nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Önálló nyelv vagy nyelvjárás?
Viták kereszttüzében: a szárdok különleges története

Szardínia nevét hallva a legtöbb magyar embernek először a hal jut eszébe, az is konzervált formában; ezt követi egy relatíve drága utazási célpont képe; s a legkevesebben vannak azok, akik a szárd emberekre gondolnak, akik egy „különös olaszt” beszélnek.

Déva | 2010. június 14.
|  

A szárd nyelv az újlatin nyelvek közé tartozik, és Szardínia szigetén (Olaszország egyik autonóm tartománya) beszélik, a sziget természetes földrajzi határain túl viszont csekély számú anyanyelvi beszélővel rendelkezik. A Szardínia Autonóm Tartomány által elrendelt, 2006-os felmérés szerint közel 1,5 millió azoknak az olasz állampolgároknak a száma, akik megértik a szárdot, ezen belül pedig körülbelül 1 millióan használják aktívan, azaz beszélik is a nyelvet. A tartomány szárd anyanyelvű lakói nem egynyelvű közösséget alkotnak: a szárdot elsősorban családi, bizalmas környezetben használják; a közintézményekben és az iskolákban az olaszt beszélik, továbbá az írásbeliség nyelve is az olasz.

Két fő csoportra szokták osztani a szárd variánsait: az egyik a logudorese-nuorese csoport, amelyhez az északi és a központi dialektusokat, a másik a campidanese csoport, ahova a déli dialektusokat sorolják. A csoportok határai azonban nem élesek, a dialektus-kontinuum folyamatosnak tekinthető.

Szardínia szigetéről sokaknak a halkonzerv juthat eszébe
Szardínia szigetéről sokaknak a halkonzerv juthat eszébe
(Forrás: Tamlyn Rhodes/sxc.hu)

A szárd nyelv története

A szárd nyelv, és főként annak különleges története, vonzza a külföldi tudósokat; az egyik legígéretesebb kutatási terület a szárd nyelvtörténet, s azon belül is például a szubsztrátum-vizsgálat (pl. milyen elemek találhatók meg a szárdban a latin előtti nyelvekből?).

Egy nyelv története mindig szorosan összefügg az adott nép történetével, és ez a szárdok esetében különösen érvényes megállapítás: a szárd nyelven Szardínia történetének minden szakasza nyomott hagyott.

A sziget már a Paleolítikum óta lakott hely, ennek az emlékei a nuraghe kultúra építményei és a hátrahagyott írásos töredékek. A sziget a Földközi-tenger központi részén helyezkedik el, ezért csábító zsákmány, illetve állomás volt már a történelem előtti időkben is: sokszor állt más népek, például líbiaiak, föníciaiak, ibériaiak hódoltsága alatt. Később görögök, majd rómaiak szállták meg.

A szárd a neolatin alapokat a vulgáris latintól, a Római Birodalom mindennapi beszélt nyelvétől kapta. Ennek a vulgáris latinnak a fejlődése azonban eltér a szárazföldi újlatin nyelvek fejlődésétől, így az olaszétól is, ami köszönhető a sokféle nyelvi hatásnak, továbbá annak a speciális földrajzi adottságnak, hogy Szardínia sziget, ami mindenképpen együtt jár egyfajta elszigeteltséggel, a közlekedési nehézségek legyőzésétől függetlenül.

A vulgáris latin különleges, szardíniai fejlődésében, azaz a szárd kialakulásában szerepet játszottak az őslakók által beszélt nyelvek is (ezekről sajnos csak nagyon keveset tud a tudomány). Miközben a latin egyre nagyobb teret hódított, s szorította ki az ősi nyelveket a használatból, ezekből szükségszerűen átvett elemeket, s ezzel maga is változott. A „latin” kor után, az 5. században jöttek a gót és a vandál hódítók, századokkal később az aragóniai uralom (spanyol és katalán hatás), amik más nyelveket hozva a szigetre, különböző mértékben, szintén „irányították” a szárd változásait. Még az aragóniai uralom előtt, ami 1323-tól egészen 1714-ig tartott, Pisa és Genova, a két tengeri köztársaság az akkori olasz nyelvvel gyakorolt hatást a szárdra. (Bár a szárd eléggé homogénnek volt mondható, a főbb dialektusok elkülönülése további hatásokkal, kapcsolatokkal hozható összefüggésbe.)

