nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mondoga: @Fejes László (nyest.hu): Nem, nem keverek semmit. Csak rámutattam, hogy Riba rosszul, pon...
    2019. 08. 24, 23:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: Az idézett cikk tartalmával egyetértek. "A fentiek ellen próbálkozott egy újsá...
    2019. 08. 24, 22:43  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "Ez egy kicsit zavarosra sikeredett, megmagyaráznád?" Rendben, megpróbálom más...
    2019. 08. 24, 22:11  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "...a hun-magyar rokonság máig nincs bebizonyítva, és azt sem írtad meg, hogy ...
    2019. 08. 24, 21:27  Hun‒ugor géntangó
  • zegernyei: @seta92: 1) "Németh, Klima és társaik nem hajlandók szóba állni Neparáczkiékkal" - ez nem ...
    2019. 08. 24, 12:00  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A mongol-magyar nyelvhasonlítás kezdetei 2.
Tévutasok

Ha megvannak a források, melykből meríteni lehet, a nyelvi párhuzamok megtalálása sokszor már csak fantázia kérdésének tűnik. Jó szemmel könnyen találtak helyes megfeleléseket kutatóink, de a túl laza módszerek sorozatos hibákhoz is vezetnek.

Rákos Attila | 2014. június 24.
|  

A magyar nyelv mongollal való párhuzamait kutató 18–19. századi tudósok munkájáról szóló sorozatunk első részében az általuk hozzáférhető és felhasználható forrásokról esett szó. A második rész a magyar-mongol egyeztetési kísérleteket tárgyalja. Noha többen is voltak, akik gyarapították a próbálkozások sorát, itt négy olyan kutató munkáját mutatjuk be, akik számottevőbben foglalkoztak a kérdéssel. Eredményeik közül van, ami ma is megállja a helyét, vannak igazolható párhuzamok a mongol és a magyar szavak közt. Mai ismereteink szerint ezek azonban nemzetközi vándorszavak, műveltségszók, vagy pedig török szavak mind a magyarban, mind a mongolban. Ha akadnak is mongolra visszavezethetőek köztük, azok is jövevényszóként kerültek a magyarba, de nem a mongolból, hanem az ezeket a szavakat átvevő török nyelvekből.

Kalmük család jurtája a 18. században
Kalmük család jurtája a 18. században
(Forrás: P. S. Pallas: Sammlungen historischer Nachricten über die Mongolischen Völkerschaften)

Kezdeti próbálkozások

A legkorábbi mongol-magyar nyelvhasonlítási próbálkozással Pray Györgynél (1723–1801) találkozhatunk. Pray jezsuita szerzetes, tanár és könyvtáros volt, leginkább történészként és történetíróként ismert. Ugyanakkor a magyar nyelv történetének kutatásához is elválaszthatatlanul hozzátartozik a neve, hisz a történeti források között számos korai magyar szövegemléket gyűjtött össze és tett hozzáférhetővé vagy jelentetett meg, többek között a Halotti beszédet is. 1774-ben megjelent Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum (Történeti-kritikai tanulmányok a hunokról, avarokról és magyarokról szóló régi évkönyvekről) című munkájában nyelvi vonatkozású adatokkal is találkozhatunk: 66 finn (18–20. oldal), 8 észt és 15 lív (21. oldal), 11 tatár (27. oldal), 24–24 mordvin és cseremisz (28–29. oldal), 23–23 votják és permi (29. oldal), 18 csuvas (30. oldal), 29 zürjén (30–31. oldal), 35–35 vogul és osztják (33–34. oldal), 9 szamojéd (41–42. oldal), 37 mongol (42–43. oldal) és 67 török (106–108. oldal) szót von párhuzamba a magyar nyelv szavaival. Más művében, az 1764-es Supplementum ad annales veteres Hunnorum, Avarum, et Hungarorum (Adalékok a hunokról, avarokról és magyarokról szóló régi évkönyvekhez) 104–105. oldalán is felbukkan hasonló szólista (török-magyar), de mongol csak az előbbiben.

Pray György Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum című könyvének címlapja és egy oldala mongol szavakkal
Pray György Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum című könyvének címlapja és egy oldala mongol szavakkal

Ha megnézzük a mongol szavakat, s megpróbáljuk összevetni a lehetséges forrásokkal, akkor azt találjuk, hogy szinte az összes megtalálható Strahlenberg szójegyzékében, ugyanakkor sokszor eltérő átírással. 

