nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • szigetva: @aphelion: Én nem tudom, van-e különbség, bevallom, nekem eddig az nem tűnt fel, hogy erre...
    2019. 09. 16, 17:17  Anti-PC shaming
  • szigetva: @Cypriánus: www.youtube.com/watch?v=zvgZtdmyKlI
    2019. 09. 16, 17:15  Anti-PC shaming
  • csillagszemű: Ha már nyelvmentés: 1. www.melano.hu/csinaltam_ahogy_tudtam_int...kipedia_alapitojaval Men...
    2019. 09. 16, 13:14  Nyelvmentés sorozatokkal
  • aphelion: @szigetva: Hehe, és mindkettőre van Nyest cikk is a találatok között: www.nyest.hu/hirek/m...
    2019. 09. 16, 12:34  Anti-PC shaming
  • Cypriánus: @Mártonfi Attila: Nyilván aki támadja a PC-t az csak náci lehet. Na persze . Nem mondom ho...
    2019. 09. 16, 11:57  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Észtek 1956-ban
Életét adta a forradalomért

Mit lehet tudni az észtek 56-os szerepéről? Voltak-e a tankokban észt származású szovjet állampolgárok? Ki és hogy állt ki a magyarok mellett, és mi lett ennek a következménye? A forradalom hőseire emlékezünk, kicsit másképp...

Tulikas | 2013. november 1.
|  

Sokat tudunk arról, hogyan álltak ki a magyar forradalom mellett a nyugati tudósok és írók, többek között Albert Camus, akiről 2013-ban számos ünnepségen emlékeztek meg születésének századik évfordulója alkalmából. Arról viszont már jóval kevesebb információnk van, mi volt az észtek szerepe a forradalomban. Azt tudjuk, hogy észteket is soroztak be a Szovjetunió hadseregébe, de vajon 1956-ban kellett-e ellenünk harcolniuk? És volt-e valaki, aki nem hogy nem harcolt a szovjet hadseregben, hanem éppen ellenkezőleg, azért vesztette életét, mert felemelte hangját a forradalom mellett.

Enn Uibo az 1957-es letartóztatásakor
Enn Uibo az 1957-es letartóztatásakor
(Forrás: a Kultuur ja Elu című újságból)

Észtek 1956-ban

Az észtek maguk is csak a kétezres években kezdték kutatni a témát. Valamennyi adat ugyan rendelkezésre áll a szovjet seregben szolgáló észtekről, de mint tudjuk, a szovjet statisztikák nem feltétlenül megbízhatóak. Az orosz Védelmi Minisztérium archívumában található dokumentumok szerint az 1956-os forradalom szovjet áldozatainak száma 699 volt. Ezek közül 51 tisztként szolgált, 584 pedig sorkatonaként vagy őrmesterként. 2 tiszt és 49 sorkatona ismeretlen okokból eltűnt. Ezzel együtt a Szovjetunió 720 embert veszített, illetve 1540-en sebesültek meg a harcok során.

Az 1956-os forradalom leverésében csak elenyésző számban vettek részt észtek, a források azt mutatják, hogy legfeljebb néhány tucat észt lehetett közöttük. Például  semmilyen adatot nem lehet találni azzal kapcsolatban, hogy volt-e az elesettek között észt származású katona. Néhány észt katonát viszont név szerint is ismerünk. Az egyik például Kalju Konsa (1936–1997) volt, akit a szovjet hadseregben harckocsizónak képeztek ki, és 1956 októberében egy harckocsi parancsnokaként Magyarországra küldték. A bevetés előtt társaival együtt megesküdött, hogy soha sehol senkinek nem beszél a Magyarországon történtekről. Ezt a fogadalmat aztán hosszú évtizedeken keresztül meg is tartotta, még a feleségének sem mondott semmit az 1956-os eseményekről. Nem sokkal a halála előtt, 1997-ben azonban háromórás interjút adott a Magyar Televíziónak. Sajnos ezt a felvételt nem lehet megtalálni az interneten, egyetlen említése abban az észt nyelvű cikkben található, amely az észtek 1956-ban betöltött szerepéről szól.

Talán ebben a tankban ült...
Talán ebben a tankban ült...
(Forrás: Wikimedia Commons / CIA)

Még néhány észtet ismerünk név szerint, akiket a forradalom idején Magyarországra vezényeltek. Az egyik Väino Jantson volt, aki ejtőernyősként szolgált, de Magyarországon nem vetették be deszantosként, sofőrként dolgozott, és ezáltal sok mindent láthatott a magyarországi eseményekből.

A tisztek között is voltak észtek, leglább három hadnagyról tud az észt történetírás. Az egyik Rein Raudsepp volt, aki először Miskolcon szolgált. Megsérült a lába, amikor járművükkel a Miskolc–Debrecen közötti úton egy aknára hajtottak. Ez a sérülés hozzásegítette, hogy 1958-ban le tudjon szerelni a szovjet hadseregből. Később kémiát tanult a tartui egyetemen, ahol aztán laborvezetőként dolgozott a fizikai intézetben. Ő is adott interjút a magyar tévének.

Korábban már említettük, hogy az elesettek között nem voltak észtek, azonban Küllo Arjakas, a témát kutató észt történész említést tesz egy kárpátaljai magyarról, aki sokáig élt Észtországban, és valószínűleg jól is beszélt észtül. Erre abból lehet következtetni, hogy a mellényzsebében egy észt bibliát találttak. Őt is besorozták a szovjet hadseregbe, és elesett a harcokban. (A történetet Urmas Bereczki mesélte el az észt történésznek egy az 1990-es évekbeli magyar sajtóban megjelent cikk alapján.)

