nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nagy ügyek kicsiben
Helyre kis igazítás

A Finnugor Világ szerzője felhasználja cikkünket, de elfelejti megemlíteni. Amikor megkeressük, először tagad, majd felajánl egy helyreigazítást, és mindent magára vállal. Véleményünk szerint azonban nem csak övé a felelősség – mi azonban nem fejthetjük ki a véleményünket, sőt, válaszra sem méltatnak minket. Vihar a biliben.

Rénhírek | 2013. február 5.
|  

Megjelent a Finnugor Világ 2012. decemberi száma. A szám utolsó oldalán található Tánczos Orsolya rövid írása, mely minket is érint:

A Finnugor Világ előző (2012. szeptemberi, XVII./3: 33–34.) számában megjelent IT és Média szekció című cikkemben nem tüntettem fel, hogy beszámolómhoz felhasználtam A. G. Hunternek, a www.nyest.hu Rénhírek blogján megjelent írását (http://www.nyest.hu/renhirek/a-finnugor-nepek-vi-vilagkongresszusa-br-it-es-media-szekcio).

Jelen helyreigazítással szeretném e hiányosságot pótolni, illetve ezúton kérek elnézést a bejegyzés szerzőjétől és a Rénhírek szerkesztőségétől. A hivatkozás elhagyása csakis az én hibám, sem a Reguly Társaságot, sem a Finnugor Világ szerkesztőségét nem terheli felelősség.

Bár az írás a Helyreigazítás címet viseli, és a szövegen belül is helyreigazításról van szó, valójában nem helyreigazítás, hiszen nem téves vagy szándékosan valótlan információ helyesbítéséről, hanem az elhallgatott források utólagos megjelöléséről van szó.

Örülünk, hogy végül mégis megemlíti a Finnugor Világ, hogy beszámolójához felhasználta a cikkünket. Mindazonáltal a fenti szöveget pontatlannak tartjuk, és bizonyos megállapításaival nem értünk egyet. Ezzel kapcsolatban megkerestük a Finnugor Világ szerkesztőségét, pontosabban Csúcs Sándor felelős szerkesztőt, levelünkre azonban semmilyen választ nem kaptunk – hacsak nem tekintjük válasznak a Tánczos Orsolya cikkéhez fűzött lábjegyzetet:

A szerkesztőség ezzel az ügyet lezártnak tekinti. Nem látjuk indokoltnak, hogy e tárgyban további megnyilatkozásokat közöljünk. –– A szerk.

Mivel a Finnugor Világ nem ad teret véleményünknek, kénytelenek vagyunk azt a Rénhíreken közölni, abban a reményben, hogy a Finnugor Világ olvasóinak jelentős része blogunkat is követi. Reméljük, cikkünk végére az is világos lesz, miért érezzük fontosnak, hogy ezzel az önmagában piszlicsáré üggyel ilyen részletesen foglalkozzunk.

Vicces (és egyben megnyugtató)?

Az ügy megértése szempontjából sajnos elengedhetetlen azzal foglalkozni, miként került a helyreigazítás a Finnugor Világba. Amikor Fejes László, a Rénhírek szerkesztője elolvasta Tánczos Orsolya beszámolóját (33.–34. oldal), azonnal feltűnt neki, hogy a szöveg nagyon emlékeztet a Rénhíreken korábban megjelent hasonló tárgyú cikkre. Mivel nem volt biztos gyanújában, felkereste cikkünk szerzőjét, A. G. Huntert, aki arról tájékoztatta, hogy a hasonlóság neki is feltűnt, továbbá hogy Tánczos Orsolya tudomása szerint nem volt jelen a teremben, illetve ismeretei szerint nem ismeri olyan fokon az orosz nyelvet, hogy a beszámolóban említett előadásokat érthette volna.