Strahlenberg

Mai mongol

mongol német írott mongol kalmük jelentés
Artziol das Halstuch arcsigul, arcsigur, alcsigur arcsul kendő, törlőrongy
Ike / Yke groß jeke ik nagy
Oſſon trincken ugugszan úszn ivott
Themæ, Temæ das Cameel temege temä teve
D-Gir (sic) das Haus ger ger jurta, ház
Schara das Bier sira sar sárga
Togoru Kranich toguragu(n) togrun daru (madár)

Ha Pray tőle vette a szavakat, akkor nem csak következetes, rendszeres változtatásokat hajtott végre (pl. Strahlenberg ch-ja helyett kh), hanem helyenként mintha közelíteni próbálta volna a mongol szó alakját a javasolt magyar megfelelőjéhez.

Pray

mongol latin magyar
Artzul Mucus Arczul, & Törlö
Uck Magnus Nagy, & Ük
Oſzſzom Bibo Iſzom
Teuve Camelus Teve
Dſür Domus Tſür horreum
Schere Cereviſia Ser
Dagaru Grus Daru

Van ugyanakkor pár szó, ami Strahlenbergnél nincs meg, ezek valamilyen más forrásból származhatnak. Ilyen pl.az Ark (= magyar Árok), illetve a Puztoi (= magyar Puſzta), amiből az utóbbi mindenképpen tévedésből kerülhetett ide, hisz nem mongol, hanem orosz (пустой [pusztoj] ’üres’).

Ami a párhuzamok helytállóságát illeti, elég jó arányt mutathat fel Pray György: a 37 szó között akár 20-nál is több helyes megállapítás figyelhető meg, amiket ma is megalapozottnak tart a tudomány (pl. Ark ~ Árok, Arba ~ Árpa, Alema ~ Alma, Arslan ~ Oroſzlány, Gar ~ Kar, Taka ~ Tyúk, Ucker ~ Ökör, Une ~ Ünö, Tara ~ Dara, stb.). Ezek azonban – mint szó volt róla – török eredetű szavak a magyarban (s jórészt a mongolban is), vagy számtalan nyelvben meglévő műveltségi vándorszavak, közvetlen mongol kapcsolatuk nincs, kimutathatók lettek volna török nyelvekből is. Fontos megjegyezni, hogy Pray csupán kapcsolatot feltételez ezen szavak között, de a kapcsolat jellegét (átvétel egyik vagy másik nyelvből, közös örökség) nem akarja meghatározni.

Pray György portréja
Pray György portréja
(Forrás: Wikipédia (magyar változat) / Kenyeres Ágnes: Egy könyvtár hétköznapjai.)

Más szavaknál hamis vagy kétséges eredményt adott a jelentésbeli és alaki hasonlóság, melyekre Pray kizárólagosan építette egyeztetéseit. Így pl. a magyar Iſzom nem feleltethető meg sem Strahlenberg Oſſon, sem Pray Oſzſzom alakjának. A mongol szó befejezett névszói igenévi formában áll itt (mai kalmük [ú] + [szn], írott mongol [ugu] + [gszan] ’ivott’), s ennek a toldaléknak sem az [sz], sem az [n] hangját nem lehet a magyar szó elemeivel egyeztetni. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára a daru szót ma finnugor eredetűnek tartja (bár hangutánzó jellege miatt ezt nem veszi bizonyosra), ugyanakkor kapcsolata Strahlenberg Togoru vagy Pray Dagaru adatával (mai kalmük [togrún], írott mongol [toguragu] ’daru’) és általában az altaji nyelvek hasonló szavaival nincs megnyugtatóan tisztázva. A mongol Artzul (Strahlenberg Artziol, mai kalmük [arcsúl], írott mongol [arcsigur] / [arcsigul] / [alcsigur] ’(törlő)kendő’) sehogy nem vonható párhuzamba a magyar arc szóval (Pray Arczul, mint ’arcul törlő kendő’), a mongol [arcsi] ’tisztít, töröl’ igéből van képezve.

Beregszászi Nagy Pál

Beregszászi Nagy Pál (1750 k. –1828) keleti nyelvekkel, elsősorban a törökkel és a perzsával foglalkozó tudós tanár volt. Oktatott az erlangeni egyetemen és Sárospatakon, tagja volt a Göttingai Királyi Tudós Társaságnak. Számos művében foglalkozott a magyar keleti nyelvekkel való kapcsolataival, párhuzamokat vonva a török, a perzsa, az arab, a héber és más nyelvekkel is. 1796-ban megjelent Über die Ähnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenländischen (A magyar nyelv keleti nyelvekkel való hasonlóságáról) című művében mongol szópárhuzamokat is tárgyal, mintegy 80 mongol (kalmük) szót sorol fel magyar párjával (125. oldal). Adatainak forrását is közli: Strahlenberg művét és Pallas nyelvhasonlító szótárát használta fel.

