nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Ősmagyar polip ‒
a posztnomád kalandozó állam

Miért indultak őseink kalandozó hadjáratokra a Kárpát-medence megszállása után? Nem volt nekik elég édes és szép magyar hazánk? Valami jobbat szerettek volna? Avagy a közelebbi s távolabbi szomszédok dúlása, fosztogatása csupán a normális üzletmenet része volt? Na és megérte a magyar csapathoz tartozni?

zegernyei | 2014. február 28.
|  

A kelet-európai legelőkön nyájaikat terelgető ősmagyarok már a 895-ös honfoglalás előtt elkalandoztak erre-arra. Maga a honfoglalás sem volt több eleinte, mint egy csapat magyar felderítő-kalandozó hadjárata. Csupán a körülmények folytán lett belőle honfoglalás. Azok a fránya besenyők belepöktek Árpád népének bográcsába, s az etelközi szállásoktól távol lévő hadak után elindult nyugatra az otthon maradt nép megmaradt maradéka is. Ahogy az a Honfoglalás című filmben olyan szépen mozivászonra lett álmodva.

A magyar kalandozások történetét számtalan tanulmány és monográfia tárgyalja. Szerzőket nem említek, mert erre itt nincs elég hely. És ha valaki mégis kimaradna a felsorolásból, jogosan sértődne meg. Csupán Vajay Szabolcs könyvét emelem ki 1968-ból (Der Entritt des ungarischen Stämmebundes in die europäische Geschichte /862‒933/, München). Ez a mű sikeresen szállt szembe Molnár Erik marxistának nevezett koncepciójával, azzal, hogy a kalandozások mögött a „pásztortársadalom” válságát kell keresni. Vajay Szabolcs ugyanis rámutatott arra, hogy a kalandozások mindig valamiféle külpolitikai konstellációban zajlottak.

Ezt látjuk már a legkorábbi, még honfoglalás előtti akciókban is. György barát krónikájának folytatója szerint 836-838 körül az Al-Dunánál harcoltak a magyarok. Előbb a bolgárok, majd a bizánciak oldalán. És ugyanez folytatódott a honfoglalás után is: az számíthatott a magyarok fegyveres támogatására, aki többet ígért, mint ellenfele. Időnként több kört is futottak a versenytárgyaláson részt vevő felek, ha a vesztes ráígért az ajánlatra.

Valamiért az utókornak ‒ történészeknek és a múltban elmerülő érdeklődőknek – jobban tetszik, hogy őseink nem szimpla rablóhordaként viselkedtek, hanem jól kiképzett zsoldos csapatként fosztogatták Európát. Szerintünk ez mindegy.

Hadizsákmányból, évenként fizetett adóból és kereskedelmi forgalomból származó pénzek
Hadizsákmányból, évenként fizetett adóból és kereskedelmi forgalomból származó pénzek
(Forrás: Dienes István: A honfoglaló magyarok. Budapest, 1972.)

Hogyan kezdődött a nagy kaland?

Az utóbbi években a Dnyeper mellékén előkerült ősmagyar leletek a népesség gazdagodására utalnak, az ott előkerült tárgyak párhuzamba állíthatók a honfoglalók vezető rétegének leleteivel. Ez is alátámasztja, hogy már akkor megkezdődött valami. Ez a valami az önszerveződés magasabb formája lehetett, az úgynevezett nomád állam. Ha nomád népek régészeti leleteit tanulmányozzuk, általános benyomásunk, hogy ezek a szerencsétlenek nagyon szegények voltak. Ha azonban sikerült valami más típusú, nem állattenyésztő kultúra mellé keveredniük a népvándorlás mindent felforgató évszázadaiban, akkor fantasztikus perspektívák nyíltak meg előttük. Lehetett csereberélni, a fölösleges állatokért mindenféle hasznos terméket szerezni. Ha a pimasz földművelők vagy erdőlakók nem akartak velük cserélni, akkor egy huszáros rohammal beszélték rá őket. Olyankor vitték, amit láttak. A kereskedelemhez vagy a háborúskodáshoz egyaránt meg kellett teremteni az alapokat is. Ennek érdekében megindult a hatalomkoncentráció.