Próbáltunk az üggyel kapcsolatban Tánczos Orsolyánál puhatolózni: ő igyekezett kerülni a témát, majd gyanúnk határozottabb megfogalmazására kikérte magának a gyanúsítgatást, és azt állította, hogy Kokka a szekció munkáját összefoglaló beszéde nyomán, az ott említett projektekre a neten rákeresve írta (Vlagyimir Kokko szekcióvezető nevét cikkében is következetesen Kokkának írja). Ehhez hozzátette, hogy olvasta összefoglalónkat, de az adatokat nem onnan vette: a két szöveg hasonlósága neki is feltűnt, de „viccesnek (és megnyugtatónak)” találta.

Mi inkább ezt neveznénk vicces hasonlóságnak...
Mi inkább ezt neveznénk vicces hasonlóságnak...
(Forrás: bestfunnies.com)

Ezek után Fejes László kénytelen volt részletesen is összevetni a két szöveget. Levelében a következőkre hívta fel Tánczos Orsolya figyelmét:

  • Cikkében csak olyan előadásokat említ, amelyekről A. G. Hunter beszámolójában is szó esik.
  • A. G. Hunter cikkében megjegyzi, hogy az előadók nagy része nem készült prezentációval – nem valószínű, hogy erre Kokko tartalmi összefoglalójában felhívta volna a figyelmet, Tánczosnál ez az információ mégis felbukkan.
  • A. G. Hunter arra is utal, hogy a finnugor média jelenléte folyamatosan tapasztalható volt a konferencia ideje alatt. Ez a megfigyelés szintén nem szerepelhetett Kokko összefoglalójában. Nagyon furcsa, hogy két személyes tudósítói megfigyelés szerepel mindkét cikkben, ráadásul ugyanazok.
  • Tánczos a következőket írja: „és előadást sem lehetett hallani a Web2-ről, vagyis azokról a nem hivatalos kezdeményezésekről, blogokról, youtube videókról, közösségi oldalakról, amelyek lassan már minden oroszországi finnugor nyelven megtalálhatók” – két bekezdéssel feljebb viszont: „egy oktatási honlapot hoztak létre, ahol a karélul beszélők találkozhatnak egymással a fórumon”. Ezek szerint Tánczos nem tudja, hogy a fórum tipikus web2-es jelenség – ez önmagában nem baj, bár egy IT- és médiaszekcióról tudósítva nem előny; mindenesetre nehezen hihető, hogy olyasvalaki hiányolja a web2-es projektekről szóló beszámolókat, aki nem tudja, mik azok. A. G. Hunter a következőket írta: „Mégis csalódást okozott, hogy azok az előadók, akik valamennyire a megadott téma keretein belül maradtak, előadásukban főként a finnugor nyelven jelentkező papíralapú sajtótermékek és rádió-, tévéműsorok rövid ismertetésére szorítkoztak, nem beszéltek olyan tervekről, amelyek alapján a hagyományos tematika kiterjesztésére számíthatnánk.” Tánczos minden bizonnyal erre támaszkodott, és nem vette figyelembe a következő mondatot, mely így kezdődik: „Természetesen akadtak kivételek, [...]”.
  • Bizonyos megfogalmazások a szavak szintjén is visszaköszönnek: „kiemelte, a média jelentősége a közösség, elsősorban a gyerekek gondolkodásmódjának, attitűdjének megformálásában érhető leginkább tetten” (A. G. Hunter) – „lehetőség nyílik a gyermekek és a fiatalok gondolkodásmódjának formálására” (Tánczos).

„Korrekt plágium, így kell csinálni :)” – Zegernyei megállapítása, miután összevetette a két szöveget.

Fejes felhívta Tánczos figyelmét arra, hogy az efféle hasonlóságokat akkor sem tartaná viccesnek és megnyugtatónak, ha tényleg a véletlen eredményei lennének. Valójában igen aggasztónak találná, hiszen bárkiben felmerülhetne az, hogy a hasonlóság nem a véletlen műve: ez pedig egy kutatóra nézve akkor is kínos, ha éppen nem tudományos műről van szó.

