nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nyelv és stratégia, nyelv és tudomány

A Magyar Közlöny ez évi 33. száma közölte a Nyelvstratégiai Intézet létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Az intézetalapítás koncepciója és a kormányrendelet feltűnő finnugorbarátsága miatt szükséges a Rénhírekben is tárgyalnunk a kérdést.

zegernyei | 2014. március 14.
|  

A Nyelvstratégiai Intézet alapításának híre körbefutotta a magyar sajtót. A kormányoldali hírforrásokat kevésbé érdekelte a dolog: a Magyar Hírlap minden kommentár nélkül ismertette az MTI hírét. A Magyar Nemzet viszont még ennyire sem értékelte ezt a hírt – Simon Gábor ügye fontosabb…

A független hírforrás szerepét játszó Origo elemző cikket publikált. Ez talán már a nyelvészkörökből kiindult tiltakozás lecsillapítását is célozta. Az írás a Magyar Nyelvstratégiai Kutatócsoportot vezető Balázs Géza tanulmányát vette alapul, valamint megszólaltatta őt magát is, hogy mondjon véleményt az új intézet tervezetéről. Megtudhattuk, hogy a nyelvstratégia nem humbug, szükség van rá, mert:

a társadalmi méretű kulturálatlanság hatással van a nyelvre is (…) egységesen alacsony színvonalú, igénytelen nyelvhasználat válik uralkodóvá.

Az értelmiségi sajtóban sokan kommentálták a Magyar Közlöny 33. számában megjelent rendeletet. A felháborodás általános volt: az intézet felállítását egyrészt az állampárti diktatúra újabb jeleként értékelték, másrészt a nyelv szuverén fejlődésébe történő beavatkozást láttak benne. A szerzők közül láthatóan sokan tisztában vannak a hazai nyelvtudományban uralomra jutott nézettel, miszerint a nyelvművelés nem tudomány, sőt az ördögtől való dolog. Többen megfogalmazták félelmüket, hogy ezután törvényekkel és rendeletekkel fognak beavatkozni a nyelv fejlődésébe. Csupán a higgadt és mértéktartó Para-Kovács Imre mondta azt a Heti Hetesben, hogy ez az intézet nem is olyan rossz dolog.

Kazinczy Ferenc, egy korai nyelvstratéga (J. Kreutzinger festménye)
Kazinczy Ferenc, egy korai nyelvstratéga (J. Kreutzinger festménye)
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-Art)

Valóban furcsa lenne, ha bekerülne a sarkalatos törvények közé, hogy mától tilos a suksükölés. Esetleg Paksot átneveznék Putyinvárossá. Persze, ezek ellen az Alkotmánybíróság tiltakozna, de akkor is van megoldás: a döntést bele kell foglalni az Alaptörvénybe… Másutt az ilyesmit egyszerűbben csinálják: az 1950-es években a központi mari (cseremisz) rádióban felolvastak egy közleményt, hogy az irodalmi nyelvben A mari nyelvjárásokban megvan mindkét többesjel. (A szerk.) mától nem a -šaməč, hanem a -wlak a többes szám jele. Úgy is lett. (Bereczki Gábor szóbeli közlése.)

Mindez azonban csak a fejlődés egyik iránya. Lehet, hogy minden másképp lesz.

A rendelet értelmezői között természetesen nyelvészek is voltak. Érintettségük miatt fokozott figyelemmel kísérik az új intézmény körüli fejleményeket. A Nyelvtudományi Intézet honlapján linkgyűjtemény segíti a tájékozódást.

Huszár Ágnes a galamus.hu oldalon írta meg a véleményét, Kenesei István, az MTA Nyelvtudományi Intézetének Igazgatója pedig a Magyar Narancsnak nyilatkozott. Huszár Ágnes úgy értékelte a döntést, hogy itt a magyar nyelv államosítása zajlik a szemünk előtt, és az új intézet tudományos szempontból teljesen fölösleges, hiszen már van Nyelvtudományi Intézetünk. Arra is rámutatott, hogy az új intézet feladata „a jelenlegi kormánytöbbség ideológiájának tudományoskodó alátámasztása” lesz.

