nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A cafka férje a balek
Zsiványok egymást közt, nyalaviul

A tolvajnyelv – amelyet manapság egy-egy szakma szakszavainak megjelölésére használunk – valamikor tényleg a tolvajok nyelve volt.

MTI-Press / Gőz József | 2012. január 19.
|  

Létrejöttének oka, hogy minden szakma – így a tolvajoké is – igyekezett megtartani zártságát, kerülni a külső behatolást. Ennek eszköze lett az a speciális nyelv is, amelyet a szakma művelői használtak, hogy kívülállók ne értsék meg őket. És mivel a tolvajok legkiválóbbjaikat egymás között nyalavinak nevezték, így a tolvaj vagy zsargonnyelv első megjelölése a nyalavi nyelv volt.

Egyik legkorábbi tolvajnyelv-emlékünk 1782-re datálódik, amikor is Hajdúböszörményben, a hajdúkerületi törvényszék a hatékonyabb bűnüldözés érdekében összeállította azoknak a fontosabb szavaknak a jegyzékét, amelyeket a vásári tolvajok használnak. Az összeállító Jablonczay Petes János főjegyző az elfogott tolvajok vallomásaiban használt megnevezéseket gyűjtötte össze, jelentésükre nézve ellenőriztette is őket, méghozzá magukkal a tolvajokkal. A szójegyzék hamarosan felkerült a magyar királyi helytartótanácshoz, amely lemásoltatta és használatra elküldte azt a megyéknek is.

A jegyzék szavai között van néhány, amely három évszázad távlatából is érthető. Ma is használjuk a megruház igét megver jelentésben (ebből ered a nagy sportvereségre utaló zakó is), a cafka, a haduvál (hadovál) és a kapduál (kapdovál) szavakat; a zsebtolvajok még az ötvenes években is rajzoltak maguknak egy pénztárcát a zsúfolt villamoson (ma is ezt teszik, de nem így nevezik.) Igaz, tizennyolcadik századbeli elődeik még kútnak nevezték a zsebet, és kutazásnak a zseblopást.

A gagyitól a szinguláig

Van aztán olyan szó is, amely jelentésmódosuláson ment át. Ilyen például a gagyi, amely ma a hamis aranytárgyat jelenti, de hamis, talmi, olcsó, hitvány jelentésben átszivárgott a kultúrnyelvbe is (gagyi tévék) – a tizennyolcadik században azonban ez a szó még a valódi aranynemű tolvajnyelvi megfelelője volt. Nyilván olyan sokszor használták hamis aranyra is, hogy jelentésváltozást szenvedett, mára kizárólag ezt, vagy igésülve a vele való kereskedést (gagyizás) jelenti. A cafka viszont az akkoriak számára ugyanazt mondta, amit a maiaknak: könnyűvérű nőszemély. És a férjeurát akkoriban baleknak nevezték…

Részlet az Országos Helytartótanács 1782-es egyik körlevelének mellékletéből, cím és a zsiványnyelvi szójegyzék első szavai.
Részlet az Országos Helytartótanács 1782-es egyik körlevelének mellékletéből, cím és a zsiványnyelvi szójegyzék első szavai.
(Forrás: wikipedia / Ktam )

A fejes a tizennyolcadik századbeli zsargonban a katona- vagy rendőrtisztet jelentette, mára általában minden feljebbvalóra használja a köznyelv. A közvitézt már nem tisztelték meg így, a hajdút egyszerűen kutyának hívták. A sógor elnevezést is megérti a sportnyelvet (ez is egyfajta tolvajnyelv) értő újságolvasó, hiszen e szakma egyik közhelye az osztrákokat jobbára csak sógorként hajlandó emlegetni. A szóban forgó szójegyzékben a sógor kizárólag németet jelent, de az azonos nyelv okán azonban a vele azonosított osztrákokra vonatkoztatta a korabeli alvilág. Német szót is találunk a szótárban, a császár jelentésű kaiser a zsiványok kisbíróját jelölte. Az akkori hivatalos nyelvből, a latinból is ragadt a zsiványokra, az akasztófát ők is úgy mondták: kanaforia, a szajhát pedig – akinek nem volt férje, csak futtatója – szingulának nevezték…

Kaszakoljuk a kuxit, és a nagy vízben rajzolunk egy-két fülest a komnyikoknak

A legtöbb zsargonnyelvi kifejezés nem érte meg a mai kort, legföljebb hasonlóságokat fedezhetünk fel bennük.