A nomád állam a vezér tekintélyére és hatalmára épült. A türk feliratokból tudjuk, hogy a kagán az idegen népek elleni hadjáratokkal bizonyította hatalomra termettségét. Ha nem háborúzott, ha nem hódoltatott idegeneket, akkor letaszították trónjáról. A rendszeres háborúskodás olyasféle dolog lehetett akkoriban, mint most az évenkénti adóbevallás. Tisztázta az alá- és fölérendeltségi viszonyokat. A hadviseléshez emberek kellettek, az embereket pedig javadalmazni kellett. Ez megoldható volt a rabolt holmi szétosztásával. A rendszer tehát önfenntartó volt. Csak az első csatát kellett valahogy megnyerni.

Látható, hogy a nomád állam nem belső erőforrásokra támaszkodott, hanem a környezetéből megszerezhető javakból tartotta fenn magát. A Dnyeper melléki régészeti leletek kapcsán két bekezdéssel feljebb már utaltunk rá, hogy a magyarság ezt a rendszert ott és akkor (a 9. század közepén) építhette ki. Ez feltehetőleg azután történt, hogy a magyar törzsszövetség megszabadult a kazár függőségtől. Íme Ibn Ruszta leírása a portyázásra rákattant magyarokról:

[Állandóan] legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer-adókat vetnek ki rájuk, és úgy kezelik őket, mint foglyaikat.

A magyarok tűzimádók.

Meg-megrohanják a szlávokat, és addig mennek a foglyokkal a parton, amíg a bizánciak országának egy kikötőjéhez nem érnek, amelynek K.r.h a neve. …

Amikor a magyarok a foglyokkal K.r.h-be érnek, az elébük menő bizánciakkal vásárt tartanak. Azok [a magyarok] eladják nekik a rabszolgákat és vesznek bizánci brokátot, gyapjúszőnyegeket és más bizánci árukat. (A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Czeglédi Károly fordítása. Budapest,1975.)

Az új hont elfoglaló magyarok már jól ismerték a Bizánci Birodalmat, sőt arról is volt fogalmuk, hogy milyen nyugati szomszédokra számíthatnak: 862-ben ugyanis már beköszöntek a keleti frankokhoz.

Kalandozások
Kalandozások
(Forrás: Wikipedia Commons, CC BY-SA 3.0)

Beindul a bolt

A Kárpát-medencéből indított első hadjárat Itáliába vezetett. Arnulf, a keleti frankok uralkodója  bérelte fel a magyar csapatot, ellenlábasa, Berengár, langobard király ellen. Az istent nem félő magyarok még Velence ostromával is bepróbálkoztak. A 899 szeptemberében, a Brenta folyó mellett vívott csatában ismerkedhetett meg Európa először a magyar virtussal, melynek lényege, hogy elszaladunk, aztán mégis visszafordulunk. Decemberben a magyarok szövetségese, Arnulf elhalálozott. A Kárpát-medencébe visszatérő magyarok kihasználták a lehetőséget, és a Keleti Frank birodalomból kikanyarították a maguk számára Pannóniát.

A következő évtizedben őseink a Kárpát-medence közvetlen környezetét kalandozták be. Visszatértek Itáliába is (immár Berengár hívására…), de jártak a szászok és bajorok földjén is.

