-
szigetva: @Sultanus Constantinus: Te nyilván egy végtelenül szerény és visszafogott ember vagy, de a...2019. 03. 25, 20:13 A megtermékenyítés meg a termékenyítés
-
Sultanus Constantinus: @szigetva: Vannak szakmák, ahol ez különösképpen igaz (pl. az orvosokról általában nem szo...2019. 03. 25, 19:13 A megtermékenyítés meg a termékenyítés
-
szigetva: @Sultanus Constantinus: Az embereknek fontos, hogy kinyilvánítsák a bennfentességüket. Enn...2019. 03. 25, 12:27 A megtermékenyítés meg a termékenyítés
-
Sultanus Constantinus: @aphelion: Sokszor az az érzésem, hogy a szaknyelvekben csak azért találnak ki ilyen megje...2019. 03. 25, 08:43 A megtermékenyítés meg a termékenyítés
-
aphelion: @Avatar: A KRESZ-ben valóban, én az útépítési szaknyelvvel kapcsolatban hallottam hogy van...2019. 03. 22, 17:13 A megtermékenyítés meg a termékenyítés
Nyelvről vitatkozik kollégáival?
Kételyei támadtak?
Kálmán László nyelvész olvasóink égető kérdéseire válaszol:
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
- Mit állítsunk?
Olvasgassa itt a rovat korábbi cikkeit is!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
egueguegueguegu-eguegueguegueguegu...
Hollywood nem tudja megfizetni a magyar színészeket
Jártak-e őseink a Kaukázus szent bércein? Avagy később vetődtek csak arra a tájékra? Mikor és kik alapították Madzsar városát? Ezt nyomozzuk több folytatásban.
Kr. u. 950-ben Bizáncban járván, Bulcsu és Termacsu (Tormás) magyar vezérek azzal kábították a császári udvart, hogy élnek magyarok Perzsia határvidékein is. A birodalom kormányzása (De administrando imperio) című könyve 38. fejezetében a császár (Bíborbanszületett Konstantín) a két magyar meséjét így jegyezte le:
Amikor a türkök [=magyarok] és az akkor kangarnak nevezett besenyők között háború ütött ki, a türkök hadserege vereséget szenvedett és két részre szakadt. Az egyik rész kelet felé, Perzsia vidékén telepedett le, s ezeket a türkök régi nevén mostanáig szávartü ászfalünak hívják, a másik rész pedig vajdájukkal és vezérükkel, Levedivel nyugatra ment lakni, az Etelküzü nevezetű helyekre.
A leírás szerint a Levédiában élő magyarság szakadt ketté, s csak egy részük ment Etelközbe. No igen, de vajh, mit jelent az, hogy „Perzsia vidékén”? A Kr. u. 9. században a Bagdadi kalifátus már kezdett részeire hullani. Nagyjából az egykori Perzsia területén a Számánida-dinasztia uralkodott, lényegében Bagdadtól függetlenül. A számánidák uralmuk alatt tartották Khorezm és Szogdiana vidékeit (lásd az 1. térképen). Ugyanakkor a Kaszpi-tenger nyugati partvidékének a Kaukázusig terjedő részét nem. Márpedig valaha ez a vidék szintén Perzsiához tartozott. Vagyis a Perzsia vidékén élő magyarokat leginkább Khorezmtől északra, az Aral-tó fölötti füves zónában kereshetjük, de Perzsia egykori határait figyelembe véve talán a Kaukázustól északra elterülő tájakon is.
(Forrás: készült a Wikipédia térképének felhasználásával)
Az ősmagyarok mindkét tájegység népeivel kapcsolatban álltak. Ebben semmi különös nincsen, mert ez a két vidék környezetének kulturális központja volt. Az itt élő népek rendkívüli hatást gyakoroltak a sztyeppi nomádok kultúrájára és művészetére.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
A honfoglaló magyarok tárgyi emlékeiben mind a kaukázusi, mind a közép-ázsiai hatás kimutatható. A kérdés csupán az, hogy az ősmagyarok kapcsolata ezekkel a vidékekkel közvetlen vagy közvetett volt-e. A magyar lakóterület határos volt-e valamelyik vidékkel, vagy csak kereskedelmi kapcsolatok léteztek a magyarok és a Kaukázus, a magyarok és Khorezm, valamint Szogdiana népei között?
Az 1930-as években Zakharov és Arendt szovjet tudósok úgy vélték, hogy a szaltovói régészeti kultúra az ősmagyarok emléke. Magyarországon megjelent könyvükben a szaltovói temetőből közöltek olyan leleteket, mint amilyenek a honfoglaló magyarok tárgyi emlékei között is találhatók (Zakharov, A. –Arendt, V.: Studia Levedica. Régészeti adatok a magyarság IX. századi történetéhez. Archaeologia Hungarica 16. Bp. 1935.). A két szerző kétségtelenül a szaltovói kultúra legmagyarosabb leleteit ismertette meg a magyar régészekkel. Csakhogy a szakemberek már jó ideje sejtették, hogy a Zakharov és Arendt által magyarnak vélt leletek az alán néphez köthetők. Az alánok az arab támadás miatt menekültek el a 8. században kaukázusi hazájukból a Don és a Donyec mellékére. A kaukázusi alán temetőkben ugyanúgy található a honfoglalókéval összevethető leletanyag, mint a doni alánoknál (Vinogradov, V. B.: Altungarische paralellen zu einigen Gräbern des Alanischen Gräberfeldes bei Martan-ču. Acta Archaeologica, 1983. 211–220.).