Úgy látszik, akkor is szükségét érezték annak, hogy egy-egy pénzdarabnak külön nevet adjanak. Az egyforintos érmét caffnak (lehet, hogy a cafka egyik értelmében az egyforintos tarifájú hölgyre utal?) nevezték, úgy, ahogyan kései utódaik a kettest bélásnak. Vannak olyan szavak is, amelyeket ma is ismerünk, de akkoriban mást jelentettek az argóban. A topánkát szeszes ital értelemben használták, aki részegeskedett, arra azt mondták: topánkásodik. A lobogó náluk nem zászlót, hanem kendőt, keszkenőt jelentett.

A Hajdúböszörményi szójegyzék egy részletének képe.
A Hajdúböszörményi szójegyzék egy részletének képe.
(Forrás: wikipedia / Ktam)

A szóalkotásban a korabeli zsiványok is éltek a hangutánzással, a disznót szuszogónak, a libát, kacsát rikkantónak, a tyúkot kaparónak, a kutyát csacsogónak (nem inkább csahogó-csaholó?) nevezték. Különösen a terveik kimódolásakor volt fontos, hogy ne árulják el magukat a betyárok. Mert például ki fogna gyanút, ha ezt hallaná: „Kaszakoljuk a kuxit, és a nagy vízben rajzolunk egy-két fülest a komnyikoknak”. Pedig ez azt jelentette, hogy a lovas betyárok összébb szorítják a vásárt, és a nagy sokadalomban ellopnak néhány lovat az orgazdák számára.

A bűnözésre a régi időkben is a lebukás tett pontot. A zsiványok némi öngúnnyal a bilincset olvasónak nevezték, nyilván azért, mert a hozzá csatlakozó láncszemek olyanok voltak, mint a katolikusok által használt olvasó szemei. Ha a lebukást halálos ítélet követte, annak végrehajtóját is megnevesítették: a hóhért egyszerűen csak rút embernek hívták.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
10 El Mexicano 2012. január 19. 18:38

@tkis: Kb. én is ezt írtam le a 2. hozzászólásban, csak röviden és tömören. :)

9 tkis 2012. január 19. 17:46

@tkis: Bocs, erre nem figyeltem: ahol a linkbe belelóg az utána álló pont (a tolvajnyelvnél), ott nem jön be sima rákattintással, a pontot törölni kell a végéről.

8 tkis 2012. január 19. 17:45

Bocs, hogy cikk terjedelmű kommentet küldök (ha rosszul mutat, töröljétek), de nem szeretem, ha kedvenc témámról csakúgy felibe-harmadába pontosan vagy épp pontatlanul írnak. És mivel szerintem a Nyelv és Tudomány mint nyelvi-nyelvészeti ismeretterjesztő portál nem egy megyei napilap, ahol Gőz József nyelvművelő írásai egykoron napvilágot láttak, nem állhatom meg, hogy pár dolgot ki ne igazítsak, és akkor talán az érdeklődők ezt is elolvassák.

1. Már miért is ne jelentené a tolvajnyelv a bűnözők nyelvét, persze hogy jelenti. Sőt sokkal inkább jelenti, mint 25-30 éve, amikor valóban inkább használták kívülállók által nem érthető szaknyelvre. Ma már ez kevésbé jellemző. A modern szlengkutatásban, ill. talán részben ennek köszönhetően a tolvajnyelv vagy az argó a bűnözők nyelvét jelöli. (Amúgy ezt a 18. századi tolvajnyelvet, ami a vásári tolvajok – maguk szavával: zsiványok – nyelve volt, a szakmában zsiványnyelvként szoktuk emlegetni.) Amúgy meg bővebben: hu.wikipedia.org/wiki/Tolvajnyelv.