A 910-es években a magyarok egyre messzebb merészkedtek. Eljutottak egészen Brémáig, és Türingiába, valamint a svábok felé is elkalandoztak. 917-ben a Balkánon is jártak, a honfoglalást követően először. Hosszú évtizedek után merészkedtek vissza erre a területre. Talán abban bíztak, hogy már elfelejtették őket…

A 920-as években a magyar csapatok bejárták egész Itáliát, más vállalkozások keretében pedig a mai Franciaország területén kóboroltak, s az Atlanti óceán habjaiban hűsítették szegény agyonhajszolt lovaik megfáradt lábait. 926-ban elfoglalták a sankt-galleni kolostort is. A leírás szerint egy magyar harcos lepottyant a harangtoronyról, s halálra zúzta magát. A vitéz hadfi porhüvelyét ott helyben, nagy tűzben emésztették el társai, ezzel a tettükkel megalapozván a magyar régészet örök rejtélyét: ha ott ilyesmi megtörténhetett, akkor miért nem ismerünk a Kárpát-medencéből honfoglalás kori hamvasztásos temetkezéseket?

A kalandozó magyarok hadjárataik folyamán többször szenvedtek kisebb-nagyobb vereségeket, például 924-ben Szászországban fogságba esett egy magyar vezér is. Kiváltása fejében Madarász Henrik szász király megegyezett a magyarokkal, hogy kilenc évig elkerülik országát. Amikor az egyezménybe foglalt idő letelt, Merseburgnál nagy vereséget mért a visszatérő magyarokra. Ez volt az első intő jel, hogy Európának kezd elege lenni a magyarokból.

Romló üzleti kilátások

942-ben a magyar csapat eljutott az Ibériai félszigetre is. Egészen Andalúziáig nyargaltak. Córdoba városát azonban nem tudták megközelíteni. Mindenesetre ekkor kalandoztak el legmesszebb a Kárpát-medencétől.

Egyre-másra jöttek a kisebb-nagyobb vereségek, míglen a magyar csapat belefutott egy méretes zakóba: 955. augusztus 10-én Augsburgnál totális vereséget szenvedtek. Az elfogott magyar vezéreket Ottó német király (később német-római császár) kivégeztette. Már korábban láttuk, hogy a kalandozók rendkívül kötődtek vezéreikhez. A vereséget még csak-csak elviselték volna, de a vezérek elvesztése lényegében romba döntötte a kalandozások szépen fölépített rendszerét. A 960-as években egyszer-kétszer (961, 968) még próbálkoztak Bizánc felé, de már hiányzott a régi tűz…

A 9. századi Kárpát-medence népei
A 9. századi Kárpát-medence népei
(Forrás: Magyar Kódex 1. Az Árpádok világa. Budapest, 1999.)

Kalandozó keresztapák és családtagjaik

A magyar kalandozások jól megszervezett, mesterien kivitelezett akciók voltak. A magyar törzsi vezetők abból a célból indították őket, hogy folyamatos tréningben tartsák fegyveres kíséretüket, valamint összehordják a hatalmuk fenntartásához szükséges javakat és az életmódjukhoz kellő luxuscikkeket. A megszerzett értékek egy részét fegyvereseik javadalmazására fordították. Ez eddig a nomád állam működésének sematikus összefoglalása.

A nomád állam általában egy kisközösségből növekedett naggyá:

Dzsingisz kán pedig, ahogy kán lett, így szólt Boorcsuhoz meg Dzselméhez: Amikor árnyamon kívül más társam nem volt, ti ketten árnyaim voltatok, lelkembe nyugalmat hoztatok. Lelkemben legyen a helyetek. Mikor a lófarkon kívül nem volt más ostorom, kísérőimül szegődtetek, szívembe nyugalmat hoztatok. Szívemben legyen a helyetek. … Azután Dzsingisz kán ezt mondta: Amikor az Ég és Föld erőmet megnövelte, és oltalmába vett, ti eljöttetek Dzsamuka andától, hogy rám gondolva, hozzám csatlakozzatok. Hát nem ti vagytok az én régtől való, szerencsét hozó bajtársaim? Ezért kinevezlek benneteket, kit-kit a maga helyére. (Mongolok titkos története. Ligeti Lajos fordítása. Budapest, 1961.)

A rendszer működését azonban mélyebben is átláthatjuk, ha mai analógiákat hívunk segítségül. Ez a segítség most a Magyar Bálint által szerkesztett Magyar Polip című könyv lesz. Mielőtt bárki felháborodna: itt most mi nem politizálunk, hanem a 10. századi magyar történelmet próbáljuk megérteni.