Beregszászi pontosabban követi forrásait mint Pray, Strahlenbergtől eredeti formájukban veszi át a szavakat, s megtartja az ott megadott német jelentést is, legfeljebb az igealakot változtatja meg (pl. ich bleibe alakból bleiben-re). Pallas cirill betűs alakjaival és oroszul megadott jelentéseivel már „nagyvonalúbban” bánik. Elképzelhető, hogy Pray művéből is merített ötleteket – mindenesetre van átfedés kettőjük szóválogatása között, de eltérés is akad. Így pl. Pray az öcs szót Strahlenberg Acie (írott mongol [acsi], kalmük [acs] ’unoka’) szavával, míg Beregszászi ugyanezt az Acha (írott mongol [aka], kalmük [ah] ’báty’) szóval egyezteti (egyik sem helytálló).

Beregszászi Nagy Pál Über die Ähnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenländischen című művének címlapja és egy oldala a mongol szólistával
Beregszászi Nagy Pál Über die Ähnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenländischen című művének címlapja és egy oldala a mongol szólistával

Ahol Strahlenberg vagy Pallas hibázott egy-egy mongol kifejezés megadásánál, ott természetesen Beregszászi is könnyen téves következtetésre jut. Strahlenberg Amedo alakban és ich bleibe ’maradok’ jelentéssel megadott szavát a magyar marad szóval párosítaná, ami eleve elhibázott, mert a mongol szó (írott mongol [amidu], kalmük [emd]) valódi jelentése ’élő’. Hasonlóan hibás adatokon alapul a kihr párosítása a keres szóval: nincs ilyen alakú és jelentésű mongol szó.

De saját kútfőből is ferdít egy keveset, ha úgy könnyebb a kívánt eredményt elérni. Pl. az uendür formában szerepelő szót (írott mongol [öndür], kalmük [öndr] ’magas(ság)’) Rieſe, azaz ’óriás’ jelentéssel adja meg, noha ez a jelentés se Pallas művében nem szerepel (a Высота ’magasság’ címszónál ІОндюрь alakban áll), se Strahlenbergnél nem fordul elő (Undur, jelentése groß ’nagy’). Mindezt valószínűleg azért, hogy könnyebben – bár még mindig kevéssé meggyőzően – vonhassa párhuzamba a tündér szóval (az óriás és a tündér egyformán mesebeli lények).

Mindazonáltal Beregszászi is számos helyes szópárt állít fel, melyek azonban megint csak török eredetű vagy közvetítésű szavak a magyarban, esetleg nemzetközi vándorszavak. Ilyen pl. a burtzak (írott mongol [burcsag], kalmük [burcsg]) és a borsó, a chutſcha (írott mongol [kucsa], kalmük [huc]) és a kos, vagy a Schikis/Zikis (írott mongol [sikir], kalmük [sikr]) és a cukor.

Fogarasi János

Fogarasi János (1801–1878) nyelvtudós, jogász és néprajzkutató a korábban említett két szerzővel ellentétben nem csak alkalmi kapcsolatba került a mongol nyelvvel, hanem annak elkötelezett és szorgalmas tanulmányozója is volt, szólisták böngészésén túl a mongol nyelvtanban is jártasságot szerzett. A mongol beszélt nyelvet ugyan ő sem ismerte, de az ő korában már rendelkezésre álló mongol nyelvtanok alapján elmélyedt a mongol írott nyelvben. Lelkes híve volt a mongol-magyar nyelvi kapcsolatoknak, s még cikkeket is jelentetett meg a témában. A nyelvet elsősorban Isaak Jakob Schmidt 1831-es nyelvtana és 1835-ös mongol-német-orosz szótára alapján tanulmányozta, de olvasott a Bernhard Jülg által 1866-ban kiadott mongol mesegyűjteményből is, s Wilhelm Schott altajisztikai témájú műveit is használta. Schmidt művére alapozva – magyar nyelven elsőként – mongol nyelvtani leírást is készített, illetve számos jegyzetet írt mongol és magyar szavak egyeztetéséről. Ezek a jegyzetei a nyelvtani vázlattal együtt ma az MTA kézirattárában találhatók meg.