Kenesei István is tökéletesen fölöslegesnek tartotta az új intézetet, de megjegyezte, hogy „a kormánynak joga van és szüksége lehet tanácsadó szervezetekre”. És ha már itt tartunk, említsük meg, hogy Kenesei István röviden nyilatkozott a nyestnek is. Egyébként az új intézettel eddig legtöbbet a nyest foglalkozott, immár 5 hírben is:

Az intézetalapítás koncepciója és a kormányrendelet feltűnő finnugorbarátsága miatt szükséges a Rénhírekben is tárgyalnunk a kérdést.

Az eddigi elemzések közül csak a legfrissebb (Mester Ákos, 168 óra) utal röviden a Nyelvstratégiai Intézet tágabb intézményi kontextusára. E témakörrel kapcsolatban korábban nem igen emlegették, hogy pártunknak és kormányunknak immár követhetetlen számú intézete van. Mellesleg az ország irányítói tesznek is azért, hogy ne tudjuk követni háttérszervezeteiket. Ezen intézetek révén szellemi kapacitást rendelnek a hatékony kormányzás mögé és pénzt juttatnak az arra érdemeseknek. Egyes intézetek a magyar történelem elmúlt másfél száz évét kutatják. Átemelik a hasznosítható tudást a napi politikába, kifényesítenek néhány megkopott és elfeledett nevet és életművet (lásd Széll Kálmán Terv, Klebelsberg Intézményfenntartó Központ, Wekerle Sándor Alapkezelő). Ha kell, történelmet is hamisítanak (lásd a Veritas és igazgatója körüli botrányt). Egyaránt foglalkoznak alapkutatásokkal és alkalmazott kutatásokkal is.

Érdekes módon a Nemzetstratégiai Intézet és a Nyelvstratégiai Intézet egymást feltételező kapcsolatára sem tértek ki. Pedig ha az egyik létezik, kell lennie a másiknak is. Amikor megalakult a Nemzetstratégiai Intézet, a sajtó megfutotta a köreit, sokan felháborodtak, pénzkifizető helynek nevezték, kutatták, hogy egyáltalán működik-e, és ha igen, hol a székhelye. Mára pedig elfelejtette mindenki.

Volt egy kiváló történész, Szűcs Jenő, aki az 1970-es években alapvető művet írt a nemzettudat kialakulásáról és elemeiről. Megállapításai szerint egy nép attól válik néppé, ha tagjai hisznek a közös származásukban, ha vannak közös kulturális hagyományaik (életmód, szokásjog, tradíciók) és végül, ha közös nyelvet beszélnek.

Egyes népeknek megadatott, hogy saját államot hozzanak létre, és gazdálkodásukat magasabb szintre emeljék. Vagyis népből nemzetté váltak. Az interneten is könnyen elérhető definíciók szerint a nemzetek a polgári fejlődéssel együtt jönnek létre. A nemzetek tagjait a fent felsoroltakon kívül az is összeköti, hogy nemzetállamuk egységes gazdaságának részesei. A nemzetté válás során kialakul a nemzeti öntudat és az adott nemzetre jellemző néhány sajátságos viselkedésminta, nemzeti karakter.

Egy nagy stratéga ‒ Napoleon mint első konzul (Ingres festménye)
Egy nagy stratéga ‒ Napoleon mint első konzul (Ingres festménye)
(Forrás: Wikimedia Commons, PD-Art)

Ha egy társadalmi csoportosulás vagy egy önjelölt vezér elhivatottságot érez nemzete irányítására, szüksége van nemzetstratégiájának meghatározására: meg kell ismernie nemzete múltját, hogy átformálhassa jelenét, és aztán elvezesse őt a boldogabb jövőbe. Namármost, ha van nemzetstratégia, akkor kell nyelvstratégia is, hiszen a nemzet egyik ismertetőjele a közös nyelv. A nyelvstratégia kialakítása és művelése tehát vegytiszta politika („státusztervezés”). Ha már meghatározták az irányokat, akkor a végrehajtásba természetesen be kell vonni a nyelvészeket is („korpusztervezés”).

Az intézetek alapítása és működtetése jelzi, hogy pártunknak és kormányunknak vannak távlatos (= stratégiai) elképzelései. A sajtóbeli reakciók többsége pedig azt mutatja, hogy a bírálóknak viszont nincsenek. Csak remélni tudjuk, hogy minden komolyabb párt kialakította már a maga nemzet- és nyelvstratégiáját. Mindenesetre ügyesen titkolják.