A Magyar Polip című kötet tanulmányain végigvonuló metafora szerint a mai magyar állam működése a maffia szóval jellemezhető. A maffia a maga szervezeti felépítését a patriarchális nagycsalád működésének mintájára alakította ki. A maffiacsaládokban sok ember ténylegesen rokona egymásnak, de a család befogad idegeneket is. Tehát a vérségi kapcsolat gyakran fiktív. Ugyanez volt a jellemző a nomád államokra is. Ezek azonban jóval több embert egyesítettek a hatalmuk alatt, mint egy maffiacsalád. A nomád szervezetek a nemzetségi-nagycsaládi szintnél nagyobb fiktív rokonsági rendszereket alakítottak ki. Ezek voltak a törzsek. A nomád államok ugyanúgy külső erőforrások megsarcolásával biztosították fennmaradásukat és vezetőik gazdagságát, mint napjainkban a maffiacsaládok. A fentiek alapján a nomád államra is használhatjuk a maffia metaforát. Már csak azért is, mert a nomád államot is „keleties vagyon- és tulajdonszerzési minták” (Magyar Bálint) jellemzik.

Hogyan is működik egy ilyen szervezet az idézett kötet bevezető tanulmánya szerint? Először is szükséges hozzá egy saját, identitásképző fogalomrendszer, melynek funkciója az összetartás és a toborzás. Ez a nyelv az érzelmekre hat, „hatásos eszköz a leegyszerűsített, érzelmi konzisztenciát teremtő ideológiák számára” (Magyar Bálint).

A kalandozások korának viszonyai között ezt úgy kell elképzelnünk, hogy feltétlenül szükség volt valamilyen egyszerű ideológiára, s annak közérthető közvetítésére. Az ideológiaképzésben feltehetőleg jól jött, hogy a Kárpát-medencébe betelepülő magyarság idegen kultúrájú etnikai csoportokra telepedett rá, s ugyanúgy idegen volt számára a közeli és távolabbi vidékek keresztény népeinek kultúrája is. A belterjesség, a befelé fordulás, a környező világgal szembeni oppozíció hangsúlyozása és a sajátosan magyar értékek ‒ a magyar hitvilág és a dicső magyar ősök emlékének előtérbe helyezése tehát hatékony összetartó erő lehetett, védelmet kínált a környező világgal szemben.

A honfoglaló hét vezér a Képes Krónikában
A honfoglaló hét vezér a Képes Krónikában
(Forrás: Magyar Kódex 1. Az Árpádok világa.Budapest, 1999.)

A kalandozó magyarságot a vezérek iránti hűség tartotta össze. A szervezet szigorú hierarchia szerint épülhetett fel. Az alvezérek eskütételét ugyanúgy képzelhetjük el, ahogy napjainkban történik. A beosztottak a főnök elé járulnak hódolatukat bemutatni:

…a képviselőjelölteknek már a pártelnök vidéki birtokára kellett zarándokolniuk hűségesküt tenni. Akárcsak Coppola filmjében, A Keresztapában. (Magyar Bálint).

A posztnomád kalandozó állam feltehetőleg csak a törzsekbe befogadott embereket részesítette az általa megszerzett javakból. A törzsek katonai egységek voltak, ezen kívül más szerepet nem játszottak a honfoglalás körüli időkben. A mindennapi élet kiscsaládi keretek közt zajlott.

Az egyéni felemelkedés útja a kalandozó csapatokhoz, vagyis a hét törzs fiktív vérségi szervezetéhez történő csatlakozás volt. Az elosztás napjainkban is szigorúan szabályozott, feltétele a családhoz tartozás:

A maffiaállamban független oligarchák csak időlegesen vannak, egy családi zsebre dolgozik mindenki, amelyből a Család szabályai szerint részesednek mindannyian. (Magyar Bálint)

A fiktív vérségi alapon szervezett társaság vezetője családapaként viselkedik, egyedül dönt a család tagjait és javait érintő kérdésekben:

…a Keresztapa számára a család, a porta, a birtok, az ország azonos mintázatú entitások. … Számára az ország vezetése is csak olyan, mint a patriarchális családé. (Magyar Bálint)

Valószínűleg ugyanígy lehetett ez a kalandozó magyarok nomád államában is: a törzsi vezetők saját tulajdonuknak tekintették az országot, de családfői jogon az ország népét is.

