-
ganajtúrós bukta: Utána néztem! VAN rá szó! Sikanéria, sikán, sikanírozás. Igaz a szlovákiában élő magyarok ...2024. 11. 07, 23:54 „Mert nincs rá szó, nincsen rá...
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Nyilván nem úgy vannak bizonyítva a nyelvészeti összefüggések és törvé...2024. 11. 06, 19:49 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Persze. Csakhogy a nyelvészek a nyelvekkel foglalkoznak. Téged azért n...2024. 11. 05, 21:00 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
Sándorné Szatmári: @ganajtúrós bukta: Érdemes elolvasni.. mersz.hu/dokumentum/matud__312 ..Tapasztalat az, ho...2024. 11. 05, 20:38 Hat tévhit a magyar nyelvről
-
ganajtúrós bukta: @Sándorné Szatmári: Itt tudsz blogot indítani: blog.hu Azt hiszem ha jól megy fizetnek is ...2024. 11. 04, 11:35 Hat tévhit a magyar nyelvről
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Hagyományainkhoz híven ismertetjük a Finnugor Világ legfrissebb számát, viszont hagyományainkkal ellentétben csak az egyik felét.
Nehéz helyzetben van a Rénhírek, mivel egyfelől feladatunknak érezzük, hogy a finnugrisztikával kapcsolatos eseményekről hírt adjunk, másfelől furcsának találjuk, hogy a Finnugor Világ tartalmáról mi tájékoztassuk a szélesebb körű közönséget csak azért, mert szerkesztői képtelenek felrakni az anyagot az internetre.
Különösen erős ez az érzés most, amikor a szám nagy részét olyan cikkek töltik meg, melyek már nem aktuális eseményekről számolnak be. Ráadásul ha az ezekben megjelenő állításokat közölnénk, rögtön pontosítanunk, helyesbítenünk kellene őket, ami messze túlmutatna a szám ismertetésén. Ha pedig a pontos megértés érdekében a háttérinformációinkat is megosztanánk olvasóinkkal, az új esztendő beköszöntéig aligha jutna hely más témának a Rénhíreken. Éppen ezért ez alkalommal in medias res vágunk az ismertetésbe, és a szám ismertetését a közepénél, sőt, kicsit azon túl is kezdjük.
Terminológiával kapcsolatos cikkek
Keresztes László A finnugor népek irodalmi nyelvének kérdései az újabb bibliafordítások tükrében című cikke rapszodikusan csapong a témához kapcsolódó, de egészen eltérő jellegű kérdések között.
A cikk kezdetén igen szimpatikus módon leszögezi, hogy a külföldi kutatóknak, bár szakvéleményt nyilván mondhatnak, nem szabad beleszólniuk a nyelvtervezési folyamatokba, ez a nyelvet használó közösség ügye. Ez az állásfoglalás azért is jelentős, mert éppen a Keresztes László fő szakterületének tekinthető mordvin nyelvek esetében egyes nyugati szakemberek (ide értve magyarokat is) igen erősen kardoskodtak az egységes mordvin irodalmi norma létrehozása mellett.
Ezután Keresztes áttekinti a finnugor bibliafordítások történetét. Kiemeli a Finn Bibliatársaság (Suomen Pipliaseura) e téren végzett tevékenységét. Az kevéssé érthető, hogy szorgalmazza a magyarok szerepvállalását is ebben a feladatban. Nyilvánvaló ugyanis, hogy még nagyon sok terület van, melyen nyelvrokonainkat segíthetjük, nem azon a területen kellene versenyezni, amelyen a másik fél is sokat nyújt. (Igaz, aligha van terület, ahol ne lennénk lemaradva.) A vallásos irodalom helyett jobb lenne inkább ismeretterjesztő irodalmat adni a gyerekek kezébe. A vallásos irodalom problematikusságát Keresztes is látja, habár nem egészen világos, miben. Ő ugyanis ezt írja: „Nem az számít, hogy az ortodox vagy horribile dictu pogány sámánhiten nevelkedett kisgyerekek mennyit értenek meg a számukra teljesen idegen kultúrából […]”. Miért értené meg kevésbé a legalább kétezer éves viszonyokat tükröző írásokat egy mai ortodox környezetben nevelkedett gyerek, mint egy római katolikus vagy református? Mit is nevezünk itt megértésnek? (És hol nevelkednek ma gyerekek „sámánhit”-en?)