2. A szerző zsargonnyelvről beszél, de ennek semmi értelme. (Ezzel még nem találkoztam, de pl. a szlengnyelv-vel már igen; az is pont ilyen értelmetlen túlpontosítás.) A lényeg, hogy ilyen állat nincs, ennek a neve zsargon, legalábbis szakmai szövegben. Amúgy ami még fontosabb, hogy a franciával (és orosszal) ellentétben a magyarban nem honosodott meg a zsargon 'tolvajnyelv' jelentésben. A szlengkutatás környéki szóhasználatban a zsargon nem szleng vagy valamiféle csoportnyelv, hanem a társadalomban hierarchikusan elhelyezkedő csoportok olyan tudatos vagy nem tudatos BESZÉDMÓDJA, amely a társadalmi csoport, réteg tagjainak elzárkózási vagy az idetörekvők bekerülési szándékait szolgálja; azaz a zsargont használó személy a nyelvhasználatával (is) bizonyítani kívánja, hogy a számára vonatkozási csoportként funkcionáló közösség normarendszerének birtokában van. Stb. (A Wikipédiából (hu.wikipedia.org/wiki/Zsargon) idéztem, de oda is én írtam be, úgyhogy elhagynám az idézőjelet;-)

3. "Létrejöttének oka, hogy minden szakma – így a tolvajoké is – igyekezett megtartani zártságát, kerülni a külső behatolást. Ennek eszköze lett az a speciális nyelv is, amelyet a szakma művelői használtak, hogy kívülállók ne értsék meg őket." – Ez csak részben igaz. A zsiványnyelv szavai pl. annyira elterjedtek voltak, hogy a bírók kérésében is megtaláljuk őket azokban a periratokban, amelyekből az itt bemutatott szójegyzék is származik. – Az, hogy a tolvajnyelv valaha is titkosnyelv lett volna, nem igaz, bár közkeletű babonaként nagyon régóta él ez az ötlet. A 20. század jelesebb argókutatói azonban ezt sorra tagadják. Ahogy Lihacsov fogalmaz: "Mert hiszen ha csak azért nevezzük egyezményesnek és titkosnak a tolvajbeszédet, mert nem értjük, az ugyanolyan naiv dolog, mint „немец”-eknek, „némáknak” nevezni a külföldieket csupán amiatt, mert nem beszélik a bennszülöttek nyelvét. Ugyanennyire naiv az a feltételezés is, hogy a tolvaj akkor tud konspirálni, ha a maga tolvajnyelvén beszél. A tolvajbeszéd éppen hogy elárulja a tolvajt, nem pedig eltitkolja az általa tervezett bűncselekményt: tolvajnyelven általában a bennfentesek beszélgetnek egymással, jobbára kívülállók nélkül." (mnytud.arts.klte.hu/szleng/szl_kut/04_111ev/05lihacs.doc).

4. "Egyik legkorábbi tolvajnyelv-emlékünk 1782-re datálódik" - Így igaz. De ne feledkezzünk meg róla, hogy 1775-ben és 1776-ban már voltak hasonló szójegyzékek (sőt pont ugyanez az itt bemutatott is megvolt már, épp az 1776-osról másolták egy az egyben, még az olyan papírra ejtett tollvonást is átvéve, aminek következtében a banya 'lúd' szóból bánya lett). Ha valaki csak nézegetni akarja őket, akkor:

– 1775: Miskolci szójegyzék (mnytud.arts.klte.hu/szleng/regi/miskolci_szoj_1775.pdf)

– 1776: Zsivány Szók (mnytud.arts.klte.hu/szleng/regi/zsivanyny_1776_szines.pdf), és fenn van a neten az itt bemutatott szójegyzék teljes formája is:

– 1782: Hajdúsági szójegyzék (mnytud.arts.klte.hu/szleng/regi/zsivanyny_1782.pdf)

Ezekről és társaikról az épp ma megjelent:-) A magyar szlengkutatás bibliográfiája (mnytud.arts.klte.hu/szleng/szl_kut/07szlbibl2/szlbibl2.pdf) tartalmaz részletesebb leírást:

– 1775: Miskolci szójegyzék = Vocabula verō, quibus iidem uti Solebant, ūti Nobis revelatum extitit, Seqvuntur hoc Ordine’ [Most pedig e (sor)rendben következnek a szavak, amelyeket ugyanők szoktak használni, ahogy nekünk elárulták]: 142 lap.