Fogarasi János arcképe
Fogarasi János arcképe
(Forrás: Wikimedia Commons / Rusz Károly)

Fő eredményeit a Czuczor Gergellyel együtt szerkesztett, A magyar nyelv szótára című 6 kötetes munkájában tette közzé, melyben mintegy 500 szónál szerepeltet mongol párhuzamokat. Ezek megalapozottságáról itt most nem szólok részletesen (erre vonatkozóan már megjelent egycikksorozat a nyesten), elég annyit összefoglalni, hogy meglehetősen tág hangtani és jelentésbeli kritériumok alapján párosított magyar és mongol szavakat, ugyanakkor sok megfeleltetése ma is igazolható. Többnyire ő sem határozta meg miként jöhetett létre az általa feltételezett kapcsolat a mongol és a magyar szavak közt, de egyes esetekben kifejezetten a mongol nyelvből eredeztetett magyar kifejezéseket. Érdekes, hogy tájékozottsága ellenére nincs nyoma a szótárban, hogy Fogarasi felhasználta volna akár Strahlenberg, akár Pallas, akár Witsen munkáit, s ha mégis, akkor azt csak közvetve, Beregszászi Nagy Pál írásait és mongol-magyar szóhasonlításait idézve tette (s így átvette az ottani hibákat is).

Egy oldal Fogarasi János mongol-magyar egyeztetésekkel kapcsolatos jegyzeteinek kéziratából
Egy oldal Fogarasi János mongol-magyar egyeztetésekkel kapcsolatos jegyzeteinek kéziratából
(Forrás: MTA Kézirattár)

Bálint Gábor

Szentkatolnai Bálint Gábor (1844–1913) volt az első Magyarországon, aki közvetlen forrásból, valódi mongol nyelvismeret birtokában foglalkozott mongol-magyar nyelvhasonlítással. Nyelvismeretére 1871 és 1873 közti tanulmányútján tett szert, előbb az oroszországi kalmüköknél, később pedig Mongóliában járva. Útjára Fogarasi János kezdeményezésére, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából indult az akadémia és Fogarasi együttes finanszírozásával. Fogarasi mentora volt az ifjú Bálint Gábornak, az út előtt ellátta a mongol nyelv előzetes megismeréséhez rendelkezésre álló könyvekkel, s megismertette a mongol nyelvre vonatkozó elképzelésivel, az általa felállított, s szótárába is belefoglalt mongol-magyar párhuzamokkal. Bálintra nagy hatással volt Fogarasi elképzelése és módszere is – a Czuczor-Fogarasi szótárban alkalmazott, gyökökre, illetve tág hangtani és jelentésbeli megfelelésekre alapozott, többnyire csak a szavak első szótagját figyelembe vevő szóegyeztetési módszer egész életén át elkísérte.

Szentkatolnai Bálint Gábor
Szentkatolnai Bálint Gábor
(Forrás: Wikimedia Commons / Vasárnapi Újság, Polák Zsigmond)

1877-ben jelent meg Párhuzam a magyar és mongol nyelv terén című munkája, melyben több mint 1000 olyan szót gyűjtött össze, melynek mongol megfelelőjét megtalálni vélte. A mongol adatokra legfontosabb forrása a saját nyelvismerete lehetett, ugyanakkor a bevezetőben felsorolja Józef Kowalewski, Isaak Jakob Schmidt, Konsztantin Golsztunszkij, Parmen Szmirnov, valamint egy Samba nevű mongol szótárát, s említi Wilhelm Schott, Budenz József és Anton Boller műveit.

A bevezető részben tematikus csoportosításban közöl több szóegyeztetési listát (köztük tulajdonnevekkel), ahol a magyar szó mellett szerepeltetett mongol szavak jelentését nem adja meg. A részletesebb szótári részben már megtalálhatók a jelentések is, de nem minden szó szerepel itt újra, ami korábban olvasható volt, így ezek a jelentése homályban marad (pl. magyar tál és mongol toli – az utóbbi jelentése egyébként ’tükör’). Nagy figyelmet fordít a hangutánzó, hang- és hangulatfestő szavakra. A mai nyelvtudomány viszont nem ezeket nem használja fel összehasonlító elemzésekben, mert a hasonló motivációs tényezők miatt a tapasztalatok szerint gyakoriak az egyezések a nyelvek közti kapcsolatoktól függetlenül is.

