-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Hiába hatott a Kalevala József Attilára, hiába énekeljük általánosban (valójában mit sem sejtve), hogy „erdő mélyén piros a szamóca”, hiába számít alapfelszerelésnek a szauna már a törököktől örökölt gőzfürdőinkben is – Uj Péter szerint ez semmi ahhoz képest, ahogyan a finnek hatottak a magyar kultúrára.
„Nem tudok róla, hogy finn kulturális jelenség valaha erősebben vonzott volna magyarokat” – írja Uj Péter a finn punkról Perkele és kuolema egy budapesti pincében című koncertkritika-pótléknak szánt kultúrtörténeti egotripjében. Az állítást persze nyilván többen (Gangsta Zolee, Sunnuntaiset Lapset) vitatnák, de a visszaemlékezés mind a magyar könnyűzene, mind a finn–magyar kulturális kapcsolatok történetének tekintetében figyelemre méltó adatokkal szolgál. Mi ezek közül a finn nyelvre vonatkozóakra összpontosítunk.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Uj Péter fokozatosan jut el egy személyes vallomásig. A cikk első harmadában gyakorlatilag szó sem esik a finnekről. A finn punkkal való első találkozásával kapcsolatban azonban rögtön rátér a nyelvre is:
Auauauuu – rögtön világossá vált a finn hardcore egyik titka (vagy ahogy ma mondanánk: versenyelőnye), tudniillik a magánhangzókban, sőt hosszú, nagyon hosszú magánhangzókban igen gazdag finn nyelv tökéletes alapanyag az üvöltözős zenékhez: minden refrénsor valami sakálszerű uauauura vagy oooaaara, es euaíúúúra tud végződni.
A megfigyelés egyébként nagyon helyes. Bár a finnben a hosszú magánhangzók mellett hosszú mássalhangzók is vannak, a mássalhangzó-torlódások a magyarnál is ritkábbak, és a szavak általában magánhangzókra végződnek (szó végén csak a mássalhangzók egy része fordulhat elő, ráadásul szó sosem végződhet hosszú mássalhangzóra, mint a magyarban.). A hosszú finn magánhangzók valóban hosszabbak, mint a magyarok: míg a magyar hosszú magánhangzó kb. másfél-kétszer olyan hosszúak, mint a rövidek, addig a finnben két-háromszor. (Bár ez igaz a mássalhangzókra is.) A finn magánhangzós hangzását tovább növeli a kettőshangzók (diftongusok) nagy száma: ezeket a magyar fül gyakran inkább magánhangzó-kapcsolatoknak fogja fel. (Persze auauaua, uauaua stb.-szerű hangsorok valójában a finnre sem jellemzőek, ez költői túlzás.
Uj Péter a finn nyelvre vonatkozó következő megjegyzése inkább szubjektív:
tamperelainen, mondja csodálatos ritmikával a finn
– persze íráskép alapján szubjektív ítéletet is nehéz alkotni, ehhez ismerni kell a kiejtést is.
Ezután Uj megteszi a következő lépést, és arról számol be, hogy voltak, akik a finn punk hatására a finn tanulásába is belefogtak:
És ezernyi kis, egyetlen demóig sem jutott zenekarocska csörömpölt valami finnszerűt, egy barátunk például direkt finnül énekelt, mert neki az volt a hardcore anyanyelve, finnül ugyan egy szót sem tudott, de vett egy szótárt, onnan kiírt magának néhány magánhangzótorlódást, és kész is volt a szöveg. Igazi punk módszer.
Persze mindez nem más, mint óvatos előkészítése annak, hogy – mások takarásban ugyan, de – előbújjék a szekrényből:
A magyar punkok finnek iránt érzett szimpátiája olyan erős volt – nyilván a rokonságtudat is sokat segített –, hogy többen elkezdtek finnül tanulni. Én legalább öt embert ismerek (plusz magam), aki kifejezetten a finn punk miatt vásárolt magának finn nyelvkönyveket, ketten közülük a középfokú szintig el is jutottak. (A legtöbben gyorsan föladták. Én is rájöttem, hogy közép-alföldi létemre egy rendes zárt e-t sem tudok kiejteni, nemhogy háromfélét, mint amennyi a finnben van.)
Azt bizonyára a finn nyelvtan okozta sokkal magyarázhatjuk, hogy Uj emlékei szerint háromféle e (vagy háromféle zárt e?) van a finnben. Valójában csak „kétféle e”-ről beszélhetünk, mint a magyar nyelvjárások többségében. A megkülönböztetés egyébként sok finnül tanuló magyarnak – köztük e sorok írójának is – gyakran gondot okoz, ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy valaki előrehaladjon finn tanulmányaiban. Ráadásul a megkülönböztetés megvan az angolban is (melynek magánhangzói egyéb kihívásokkal is szolgálnak a magyar anyanyelvű nyelvtanulónak), de még sosem találkoztunk olyannal, aki ezzel magyarázta volna, hogy miért nem sikerült angolul megtanulnia.
A cikk végére Uj Péternek sikerül eljutnia a koncertig, de a finn nyelvtől nem tud elszakadni:
Mindenki tudott legalább két szót, kuolema (halál) és perkele (ördög – káromkodás)
Természetesen ezek az adatok pontosak.
Végül értékeljük a cikket!
Tárgyszerűség 2/10
Olvasmányosság 10/10
Filológiai pontosság 8/10