A kormányzás maffiajellegét az is mutatja, hogy a rendszerből nincs ‒ saját elhatározásból történő ‒ békés kilépési lehetőség. Aki egyszer bekerült, vagy akit besoroztak, az vagy elbocsátást nyer a Keresztapától, vagy üldözni fogják árkon-bokron át. (Magyar Bálint)

A Mongolok titkos története ugyanezt a felfogást tükrözi. Joggal feltételezhetjük, hogy ez a posztnomád magyar kalandozó államban is így volt.

A magyar nyelv mint a jövedelemszerzés forrása

A kalandozó magyar népesség jelentős vérveszteségeket szenvedett. A létszám feltöltésére mozgósítható volt a Kárpát-medence szláv, illetve elszlávosodóban lévő avar őslakossága is. Aki belépett a kalandozó magyar csapatba, avagy erővel beléptették, az egyúttal azt is vállalta, hogy ő magyar lesz: elfogadja a magyar nomád állam ideológiáját és a magyar család, vagyis a törzsek belső szabályait. És persze megtanulja a csapatok vezényleti nyelvét, a magyart is. Cserébe a törzsfők és az alacsonyabb rangú vezetők juttattak neki a zsákmányból. A döntésnek volt kockázata is. Ugyanakkor ez az életmód tisztes megélhetést kínált. Vagyis érdemes volt beállni a magyarok közé.

Feltehetőleg a kalandozásoknak és a magyar társadalom fentebb vázolt szervezeti formájának köszönhetjük a magyar nyelv Kárpát-medencei hegemóniáját, azt, hogy Szent István magyar államot alapíthatott. Persze, ahogy László Gyula szerette mondani: elképzelhető más megoldás is.

Irodalom

Kristó Gyula: A magyar állam megszületése. Szeged, 1995.

Szabados György: Magyar államalapítások a IX-XI. században. Szeged, 2011.

Vásáry István: Nép és ország a türköknél. In: Nomád társadalmak és államalakulatok. (Szerk. Tőkei Ferenc) Körösi Csoma Kiskönyvtár 18. Budapest, 1983. 189–213.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
579 idiklat@gmail.com 2016. augusztus 10. 17:57

Miért természetes az, hogy ha magyar hadakozott bárkivel, akkor az rossz volt, durva, sértő, pogány és kalandozásnak hívták- miközben nyugat sokkal nagyobb és durvább csatákat vívott kelettel, nyugattal, azt viszont hódító és dicsőséges dolognak írjuk még mi is?

A történelem a győztesek, a háborút megnyerők, az agresszívebben, szívósabban támadók története önmagukról és rólunk is...

Kelet is megírta a honfoglalás kori ill. előtti, környéki történeteit- nem Bizáncra gondolok!- és egészen mást láttak, mint a nyugat által írt dolgok utalnak rá. A középkorban nem a magyarok csaltak be 400 évet a történetbe- hanem nyugat. Miért csaltak? Nos...akkor lenne jogos bárkit leszólni és kritizálni, ha az elsikkasztott éveket , na meg a miértet fárad az ember átnézni!

A pozsonyi csata- a tatárjárás közben a nyugati kultúrnép viselkedése- a török időkben a nyugat hozzáállása - de Atillával is kezdthettem volna, azzal a bizonyos csatával, amit NEM a hunok veszítettek el.

A 200 éves háború, a kelet lerohanása, fosztogatása is jellemzi a támadókat- utána kell nézni. Érdemes.

578 Krizsa 2015. július 8. 13:10

@honestesiologist: 577 hozzászólás után, amikor a cikk témája történelem, és nem is a nyelvészet, amivel én foglalkozom...

