saját maga, részben Zsirai Miklós adta ki. Kisebb jelentőségű mordvin, mari és csuvas gyűjtése. Reguly kizárólag népköltészeti szövegeket gyűjtött, ezek nem csupán a finnugor nyelvtudomány, de a néprajztudomány szempontjából is igen jelentősek. Behatóan vizsgálta a kutatott népek hitvilágát, világnézetét, életmódját, történetét. Hunfalvy Pál közreműködésével állította össze a manysikról szóló enciklopédikus művét, mely halála után jelent meg A vogul föld és nép címen. Ő rajzolta meg először az Urál részletes térképét, így a földrajztudomány is számon tartja.