Az természetesen külön kérdés, hogy a kormányrendelet helyes irányokat jelölt-e ki. Az elemzők ennek vizsgálatában jutottak a legmesszebb. A kijelölt irányok többségét tévesnek, vagy elnagyoltnak, értelmezhetetlennek mutatták be. A bírálatok közös vonása, hogy elutasítják a nyelvek mesterséges szabályozását. Ez a gondolat a 19. század második felében kialakult újgrammatikus nyelvészeti iskola köréből származik. A századfordulón is javában zajló vitában kiemelkedő újgrammatikus nyelvészek (B. Delbrück, K. Brugman, A. Leskien, H. Osthoff) hirdették, hogy a nyelvek életébe való beavatkozás elítélendő cselekedet, mert megbontja a nyelvek szerves fejlődését.

Velük szemben érvelt Baudouin de Courtenay, aki úgy vélte, hogy az embernek nemcsak joga, hanem kötelessége is fejleszteni, alakítani a nyelveket. Véleménye szerint az alkalmazott nyelvészet kutatási területei között szerepelnie kell az idegen nyelvek oktatásának, az anyanyelvoktatásnak, a nyelvművelésnek és a nyelvkönyvek, szótárak írásának is. Csupa olyan feladat, amelyet a Nyelvstratégiai Intézet is magára vállalt…

Zegernyei nem tudja, hogy melyik félnek van igaza.

Baudouin de Courtenay, aki szerint szabad nyelvet tervezni
Baudouin de Courtenay, aki szerint szabad nyelvet tervezni
(Forrás: Wikimedia Commons, PD)

Általános felháborodást keltett, hogy a Nyelvstratégiai Intézet 100 millió forintot fog kapni, és 20 munkatárssal kezd a nagyívű koncepció megvalósításába. Ezek az adatok a kormányrendeletben nincsenek benne. A sajtóban úgy hivatkoznak rá, mint ami az MTI közleményében olvasható. Mindenesetre, aki kitalálta, nem gondolta át eléggé. Egy álhírnek is hihetőnek kell lennie. A 100 millió forint éppen csak elég 20 ember egy évi munkabérére (a járulékokkal együtt), és akkor a dologi kiadásokra nem is jutott semmi. Ennyiből nem lehet működtetni egy 20 fős intézményt. A Nemzetstratégiai Intézet ennél jóval többet kapott.

Az interneten is elérhető véleményekre érkezett olvasói hozzászólások között olvasni megelégedett megjegyzéseket is, hogy aszongya, na végre, most odacsapnak a finnugristáknak. Ez a vélemény már csak azért is meglepő, mert a közlönyben megjelent dokumentum feltűnően finnugorbarát. Olyannyira, hogy felmerül, talán a finnugristáknak közük van az egész koncepcióhoz. Az elemzők eddig ezzel a lehetőséggel sem foglalkoztak. Azt már észrevették, hogy a finn és észt nyelvpolitikai tapasztalatokra hivatkozik a magyar rendelet, de van ott más is. Például a 4. § 10. pontja:

nyelvstratégiai külkapcsolatok ápolása, különösen a kisebbségben élő nyelvrokon népekkel

A nyelvstratégiai külkapcsolatok ápolása a nyelvrokon népekkel korábban a Finnugor Világkongresszus Magyar Nemzeti Szervezetének feladata volt. A civil szervezeteket azonban a kormány tudatosan igyekszik kikapcsolni a társadalom életéből. Próbál leszoktatni mindenkit az önálló szervezetekbe tömörülésről. A civileknek juttatott pénz elosztását a Civil Összefogás Fórum vezetője, Csizmadia László elbohóckodja, nem is jut már semmi a korábban támogatott szervezeteknek… Nem kis csoda, hogy a finnugorközi kapcsolatokra, ha máshonnan, de ezután is fog érkezni pénz.