Szerencsére Keresztes áttér a Debreceni Egyetemen végzett kutatásokra. Különböző bibliafordításokat vizsgáltak meg, ezek eredményét ismerteti. Példaként említi, milyen, a nyelvben korábban már meglevő szavakat használnak a bűnbánat, bűnbocsánat kifejezésére az egyes nyelvekben. Megállapítja, hogy míg a finn, észt és magyar fordítások bátran alkalmaznak neologizmusokat (újonnan képzett, összetett szavakat), addig az obi-ugor fordítók inkább a körülírást választják. A mordvin fordítók középúton járnak. (A vizsgálat nem tért ki a mari és a permi fordításokra.) A cikk végén Keresztes ismét elkanyarodik a bibliafordításoktól, és a lapp nyelvtervezésről (szótárakról, nyelvtanokról, tantervekről) ír.
A jelentős részben a bibliafordítás terminológiájával foglalkozó cikket a sakkjáték terminológiájával foglalkozó cikk követi, Horváth László tollából. A korábban a sakkjáték magyar terminológiáját (is) kutató nyelvtörténész most más finnugor nyelveket vizsgált meg. A kérdés aktualitását az adja, hogy idén Hanti-Manszijszkban rendezték a sakkolimpiát. Először az oroszországi finnugor nyelvek terminológiájára tér ki. Megállapítása szerint azokban a szótárakban, ahol egyáltalán szerepelnek sakkal kapcsolatos terminusok, a játék és a bábuk nevei orosz eredetűek, és nem adaptálódtak az átvevő nyelvhez. Felsorol néhány olyan kifejezést, amely a sakkhoz kapcsolódik (’sakkozik’, ’sakkot / mattot ad’, ’sakkozó’, ’sakktábla’), és amelyben a befogadó nyelv elemei is szerepet játszanak, de nem adja meg, hogy az ott szereplő elemek egyébként milyen jelentésűek. Említi például az udmurt shakhmaten shudyny [sic] ’sakkozik’ kifejezést, de nem derül ki, hogy ennek szó szerint jelentése ’sakkal játszani’. (Az átírási mód, ahogy a finnugor adatok szerepelnek, kb. az orosz cirill írás angol transzliterációjának felel meg, ami érthetetlen választás egy magyar nyelvű finnugrisztikai kiadványban.)
A finn és észt terminusokra áttérve megállapítja, hogy a figurák nevei a finnben részben belső szóalkotással keletkeztek, részben germán (ill. közelebbről svéd) jövevényszavak. Sajnos említetlenül marad, hogy az utóbbiak (’torony’, ’király’, ’paripa’) a sakktól függetlenül kerültek a finnbe, és csak később, tükörfordítás eredményeképpen vették fel mai jelentésüket. Érdekes az az adat, hogy a finnben a figurát nemcsak leütni, hanem ’megenni’ is lehet (ez állítólag az angolra is igaz). További adalék, hogy az észtben a sakk neve nem a nemzetközi vándorszóval függ össze, hanem egy balti-finn eredetű szó: male. Az sajnos homályban marad, hogy mi a szó eredeti jelentése.
A cikk utolsó részében Horváth a magyar sakkterminológia történetére tér ki. Ebben említi a sakkfigurák néhány korábban használatos nevét: a futó volt futár, a bástya torony is.
Ismertetések
Az ismertetések rovatban Csúcs Sándor két új folyóiratot mutat be, egy Udmurtiában és egy Mordóviában kiadott periodikát, pontosabban ezek egy-egy számát. Ezt követi Falk Nóra ismertetése: ő Tõnu Õnnepalu és Lauri Sommer észt költők Hangolás című kötetéről szól két oldalon: a cikk jelentős részét a versekből vett idézetek töltik ki.
Krónika
Ebben a rovatban Vándor Anna számol be a suriskari hanti gyerekek magyarországi látogatásáról (a csoporthoz három szibériai komi gyerek is csatlakozott). A látogatás ténye kétségkívül érdekes, de a csoport programja finnugrisztikai szempontból nem igazán releváns.
A számot a Hírek című rovat zárja, ez már a címlap belső oldalára szorult. A korábbi hagyománnyal ellentétben a hírek többsége a jövőben bekövetkező (októberi, novemberi) eseményről szól, így nem tekinthető elavultnak.