-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: 25 "Miért pont ez a két nyelv?" Mármint az (illír-) pannon - kelta (==> a k...2024. 10. 12, 10:34 Ál- és Tudomány
-
nasspolya: @Sándorné Szatmári: Miért pont ez a két nyelv? Az illírből főleg csak tulajdonnevek és pár...2024. 10. 10, 07:37 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: A szer szó sokoldalú jelentése a MAI magyar nyelvben amire gondoltam és amiről ...2024. 10. 06, 20:07 Ál- és Tudomány
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Azért inkább a tudományos forrásokat ajánlanám: uesz.nytud.hu/index.ht...2024. 10. 06, 14:26 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 18 Kiegészítés:" Szerintem pontos magyarázatot kaphatunk a "szer" szó ...2024. 10. 06, 14:20 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Egy összeesküvés-elmélet is akkor igazán szép, ha legalább az ellenőrizhető tények alátámasztják. De milyen volt az orosz hatóságok és a szibériai őslakosság viszonya? Mi történhetett, és mi nem történhetett a Halálhegyen?
Hátborzongató történetet közöl a kiváló Konspirációs teóriák blog. Az Ideglelés (The Blair Witch Project) című film történetére igen sokban emlékeztet:az események rekonstruálásában itt is nagy szerepet játszanak a kirándulók által készített felvételek – még ha csak fekete-fehér képekről, és nem videóról van is szó. Ez a történet az ötvenes évek végének Szovjetuniójában játszódik, és azért foglalkozunk vele, mert finnugor vonatkozása is van. Erre a poszt szerzője, Tiboru is felhívja a figyelmet:
a kilenc főre fogyatkozott csapat pedig folytatja útját az észak-keleti hegyek felé, a bennszülött manysi vadászok (más néven vogulok, amúgy finnugor nyelvrokonaink) ösvényeit követve.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A helyszín a Yandex térképén valamivel részletesebb, mint a Google-én, de csodát ettől se várjunk.
Bár egyébként nem lenne indokolt, hogy megdicsérjük a szerzőt azért, mert helyesen írja le a nép neveit, vagy mert sikerült összepárosítani a nép külső és belső elnevezését, a magyar blogtérben, a sajtóban, sőt, iskolai tankönyvekben is találkoztunk már olyan adatokkal, hogy úgy érezzük, kár lenne fukarkodnunk a főhajtással. (Azt viszont szomorúan állapítjuk meg, hogy a szerzőnek nem sikerült megbirkóznia a történet főhősének nevével: a Дятлов helyes átírása ugyanis Gyatlov. Sajnos az orosz nevek átírásába máshol is beletört a szerző bicskája.)
Persze csak a dicséret kedvéért nem említenénk a cikket. Ami érdekes, az az, hogy az egyik verzió szerint a manysik keze is benne volt a turisták csúnya végzetében. Ezzel kapcsolatban azért lenne egy-két szavunk.
Felröppentek olyan hírek is, melyek szerint a helybéli manysi vadászok ölték volna meg a hegymászókat, mert őseik szellemének megszentségtelenítőit látták a turistákban. Igaz ugyan, hogy – amint azt említettük – a holttesteken nem voltak külsérelmi nyomok, de a manysiknak nem is volt szükségük arra, hogy lemészárolják Djatlovékat; elég, ha rájukijesztettek valamivel az éjszaka folyamás, s arra kényszerítették őket, hogy hiányos öltözékben kirohanjanak a mínusz huszonakárhány-harminc fokba, a természet elvégezte a többit.
És hogy miért nem csináltak ebből ügyet a hatóságok? Nos, abban az időben (1958-1960) nagyon komoly altalaj-feltárások folytak a Hanti-Manysi Nemzetiségi Körzetben, mert jelentős kőolaj-tartalékokra bukkantak, s a kitermelés előkészítése folyt; senkinek nem hiányzott volna nyílt konfrontációba keveredni az őslakosokkal. Lehet, hogy a háttérben még alku is köttetett a törzsi vezetőkkel: hivatalos oldalról nem forszírozzák a kilencrendbéli emberölés elkövetőinek felkutatását, a másik oldalról pedig nem gördítenek akadályokat a kőolaj/földgáz kitermelői elé.
Mivel csak egyetlen forrás említi, nem is hangsúlyozom azt az állítólagos manysi legendát, mely szerint a Halálhegy onnan kapta a nevét, hogy valamikor évszázadokkal ezelőtt kilenc (!) manysi vadász lelt furcsa, megmagyarázhatatlan halált a környéken, holmi repülő szellemek miatt. A vadászok bordái összetörtek, s megfagyott tetemeikre csak hetekkel később bukkantak a hozzátartozók...