Bálint Gábor könyvének címlapja
Bálint Gábor könyvének címlapja

Bálint röviden felvázolja, hogy milyen módszerrel vetette egybe a felsorolt szavakat:

„Én ugyanis e párhuzamban csakis a gyökre voltam tekintettel. De mi a gyök? kérdhetik sokan. […] A hallás által képezte az ősember a legtöbb életteljes ős szót vagy gyököt, utánozva a természetben hallott minden neszt […]; a látás alapján szerezte az ember mindazon ős szókat vagy gyököket, a melyeknél nesz hallható nem lévén, […] a látott alakot vette kiinduló pontul […]. Az így nyert ős szók természetesen igen csekély számúak, de igen tág jelentésűek voltak. […] Ezért én az igazi gyököt nem betűk képletének, hanem tágjelentésű, igen rövid, jobbára egytagú szónak tartom önhangzós vagy mássalhangzós előhanggal s olyan mássalhangzós utóhanggal, a mely nézetem szerént az ős szónak leglényegesebb, mert festői részét képezi.” (XX. oldal)

Könnyen belátható, hogy ha a figyelembe vehető jelentés „igen tág”, s az egyszótagú gyökökből csak egy mássalhangzó igazán lényeges, akkor az egyeztethető szavak száma is magas lesz. Főleg, ha még annak az egy mássalhangzónak sem kell egyeznie, hanem az egyik nyelv valamely hangjának a másikban több is megfelelhet. Noha nem ír róla, de az anyag alapján Bálint a nem egyező, de hasonló képzési elemet tartalmazó hangokat egymás megfelelőinek tekintette. Ugyanakkor nem állított fel olyan rendszerszerű hangtani megfeleléseket és szabályszerűségeket, melyeket a korabeli összehasonlító nyelvészet már széles körben alkalmazott.

A fenti idézet alapján és a szólistát is megnézve, szempontjai tehát az alaki és jelentésbeli hasonlóság voltak, s ezeket láthatólag elég tágan és rugalmasan kezelte. Sokszor nem is érti igazán az olvasó, hogy két párhuzamba vont szónál mi is lenne az egyezés: rendszeres hangmegfelelések felállítása nélkül az eltérő hangokkal nem tudunk mit kezdeni, egyező hang pedig sokszor csak egy van. Mivel Bálint az általa feltételezett egyszótagú gyökök végén álló mássalhangzót vélte igazán fontosnak és stabilnak, számára egyetlen mássalhangzó egyezése vagy hasonlósága is elegendő volt, pl.: magyar pillant és mongol khilamkhi- ’féltében körültekint, visszapillant’; magyar ravasz és mongol argha ’ravaszság, fogás, mód’, magyar riad és mongol örge- (írott mongol ürge-) ’meg-, fölriaszt’, magyar játszik és mongol nát-/naghat- ’játszik’, stb.

Egy oldal Bálint Gábor könyvéből – itt éppen számos helyes egyeztetést is fel lehet fedezni
Egy oldal Bálint Gábor könyvéből – itt éppen számos helyes egyeztetést is fel lehet fedezni

A szójegyzékben a mongol szavak hol beszélt nyelvi, hol pedig írott nyelvi alakjukban szerepelnek (többnyire jelzés nélkül) – ahogy épp nagyobbnak tűnt a hasonlóság. A Bálint által láthatólag egyeztetett hangok sok megfelelővel bírhatnak. Pl. a magyar szókezdő [s] hangnak a mongol példáiban megfelelhet [s] (magyar süt és mongol sita-/sata- ’ég’), [sz] (magyar serken és mongol szeri-/szere- ’ébred, fölébred, ébren van, érez, ért’), [c] (magyar sok és mongol cuk ’összes, mind, sok’; valójában a nyugat-mongolban ’mind, összes’, keleti mongolban ’együtt’), [cs] (magyar serény és mongol csirmai- ’szorgosan, serényen dolgozik’) és [t] (magyar sas és mongol tasz; a jelentést Bálint nem adta meg, de egyébként ’keselyű’). Hasonlóan a magyar szókezdő [gy]-nek megfelelhet [g], [dz], [dzs], [d], [h] és hanghiány is.

Mint az a gyökről kifejtett nézeteiből is következik, a szókezdő hangokat nem mindig veszi számításba, pl.: magyar rokon és mongol urak (jelentést is sem ad: ’nemzetség, rokonság, eredet, mag, származás’), magyar rak és mongol orkhi- ’vet, hány, hagy’, magyar légy és mongol ilagha (’légy’), magyar lel és mongol ol- (’talál’), magyar forog és mongol orcsi- ’forog’ stb.

