A rózsa neve Umberto Eco első regénye volt, amelynek világszerte nagy sikere lett a könyvből 1986-ban forgatott filmnek is köszönhetően. Csak a regény olasz nyelvű kiadásából hat és fél millió példány kelt el. A bolognai egyetem nyugalmazott szemiotika professzorának művét negyvenhét nyelvre fordították le. A Le Monde francia napilap a 21. század alapolvasmányai közé helyezte.

„Harminc év alatt több hibát is észrevettem a könyvemben, ezeket javítottam ki” – nyilatkozta Umberto Eco az olasz újságoknak, tagadva azokat a feltételezéseket, miszerint a mai tudatlan internetes generációnak írta volna át könyvét – egyszerűbb nyelvezettel. Az El País spanyol napilap úgy fogalmazott, Eco a minus habens, vagyis a történelmi-filozófiai ismeretek nélküli ostobáknak szóló verziót szerkesztette meg.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

„Nem írtam át az eredetit. Eltüntettem az ismétléseket, javítottam az elbeszélés ritmusán, pontosítottam a könyvtáros arcának leírását” – magyarázta Eco. Elárulta, harminc éven át szégyellte, hogy az 1980-ban megjelent könyv középkori latin növényleírásai között a cikóriát összekeverte a tökkel és paprikát említett, amikor azt Európában még nem is ismerték.

Az új kiadásban a regény bőséges latin idézetei kommentárt kaptak. Eco elmondta, az amerikai fordítók hívták fel a figyelmét arra, hogy az olasz olvasókkal ellentétben az amerikaiak számára „a latin olyan mintha magyar lenne, érthetetlen”. Tanulságos volt ennyi idő után újraolvasnom saját regényemet, a többi művemet is javítani fogom – hangoztatta Eco.