– 1775: Piarista szójegyzék = Lingva idiotica furum Complurium in una Societate et ingenti Banda Constitutorum per Captivum Eppālem [= Episcopalem] Joannem Kovács asylantem elicita. 28o 9bris 1775 [Egy társaságba és hatalmas bandába szerveződött jó néhány tolvaj sajátos nyelve, ahogy azt a püspöki oltalmat kérő fogoly, Kovács János révén megismertük 1775. szeptember 28-án]: 173. lap

– 1776: Zsivány Szók: 236–237. lap.

– 1782: Hajdúsági szójegyzék = Annô 1782. Die 17ma Aprilis, sub Sedria Districtûs Privilegiatorum Oppidorum Hajdonicalium Causarum Criminalium Revisoria in Oppido Böszörmény celebrata, Consignatio Terminorum, & Vocum, quibus Fures Nundinales, vulgò ’Sivány, seu Vásári Tolvaj, in mutuo colloquio, occasione patrandorum furtorum uti consueverunt [Az 1782. év április 17-én a kivételezett hajdú városok kerületi törvényszéke bűnügyi vizsgálóbizottságának ülése, melyet Böszörmény városában tartottak; azon szavak és kifejezések jegyzéke, melyet a vásári tolvajok (közönségesen ’Sivány, vagy Vásári Tolvaj) egymás közt folytatott beszélgetésein a tolvajlás végrehajtása alkalmával szoktak használni]: 79–83. lap

– 18. sz. vége: Egri szójegyzék = Dictionarium Novum in Sede Dominali Episcopali Agriae Die 29 Novemb[ris] conscriptū[m] a latronib[us] interceptis, adhuc in latrocinio suo existentib[us] excogitatū[m] [Új szótár, amelyet az egri érseki székhelyen november 29-én írtak össze, [és] amelyet elfogott rablók eszeltek ki, akik eddig rablóbandájukban éltek]: 59. lap.

5. "amikor is Hajdúböszörményben, a hajdúkerületi törvényszék a hatékonyabb bűnüldözés érdekében összeállította azoknak a fontosabb szavaknak a jegyzékét, amelyeket a vásári tolvajok használnak." – A szójegyzéknek a bűnüldözésben való felhasználását valószínűleg valóban felismerték, de erre utaló megjegyzés csak a helytartótanácstól ismeretes, ilyen szándék a szójegyzék kapcsán nem maradt fenn az iratokban. (A helytartótanács szándékára nézve ld.: "A’ Hajdú Városokon bizonyos ZSiványokat vagy is Vásári Tolvajokat meg fogtak, kik magokba térvén ki vallották hogy mitsoda Terminusokkal magok kőzőtt ßoktak élni: arra nézve F.H.T.K. [= fölséges helytartó királyi] Magyar Tanátsnak Kegyelmes Parantsolattyából azon kőzőttők folyó Terminusok vagy is ßók a’ végre hirdettetnek Kltek [Kegyelmetek] kőzőtt hogy azokról azon Vásári káros Tolvajokat leg hamarább éßre vehessék, és mihelyest valakitől ollyan Terminusokat hallanának azonnal megragattassák." (Országos Széchényi Könyvtár: Fol. Hung. 1581. 4. füzet, 45b lap).

6. "Az összeállító Jablonczay Petes János főjegyző az elfogott tolvajok vallomásaiban használt megnevezéseket gyűjtötte össze" – Nem tudjuk, ki volt az összeállító. A szójegyzék még 1776-ban elkészült, 1782-ben csak lemásolták (részletesebben: mnytud.arts.klte.hu/szleng/tanulmanyok/kist-szempontok1997.pdf, 276–281). Jablonczay nótáriusként csak aláírója, hitelesítője volt a helytartótanácshoz felküldött szójegyzéknek. Ezért is hívjuk újabban Hajdúsági szójegyzéknek, és nem Jablonczay-félének.

7. "jelentésükre nézve ellenőriztette is őket, méghozzá magukkal a tolvajokkal" – Ez majdnem egészében kitaláció. Az ellenőrzésről adat nincs, amit tudunk, hogy a bandavezér (Czagány András, alias Konyás) 1776-ban úgy nyilatkozott, bizonnyal miután a szójegyzéket ismertették vele, hogy "a’ magyar ZSiványokat, a’ nyelveken lehet meg esmérni, a pedig a’ nyelvek, a melly itt elöttem el olvastatott" (upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/e/e0/Zsivanyvallomas.jpg).

