nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hejre kis igazítás
Megjelent a Finnugor Világ 2010. decemberi száma

Milyen helyzetben vannak a közepes méretű finnugor nyelvek? Mik egy nyelv tér- és időbeli határai? Milyen szavakat alkotott Széchenyi István? Ezekről és más kérdésekről is szól az új szám.

Fejes László | 2010. december 20.
|  

A Finnugor Világ legújabb számát Csúcs Sándor felelős szerkesztő cikke nyitja, melyben a 20 éves Castrén Társaságot köszönti, s egyben beszámol a társaság rokon népeket támogató tevékenységéről.

Tallinn, óváros
Tallinn, óváros
(Forrás: Wikimedia commons)

Ezt követi Lauri Sommer észt költő egy verse Ferencz Tímea fordításában. (A vers eredetileg a Pluralica című folyóirat máig egyetlen számában jelent meg.)

Ezt hét oldalon át Sirkka Saarinen cikke követi. A Garantálja-e a nyelvtörvény a nyelv fennmaradását? című cikk áttekinti a komi, mari, mordvin és udmurt nyelvtörvényeket, ill. azok hatását. Az elemzés szerint egyedül a komi nyelvtörvény tartalmaz valódi garanciákat, de ennek pozitív hatása is minimális volt. A szerző szerint e nyelvek fennmaradását több tényező is veszélyezteti: a szülők nem adják át a nyelvet a gyerekeknek; nincs anyanyelvi oktatás, a legjobb esetben is heti néhány anyanyelvóra van; a felsőoktatásban az anyanyelv használata néhány filológiai tanszékre szorul; szinte teljesen hiányzik a nemzetiségi nyelvű tömegtájékoztatás; hiányzik az anyanyelvi kultúra (magas és populáris kultúra egyaránt); a nyelvhasználati lehetőségek szűkek; a nyelvek presztízse alacsony. Ezek a folyamatok erősítik egymást. E népek sokkal inkább veszélyeztetettek, mint a számik, akik nyugati demokráciákban élnek: ezekben a többség is őrködik a kisebbségek jogai felett.

A tanulmányok sorát Honti László tizenegy oldalas Nyelvi határok térben és időben című cikke folytatja. A cikk három fő kérdést tárgyal. Az első azt vizsgálja, mennyi időn át tekinthető egy nyelv egynek, ugyannak a nyelvnek, illetve írott források hiányában mennyi ideig mehet vissza a kutató az időben. Az első kérdésre konkrét választ nem ad, de a felelet a szövegből kiolvasható: ilyen határ meghúzásának nincs értelme. A második kérdésre az a válasz, hogy legfeljebb tízezer évre, de ezt részletesen nem indokolja. Ráadásul felsorol néhány kutatást, mely ennél is tovább megy vissza, ám nem mondja ki, hogy ezek már tudománytalan elképzelések lennének, habár az előzményekből ez következne. A második rész hasonló problémát feszeget: mikor beszélhetünk egy nyelv két külön nyelvjárásáról, és mikor két külön nyelvről. Honti állítása szerint például a szovjet megosztó politika tette két néppé a komi-zürjéneket és a komi-permjákokat, illetve az erzákat és a moksákat. A komik esetében el kell fogadnunk Honti állítását, a mordvin kérdésben azonban megfeledkezni látszik arról, hogy e két népnek még kettejük egységére sem volt neve, tehát aligha a szovjetek osztották meg őket.

Korábbi könyvbírálatomban megjegyeztem, hogy Honti hibásan használja a lingua franca fogalmát: állítása szerint ez pidzsin nyelvet (is) jelent. Jelenlegi cikkében már pontosabban fogalmaz: azt állítja, hogy lingua franca lehet teljesen funkcionális nyelv és pidzsin is.

A cikk harmadik része teszi ki a teljes szöveg több, mint felét. Ebben a részben Honti főleg a dilettáns nyelvművelőkkel foglalkozik. Ez a rész tematikájában alig érintkezik az előzőekkel, leginkább a dilettáns nézetek palettáját összegzi. Egy rövid kitérő erejéig említi a Trefort-idézetet is.

A cikkek sorában Csúcs Sándor Mihail Atamanov 65 éves című köszöntője következik. Atamanov néprajztudósként, nyelvészként, íróként és bibliafordítóként is ismert. A cikkben Csúcs röviden ismerteti Atamanov életútját és munkásságát. Bár maga is megjegyzi, hogy nem itt lenne a helye, érvel a bibliafordítások létjogosultsága mellett. A magam részéről nem tudok olyanról, hogy valaki kifejezetten ellenezte volna a Biblia lefordítását. A kérdés inkább úgy merül fel, hogy ha az a fő szempont, hogy mit érdemes ezekre a nyelvekre lefordítani, akkor valóban érdemes-e a Bibliának valamiféle prioritást adni. Erre a problémára egyszer még talán visszatérünk.

Újabb évfordulós írás következik, Fehérvári Győző foglalja össze a húsz éves Magyar–Észt Társaság történetét és számol be jubileumi ünnepségéről.