Ezt a hasonlóságot is viccesnek találjuk
Ezt a hasonlóságot is viccesnek találjuk
(Forrás: weheartit.com)

Ezek után Tánczos Orsolya hangnemet váltott és elismerte, hogy cikkünket olvasta, és „hatással lehetett” rá, és felajánlotta, hogy felkéri a Finnugor Világ szerkesztőségét egy helyesbítés lehozására, melyben cikkünket utólag forrásként jelöli meg. Nem sokkal később a választ meg nem várva elküldte azt a szöveget, mely a Finnugor Világban most olvasható.

Úgy véljük azonban, hogy Tánczos Orsolya cikkének a szekció munkájáról szóló érdemi, másodiktól ötödik bekezdésig terjedő része egyértelműen A. G. Hunter szövege alapján készült. A tartalmi egyezésen kívül ezt igazolja a bemutatott szóhasználati egyezés is, amelyre csak az lehet a magyarázat, hogy Tánczos Orsolya előtt nyitva állt cikkünk, miközben a mondatát fogalmazta.

Abban, hogy a helyreigazításra reagálni szerettünk volna, döntő szerepet játszott az is, hogy Tánczos kezdetben tagadni próbálta cikkünk felhasználását – szó sincs tehát arról, hogy a cikkünkre való hivatkozás véletlenül maradt ki. A helyreigazítás annak következtében született, hogy Tánczos Orsolya felismerte: tagadhatatlan, hogy beszámolónkat felhasználta, és jobban jár, ha ezt ő ismeri be, mintha maga kapott volna észbe. Ezt a látszatot meg is őrizhette volna, ha a Finnugor Világ nem zárkózik el véleményünk közlésétől.

A történelem ismétli önmagát

Tánczos Orsolyával szemben azonban úgy látjuk, az esetért nem egyedül ő felelős. Felmerül a kérdés, hogy a Finnugor Világ a beszámoló megírására miért olyasvalakit kér fel, aki 1. nem volt jelen, 2. az előadások nyelvén nem ért, 3. a témához nem ért. Amennyiben megfelelő szerzőt nem találnak, még mindig lehetett volna közölni (akár kivonatozva) Kokko beszámolóját. De ha már bejön a szerző cikke, akkor is fel kell tűnnie, hogy személyes beszámolóként van megírva, holott a szerkesztők jól tudhatják, hogy a szerző nem követhette az eseményeket. Sőt, az is nehezen képzelhető el, hogy a szerkesztők ne találkoztak volna a Rénhírek beszámolójával, és ne tűnt volna fel a hasonlóság – már amennyiben lelkiismeretesen végignézik a szöveget. (Mivel a témában a Rénhírek beszámolója lényegében az egyetlen magyar nyelvű forrás, ez különösebb kutatómunkát nem igényelt volna.)

A felelősség kérdése azért is fontos, mert nem elszigetelt esetről van szó. A Finnugor Világ 2003/2. számában jelent meg Pál Attila cikke, a J. R. R. Tolkien és a Kalevala címen. A 2003/3. számban Fejes László kénytelen volt felhívni rá a figyelmet, hogy bár a cikk megnevezi közvetlen forrását (igaz, pusztán egy url-lel), annak forrásaira nem hivatkozik, sőt, azt állítja, hogy a cikk témájával kutatások nem folytak. Ezen kívül szó szerinti idézeteket is átvett forrásából, anélkül, hogy azt jelölte volna. Akkor a cikk a következő megjegyzéssel jelent meg: „Fejes László vitacikkét [!] azzal közöljük, hogy a szerkesztőségünk munkájára vonatkozó bíráló megjegyzéseit jogosnak tartjuk, és belőlük a szükséges következtetéseket levontuk. A szerk.” Ezek szerint mégsem.