Az egyeztetések közt sok olyat is megtalálni, ami a korábbi szerzők műveiben is felbukkant. Méreténél fogva természetesen a Czuczor-Fogarasi szótár anyagával a legnagyobb az átfedés, de bőven találkozhatunk Bálint saját ötleteivel is. Ahogy a korábbiakban, úgy nála is van számos helyes, azóta igazolt, a nyelvtudomány által ma is számon tartott egyezés (pl. magyar tyúk és mongol takhija, magyar ürü és mongol irge, magyar ünő és mongol ünije ’tehén’, magyar kölyök és mongol gölige/gölöge ’kutya- és farkaskölyök’, stb.). Ezek azonban itt is a már említett török közvetítésű és eredetű szavak közé tartoznak.

Egy oldal Bálint Gábor könyvéből – olvashatók helyes és megalapozatlan egyeztetések is
Egy oldal Bálint Gábor könyvéből – olvashatók helyes és megalapozatlan egyeztetések is

Noha Bálint jól ismerte a török nyelveket (török és kazáni tatár nyelvtant is írt), egyes szavaknál érthetetlen módon a viszonylag nyilvánvaló török párhuzam ellenére „kiszenved” egy mongol megfelelőt. Így pl. a Tas névnek nem a török tas ’kő’ szót felelteti meg, hanem az eltérő hangrendű mongol dös ’üllő’ szóval próbálkozik, ahogy a korom szónál sem hozza a török kurum ’korom’ párhuzamot, hanem a mongol khö/khöi/khüi ’korom’ kifejezést (természetesen lehet, hogy a török és a mongol szavak közt is összefüggést feltételez, csak itt nem említette). Más nyelvekkel is így jár el: az egyértelműen szláv eredetű dolog szónál (pl. bolgár длъг ’adósság, kötelesség’) is inkább a mongol tölö- ’fizet, adósságát lefizeti’ párhuzamot látja megalapozottnak, s a szlávból való kölcsönzést tagadja.

Összességében Bálint szólistája érdekes párhuzamokat állít fel, ugyanakkor a nyilvánvalóan téves és a bizonyosan helyesnek mondható elemek mellett rengeteg olyat szópárt is tartalmaz, ami részletes okfejtés nélkül nem több egy ötletnél. Nem csupán a rendszeres hangmegfelelések hiányoznak, hanem az egyeztetett szavak történetének feltérképezése, s a más nyelvekbeli előfordulásaikból, párhuzamaikból levonható következtetések felhasználása is. A szólista így inkább megvizsgálandó ötletek és javaslatok gyűjteménye volt már megjelenésekor is, mint alapos és kidolgozott módszertan segítségével tanulmányozott anyagon alapuló szilárd következtetéseké. Bálint óta többen is foglalkoztak a mongol-magyar párhuzamok feltérképezésével (Gombocz Zoltán, Ligeti Lajos, stb.), de a vizsgálataik után maradt egyezések száma jóval elmarad a Bálint által felsorolt javaslatok sokaságától.

Hivatkozott irodalom

Beregszászi Nagy Pál: Über die Ähnlichkeit der hungarischen Sprache mit den morgenländischen. 1796

Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. 1862–1874

Kowalewski, Joseph Étienne: Dictionnarie mongol–russe–française. Kasan 1844

Schmidt, Isaac Jakob: Grammatik der Mongolischen Sprache. Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, St.-Petersburg 1831

Peter Simon Pallas: Sammlungen historischer Nachricten über die Mongolischen Völkerschaften. Theil I. St. Petersburg 1776

Pray Georgius: Dissertationes historico-criticae in Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum. Vindobonae 1774

Schmidt, Isaac Jakob: Mongolisch-Deutsch-Russisches Wörterbuch. Kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, St. Petersburg 1835

Strahlenberg, Philip Johan: Das Nord-und Ostliche Theil von Europa und Asia. Stockholm 1730

Szentkatolnai Bálint Gábor: Párhuzam a magyar és a mongol nyelv terén. Budapest 1877

Голстунский, К. Ф.: Русско-калмыцкий словарь. Типография Академии наук, Санкт-Петербург 1860

Ковалевский, Осип: Краткая грамматика монгольскаго книжнаго языка. Императорский Казанский Университет, Казань 1835

Смирнов, Пармен: Краткій русско-калмыцкій словарь. Казань 1857

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
131 SzabírHunOgur 2014. július 2. 19:49

@tenegri: Jaj ne terelj , nem vagy te vlach pásztor!