Széchenyi máig élő szavai

alapítvány, alapul, bizottság, Budapest, egyensúly, ellenhatás, érdekes, felesleg, felszámolás, felszínes, gépész, gőzerő, gyanútlan, hangulat, hatóság, idomít, intézkedik, javaslat, korlátlan, közszellem, lovagias, másodlagos, megpendít, menet, minősül, műszerész, ön, összpontosít, részvény, szájhős, találékony, tébolyda, telivér, termel, tulajdonjog, viszonylag, vonat 'földrajzi vonulat'.

A következő hét oldalt Zaicz Gábor rövid bevezető tanulmánya és Széchenyi naplójából válogatott idézetei töltik ki. Zaicz olyan részleteket válogatott ki, melyben Széchenyi a magyar nyelvről ír. Bár az ötlet kitűnőnek tűnik, az eredmény nem győzött meg. Sajnos az idézett részletek olyan rövidek, hogy nem lehetnek különösen informatívak. Annál érdekesebb a cikkhez fűzött rövid bevezető: a Széchenyitől származó nyelvújítási szavak mennyisége a szakember olvasót is meglepi. Mivel az idézetek jelentős része a magyar nyelv hivatalossá válásához kapcsolódik, nem ártott volna szót ejteni arról, hogy ebben az időben Magyarország soknemzetiségű állam volt: a latin semleges közvetítő nyelv volt, és az, hogy hivatalossá a magyar vált, erősen sértette a más nemzetiségűek érdekeit – a folyamat pedig hosszú távon az ország széteséséhez vezetett.

Ezután három ismertetés következik.

Csúcs Sándor Egey Emese A két világháború közötti magyar–finn–észt kapcsolatok történetéből című kötetét ismerteti. A mű a szerző 2003-ban megvédett doktori értekezését tartalmazza. Csúcs véleménye szerint a dolgozat a legtöbb újdonságot legterjedelmesebb fejezetében tartalmazza: itt az 1927 és 1944 közötti, finn vagy észt vonatkozásű magyar rádióműsorokat, filmhíradókat és filmeket dolgozza fel a szerző.

Zaicz Gábor Magyar régészeti szótárak címen három (angol–,  német–, illetve olasz–magyar) szakszótárat mutat be. Az ismertetés lényegében csak az utolsó, 2009-es kiadvány miatt aktuális, a másik két kötet még 2004-ben, ill. 2006-ban jelent meg: ennek ellenére a recenzens elsősorban az angol kötettel foglalkozik. A cikknek finnugor vonatkozását nem sikerült felfedezni.

Végül Bozzay Laura és Palánki Boglárka ismerteti Risto Isomäki Elsodort világok című regényét. Az ismertetés leginkább a regény tartalmára összpontosít, a mű esztétikai értékelése elmarad.

A Krónika rovat beszámol arról, hogy idén Szeverényi Sándor nyerte el a Vértes Edit emlékére alapított díjat. A nyertesnek gratulálunk! A Zaicz Gábor által jegyzett cikk ismerteti a díjazott életrajzát, és bemutatja munkásságának fő állomásait is.

Ezt két oldalnyi hír követi. Sajnos a lap visszatért régi rossz szokásához, és a hírek kivétel nélkül aktualitásukat vesztették, mire a lap megjelent. Külön érdekesség a híreket záró helyreigazítás:

Előző számunk 43. oldalán tévesen tájékoztattuk olvasóinkat Cigankin professzor haláláról. A tévedésért szíves elnézésüket kérjük. A szerk.

Nem egészen világos, hogy a hírben mi volt a tévedés. Ha maga a halálhír, és Cigankin professzor életben van, akkor elsősorban tőle illene elnézést kérni, még akkor is, ha személyesen aligha olvassa a lapot. (Arról nem beszélve, hogy az olvasókat illene arról is tájékoztatni, hogyan eshetett meg.) Egyéb esetben viszont pontosítani kellene, hogy mi volt a hírben a tévedés.

Ezután szokás szerint válogatás következik lapp hírekből, ezúttal csupán egy oldal. Most szerencsére azt is elmondhatjuk, hogy a hírek egyike sem lenne teljesen érdektelen – de csak akkor, ha részletesebb lenne, és az információk hátteréről is megtudnánk valamit. A villámhírek helyett célszerűbb lenne 2-3 bővebb, némi helyzetelemzést is tartalmazó hírt közölni.

Sajnos a korábbiakhoz hasonlóan a Finnugor Világot továbbra is a filológiai pontatlanság jellemzi. Cipanov komi nyelvész neve Tsypanovként szerepel, az udmurt Aszangurt településnév Asangurt formában. Atamanov eposzának címét Tangira, esetleg Tangüra formában kellene átírni, a Tangyra átírás (minden kommentár nélkül) mindenképpen megtévesztő, hiszen nem [gy]-ről van szó. A filológiai hanyagság netovábbja, hogy a szerkesztők neve között ott szerepel Szeverényi Sándoré is, holott ő már nem vesz részt az újság szerkesztésében.

A lap továbbra sem érhető el az interneten.

Információ
X