Nem készült róla feljegyzés, nem írtak hozzá szótárt, mégis egész közösségek ismerték és használták a polari (más néven palarie vagy palare) nyelvet. Nem egy őserdő-mélyei, civilizációtól elzárt nyelvről van azonban szó – a polari titokzatosságát az adja, hogy szubkultúrák, egészen pontosan a huszadik századi meleg szubkultúra nyelveként volt használatos.

A polarit – számol be a Guardian weboldala – legfőképp Londonban használták, és gyakorlatilag a brit angol nyelv egy szlengváltozataként fejlődött ki. Épp ezért vitatható, hogy egyáltalán külön nyelvként lehetne-e kezelni. Ismerői mindenesetre jórészt a londoni homoszexuális közösség tagjai közül kerültek ki, és elsősorban a huszadik század hatvanas-hetvenes éveiig töltötte be fontos „önvédelmi” funkcióját. Az eklektikusként aposztrofált nyelvváltozatot, írja a cikk, egyfajta titkos nyelvként használták, védekezésként a megbélyegzés ellen.

Huszadik századi formája valószínűleg a West End (London legnagyobb szórakozónegyede) táncos- és kóristafiúi és férfiprostituáltjai szóhasználatához köthető. Elődeiről azonban már korábban is tudhatott ezt-azt a bennfentes: állítólag már a 18. századi – szodómiáért bíróság elé állított melegek – nyelvhasználatáról is készültek bírósági feljegyzések. Ez a szókincs is beépülhetett később a polari mai változatába.

Magát a szókészletet persze soha nem jegyezte le senki. Csupán ismerői adták tovább, tanították meg a szubkultúra tagjainak. Az alapszókincsen kívül pedig a legtöbb kis közösségnek sajátos szókincse is kialakult – írja Paul Baker, a Guardian szerzője. A nyelvet sajátos funkciója azonban anti-nyelvvé tette: hiszen nem az volt a célja, hogy a teljes társadalom ismerje és használja, hanem az, hogy lehetőséget biztosítson egy másféle világkép, nézőpont, realitás leírására. Épp ezért, érvel a szerző, a polari nyelv bona szava nem ugyanazt jelenti, mint az angol good (vagyis jó). A bona annyit tesz: a polari nyelvhasználó értékítélete szerinti jó.

Egyes vélemények szerint ez okozta, okozza a polari hanyatlását is: hiszen nem tud nagyobb teret nyerni. Ugyanakkor azzal is magyarázható a nyelv egyre csökkenő használata, hogy a liberálisabb politikai közeg, a toleránsabbá váló társadalom már nem kényszeríti a közösség tagjait egy mások számára teljesen követhetetlen, szubkulturális nyelv használatára.