Nyelvegyezéseket a nyelvészet kimutatja ? Igen! Ezek mikéntjére tud magyarázatot adni? Nem! Olyan, hogy finnugor nép sosem létezett pláne nem 6 meg 3 ezer éve! olyan, hogy Gravetti nép létezett és ez régészeti fogalom! CSAK ez lehet közös őse Kelet-Európa ragozónyelvű őslakóinak, de ez a kultúra 30 000 éves! Na ha ez a kapocs Magyar és Finn között akkor:

1. milyen régi is a közös szókincs?

2. Miért is nem lehettünk később x ezer évvel bármik is? pl szkíta vagy szabír?

3. Kik is akkor a ma itt élő "árja " nyelvűek és

4. mikor is érkeztek?

130 SzabírHunOgur 2014. július 2. 19:38

@Fejes László (nyest.hu):

Sehol nem ezt írtam.

A nyelvész meghatároz két nép között nyelvi kapcsolatot.

Ezek lehetnek ma már nemlétező de nyelvi emlékkel (írásos) bíró kultúrák is.

Utána jön a genetikus, antropológus, aki megvizsgálja, hogy e nyelvi egyezés miként jöhetett létre. Itt mentek sokan lépre időben és térben. Mert nem ismertek más tudományokat! Szakosodtatok!

Majd a régész belövi a közös kultúrát ami két népet köt össze. Bakay Kornél 10 ilyet ír le a szkítákra pl. 10 egyezés a csengőktől a lovas temetkezésig nem lehet véletlen, ahogyan az antropológus által belőtt taxon sem!

Minél több fronton van egyezés annál biztosabban jelenthető ki bármi.

129 SzabírHunOgur 2014. július 2. 19:22

@hun: Én vigyáznék ezekkel a ma neten elérhető ódonnak tűnő feljegyzésekkel, hiszen a levéltárak digitalizása csak 1700 as évekig történt és a közelben csak Ausztriában végezték el. Ergo a többi anyag 1 kamu, 2 lenyomozhatatlan levéltári kapcsolatokkal bír. Lásd több elem bedőlése a kamu Orosius szövegnek, aminél olyan hivatkozások vannak melyek forrása teljesen más volt XD És a forrás volt a rossz természetesen.

128 hun 2014. július 2. 18:40

@tenegri: "...elképzelhető, hogy létezett jövevényszóként (viszont akkor némileg más formát várnánk). Amúgy török szó, valószínűleg megint csak a nyugat-mongolok környékén elő vmelyik török nép nyelvéből került ide (pl. tatár qumlaġ, baskír qomalaq, stb.). A magyarban is török eredetű"

most komolyan, mennyire nehéz kimondani azt, h ez mind ugyanaz a szó, ugyanazon az egy nyelven, annak különböző tájnyelvén.

ha a zeke német, hát a zakó?

hát a zekele (Szabó D.), czedele (Kászonban), szokmány, v. zokmány (Udvarhelyszéken), másutt: czondra, darócz (Túry Ignácz), Molnár A.

szerént megfelel neki a latin sagum. Mandsu nyelven 'szeke' Gabelentz szerént am. Zobel. Arab-persa nyelven: szikka v. szikke am. indumentum, vestis

...az árok argosh-t már Ashurban (asszíriában) is beszélték

Argosh nevű hely Irakban

www.indexmundi.com/z/?lat=37.135&lon=44.1794444&t=p&r=1280&p=argosh&

Argosh hegy Beludzsisztan

www.google.com/maps/@25.3068173,64.3466261,12z/data=!5m1!1e4

@Fejes László (nyest.hu): nekem pl. a finn 'orca' nem jött elő, és ha az van, h a többi (többé-kevésbé) egyezik, ez meg nem, akkor az lesz a valószínű, h a mai irodalmi finn és a 18.sz.-i finn bizony eltér (éspedig szóvesztésről van szó). nem kell sajtóhibát és torzítást látni 300 év különbségnél. szerintem ellenőrizhető., ha a 18.századi finnben is a mai alak van, akkor lehet tényleg tévedés/sajtóhiba.

127 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 1. 06:06

@hun: „vagy a finn nyelv változott ennyit 300 év alatt”

Szerintem a példákból jól felismerhetőek a finn szavak, ami különbség van, az minimális, főként helyesírási, esetleg nyelvjárási vagy sajtóhiba lehet (pl. alambi – mai irodalmi alempi). Sajtóhiba lehet az elle (elän). Nyilván vannak erősebb torzítások is, pl. alaheito valójában alleheitto (ami így szerkezetként elég mesterkélt) ’aládobás’. Az aenikes (äänikäs) pedig nem ’énekes’, hanem kb. ’hangos’: nem túl gyakori szó, de van pl. ilyen nevű énekegyüttes.