...amikor a hozzászólások egymásutániságát, azokra írt válaszokat már rég nem lehet követni -

én a téma ismételt "felmelegítésében" nem veszek részt.

577 honestesiologist 2015. július 8. 12:43

@Krizsa:

"1. Hol vannak az iratok? Vannak? Mennyi van, sokezer?

2. Ki nevében íródtak, HOL, HOVA küldték ezeket, milyen dátummal?"

Miért kellene erről irat? A szóbeli szerződések érvényességét a mai jogrendszer is elismeri. Egy nomád népnél, ahol az erő és a rátermettség számít a harcban és a rablásban, mi szükség volna írásba foglalni bármit is? Főleg, ha esetleg az ellenséges fél jobb ajánlatára lelkiismeret furdalás nélkül köpönyeget fordítottak?

"A legjobban azt tetszik, hogy a magyar polip az nem is ember, hanem csak foglalkozás. "Érdemes" volt magyarnak beállni a jó megélhetésért.

Tökéletes. Akkor nem is kell keresni, hogy ugorok-e, onogurok, vagy istenőrizz akármilyen KM beli nép, mert mit számít? Foglalkozás."

A nyelv eredete és az azt beszélő emberek genetikai eredete nem ugyan az. És ugyan miért ne lenne életszerű, hogy egy katonáskodó-rabló nomád állam szervezetéhez való csatlakozásnál a nyelv és identitás átvétele is megtörténjen? Példa nélküli lenne? A francia idegenlégióban bizony beléd verik a nyelvet, ha magadtól nem tanulod meg.

"3. MILYEN NYELVEN? (Gondolom törökül.) És milyen írással? Igen, milyen írással?"

Magyarul verik beléd a magyar nyelvet. A beszédhez pedig nem kell tudni írni.

576 Kornél 2015. július 8. 07:58

Magyar Bálintnak igaza van. Ha letisztogatjuk a metaforikus ködöt, akkor itt áll előttünk a mai pénzügyi maffia képe.

Így uralják a világot. S most épp Görögországban statuálnak példát.

A pénz és hatalom viszonyát az említett Coppola-filmben örökérvényűen meghatározta az egyik szereplő kb így:

"Mi a politikusokkal jól kiegészítjük egymást. Nekik hatalmuk van és pénzt akarnak. Nekünk pénzünk van és hatalmat akarunk. Mi adunk nekik pénzt, cserébe részt kérünk a hatalmukból."

Maffia--állam. Ugyanazon elvek szerint épülnek fel, a hierarchia is közös.

A választásnak nevezett bohóckodás csak színjáték, mert a programot úgyis kívülről írják, tehát úgy táncolnak a politikusok, ahogy fütyülnek nekik. A választási kampányban az ígérgetések, ha vannak, hamar elfelejtődnek...

575 GéKI 2015. június 14. 09:18

Tisztelt felelős szerkesztők!

Egy másik cikk kapcsán jöttem rá, hogy az itt megírt véleményemmel egy félreértés áldozata lettem. Erre a félreértésre ugyan az „felelős szerkesztő ” egy alkalommal felhívta a figyelmemet, de a „vita hevében ez elkerülte a figyelmemet. A „felelős szerkesztő” egyszer megjelölte a jelen cikk „műfaját” ami szerint ez egy „humoros-irónikus ( Monty piton – stílusú ) - cikk. Elnézést kérek, hogy ezt nem voltam képes „felfogni” – és mindvégig ragaszkodtam az impresszumban megjelölt „tudományos ismeretterjesztés” – eredeti fogalmához kötött „régimódi stílushoz”.

Kérem a felelős szerkesztőket, hogy a továbbiakba jelöljék, ha a hagyományos „népszerű – tudományos” stílustól és mondanivalótól eltérő gondolatiságú, inkább a „shoderclubb” színvonalát idéző cikket kívánnak közölni.