Figyelemre méltó a 4. § 13. pontja is:

szakmai és nemzetközi kerekasztal megbeszélések, nyári kurzusok és – kiemelten határon túli magyaroknak, finnugor kisebbségnek – nyári egyetemek szervezése, nyelvi kulturális napok társszervezése az adott feladathoz szükséges körben együttműködve az illetékes hazai és Kárpát-medencei szervekkel, szervezetekkel, felsőoktatási intézményekkel.

Ismét lehet tehát a badacsonytomaji Collegium Fenno-Ugricumban hungarológiai nyári egyetemeket szervezni az oroszországi finnugor népek képviselőinek. A 2010-es kormányváltás után az anyagi támogatás megvonása miatt ezek a nyári egyetemek szüneteltek.

Ugyanúgy, ahogy a tervezetnek ez a pontja konkretizálható, a többi esetében is érdemes belegondolni, mi és ki várható. Lehet találgatni, melyik nyelvész szeretné a szaknyelvi terminológiát fejleszteni, ki akar szakértői véleményeket készíteni a közigazgatás és a közmédia részére, ki szeretne új nyelvtankönyveket írni, és ki érdekelt a nyelvi gazdagság megőrzésének felvirágoztatásában. A nyest már próbálkozott a tippeléssel, de a gyanúba fogott Balázs Géza úgy nyilatkozott, hogy ő is csak a sajtóból értesült az intézet megalakulásáról.

A rendelet szövegéből megállapítható, hogy a kormány konzultált a szakemberekkel. Azonban nem a szakma egészével, és nem valami demokratikus fórumon. Néhány bátor nyelvészpartizán a tűz közelébe merészkedett, sőt elszívta a békepipát magával a tüzet okádó dakota sárkánnyal is.

Széphalom ‒ A Magyar Nyelv Múzeuma
Széphalom ‒ A Magyar Nyelv Múzeuma
(Forrás: www.nyelvmuzeum.hu)

A Nyelvstratégiai Intézet várható működési irányai közül néhányat megvilágít Pusztay János könyve. Címe: Nyelvével hal a nemzet. Első mondata így szól: „A jelen könyv a Finnugor Népek IV. Világkongresszusán, Tallinnban 2004. augusztus 16-án megtartott plenáris előadás jelentős mértékben kibővített változata.” Erről az előadásról rohant ki feldúltan az orosz nagykövet, hogy azonnal jelentést tegyen a feletteseinek…

Az előadás megjelent a Finnugor Világban (2004/4.), de elérhető az interneten is. Már abban is szerepel egy Nyelvpolitika és egy Nyelvfejlesztés című fejezet, de az idézett kötetben részletesebben is olvashatók Pusztay János elképzelései (Nyelvpolitika: 191–192., Nyelvi tervezés: 192–194., Nyelvfejlesztés: 258.)

A nyelvfejlesztés elsősorban a finnugor szaknyelvek megteremtésével foglalkozik. Mutatóba néhány gondolat:

A tennivalók:

– Ki kell dolgozni a terminológiaalkotás szempontjait, ehhez megvannak már a kitűnő helyi tapasztalatok is.

– Meg kell tervezni a terminológia meghonosításához szükséges szakmai és társadalmi vitákat.

– Meg kell szervezni, hogy a sajtó működjön közre az új terminológia terjesztésében.

– Biztosítani kell az anyanyelvű sajtó nyelvi minőségének ellenőrzését.

– Meg kell tervezni és meg kell valósítani az új generációs iskolai tankönyvek megírását, amelyekbe szervesen beépülnek az egyes szakterületek terminusai.

A magyar kormányrendelet is ír a szakterminológiáról (4. § 3. pont):

a nyelvszerkezeti és a nyelvhasználati kutatások terén a különböző szaknyelvek (terminológiák) tudatos fejlesztésének koordinálása, a határon túli és az anyaországi magyar nyelvű terminológia összehasonlító kutatása, összehasonlító terminológiai szótárak összeállítása

Az idézett könyv Nyelvi tervezés című fejezetéből azt is megtudhatjuk, hogyan fog készülni a középtávú magyar nyelvstratégia, és hogyan lesz megőrizve a nyelvi gazdagság. Ebben a fejezetben szerepel a fentebb már említett „státusztervezés” és „korpusztervezés” kifejezés is. A 194. oldalon Pusztay János idézi Valter Taulit (A nyelvi tervezés elmélete):