Gulágot egy versért

Nemcsak az ellenünk harcoló észt katonákról van tudomásunk, hanem azokról a bátor, vagy mondhatnánk vakmerő, emberekről is, akik írásban is kiálltak a magyar forradalom mellett. Voltak közöttük olyan észtek, akik számára nem volt veszélyes ez az állásfoglalás, mivel a második világháborúban külföldre menekültek. Például a Svédországban élő Raimond Kolk is megemlékezett a forradalomról a Voice of Hungary és a Pál utcai fiúk című művében. (Az észtek jól ismerik Molnár Ferenc regényét, kötelező olvasmány az észt iskolákban is.) Sajnos ezeket a verseket sem lehet megtalálni az interneten.

Egy másik költő pályájának indulását az 1956-os eseményektől számítja az észt irodalomtörténet. Jaan Kaplinski ekkor 15 éves volt, túl az első szárnypróbálgatásokon. A forradalomról a lengyel nyelvű Amerika Hangja adásából értesült, mivel azt nem zavarták, jó volt a vétel Észtországban is. A költő édesanyja lengyel származású volt, így könnyen tudta fordítani fiának az eseményekről szóló beszámolókat. Kaplinski ekkor kezdett behatóbban foglalkozni a lengyel nyelvvel, valamint ebben az időszakban íródtak első kemény hangvételű politikai versei. Természetesen ekkor csak a fióknak írhatott, olyanokat például, hogy a „szabad Magyarország vére folyik (Vaba Ungari veri voolab)”. Ezek a politikai versek csak később kerültek a KGB-sek kezébe, valószínűleg ennek az időbeli távoságnak köszönhető, hogy Kaplinksit nem tartóztatták le. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az ember kitalálja, mi lett volna, ha a Kaplinski-verset elkészülte után, még az ötvenes években kaparintja meg a KGB.

Sokkal rosszabbul járt viszont Enn Uibo, aki szintén versbe öntötte a magyarországi eseményekkel kapcsolatos reakcióit. A költőt már eleve régóta figyelték, 1944 tavaszán először a németek tartóztatták le, majd észt származású tisztek közbenjárására szabadon engedték. Mivel továbbra is az észt függetlenségért küzdött többek között a cikkeivel és verseivel is, 1944 végén a szovjetek tartóztatták le. Halálra ítélték, de később megváltoztatták az ítéletet. Uibót Norilszkba vitték, ahol 10 évig raboskodott.

Norilszk ma
Norilszk ma
(Forrás: Wikimedia Commons / Qweasdqwe / CC SA 3.0)

Aztán 1956-ban visszatért Észtországba. Nem engedték, hogy Tallinnba költözhessen, ezért vándorolt az országban, és próbált állást találni. Már azt fontolgatta, hogy visszatér Norilszkba, ahol biztosan találhatott volna munkát, amikor elérte a magyarországi forradalom híre. Megírta az Emlékkoszorú az elesett magyar szabadságharcosoknak (Mälestuspärg langenud ungari vabadusvõitlejaile) című versét, amelyet barátai körében el is kezdett terjeszteni. Persze ez nagyon hamar a KGB fülébe jutott, és letartóztatták, majd a mordóviai gulágszigetre szállították, ahol újabb tízéves büntetését kellett volna letöltenie. Enn Uibo 1965-ben a lágerben elhunyt. Az ominózus verset alább olvashatjuk észtül és magyar nyersfordításban.

Mälestuspärg Ungari langenud vabadusvõitlejaile

Te täitnud vapruse ülima käsu:

te läinud − rind kartmatult ees!

Te elult saanud kõrgeima tasu:

surra võitluses isamaa eest.

Jäi tundmatuks teile taandumissamm,

teid võitlus vaid edasi viis!

Te tundsite: surm on ülevam

kui elu, mil käskijaks piits.

Suure Sándor Petöfi ja pustade maa,

kus maapõue rikkuseks – vaprus, –

see maa teie kalmest saab kõrguma,

kelle röövinud sangarlik taplus.

Teist voolanud verest kartmatust saab

kõigi vabastusmõõkade teras,

mis Sinust – SUUR MADJAR – tunnistab:

– Kes vapper, see hauaski elab!

Emlékkoszorú az elesett magyar szabadságharcosoknak

Teljesítettétek a bátorság legfőbb parancsát:

mentetek – félelem nélkül előre!

Az élettől a legnagyobb díjat kaptátok:

harcban meghalni a hazáért.

Számotokra ismeretlen a meghátrálás,

a harc csak előre vitt titeket!

Éreztétek a halál előbbre való,

mint az élet, melyben a korbács parancsol.

Nagy Petőfi Sándor és a puszták népe,

ahol a földi aszály gazdagsága – a bátorság, –

ez a föld a ti sírotokból emelkedik magasra,

ti, akiket elragadott a hősies küzdelem.

A belőletek kifolyt vérből és merészségből lesz

minden felszabadító kard éle,

amely rólad  – NAGY MAGYAR –

hirdeti:

– Aki bátor, a sírban is él!

Források

Észtek 1956-ban

Enn Uibo története

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
Még nincs hozzászólás, legyen Ön az első!
Információ
X