574 Krizsa 2015. június 9. 22:01

@huncsambocsange: A népnevekkel a gyöknevésznek mindig baja lesz. Ez lehetetlenítette el a Czuczor utáni magyarok "gyökösködését" is. (Nem lett volna szabad ős-magyar nyelvnek nevezni azt, ami egy ragozni épp csak elkezdő ősnyelv volt.) S a Te reakciódból ugyanez látszik: nekem sem túl szerencsés ős-szlávnak neveznem a közös, torlasztó KM nyelvet - ami a délvidéken vált "éretté", nyílt szótagúvá - végül, valszeg a VEND-en (szlovák) keresztül - "magyarrá".

A zavart az okozza, hogy se magyarnak, se szlávnak nem nevezhetjük a "kései KM nyelvet". (Főleg nem azokat a populációkat, akik beszélték - akiket nem is tudunk megnevezni.)

SZLÁV az, amit a történelmi források - legkorábbról - annak neveznek. Magyar az, amit... szintén.

Nálam az volt az ok, ami miatt közös szláv-magyar protonyelvnek nevezem a "kései kárpátnyelvet", hogy a szláv jövevényszavak kitalált meséjével akarok leszámolni.

A valóság, ismétlem az, hogy a nyelvek kialakulása sokezer (esetenként több tízezer) éves múltra tekint vissza. Míközben a mai népnevek csak az írott (max. 3 ezer) éves történelem "hordalékai". NINCS tehát lehetőség a megfeleltetésre.

573 huncsambocsange 2015. június 9. 21:03

és hogyan lehet, h a szlávok ismerték Duklát, a vallásüldöző dákoromán császárt (diokleszt)?

csakis úgy, ha az elődeik ismerték. és talán még tisztelték is. a kérdés miért.

ehhez tudni, kell h a szarmaták voltak azok, akik fegyvert adtak a szolgáik kezébe, majd azok fellázadtak ellenük.

és ki volt az, aki a szarmaták ellen harcolt. hát Dukla.

en.wikipedia.org/wiki/Dukljan

en.wikipedia.org/wiki/Dukla

en.wikipedia.org/wiki/Duklja_%28town%29

ebből a Dukla-szoros az érdekes, ami a mai Szlovákia és Lengyelország között van északon.

és az időpont amikor Dukla arra járhatott:

(valamikor 289 és 299 között lehetett)

In the Balkans during the autumn of 285, he encountered a tribe of Sarmatians who demanded assistance. The Sarmatians requested that Diocletian either help them recover their lost lands or grant them pasturage rights within the empire. Diocletian refused and fought a battle with them, but was unable to secure a complete victory. The nomadic pressures of the European Plain remained and could not be solved by a single war; soon the Sarmatians would have to be fought again.

On his return to the East, Diocletian managed what was probably another rapid campaign against the resurgent Sarmatians. No details survive, but surviving inscriptions indicate that Diocletian took the title Sarmaticus Maximus after 289.

.

289 Diocletian fights the Sarmatians.

292 Diocletian gives the West to Maximian. He campaigns against the Sarmatians.

294 Constantius fights the Alamanni, Galerius fights the Sarmatian Iazyges.

299 Galerius defeats the Carpi and Sarmatians.

www.fectio.org.uk/articles/timeline3rd.htm

.

és hogy mi történt a szarmaték ellen fellázadókkal:

C.AD 334 Slaves of the Danubian Sarmatians revolt and rename themselves 'Limigantes'.

