nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Török, mi?

Véletlen műve-e a hasonlóság a török és a magyar között? – érdeklődik olvasónk. A válasz viszont inkább arra mutat rá: nem is biztos, hogy beszélhetünk hasonlóságról. Ugye...

Fejes László | 2013. november 27.
|  

Viktor a török nyelvvel kapcsolatos kérdést tett fel:

A török nyelvben eldöntendő mondatok végén szerepel a mi/mı/mu/mü szócska, és a magyarban is van hasonló: az „ugye” helyett előfordul a „mi” is hasonló jelentéssel. A kérdésem az, hogy lehet-e összefüggés a két jelenség között, vagy csak a véletlen műve a hasonlóság. Előre is köszönöm!

Mivel nem minden olvasói levél tartalmaz valós adatokat, le kell szögeznünk, hogy a törökben valóban létezik mi ~ ~ mu ~ szó, és ez valóban eldöntendő kérdésekben fordul elő. Ebben az értelemben viszont nem az ugye, sokkal inkább az -e kérdőszócska megfelelője.

Viselkedésében viszont meglehetősen különbözik a magyar -e kérdőszócskától, hiszen az nem vesz részt a magánhangzó-harmóniában, míg a török szónak éppen azért van négy alakja, mert a magánhangzója igazodik a megelőző szavak magánhangzójához. Magyar szemmel különösen furcsának tűnhet, hogy a magánhangzó-harmónia szóhatáron át hat: azt is mondanánk, hogy akkor nem is önálló szó, hanem toldalék. Ez ellen szól azonban, hogy gyakorlatilag bármilyen szót követhet, míg a toldalékok tipikusan bizonyos kategóriájú szavakhoz (szófajokhoz) kapcsolódhatnak.

Különbözik a török szó a magyar -e-től abban is abban is, hogy toldalékokat kaphat. Egy személyjelölő elem kapcsolódhat hozzá: ez elsősorban névszói állítmányok esetén fordul elő:

Aptal sın? ’Hülye vagy?’

Mutlu musun? ’Boldog vagy?’

Evli misin? ’Házas/Férjnél vagy?’

Kör sün? ’Vak vagy?’

Özcan Mutlu, a német Zöldek politikusa
Özcan Mutlu, a német Zöldek politikusa
(Forrás: Wikimedia Commons / Heinrich-Böll-Stiftung / CC BY-SA 2.0)

Ráadásul – olvasónk leírásával szemben – a török szó nem mindig a mondat végén áll:

Mehmet, eve mi gidiyor? ’Mehmet hazamegy(-e)?’

Mehmet mi, eve gidiyor? ’Mehmet megy(-e) haza?’

Mint a példák is mutatják, a törökben a kérdőszócska mindig azután az elem után áll, amelyet megkérdőjelezünk, szemben a magyar -e-vel, mely mindig az állítmány után áll. (Igaz, vannak változatok, ahol nem, l. meg-e, nem-e...) Az olvasónk által említett mi? ’ugye’ viszont csak a mondat végén állhat, ráadásul lényegében külön tagmondatot alkot.

Török otthon
Török otthon
(Forrás: Wikimedia Commons / Nedim Ardoğa / CC BY-SA 3.0)

Láthatjuk tehát, hogy a török szó nagyon más, mint a magyar -e, de jelentősen különbözik a magyar mitől is.

Lehetséges összefüggések

Milyen összefüggés lehet két nyelv elemei között? Az elemek származhatnak közös alapnyelvből, lehetnek egymásból való kölcsönzések vagy más hatások (egyik vagy másik irányban), illetve lehet közöttük tipológiai hasonlóság.

Mivel a magyar és a török nem rokon nyelvek nincs semmiféle közös alapnyelvük, amelyből a két hasonló hangzású és funkciójú elem (tehát a török mi ~ mı ~ mu ~ mü és a magyar mi? ’ugye?’) származhatna. Ezzel az első lehetőséget kizártuk.

A következő lehetőség, hogy a magyarból került a törökbe, vagy a törökből a magyarba. Az előzőt kizárhatjuk, hiszen egyes török nyelvekbe ugyan bekerülhetett volna a magyarból, de az összesbe nem: márpedig szinte minden török nyelvben megvan. A magyar mi?-ről pedig világos, hogy a ’micsoda?’ jelentésű kérdőszóval függ össze, az pedig uráli eredetű.

Ez azonban nem zárja ki a hatás lehetőségét. Elvben ugyanis elképzelhető lenne, hogy a török hatására a magyar is a hasonló hangzású mi? ’micsoda?’ kérdőszót kezdte el használni annak jelölésére, hogy kérdésről van szó. A gyakorlatban azonban semmi nem utal erre: a fentiekben már bemutattuk, hogy a hasonló jelentésen kívül a két elem szinte minden lehetséges szempontból különbözik egymástól.

Felmerülhet a kérdés, hogy van-e tipológiai rokonság ebben a tekintetben a magyar és a török között. A World Atlas of Languages Structures (Nyelvi Szerkezetek Világatlasza) szerint igen, hiszen mindkettőben van kérdőszócska. Ez a párhuzam azonban a török mi ~ mı ~ mu ~ mü és a magyar -e, nem a magyar mi? között áll fenn.

Az eldöntendő kérdések típusai: a kék jelöli a kérdőőszócskás kérdéseket
Az eldöntendő kérdések típusai: a kék jelöli a kérdőőszócskás kérdéseket
(Forrás: WALS)

Amint azonban láthatjuk, a világ nyelveinek jelentős részében, sőt, úgy tűnik, többségében van ilyen szerkezet, tehát különösebb jelentőséget nem tulajdoníthatunk neki.

Vigaszág

Nem szeretnénk elkeseríteni olvasónkat, ezért zárásképpen rámutatnánk néhány valódi párhuzamra. Az egyik az, hogy a magában az ugye szóban az -e rejlik: ez eredetileg úgy-e, azaz ’úgy van-e (ahogyan mondom)’. Ennyiben tehát van köze az ’ugye’ jelentésnek a török mi ~ mı ~ mu ~ mü szóhoz.

A másik érdekesség, hogy ez a szó szerepel a török ’ugye’ jelentésű kifejezésben: değil mi? Ennek szó szerint jelentése ’nem-e, nincs-e’, márpedig a nem-e a magyarban is előfordulhat ’ugye’ jelentésben, nem-e?

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
2 Krizsa 2013. november 28. 05:47

A varjú törökföldön is elejtett egy diót. De honnan hozta, tűnődik a 3000 éves nyelvészettel foglalkozó "tudós"? Hol van hát az a diófa:-))).

A héber ma ze? = mi ez? mi ze = ki ez? A máim = a víz. A mea = száz. A me-, mi-, mé-, má- stb. általános, minden második mondatban használt előrag, naná, hogy flektált... szinte megszámlálhatatlan hatással, jelentéssel.

Na, honnan hozta a varjú a diót? Afrikából: A nyelvtani nemek...

1 Sultanus Constantinus 2013. november 27. 20:23

Azért a WALS-ot nem szabad túl komolyan venni, a spanyolnál pl. elég sok baromságot ír, többek között itt is...

Információ
X