A 19. században az olasz egység megteremtése azt az ideát hozta magával, hogy az olasz állam nyelvi egységét is meg kellene teremteni, s így egy lassú homogenizálási folyamatot indítottak el az erősen szabályozott toszkán változat terjesztésével. A toszkanizálódás (vagy italianizálódás) folyamata napjainkban sem állt meg, és nemcsak a szárdot, de Olaszország egész dialektális sokszínűségét is fenyegeti.

A sokféle hatás, amiket áttekintő módon felvázoltunk az imént, valamint a szigetből adódó jelleg egy olyan nyelvet eredményezett, amely folyton viták kereszttüzébe kerül: elkülönült újlatin nyelvnek tekintsék-e a szárdot vagy „csupán” egy nagyobb olasz dialektusnak? A nyelvészek máig nem egyeztek meg ebben a vitában. A romanisztika örök kérdése, hogy hány újlatin nyelv van. (A legnyitottabb nyelvészeti hozzáállás minden nyelvet nyelvjárásnak tekint, és minden nyelvjárást nyelvnek. A közgondolkodás nyelvnek pedig csak az adott ország hivatalos nyelvét, a normaként elfogadott, szabályozott változatot tartja, ami nem a nyelvészeti, hanem a (nyelv)politikai szempontot tükrözi.)

Szardínia látképe
Szardínia látképe
(Forrás: Ladányi Zoltán/sxc.hu)

A szárd nyelv védelme

A kérdés, hogy a szárdot nyelvjárásként vagy nyelvként kezeljék-e, nyelvpolitikai szempontból is problémás (volt), a háttérben azzal a kérdéssel, hogy a szárdok történelmi, és ezzel együttvéve nyelvi kisebbségnek számítanak-e Olaszországban. Ugyanolyan kisebbségnek tekinthetők-e, mint például a franciák vagy a németek, akiknek olasztól különböző az anyanyelvük, s van anyaországuk, ahol az általuk beszélt nyelv a hivatalos nyelv.

A szárd nép valójában nem latin gyökerű, csak történelmük során nyelvváltásra kényszerültek. A szárd az újlatin nyelvek közé tartozik, de nem tekinthető olasznak, mert nyelvi változásai nem hozhatók kapcsolatba a félszigetbeli olasz dialektusok és változatok fejlődésével, továbbá később sem integrálódott az olasz nyelv egységesítésének folyamatába. Ezen érvekkel a szárdok kivívták maguknak, hogy történelmi és nyelvi kisebbségként tartsák számon őket. A kisebbségi nyelvek védelméről szóló 1999. december 15-i törvény alapján a szárdok ma már Olaszország legnagyobb történelmi és nyelvi kisebbségének tekintendők további 11 mellett (a friuli, német, okszitán, albán, szlovén, ladin, franco-provanszál, görög, katalán, horvát), nyelvük pedig az államnyelvvel, az olasszal egyenértékűnek. Ez azt jelenti, hogy közhivatalokban és iskolákban is használhatják anyanyelvüket a szárdok.

A nyelvi szabadság megvalósulásának akadtak azonban problémái a gyakorlatban. Például a szárd nem rendelkezett a közigazgatás szakszókincsével, sem tudományos szókinccsel, illetve nem volt egységesített, normának tekintett szóbeli és írott változata: ezeket ki kellett alakítani. Az 1997. október 15-i regionális törvény tűzte ki feladatul a szárd nyelv és kulturális javak védelmét, tanulmányozását, a hagyományőrzés támogatását, a szárd nyelv írásbeliségének fejlesztését, melyet Szardínia Tartomány vállal magára.