8. "A szójegyzék hamarosan felkerült a magyar királyi helytartótanácshoz, amely lemásoltatta és használatra elküldte azt a megyéknek is." –

(a) Nem felkerült, hanem felküldték, ugyanis egy 1726-ban kelt utasítás elrendelte, hogy a megyék és a városok a törvényszékeiken tárgyalt perek kivonatait kötelesek megküldeni az Országos Helytartótanácsnak, illetve Mária Terézia 1756-ban elrendelte, hogy a halálbüntetést kiszabó ítéleteket kihirdetésük előtt az összes iratokkal együtt a Helytartótanács útján hozzá fel kell terjeszteni a kegyelmezési jog gyakorlását illető döntés végett. Ennek megfelelően a Bessenyei Mihály, Cséplő Sára és mások elleni pernek az anyaga is a helytartótanácshoz került, s így a Magyar Országos Levéltárban jelenleg is megtalálható a Hajdúböszörményben készült és onnan felküldött kézírásos szójegyzék (jelzete: C 43 – Helytartótanácsi Levéltár – Acta secundum referentes – Sauska – 1782 – Fasc. 62).

(b) Nem lemásolták, hanem kinyomtatták, és mint Implom Józseftól is tudjuk, ezt egyik körlevelük mellékleteként szétküldték: „A Hajdú kerületi fellebbviteli törvényszék (Sedria causarum criminalium revisoria) Böszörményben 1782. április 17-én tárgyalta a hajdú városokban elfogott vásári tolvajok ügyét. Az ülésen foglalkozott azzal a tolvajnyelvi szójegyzékkel is, amelyet Jablonczay Petes János Hajdú kerületi főjegyző állított össze a tolvajok vallomása alapján (…). A Hajdú kerület a szójegyzéket a m. kir. helytartótanácshoz terjesztette fel, mely Pozsonyban 1782. május 13-án tartott ülésén 3247. sz. alatt foglalkozott vele. (…) A helytartótanács a törvényhatóságokhoz időnként körleveleket küldött (…) A tolvajnyelvi szójegyzékkel kapcsolatban is körlevelet adott ki. (…) A helytartótanács körleveléhez ugyanolyan papírra nyomtatott félíves szójegyzék is van mellékelve”

Pár szó (részben kiegészítésként) a bemutatott szavakhoz:

"kapduál" – A szójegyzékben ez áll: "Meg-Kaptúválnak - Meg - fognak."

"könnyűvérű nőszemély. És a férjeurát akkoriban baleknak nevezték…" – Ez azért érdekes, mert bár valóban "Balék" áll a szójegyzékben, ám a balek ma is ismert jelentéséből (áldozat, becsapható személy), és etimológiájából (< török balık 'hal', aki horogra akad) is sejthetjük, hogy itt valami nem stimmel, hisz a balek (áldozat) nem tartozhat a bűnözők közé (ők magukat később hóhem-nek hívták, így volt a világ kétfelé osztva balekokra és hóhemekre). A megoldás egy másik szójegyzékből derül ki: a lejegyzők, akik egymás között cserélgették is hivatalból a szójegyzékeket a bírósági perek anyagához csatolva, összekeverték a balek és a bak szót. Ez utóbbi jelenti ugyanis a "Czaffka - Kúrva" urát; vö. a Piarista szójegyzékben: "Az aßony czinkussát hija Baknak. Az férfi Kurváját - Czofkának vagy Dorkának".

"a hajdút egyszerűen kutyának hívták" – Ez a hajdú természetesen nem a hajdúsági lakost vagy marhahajcsárt jelenti, hanem a hivatali szolgát.

"Az egyforintos érmét caffnak (lehet, hogy a cafka egyik értelmében az egyforintos tarifájú hölgyre utal?)" – Hát először is ez a szó többnyire coff-nak hangzott, másrészt pedig héber-jiddis eredetű szó: Sof ’arany, ezüst forint’, a német rotwelschben is megtalálható: Sof, Soff ’Geld, Gold’.