Van ám hasonlóság, amin mi is tudunk nevetni...
Van ám hasonlóság, amin mi is tudunk nevetni...
(Forrás: bestfunnies.com)

Tánczos Orsolya tette mentegethető azzal, hogy vétkét nem tudományos cikkben követte el. Valóban, a helyzet akkor sokkal súlyosabb lenne. Úgy véljük azonban, hogy egy kutatónak eleve érzékenyebbnek kellene lennie arra, hogy mások gondolatait nehogy véletlenül sajátjaként tüntesse fel – még abban az esetben sem, ha éppen nem szigorúan vett tudományos munkáról van szó. Abban pedig, hogy a kutatónál ez reflexszerűen működjön, a képzésnek, a kutatót kibocsátó iskolának van hatalmas felelőssége.

Ki a felelős?

A Schmitt-ügy óta a társadalom is jóval érzékenyebb a kérdésére. Amikor ezeket a sorokat írjuk, a Semjén-ügy elülni látszik, bár nem zárult le. Miközben az egész finnugrisztikai szakma folyamatosan kétségbe van esve a finnugorellenes megnyilvánulások és a szakmát érzékenyen érintő oktatás- és tudománypolitikai intézkedések miatt, sokan nem hajlandóak belegondolni, milyen károkat okozhat például egy, a finnugrisztikát érintő plágiumbotrány kirobbanása. Ebben az esetben ugyanis nem csupán a laikusok szemében válna gyanússá a finnugrisztika, hanem más tudományágak művelői számára is. A finnugrisztika elszigetelődése az amúgy is rendkívül nehéz helyzetet teljesen ellehetetlenítené.

Ideje tudatosítani, hogy az új nemzedéket fel kell készíteni a tudományos élet minden szigorú elvárására. Hiába közvetítik az iskolák a szakismereteket: ha a kezdő finnugristák pályájukra lépve a tudományos élet követelményeit nem képesek betartani, pillanatok alatt elvérezhetnek, pályájuk derékba törhet. Aki ezt nem veszi figyelembe, maga is hozzájárul a magyar finnugrisztika felszámolásához. Éppen ezért mi a jövőben is követni fogjuk az ilyen ügyeket, az ismeretterjesztő dolgozatoktól a doktori értekezések szintjéig. Úgy látjuk, az ilyen esetek nyilvánosság elé tárása az egyetlen módja annak, hogy a plágiumot és a vele szemben tanúsított toleranciát felszámoljuk. Természetesen az ilyen esetek nyilvánosságra hozatala sem tesz jót a finnugrisztikának, de más módját nem látjuk a jelenség általánossá, megszokottá válása elleni küzdelemnek.

Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Finnugor Világ szerkesztősége (illetve a lapot kiadó Reguly Társaság) nem osztozik a szakmáért érzett felelősségérzetünkben. Azt azonban furcsálljuk, hogy a miközben elismerik, hogy minket sértő ügyben ők hibáztak, nem adnak módot arra, hogy mi is kifejtsük véleményünket. Még meglepőbbnek kell tartanunk azt, hogy e döntésükről nem válaszlevélben, csupán kiadványuk lapjain, általánosságban tájékoztatnak minket. Le kell tehát vonnunk a tanulságot: az utóbbi időszak plágiumbotrányai nem csupán a közvéleményt tették érzékenyebbé a témára. Az a tény, hogy vannak, akik az ilyen ügyekben való részvételüket büntetlenül megússzák, magabiztossá teszi azokat, akik ilyesmiben részt vesznek. Mi azonban továbbra is úgy véljük, hogy az ilyen eljárások mind a tudományban, mind a sajtóban vétségnek számítanak, és attól még, hogy van, aki megússza, ez nem lesz igaz mindig és mindenkire.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
15 Soledad 2013. február 5. 22:09

@don B: tökéletesen egyetértek veled: "hogy a cikkhez is legyen kapocs (bár az inkább valami személyes lelki zavar tünetének tűnik, mint...))"