Az egységesített szárd köznyelv, azaz a dialektusok és változatok fölé helyezett nyelvi norma kialakításában a szárd két „legtisztábbnak” tekintett dialektusa, a logudorese és a campidanese az irányadók. 2001-ben és 2006-ban már publikáltak szárd nyelvi normára vonatkozó javaslatokat, de kidolgozása ma is tart.

Az olasz állam pozitív hozzáállása a kisebbségi nyelvek politikai védelméhez példaértékű lehet minden ország számára, még ha nem is olyan színes a nyelvi térképe, mint Olaszországnak.

Források:

Józsa Judit: Olasz nyelvpolitika a kisebbségi nyelvek védelméről szóló törvény elfogadása előtt. In: Luigi Tassoni – Fóris Ágota (szerk.): Olasz nyelvi tanulmányok az alkalmazott nyelvészet témaköréből. Iskolakultúra, Pécs, 2000.  25-37.

Miklós Magdaléna: Nyelv és nyelvjárás Olaszországban. In: Luigi Tassoni – Fóris Ágota (szerk.): Olasz nyelvi tanulmányok az alkalmazott nyelvészet témaköréből. Iskolakultúra, Pécs, 2000.  48-61.

Tóth Hajnalka: A szárd. Nyelv vagy dialektus? In: Luigi Tassoni – Fóris Ágota (szerk.): Olasz nyelvi tanulmányok az alkalmazott nyelvészet témaköréből. Iskolakultúra, Pécs, 2000.  105-122.

Tóth Hajnalka: Szardínia mint nyelvi sziget. A szárd nyelv és irodalom története az 1997. október 15-i regionális törvény tükrében. In: Fóris Ágota – Kárpáti Eszter – Szűcs Tibor (szerk.): A nyelv nevelő szerepe. A XI. Magyar Alkalmazott Nyelvészeti Kongresszus előadásainak válogatott gyűjteménye. Lingua Franca Csoport, Pécs, 2002. 91-97.

http://it.wikipedia.org/wiki/Lingua_sarda

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
3 Krizsa 2013. január 31. 04:23

@Földönkívüli: Persze, hogy minimum, akár nyelvtudás nélküli "szótározgatás" kellett volna.

Elő-szavak, utó-szavak az afro-sémiből - a magyarban. Hát persze hogy végleg felragadtak már a szavakra.

Ja, itt vetem közbe, hogy tegnap bogyóztam egy kicsit a finn szótárban és nagyot nevettem. Ha eszetekbe jutott volna, nemtisztelt finnugrászok, hogy megfordítgassátok a finn szavak szótagjait, és más sorrendben újra összeállítsátok, nem 40, hanem 2000 magyarosnak kinéző szót találhattok volna benne. Csak akkor meg kellene magyarázni, hogy miazistenért fordultak meg a szótagok...

*******

Ott tartunk, hogy példákat ígértem.

Az L'- egy afro-sémi eredetű előrag. Valójában kozmopolita igeképző, csak Afrikában még előszó volt.

A mai héberben az lx- előrag, jelentései = -ra, -nak, -hoz, -ig, -ni (főnévi igenév képző).

Magyar szavak: l-ég - a héber og =körbejár, körülvesz

l-ény, l-őn, l-ényeg - a héber ani = én, inján = ügy, érdekli

l-őre - a héber ore = átönti

l-áz - a héber áz = felerősödött, láz = el-, letérő

l-ázong - a héber lezut = görbeség

l-ézeng - a héber ozel = elmegy, otthagy.

**********

Namost még: a finn teide = tudomány, a héber todaá = tudat, a magyar: tud, tudat.

Ez 3 gyöknyelv. Most meséjjed, hogy véletlen szóegyezés!

2 Sultanus Constantinus 2013. január 30. 19:40

"A sokféle hatás, amiket áttekintő módon felvázoltunk az imént, valamint a szigetből adódó jelleg egy olyan nyelvet eredményezett, amely folyton viták kereszttüzébe kerül: elkülönült újlatin nyelvnek tekintsék-e a szárdot vagy „csupán” egy nagyobb olasz dialektusnak? A nyelvészek máig nem egyeztek meg ebben a vitában."