"ahogyan kései utódaik a kettest bélásnak" – Igen, ugyanúgy, csak épp nem úgy, ahogy a szerző gondolja. A bélás a bé 'kettő' jelentésű tolvajnyelvi szóból származik, ami szintén végsősoron héber eredetű.

"„Kaszakoljuk a kuxit, és a nagy vízben rajzolunk egy-két fülest a komnyikoknak”. Pedig ez azt jelentette, hogy a lovas betyárok összébb szorítják a vásárt, és a nagy sokadalomban ellopnak néhány lovat az orgazdák számára." – Ez sima kamu, Gőz József gyártotta ezt a mondatot. A vásári tolvajok szekéren jártak, és a kaszakolás (összeszorítás) azt a zsebtolvajlási módot jelentette, amikor a sokadalomban (nagy víz), mintha vízben úsznának-eveznének, a kezükkel (evező) erőszakosan félrelökték a vásári nézelődőket, akik így nekiütköztek a tényleges zsebtolvajnak, aki egy kis késsel (Vágván, azaz Bitsak, vagy Penna czillús) ki metszette a zsebet, tarisznyát, "övtáskát" stb., és kilopta az értékeket. Esetleg "kútazott", azaz a szó szerinti zsebmetszés helyett csak belenyúlt a zsebbe. Lólopásról a vásárban természetesen szó sem lehetett, de legalábbis ez nem volt szokásos; lovat inkább a határból, legelőről hajtottak el, ráadásul éjszaka, és lehetőleg folyóhoz, határhoz közel, hogy gyorsan túl lehessen adni rajtuk. A vásári tolvajok a pénzen kívül inkább kisebb, ruházat alá elrejthető dolgokat loptak, szövetet és hasonlókat. Ezért mondta (és ezt tényleg zsivány mondta, nem én találom ki) egyik bírósági vallomásában 1782-ben Cséplő Sára: "Bezzeg vólt jó viz nyalék pozdorját az annyit tészen hogy sok ember vólt a Gyólts árúlóknál lehetett lopni Gyóltsot, Nyalni azt teszi Lopni. Pozdorja Gyólts, Jó viz Sok ember" (upload.wikimedia.org/wikipedia/hu/5/57/Tolvny.png).

7 El Mexicano 2012. január 19. 14:06

@doncsecz: Mondjuk leginkább az lett volna a legkövetkezetesebb, ha megadja mindkét nyelven a jelentéseket.

6 doncsecz 2012. január 19. 13:56

Eszembe jutott egy másik példa, a bolgár nyelvből, ahol van egy mešterski nevezetű nyelvhasználat, mely eredetileg tolvajnyelv volt, a bolgár építő mesterek használták, majd külön dialektussá nőtte ki magát.

5 doncsecz 2012. január 19. 13:34

@El Mexicano: Nekem van ott fakszimile az 1742-es Jambresich András-féle négynyelvű szótárból, ami latin szótár, de több hiányossága is van. Némely latin szót nem talál vagy a kaj, vagy a magyar, a német nyelvben, de van úgy, hogy semmilyen megfelelő nincs arra az adott szóra.

4 doncsecz 2012. január 19. 13:32

Francois Villon is tolvajnyelven írta költeményeit, a kagylósok (ha jól tudom) bandájához tartozott. Az ő nyelvezetükről ráadásul egy teljes feljegyzés is maradt a bírósági iratok között, így könnyebben meg tudták érteni Villon nyelvét.

3 El Mexicano 2012. január 19. 10:51

Mindenesetre eléggé érdekes, hogy a dokumentum latin nyelvű, de a jelentéseket magyarul adja meg. :)

2 El Mexicano 2012. január 19. 10:42

"A tolvajnyelv – amelyet manapság egy-egy szakma szakszavainak megjelölésére használunk – valamikor tényleg a tolvajok nyelve volt" – hát nem tudom, de számomra a "tolvajnyelv" megnevezés ma is ezt jelenti ('az alvilág és a bűnözők nyelve'). Az 'egy-egy szakma szavainak megjelölésére' használt nyelvezet nekem a "szaknyelv" vagy "szakzsargon".

1 Studiolum 2012. január 19. 07:28

érdekes, a „rajzolni” az (irodalomba bekerült) orosz tolvajnyelvben is a lopás/rablás végrehajtását jelentette, ennek más nyelvben még nem találtam párját

Információ
X