Számomra a "lejárató kampány" hangulatot erősíti az a tény is, hogy Tánczos Orsolya és A. G. Hunter munkái vannak összevetve....persze, értem én, hogy így írták alá cikküket, de egy ilyen cikk megírásakor azért az álnév már további kérdéseket vethet fel. Lehet, hogy A. G. Hunter is Tánczos Orsolya és valami összeesküvést szőtt? (Bennem ez a gyanú támadt, már csak a hasonlóságok miatt is!!!!)

14 Sultanus Constantinus 2013. február 5. 21:17

@Mártonfi Attila: Vagyis pl. ha én elvárom, és az a véleményem, hogy egy igényes oldalon illik (illene) betartani a helyesírási szabályokat (azért példálózok pont ezzel, mert tudtommal te vagy e téma szakértője -- az Osirist rendszeresen használom), akkor ez kártékony? Merthogy a leíró nyelvészek szerint a helyesírás is egy hülyeség...

Vagy ha az ember megpróbál választékosan fogalmazni (nem pedig érthetetlen idegen szavakat használni nagyképűségből), és erre ösztönzi a népet, akkor az is kártékony? Hát én ezt nem így látom.

13 don B 2013. február 5. 21:16

@Fejes László (nyest.hu): Hát , ha ez így volna, Berners-Lee találta volna föl a web 2.0-t, de hát ő a webet találta föl (vagy lopta Nelsontól, de mindegy (hogy a cikkhez is legyen kapocs (bár az inkább valami személyes lelki zavar tünetének tűnik, mint...))), mindenféle számozás nélkül. Az tény, hogy web 2.0-nek nevezett izében szinte semmi sincs, ami ne lenne ott kezdetektől a fórumok, levelezőlisták, personal page-ek, chatek stb.-k világában, egyáltalán: abban, amire a web maga ki lett találva. Web 2.0-ról akkor beszélnek, amikor a szolgáltatók elkezdtek olyan platformokat a júzerek alá tolni, amiken ezek a funkciók egyrészt integrálva, másrészt gyakorlatilag zérus jártassággal is hatékonyan, mi több élvezettel használhatók. Vagyis a web 2.0 a web nevű kommunikációs rendszer vulgáris alrendszere. És az nem ugyanaz.

12 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 21:11

@Mártonfi Attila: Ne haragudj, de egyáltalán nem értek egyet (pedig nyelvész vagy, a francba). Milyen valósidejűségről beszélsz? A videómegosztás pl. egyáltalán nem valós idejű, felnyomsz valamit a tecsőre, és csak hónapok, évek múltán nézik meg. Lehet kommentelni, de ritkán folynak valós viták, ezzel szemben a fórumokon pöröghetnek az események, szinte csetszerűvé válhat. de pl. a blogon is a kommentelés az, ami valós idejűvé teheti, az pedig nem más, mint egy íráshoz kapcsolt minifórum.

11 Mártonfi Attila 2013. február 5. 20:58

@Fejes László: A web 2.0-nek azért erős kelléke a valósidejűség is, tehát az élő, a folyamatosan (nem csak újratöltéssel) változó oldaltartalmak. Ezt a fórumok még nem tudták. Tehát ha nekem kéne definiálnom, két feltétellel tenném, ezek egyikének már megfelel a fórum, a másiknak viszont még nem. Szóval a fórum még csak web 1.9 :P

Bocs, hogy nyelvész vagyok. :D

10 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 20:50

@Mártonfi Attila: Lám, milyen kár, hogy nyelvész vagy, most nem hozhatom fel, hogy egyetértek veled.