Hát ezt egy hatalmas marhaság, ezen az alapon a spanyolt is lehetne egy elkülönült olasz dialektusnak nevezni, mert kb. ugyanannyira különbözik csak az olasztól, mint a szárd... Ezt a cikket még nem láttam, de ahogy látom, nem sokat vesztettem vele, mert lényegében nem szól semmiről. A "szárd nyelv története" címszó alatt legalább egy-egy nyelvi példa lehetett volna, de még az sincs.

1 Krizsa 2013. január 30. 19:15

Ehhez is gyöknyelvész kell. Mert senki más nem képes MA MÁR szétválasztani a szárd nyelvi rétegeket és beazonosítani (bármelyik rétegből, a latinból is) az ősi gyököket.

A gyökök (a mássalhangzó vázak) közösGENETIKUSAN BEÍRT jelentéseket hordoznak, amelyeket eddig a magyar és a héber alapján én határoztam meg.

Tudomásom szerint elsőként a világon.

Egyenként pár perctől néha több napi gondolkozás alatt. 454 van belőlük. Nyilván lehet e közös értelmeket még finomítani, de az alapvető tévedések szerintem azért kizártak, mert nem a fantáziámon, hanem a két szótár odavonatkozó 5-150 "rövid" szavának közös értelmén alapulnak.

További munkarend: ugyanezt az gyökhasonlítást meg kell tenni a finn-magyar héberrel. Hajrá finnugrászok, nyitott a pálya!

Mert én nem szándékozom - legkevesebb 3 évet finnül tanulni, vagy hangfelvételek mellett, vagy több hónapos kiutazással Finnországba.

Mivel a szárd elmurvult keveréknyelv, EZ ELŐTT nem alkalmas semmire. Én beleszagoltam a baszk nyelvbe - hasonló céllal, hát így, ahogy van, a baszk sem alkalmas már semmire.

Marad a három kőkemény gyöknyelv: finn - magyar - héber.

A héber már kb. 5 nyelvi réteget is felszedett, de olyan precízen különbözteti meg őket AZ ÍRÁSÁBAN, hogy a szem-száj eláll.

A magyar ugyanezekből (amiből a héber) kb. 3 nyelvi réteget szedett fe, de SOKKAL kisebb hatással (szóanyag beáramlással). Hátrány, hogy semmivel nem különbözteti meg őket.

Tehát a héber marad az "alapokmány".

S az arab, ami szintén gyöknyelv? NEM beszélem az arabot. Annyit tudok, hogy valóban nagyon hasonlít a héberre, de jóval fiatalabb. Akkor pedig valszeg kevésbé lehet "jó". Az összes P-t is lecserélte B-re... ami nagy hátrány a gyöknyelvészetben.

Van még egy gyanum arra, hogy kevésbé lehet jó, éspedig azért, mert Goldzieher (magyar arabista) sose sikítozott, hogy az arab a magyarra annyira hasonlítana.

Holott sok héber-magyar kutató eddig is folyton sikítozott. Amíg el nem hallgattatá(to)k őket.

És ne várjatok a "hivatalos" héber nyelvészektől sem segítséget... sem ott, sem itt. Nem érdekli őket, hogy "más" mit csinál. IGAZUK is van. Titeket (európai hoch-kultúra) sem érdekel a sorsuk.

Átvettétek az "indoeurópai" nyelvészete ,a 100-150 évvel ezelőtti süket öreg fickók fantáziájából - az legyen meg nektek.

Hagytatok kiirtani a 6 millióval

legalább 60 Einsteint és

legalább 6000 Galieit - az legyen meg nektek.

És én? Én azt gondolom, hogy ez a világ mégis több reménnyel fog fennmaradni, ha a magyar ész is belepofázhat valamibe.

Információ
X