-
tenzo: Sztem az ocsúdik szláv lesz. Oroszul ocsúdik - очнуться, szem - око, очи. Felnyílik a szem...2021. 03. 04, 19:14 Ocsú és ocsúdik
-
mederi: @szigetva: 19 Ami kezdeti feltételezéssel indul, nem cáfolható, de rendszere bizonyítható,...2021. 03. 01, 08:46 Mi végett kell beszólni?
-
szigetva: @mederi: A hozzászólásaidra nehéz reagálni, mert amit írsz azt nem nagyon lehet a nyelvtud...2021. 02. 28, 13:08 Mi végett kell beszólni?
-
mederi: Az ok és a cél szavak használata -mint a "miatt" és "végett"- esetében, szerintem azért cs...2021. 02. 28, 12:45 Mi végett kell beszólni?
-
szlagy1: Én ebből a 10-ből szívesen kivenném Esterházyt, Nádast, Konrádot, Hemző Károly (fotográfus...2021. 02. 26, 17:19 Kik a legtöbbet idegen nyelvre fordított...
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
A finn irodalmi nyelv (kirjakieli; más néven köznyelv: yleiskieli) igen távol áll a beszélt nyelvtől (puhekieli), mely egyébként is át van itatva helyi (nyelvjárási) jelenségekkel. Az irodalmi változatot minden finn szinte idegen nyelvként tanulja – évek óta egyre rosszabb eredménnyel. Mi változott?
A finn anyanyelvi érettségi kétrészes, szövegértési feladatból és esszéírásból áll. A vizsga célja felmérni, hogy az érettségiző mennyire képes értelmezni az olvasottakat, illetve mennyire tudja írásban kifejezni magát. Az előírások szerint az érettségi során az írott köznyelvet kell használni.

(Forrás: iStockPhoto)
Az eredmények korábban évről évre hasonlóak voltak, de 1995-től kezdve a helyzet megváltozott. Az irodalmi norma ismeretére vonatkozó mutatók fokozatosan gyengülni kezdtek, majd egyre inkább romlottak. A romlás egyik oka lehet, hogy éppen a kilencvenes évek közepén csökkentették a kötelező gimnáziumi anyanyelv kurzusok számát nyolcról hatra. Ez az adat azért kelt reményt, mert azt sugallja, hogy az óraszámok újbóli növekelésével a helyzet megfordítható lenne, ha szükségesnek ítélnék.
A változásnak azonban más, komolyabbnak tűnő oka is van. A nyolcvanas évekig a gimnazisták kétféle nyelvváltozattal találkoztak: a beszélt nyelvvel és az irodalmi nyelvvel. Tulajdonképpen minden szöveg, amelyet a gimnazista olvasott vagy írt, az irodalmi nyelvet követte. Ezen kívül a nyelvtan és a nyelvművelés nagy szerepet kapott az oktatásban.
Tempora mutantur, et lingua mutatur in illis
A kilencvenes évektől kezdve a helyzet megváltozott. A gimnazisták ugyan egyre többet olvastak és írtak, de a köznyelvi szövegek aránya egyre csökkent. Az SMS-nek, az e-mailnek és a közösségi médiának (blogoknak, közösségi oldalaknak) köszönhetően a diákok egyre több írott, de az irodalmi normát nem követő szöveggel találkozhattak. A normatív köznyelv egyre inkább kiszorult a használatból, a rádióban és a tévében is egyre kevésbé használják az irodalmi nyelvet, a sajtó is egyre inkább a beszélt nyelv felé mozdul. Ezt csak tetézte, hogy az anyanyelvi oktatásban nem csupán az órák száma csökkent, de a tematika is bővült, így a hagyományos nyelvtanoktatásra még kevesebb idő jut.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Korábban a gimnazisták egyféle írott nyelvvel találkoztak, most pedig változatok tarka sorában kell eligazodniuk. Nem csoda, ha nehézségeik támadnak: sok esetben elbizonytalanodnak. Ennek köszönhető, hogy írásaikban olyan alakok is megjelennek, melyek egyébként nem csupán az irodalmi nyelvre nem jellemzőek, de a beszélt nyelvre sem. Előfordul az is, hogy hasonló hangzású és felépítésű szavak jelentését nem tudják megkülönböztetni (mintha a magyarban kevernék az emberség és emberiség szavakat). A társasági médiában megszokott, a szóbeli kommunikációhoz hasonló írásgyakorlat pedig nem segíti elő a világos, jól felépített fogalmazást.
A finn érettségi gyakorlata szerint érdemjegyet nem az abszolút eredmény alapján adnak. A legjobb öt százalék kapja a legjobb (laudatur) fokozatot, és a többi értékelést is az eredmények arányában kapnak. Az osztályzatok aránya így az eredménytől függetlenül azonos marad, így a hivatalos eredmények nem tükrözik a tudásbeli csökkenést.
Contra ventum...
A Helsingin Sanomat a témával foglalkozó cikke azzal a megállapítással zárul, hogy a köznyelvet ismerő emberekre szükség van, ezért tenni kellene valamit. Kérdés azonban, hogy mi szükség van olyan emberekre, akik ismerik a lassan senki által nem használt nyelvváltozatot. (Mint a cikk megjegyzi, a vizsgaszövegek is egyre távolodnak a nyelvi normától: a szövegek 70%-ában volt vesszőhiba.) Természetes elvárás, hogy történészek, kutatók ismerjék, de a hétköznapi embernek erre semmi szüksége. A finn normának, legalábbis mai formájában, úgy tűnik, leáldozott.
Forrás
Yhä harvempi abiturientti taitaa kirjakielen
Ajánlott olvasmány