9 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 20:49

@Mártonfi Attila: Nagyon furcsa nekem ez a web 2.0 érvelés, kb. arra emlékeztet, amikor a finnugorellenes támadásokat arra alapozzák, hogy nem volt olyan nép, amely finnugornak nevezte volna magát. Egyértelmű továbbá, hogy a web 2.0 fogalma az után alakult ki, hogy az web 2.0-es eszközök létrejöttek. A definíció egyértelmű: „A Web 2.0 site may allow users to interact and collaborate with each other in a social media dialogue as creators of user-generated content in a virtual community, in contrast to websites where people are limited to the passive viewing of content.” en.wikipedia.org/wiki/Web_2.0 Ebből nehéz lenne kizárni a fórumot. Egyébként senki nem várja el, hogy bárki szeresse a web 2.0 kifejezést – ha azonban használja, akkor tudja, mit szokás rajta érteni: a felhasználó által generált tartalmat.

8 Mártonfi Attila 2013. február 5. 20:40

@Földönkívüli: Az a baj a nyelvápolással, nyelvvédelemmel (a nyelvművelésnek lehet szerencsésebb jelentést is tulajdonítani, úgyhogy erre a dologra nem használom), hogy nemhogy nem tudományos, de egyrészt használja a tudomány presztízsét, másrészt kifejezetten szembemegy a tudománnyal, harmadrészt tudományos módszerekkel bizonyítható, hogy kártékony.

7 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 20:40

@Földönkívüli: „Nem vádaskodás, hanem én így érzem.” Már ne haragudj, de te itt a nyest által folytatott „lejáratok kampányokról” beszélsz. Ez azért akkor is kemény, ha így érzed. Igaz, közben magad is bevallod, hogy el sem olvastad pl. ezzel az üggyel kapcsolatos cikkeket sem olvastad, de ez nem akadályoz meg abban, hogy az „érzéseidről” beszélj.

„nem láttam tőled itt olyan kommentet, hogy valamivel egyetértettél volna (kivéve talán, ha nyelvész írta)” Namármost: 1. Tipikus esetben az ember nem ír olyan kommentet, hogy valakivel egyetért, mert a kommentelés nem szavazás, és ha valaki már egyszer leírt valamit, akkor minek azt megerősíteni? 2. Nem csoda, ha gyakrabban ért az ember egyet azokkal, akik értenek a témához. 3. Emlékeztetőül egy nem túl régi eset: www.nyest.hu/hirek/al-jozsef-attila-idezet-terjed-a-neten?comments#c

„Azt kellene egyedül megértenetek nyelvészeknek, hogy a nyelvművelés nem tudomány, nem is áltudomány, hanem egy kulturális tevékenység. Vagy ezen az alapon mindent le kellene járatni, ami nem tudományos alapokon nyugszik?” 1. Erről eleve nem beszélhetünk, amikor tudományként próbálja magát feltüntetni. 2. Nem kulturális tevékenység, hanem társadalmilag káros, diszkriminatív jelenség, amely nyelvhasználatuk alapján bélyegez meg embereket. Ezt is ezerszer leírtuk, olvashattad is elégszer, csak nem akarod tudomásul venni.

6 Mártonfi Attila 2013. február 5. 20:37

@Földönkívüli: Én tisztelem a Nyestet, nagyon fontos feladatot teljesít be nagyon magas színvonalon. Igazán hiánypótló orgánum. Persze, csomó mindenben nem értek egyet csomó mindennel, de hát ennek inkább örülni kell.

@Fejes László: A – mindenkivel szembeni – udvariasság dolgával egyetértek, de ez a cikk ennél keményebben fogalmaz. Erre reagáltam. A web 2.0 dolgával kapcsolatban meg (most attól eltekintve, hogy rühellem ezt a marketinxagú kifejezést): a fórum még a web 2.0 dömpingje előtti dolog (jómagam kb. 15 éve fórumozok), tehát épp a határán van annak, hogy beleértsük-e a web 2.0-ba, vagy ne. Ezen semmiképp se lovagolnék.

5 Sultanus Constantinus 2013. február 5. 20:27

@Fejes László (nyest.hu): Nem vádaskodás, hanem én így érzem. Másrészt valahogy én még nem láttam tőled itt olyan kommentet, hogy valamivel egyetértettél volna (kivéve talán, ha nyelvész írta).