Természetesen nem akarunk azzal előállni, hogy nem, a manysik kivétel nélkül talpig becsületes emberek, ők bizony nem csinálnak ilyesmit. Azt azonban megjegyeznénk, hogy a cikk egy halom olyan jelenséget említ, melyek aligha magyarázhatóak egyszerű manysik közreműködésével – persze ha a szellemek garázdálkodtak, az más ügy. Viszont ha egyszerű vadászok végeznek a kirándulókkal, akkor a nem túl forgalmas környéken bőven lett volna idejük úgy eltüntetni a holttesteket, hogy soha senki se akadjon rájuk. (A források szerint egyébként a környék nem számít szent helynek.)
Az azonban, ahogy a hatóságok és a manysik viszonyát bemutatja a cikk, a helyi viszonyok ismeretének teljes hiányáról tanúskodik. A szovjet hatóságokról sok mindent el lehet mondani, de hogy alkudoztak volna a szibériai őslakossággal, azt nem. (Persze Moszkvában vagy Leningrádban sem a magántulajdon szentségének tiszteletben tartása jelelmezte a szovjethatalmat, és akkor a Gulágokról még ne is beszéljünk.) A szomorú tény az, hogy a bolsevik vezetés semmibe vette az őshonos népek képviselőit. A harmincas évek elején például a Kazim folyó mellett élő hantik keltek fel a kulákosítás, illetve a gyermekeik bentlakásos iskolákba hurcolása ellen. Az oroszok repülőgépekről bombázták a sátrakat, a férfiakat megölték, a nőket és a gyerekeket élelem, tüzelő és fegyver nélkül kint hagyták a tundrán. A negyvenes években szigvai manysi vadászokat vádoltak meg felkelés előkészítésével – a bizonyíték az volt, hogy fegyvereik voltak. Többszáz férfit végeztek ki (az eleve csak néhány ezer lelket számláló népből).
Ha tehát az ügyben valóban felmerült volna a manysi vadászok érintettsége, akkor a reakció várhatóan sokkal inkább a környék őslakosságának utolsó szálig való kiirtása lett volna. Ha valóban éppen ásványkincsek után kutattak a környéken, inkább azon kell csodálkoznunk, hogy hogyhogy nem ragadták meg az alkalmat, és nem semmisítették meg a tragédiát ürügyül felhasználva a környék őslakosságát. A történetben leírtak koránt sem tanúskodnak helyismeretről, sokkal inkább az őslakosság és a gyarmatosítók közötti viszonyról alkotott sematikus, kissé idealizált és általánosító elképzelésekről.
A manysi verzióval kapcsolatban még azt is érdemes megjegyezni, hogy az orosz wikipédia a bűnügyi verziók között két olyat is említ, mely a Konspirációs teóriák posztjából kimaradt:
- Felmerült, hogy a turistákkal szökött fegyencek végeztek. Mivel a Szovjetunió tele volt lágerekkel, se szeri, se száma azoknak a történeteknek, amikor ezek környékének polgári lakossága szökött rabok áldozatává vált. A verzió ellen szól azonban, hogy ebből az időből nem maradt fenn szökésről szóló dokumentum, és az évszak nem is volt a legalkalmasabb a szökésre. Ráadásul a turisták felszerelése érintetlenül került elő, márpedig a fegyencek alighanem magukkal vitték volna az ételeket-italokat, pénzt, felszerelést.
- Egy másik verzió szerint fegyenceket üldöző katonák tévesztették volna össze a turistákat a szökevényekkel. Ez a verzió is valószínűtlen. (Természetesen csak akkor, ha nem a szellemekkel és ufókkal kapcsolatos találgatásokkal vetjük össze.)
Egy kis nyelvészkedés
Az Ivgyel környékén élő felső-lozvai manysik egy csoportja igen érdekes helyzetbe került. A nyolcvanas évek végi felfordulásban a hatóságok egyszerűen elfeledkeztek róluk, néhány évig szabadon, függetlenül, a külvilágtól elzárva élhették életüket. Csak közel egy évtized elteltével, amikor valamelyikük megbetegedett és orvoshoz kellett vinni, jelentek meg újra egy orosz településen, a hatóságok azt sem értették, honnan bukkantak fel hirtelen. Ez a rövid ideig tartó függetlenség kissé meghosszabbította a helyi manysi nyelv életét – eloroszosodásuk folyamatban van.
A környéken a manysi nyelv felső-lozvai nyelvjárását beszélik, mely az északi-manysi egyik (legdélebbi) változata. A Lozva folyó középső és alsó folyása mentén már a nyugati-manysit beszélték valaha. Számunkra nagy szerencs, hogy az északi-manysival van dolgunk, mert ez a legjobban dokumentált, máig is élő nyelvjárás.