Nézzük például a szablyákat:
(Forrás: A honf. magy., Zakharov-Arendt, Vinogradov, Halikova)
A sorozatban balról jobbra látható egy Kárpát medencei magyar, egy szaltovói alán, egy kaukázusi alán és egy Magna Hungária-beli (lelőhely: Bolsije Tigani) magyar sírból származó fegyver.
A két alán szablya amúgy jobban hasonlít a keleti magyar, mint a Kárpát-medencei példányra. A szaltovói alán szablya markolatán az ujjakat elválasztó tüskéket láthatunk. Ezeket a tüskéket idézik a kaukázusi alán szablya és a Magna Hungáriából származó szablya markolatán látható kis fémlemezkék. A szaltovói szablya markolatának végén lévő gomb a Bolsije Tiganiban talált szablya markolatgombjával rokonítható.
A kaukázusi alán temetőkben a szablyák mellett más olyan tárgyakat is találunk, amelyek a honfoglaló magyarságra is rendkívül jellemzőek. Ilyenek például a gömbsorcsüngős fülbevaló, a veretes tarsoly és a négydudoros gyűrű.
A Kaukázus egyébként nemcsak a honfoglaló magyarsággal hozható kapcsolatba, hanem a Kárpát-medencébe korábban beköltözött avarokkal is. Az erre vonatkozó történeti adatok Czeglédi Károly könyvében olvashatók (IV-IX. századi népmozgalmak a steppén. A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 84. Bp. 1954.). Így, aki a kettős honfoglalásban hívő ember, az duplán is a Kaukázusból eredeztetheti a magyarokat. Persze nem szabad elhamarkodottan ítélni. Ami a régészeti leletekből látható, azt már korábban leírtam: a Kaukázus népei rendkívüli hatást gyakoroltak a sztyeppi nomádok kultúrájára és művészetére. Így a magyarokra is – éspedig a magyarság vezető rétegére. Azért csak rájuk, mert egy díszes szablya, egy veretes öv vagy egy lemezzel díszített tarsoly igen drága dolog volt, azt csak a leggazdagabbak tudták megszerezni. Ők akartak kérkedni a legdivatosabb és legértékesebb tárgyak birtoklásával. Az ilyeneket pedig a kaukázusi vagy közép-ázsiai műhelyekből lehetett beszerezni. Ezért a magyarok kaukázusi kapcsolata inkább kulturális – ha úgy tetszik, divat jellegűnek tűnik.
Volt a magyar őstörténet-tudományban olyan időszak, amikor komolyan számoltak azzal a lehetőséggel, hogy az ősmagyarok a honfoglalás előtt huzamosabb ideig tartózkodtak TranszKaukáziában, vagyis a Kaukázus északi előterében. Ezt a nézetet azonban nemcsak az eddig felsorolt szórványos adatok táplálták, hanem a magyarság kaukázusi jelenlétéről szóló későbbi híradások is. Majd ha eljön az ideje, kitérek ezekre az adatokra és a belőlük merítő nézetre is. A második térképen jelöltem TranszKaukáziát. Egyébként ennek területén volt egykor Madzsar városa is.
(Forrás: készült Pletnyova térképének felhasználásával)
A besenyő támadás miatt Perzsia vidékére költözött magyarokkal a kapcsolat a honfoglalás után ötven évvel még fennállt. Konstantín ezt írja (ugyancsak a 38. fejezetben):
A türköknek amaz előbb említett népéhez, amely kelet felé Perzsia vidékén telepedett le, ezek a nyugati vidéken lakó, előbb említett türkök mostanáig küldenek ügynököket, és meglátogatják őket és gyakran hoznak választ tőlük ezeknek.
Lassacskán azonban feledésbe merültek a Perzsia határán élő magyarok: a 12. század végén krónikát író Anonymus már nem hallott róluk, s nem tudják a 13. század első felében útra kelő domonkos szerzetesek sem, hogy hol keressék keleti testvéreiket.
Hogy merre járt, s kit hogyan talált meg a keleti magyarokat kereső első szerzetes, Ottó, és merre bolyongott Julianus, míg rálelt a helyes útra, arról majd legközelebb.
Felhasznált irodalom:
- Halikova, E. A.: Ősmagyar temető a Káma mentén. (Magna Hungaria kérdéséhez.) Archaeológiai Értesítő103. (1976) 53–78.
- A honfoglaló magyarság. Kiállítási katalógus. Szerk. Fodor István. Bp. 1996.
- A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk. Györffy György. Bp. 1975.
- Pletnyova, Sz. A.: Ot kocsevij k gorodam. Moszkva, 1967.
- Vinogradov, V. B.: Altungarische paralellen zu einigen Gräbern des Alanischen Gräberfeldes bei Martan-ču. Acta Archaeologica. Bp. 1983. 211–220.
- Zakharov, A. –Arendt, V.: Studia Levedica. Régészeti adatok a magyarság IX. századi történetéhez. Archaeologia Hungarica 16. Bp. 1935.