AD 358-59 After revolting against Rome the 'Free Sarmatians' submit, but the Limigantes are slaughtered en masse by Constantius.

ossetians.com/eng/news.php?newsid=412

572 huncsambocsange 2015. június 9. 20:00

@rdos:

@Krizsa: " jelenleg az a véleményem, hogy az ős- szlávnak a délvidéken, nyílt szótagúvá váló, "érett" változata. "

nem igaz.

se az nem igaz, h a sclavik itt éltek volna (a fekete-tengertől északra éltek).

az ős-szlávok a Visztula forrásvidékén éltek a 6-században, előtte keletebbre. a 620-as években jöttek le (a múltkor írtam pontos évszámot) a Bácska, alsó-Maros vidékére.

előtte csak a hunokkal jöttek a KM-be. államigazgatásuk előtte nem volt. MénMarót lehetett a déli Morvaország királya. azután a 8. és 9.sz. vannak nevek Vojnomir, Mojmir...

itt nem éltek szlávok a 7.század előtt.

illírek, dalmátok, markomannok, kvádok, gótok, dákok, trákok éltek. valószínűleg az egyikük nyelve se volt szláv, ős-szláv se.

és a jászok éltek itt, a jász-síkságon, már az időszámításunk előtt is. egészen komoly mértékben a 10valahányadik évszázadig: Jászvásár, Jász-nagyKun...

ez a történelmi része a dolognak.

.

a nyelvi része a dolognak meg az, h az ún. "ős-szláv" az

azt mondja: mogu (nem môžem, vagy moći), hanem a G volt az eredeti és abból lett ZS, CS.

más esetben G-ből H lett (bog > boh, bogat > bohatij, gore > hore...)

más esetben K-ból Cs lett (bok > bočiti, tok > teči, lijek > liječi)

más esetben T hozzáadódott vagy elveszett + ُE elveszett (središte stred середина)

.

azaz nem "nyíltabbá vált", hanem tömörítetté vált, hangzókat váltott és ejtett ki és lett az ami.

a magyar meg nem a szláv változásokat követte, hanem már akkor is az volt ami.

571 GéKI 2015. június 8. 17:46

@zegernyei:

...és még hazudós is... :) :) :)

570 El Vaquero 2015. június 8. 15:22

@szigetva: jó, de elfogult indobalatoni nyelvász vagy, úgyhogy alapból egyest dobtál, és kimaradsz egy körből. Inkább olvasd el az újabb tanulmányait is, különben ha nem bírsz magaddal, Viktorék csinálnak neked is olyan életpályamodellt, hogy belesárgulsz.

569 zegernyei 2015. június 8. 15:19

@GéKI: (523.): Ezt írja rólam: "Ön itt több alkalommal kénytelen volt elismerni az állításaim igazát."

Kíváncsi vagyok, ezt megérti-e: semmit sem ismertem el az ön ostoba állításaiból.

568 Untermensch4 2015. június 8. 13:06

@GéKI: "Ne erőlködj! - Engem az efféle hozzászólások nem érdekelnek..."

Pedig ha jóindulatúan kezdesz bele (a játékelméletileg legsikeresebb vagy még inkább a második legsikeresebb stratégiát követve, ha figyelembe vesszük hogy az első nagyon elméleti), akkor a fura kérdés is tekinthető a kommunikációs zavar megszüntetésére tett próbálkozásként. Egyébként a dobókockás kérdésem is ilyen "zavarcsökkentő" próbálkozás része, csak a rám jellemző körülményes és túlbonyolított módon.

567 MolnarErik 2015. június 8. 11:54

@GéKI: Mármint a saját hozzászólásod nem érdekel? V miért nem vagy hajlandó leírni a saját hozzászólásod lényegét?

566 GéKI 2015. június 8. 11:48

@MolnarErik:

Ne erőlködj! - Engem az efféle hozzászólások nem érdekelnek...

565 MolnarErik 2015. június 8. 11:06

@GéKI: De akkor mi ennek a sztorinak a lényege?

Hülyének tettetted magad és annak néztek (kivéve egy történészt, aki szintén annak nézett, de egyből levágta, h csak poénból vagy az)?

Vagy

Hülyének tettetted magad, annak néztek, de te meggyőzted őket, h nem vagy az (kivéve egy történészt, aki tudta h az vagy, de csak poénból)?

Vagy

Hülyének tettetted magad, nem néztek annak, de meggyőzted őket, h mégiscsak az vagy (kivéve egy történészt, aki egyből hülyének nézett, de egyből levágta, h csak poénból vagy az)?

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X