A cikk máshol említi, hogy a hegyet Halat Szjalnak hívták, és ez magyarul ’a halál hegyé’-t jelenti. Az orosz wikipédia azonban Холат-Сяхыл-t ír, amit magyarra inkább Holat Sahölként (az ö helyett esetleg e-vel) írhatnánk át, fonetikus átírása pedig a leginkább elterjedt lejegyzésmódban, a Setälä-átírás modern változatában valószínűleg χolat śaχəl lenne. Pontosan azért nem lehet megállapítani, mert a cirill átírás nem jelöli a magánhangzó-hosszúságot, ami itt fontos lehetne. A másik fontos információ, hogy az orosz hangsúlytalan [a]-t а és о is jelölheti: lehet, hogy az első szó χalat, csak oroszul írják о-val (hasonlóan a korábbi cikkünben említett Vezsakari esetéhez). E lehetőség ellen szólna, hogy a manysiban, akárcsak a magyarban, első szótagi hangsúly van. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos, hogy az orosz megtartotta az eredeti manysi hangsúlyt. Sőt, elképzelésünket az is alátámasztja, hogy az interneten a Халат-Сяхыл csaknem annyiszor (4470) fordul elő, mint a Холат-Сяхыл (6550).
Lássuk, mit jelenthet a kifejezés!
A második elem a kevésbé kemény dió: ez egyértelműen a śaχəl szóval azonosítható, ami viszont több dolgot is jelenthet: egyfelől ’viharfelhő’-t, másfelől magát a ’vihar’-t, illetve az azt kísérő ’mennydörgés’-t; másfelől lehet ’gomolyag, kerekded rakás’, harmadrészt ’bokor’, ’bozót’ vagy ’facsoport’. (Nyilvánvalónak tűnik, hogy a ’gomolyag’ az eredeti jelentés, a többi jelentés ebből ered.) Ezek közül leginkább a ’bozót’ vagy a ’facsoport’ jöhet számításba. Láthatjuk tehát, hogy hegyről szó sincs.
Első pillantásra úgy tűnik, a ’halál’ közelebb áll a valósághoz, mint a ’hegy’. A χōla ugyanis ’hullá’-t, ’dög’-öt jelent, így a χōlat śaχəl jelentheti azt, hogy ’hullák/dögök bozótja/ligete’. Az orosz wikipédia szócikke kifejezetten azt állítja, hogy a hely neve: ’hullák hegye’ (nem pedig ’halálhegy’)! (Más forrásokban az is előfordul, hogy a hely neve manysiul azt jelentette, hogy „ne menj oda”, illetve „a kilenc hulla hegye”.) De vajon ha valaki téved az egyik elem jelentésében, nem tévedhet-e egy másikéban is? Lehet-e valószínűbb elnevezést találni? Nos, talán igen.
Mi lehetne természetesebb alapja egy liget megnevezésének, mint az, hogy milyen fákból áll? Vajon találunk-e olyan fanevet, melyből a fenti elnevezés keletkezhetett? Nos, igen! A χāľ szó azt jelenti, ’nyírfa’, enenk többes száma χāľət ’nyírfák’. Ezt cirill betűkkel így írnánk le: хальыт. Csakhogy a ьы az oroszoknak meglehetősen szokatlan kapcsolat, és ezért a szót így is leírhatják: халят. Találunk-e erre adatot? Nos, ha Халят-Сяхыл-re nem is, de Холят-Сяхыл akad. (A találatok többségénél ugyanaz a szöveg ismétlődik, ráadásul ugyanabban a szövegben a Холат-Сяхыл is előfordul.) Természetesen akkor lehetnénk biztosak a dolgunkban, ha tudnánk, hogy ez a korábbi alak. Így azonban csak az egyik lehetséges verziónak tarthatjuk, hogy a hely neve eredetileg ’nyírfák ligete’ jelentésű volt, később aztán elferdült alakban élt, és talán már a tragédia után merült fel a kérdés, mit is jelent a hely neve, és ekkor váltották fel a hullák a nyíreket.
Ugyanakkor ez a megoldás sem egészen megnyugtató, hiszen akár hullákról, akár nyírekről van szó, nem jellemző, hogy ezek az elemek a földrajzi nevekben többes számban álljanak. Valószínűbb tehát, hogy olyan szót kelelne keresnünk, melyben a t a tő része – ilyenre azonban nem sikerült rábukkannunk.
Ezek után mondja valaki, hogy a nyelvészet nem sokkal rejtélyesebb és izgalmasabb, mint holmi halálesetek!
Irodalom