"A „lejárató kampány” azt sugallja, hogy tendenciózusan és igazságtalanul negatív színben tüntetünk fel valamit. Nos, ez kétségtelenül így is van pl. olyan áltudományos jelenségek esetén, mint a nyelvművelés."

Csak én ezt nem tartom tisztességesnek. Azt kellene egyedül megértenetek nyelvészeknek, hogy a nyelvművelés nem tudomány, nem is áltudomány, hanem egy kulturális tevékenység. Vagy ezen az alapon mindent le kellene járatni, ami nem tudományos alapokon nyugszik? Más a hülyeség, az ellen valóban tenni kell. De a nyelvművelésnek is vannak fokozatai.

4 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 20:17

@Földönkívüli: „számomra olyan íze van ezeknek a cikkeknek, mintha a nyest szerkesztője lejárató kampányt folytatna más tudományos írások, könyvek stb. ellen” Nem igazán világos, mit nevezel „lejárató kampánynak”. Ha pl. egy könyvről a kritikusnak negatív véleménye van, azt miért ne fejthetné ki? A „lejárató kampány” azt sugallja, hogy tendenciózusan és igazságtalanul negatív színben tüntetünk fel valamit. Nos, ez kétségtelenül így is van pl. olyan áltudományos jelenségek esetén, mint a nyelvművelés.

@Földönkívüli: „mintha csak és kizárólag az lenne a szent és a megkritizálhatatlan, ami ezen az oldalon megjelenik nyelvészeti és tudományos témában” Ez elég érdekes megjegyzés, mivel a nyest azon kevés sajtóorgánumok közé tartozik, ahol az olvasók maguk is kifejthetik véleményüket a cikk tartalmáról. Ha szentnek és sérthetetlennek gondoljuk az itt leírtakat, miért engedjük meg az ellenvélemények megjelenését? Más kérdés az, hogy ha nem értünk egyet olvasóink ellenvéleményével, akkor érvelünk a magunk igaza mellett. Vagy el akarod vitatni az ehhez való jogunkat? Szerinted csak bólogatni kéne arra, amit az olvasó ír? És szerinted pl. Czakó Gábor cikkét (www.nyest.hu/hirek/paraszti-szo ) azért közöltük, mert egyetértünk vele, nem azért, hogy szót adjunk azoknak is, akik nem a mi álláspontunkon vannak? Picit gondolkozz már el, mielőtt ilyesmi vádaskodásba kezdesz!

3 Fejes László (nyest.hu) 2013. február 5. 20:08

@Mártonfi Attila: Nos, a szó klasszikus értelmében nincs szó plágiumról, hiszen a szövegegyezés éppen annyi, hogy a forrás kimutatható legyen. (Perről pedig szó sincs.) Az igazi etikai vétség szerintem ott van, hogy a cikk azt sugallja, hogy az olvasó beszámolót olvas, miközben a szerző másodlagos forrásokból dolgozik – és abban, hogy a FV főszerkesztője ebben támogatja. Ilyen szempontból mindegy is, hogy milyen források alapján dolgozik.

Pontosan ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy az olvasónak örülnie kellene annak, hogy az eseményről több helyen is olvashat: érdemi új információhoz ugyanis az ilyen újrafeldolgozásokból nem jut. A források pontatlan újrafelhasználásáról nem is szólva: l. a web2-ügyet.

A forrásokra való utalást pedig ilyen esetben is megköveteli egyfelől a forrással szembeni udvariasság (t. Tánczos Orsolyával szemben A. G. Hunter végigülte a szekciót, feldolgozta, értelmezte az ott lehangzottakat, nem pedig mások tudósításaiból szemezgetett), másfelől az olvasóval szemben is (ugyanis visszairányítjuk az olvasókat az elsődleges forrásokhoz). Ennek egy kutatónál reflexszerűen kellene működnie – annak legalábbis biztosan, hogy nem sugalljuk azt, hogy mi magunk végeztük el azt a munkát, melyet valójában nem.

