Első alkalommal láthatóak Izraelben az Irakban megtalált 2500 éves, tenyérnyi, akkád ékírásos agyagtáblácskák, amelyek egyrészt megvilágítják a zsidók Bibliában is megírt babiloni fogságának körülményeit, másrészt felhívják a figyelmet a jelenkor kaotikus háborús helyzetére, az iraki és a szíriai régészeti örökséggel való visszaélésekre, a lopásokra és az illegális kereskedelemre a nemzetközi műtárgypiacon.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A vezető amerikai múzeumok megfogadták, hogy nem mutatják be az utóbbi évtizedekben gyanús utakon előkerült leleteket, hogy ezzel se bátorítsák az illegális műtárgy-kereskedelmet. Az ékírásos táblák kiállítását Jeruzsálemben mégis kivételesnek tekintik, mert ha azok nem kerülnének tudósok kezébe, akkor elvesznének a történettudomány számára. „Nem érdeklődünk semmilyen törvénytelenül kicsempészett vagy megvett dolog iránt” – mondta Amanda Weiss, a kiállításnak helyet adó Biblia Földjei Múzeum igazgatója, hozzátéve: „miért vagyunk, ha nem ezeknek a daraboknak a védelméért”.

Az épített és föld mélyében megbújó ősi emlékeket sem kímélő közel-keleti háborúk azért is aggodalommal töltik el a régésztársadalmat, mert a régiségek rablói szabadon garázdálkodhatnak az értékes területeken. Az archeológusok szerint az Iszlám Állam részben a műtárgylopásból és az illegális műtárgy-kereskedelemből finanszírozza tevékenységét, de a hatóságok lépéseket tettek ennek leállítására.

A kérdést először akkor vetették fel a szakemberek, amikor 1991-ben, az első Öböl-háború idején ékírásos leletek árasztották el a nyugati műkincspiacokat. Később becslések szerint több százezer agyagtáblácska kerülhetett a csempészek kezébe, amelyek egy része frissen került elő a föld alól. Egy név nélkül nyilatkozó amerikai tudós szerint a babiloni fogságról Jeruzsálemben kiállított táblácskák is ekkor kerültek a műtárgy-kereskedelembe.

David Szofer Londonban élő izraeli műgyűjtő, a táblácskák tulajdonosa tagadja a műkincsek illegális származását. Azt állítja, hogy a kilencvenes években Amerikában vette a táblácskákat, amelyeket előző gazdája egy hetvenes években rendezett nyilvános aukción szerzett meg. Szofer elmondta, hogy két amerikai múzeumban is kiállították már egy részüket, de nem nevezte meg sem a kiállítóhelyeket, sem az eladó személyét.