A korpusztervezés szempontjából fontos Taulinak az eszményi nyelvről adott meghatározása:

– „a kommunikáció eszközének kell lennie, hordoznia kell minden fontos információt és jelentésárnyalatot”

– „gazdaságosnak, azaz minél egyszerűbbnek kell lennie a beszélő és a hallgató számára”

– „esztétikus alakkal kell rendelkeznie”

– „rugalmasnak kell lennie, vagyis alkalmasnak az új igények kielégítésére, például egy új jelentés kifejezésére”

Könyv az észt nyelvpolitikáról
Könyv az észt nyelvpolitikáról

Azt egyelőre nem tudjuk, hogy a Nyelvstratégiai Intézet előkészít-e valamiféle új nyelvtörvényt. Ha igen, valószínűleg az egyik minta az észt nyelvtörvény lesz. Ez magyarul is olvasható – Pomozi Péter fordította, írt hozzá bevezetést és látta el jegyzetekkel (Kis nyelv – nagy stratégia. Az észt nyelvpolitikai modell.). A kötetben a törvény után olvasható az észt nyelv fejlesztési terve is a 2011–2017 közötti időszakra. Az észt nyelvtörvény nyolc fejezetből áll. Az általános rendelkezéseket tartalmazó bevezetés után a következő fejezetcímeket olvashatjuk:

2. Nyelvpolitika és a nyelvtervezés vezető testületei

3. Ügyintézés szóban és írásban

4. Az észt nyelvű információ és a szolgáltatások

5. Az észt nyelvtudás, a tudásszint értékelése és ellenőrzése

6. Az állami felügyelet

7. Felelősség

A törvény végén vegyes záró rendelkezések találhatók. Észtországban az észt nyelv helyzete más, mint nálunk a magyaré. Hiszen itthon (egyelőre) nincs jelentős orosz nyelvű kisebbség. Amott viszont akad. Nyilvánvalóan az ebből fakadó törvényi passzusok nem kerülnek át a leendő magyar törvénybe.

A nyelvtörvénynél jóval hosszabb az észt nyelv fejlesztési terve. Ez Pusztay János könyvénél alaposabb tájékoztatást nyújt arról, hogy mi várható nálunk. A tervezet kijelöli a programban részt vevő szervezeteket, és a nyelvfejlesztés kapcsolódását az egyéb állami feladatokhoz.

Később szól a nyelvhasználat szabályozásáról, a nyelvtervezésről (benne szaknyelvtervezés, névtervezés, az irodalmi nyelv egységének és korszerűségének biztosítása). Ezután jön Az észt nyelv kutatása és a nyelvi adattárak, majd Az észt nyelv nyelvtechnológiai támogatása című fejezet (lásd a magyar rendelet 4. §-ának 2. és 4. pontját!). A 6. fejezet az észt nyelv oktatásával, a 7. pedig az észt nyelv változataival kapcsolatos feladatokat tárgyalja.

Tanuljunk nyelveket! Gecső Sándor‒Klima László: Orosz nyelvkönyv II.
Tanuljunk nyelveket! Gecső Sándor‒Klima László: Orosz nyelvkönyv II.

A Nyelvstratégiai Intézet is foglalkozik majd a tankönyvekkel és a nyelvjárásokkal. A magyar kormányrendelet még a feladatok sorrendjében is követi az észt programot (lásd a 4. § 7. és 8. pontját!).

A nyest és benne a Rénhírek elemzései után akár szakmai vita is folyhatna a Nyelvstratégiai Intézetről és programjáról…

Irodalom

Kis nyelv –nagy stratégia. Az észt nyelvpolitikai modell. Szerk., ford. és jegyz. Pomozi Péter. Az észt kultúra kiskönyvtára 1. Budapest, 2011.

Magyar Közlöny 2014/33.

Máté Jakab: A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Budapest, 1997.

Pusztay János: Nyelvével hal a nemzet. Az oroszországi finnugor népek jelene és jövője 11 pontban. A Magyarságkutatás könyvtára XXVIII. Budapest, 2006.

Szűcs Jenő: A magyar nemzeti tudat kialakulása. Magyar Őstörténeti Könyvtár 3. Szeged, 1992.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X