2 Sultanus Constantinus 2013. február 5. 19:59

@Mártonfi Attila: Én ugyan nem olvastam a kritizált cikket, mert számomra teljesen érdektelen a téma, de szerintem tökéletesen igazad van, főleg ebben: "A műfajiság nagyon fontos annak megítélésében, mi plágium, és mi nem. Egy egynyári könnyűzenei sláger óhatatlanul hasonlít sok másikra, mert a lehetséges szövegi, illetve zenei tematika igen szűk keretből válogatható, különösen ha az aktuális divathullámoknak is meg akarnak felelni. Ugyanilyen nagyvonalúság nyilván nem tételezhető fel két szimfónia hasonlóságának mint plágiumgyanúnak a megítélésében."

Nekem sajnos egyre inkább az az érzésem, mióta látogatom ezt az oldalt, vagy inkább óvatosabban fogalmazok, számomra olyan íze van ezeknek a cikkeknek, mintha a nyest szerkesztője lejárató kampányt folytatna más tudományos írások, könyvek stb. ellen, mintha csak és kizárólag az lenne a szent és a megkritizálhatatlan, ami ezen az oldalon megjelenik nyelvészeti és tudományos témában. Ezért már a kommenteléstől is kezd elmenni a kedvem és a lelkesedésem, mert már egyszerűen úgy vagyok vele, akármit is írhatnék ide, vagy teljesen ignorálják az embert, vagy úgysem lehet semmiben igaza...

1 Mártonfi Attila 2013. február 5. 19:28

Attól tartok, jelen esetben nem beszélhetünk plágiumról. Arról meggyőz a cikk, hogy a Finnugor Világban megjelent tudósítás szekunder forrásokon alapul, de hát ez azért nem különösebben extrém, sőt vsz. a világban megírt híranyagok, tudósítások többsége nem kiküldött tudósító munkáján alapul. A cikk megszövegezése egyértelműen önálló munkára vall (hangvétele, kicsengése lényegesen különbözik A. G. Hunter írásától), azonban – műfajából adódóan – egyetlen tudósításról se lehet azt mondani, hogy a benne megfogalmazott gondolatok a tudósítótól származnának, tehát ilyen értelemben lennének eredetiek, így az átvett gondolatokról sem várja azt az olvasó, hogy a cikk szerzőjének a saját találmányai legyenek. Tehát megítélésem szerint se nyelvi, se gondolati értelemben nem történt illetéktelen átvétel. Persze, valóban elegánsabb lett volna, ha a fontosabb forrásokat a szerző feltünteti, de azért a ha plágium fogalmát annyira kitágítjuk, hogy a kritériumainak Tánczos Orsolya cikke is megfeleljen, akkor szinte minden napi- és hetilapot azonnal be lehetne perelni plágiumváddal. Ez életszerűtlen. (A műfajiság nagyon fontos annak megítélésében, mi plágium, és mi nem. Egy egynyári könnyűzenei sláger óhatatlanul hasonlít sok másikra, mert a lehetséges szövegi, illetve zenei tematika igen szűk keretből válogatható, különösen ha az aktuális divathullámoknak is meg akarnak felelni. Ugyanilyen nagyvonalúság nyilván nem tételezhető fel két szimfónia hasonlóságának mint plágiumgyanúnak a megítélésében.)

Ami valóban szerencsétlen – szerintem –, az az, hogy a szerző nem vállalta azonnal és egyenesen, hogy szekunder forrásokból dolgozott: maga a cikk sem állítja az ellenkezőjét, így az olvasókat se tévesztette meg. Azt gondolom, a mismásolás sosem szerencsés, és ezáltal fújódott fel a bili viharrá.

Az olvasó meg örüljön, hogy erről a minden bizonnyal jeles eseményről több helyen is olvashat tudósítást.

Információ
X