126 Krizsa 2014. július 1. 05:49

Az előzők: "A mongol szavak hangtani problémák miatt sem igazán lehetnek összefüggésben a magyar zeke szóval, ami egyébként német / bajor eredetű (ott meg latin).

A latin az csak a tegnapi kor. Eredetüket meg állítólag senki nem ismeri (99%, hogy már az alapítók is kelták voltak).

A hangtani problémáitok: ZAGY.

Még azt se tudjátok, hogy a G nagyon új hang (de attól még legalább 6 ezer éves). Azt sem, hogy a KM-ből és Észak-Afrikából spriccelt szét az Eurázsiában levő összes nyelv.

Pedig a mai (számítógépes) statisztikai módszerekkel mindezt már ellenőrizni lehet.

125 tenegri 2014. július 1. 02:51

@hun: A fennica bizonyára finn, de nem vagyok szakképzett hozzá, hogy ránézésre ellenőrizni tudjam az egyeztetett szavak alapján, hogy a szavak is tényleg azok-e. A konrét esettől függetlenül egyébként ekkoriban nem mindig sikerült helyesen felcímkézni az ilyen nyelvi anyagokat, lévén hogy sok esetben többszörös közvetítéssel átvett szövegekről van szó, s mivel az átvevők nem ismerték ezeket a nyelveket, van hogy X nyelvűként tüntetik fel, aztán ránézve kiderül, hogy mégis Y nyelvű.

Ami az említett mongol-magyar egyeztetéseket illeti:

- árok árk: Van ilyen szó (ärg) mongol nyelvekben (leginkább öntözőcsatornát jelent), de csak nyugati mongolban. Ott is azért, mert ők azok, akik az elmúlt pár száz évben szoros kapcsolatban voltak török nyelvű népekkel (ez a keleti mongolokra jó ideje nem jellemző), köztük közép-ázsiai földművelőkkel, s tőlük az öntözéses földműveléssel együtt vették át műszóként nem is túl régen. A magyarban is török eredetű.

kender kindur: Ha nem is egészen ilyen formában, de van. Nyugat-mongolban kinčr/kenčr 'vászon, szövetféle', keleti (írott) mongolban kinǰir [kindzsir] 'egyfajta kötél'. A mongolban török eredetű. A [d] megléte a szóban több dologra utalhat: 1) nem is feltétlenül mongol adatról van szó, hanem vmelyik környékbeli, pl. nogaj vagy tatár nyelvjárásbeli (pl. nogaj kändir, tatár kinder); 2) a lejegyzés idején még nagyon friss átvétel lehetett (és ekkor csak nyugat-mongol lehet; erre utalna egyébként a jelentése is), mert a mongol nem szereti a ti/di hangkapcsolatokat és villámgyorsan č/ǰ-t (cs/dzs) csinál belőlük; 3) Pray kicsit ferdített a forrásán, mert pl. Strahlenbergnél (ha őt használta forrásként, ami elég valószínű) még kindschur formában szerepel a szó. Amúgy a magyar kender is ugyanezen török szóból ered.

komló kumola: Strahlenbergnél ez még kumælack formában szerepel. Nem tudok róla, hogy ma meglenne ez a szó a mongol nyelvekben, de nyugati-mongolban elképzelhető, hogy létezett jövevényszóként (viszont akkor némileg más formát várnánk). Amúgy török szó, valószínűleg megint csak a nyugat-mongolok környékén elő vmelyik török nép nyelvéből került ide (pl. tatár qumlaġ, baskír qomalaq, stb.). A magyarban is török eredetű.

köpönyeg köbnek: az írott mongol kebeneg, mai mongol хэвнэг [hewneg], nyugati mongol kewng, kemng '(eső)köpeny' megfelelője. Török szó a mongolban (a kemng forma újabb keletű átvétel lehet a kirgiz kemenek-ből) és a magyarban is. Strahlenbergnél még chæbnæch alakban van.

zeke cege: itt a mongol szó azonosítása nem teljesen egyértelmű, Strahlenbergnél "cegepoy" formában áll és utal a tzegmundæbel kifejezésre is, mint egyező jelentésűre. Ez utóbbi a kalmük ceŋm dewl 'gyapjú köntös' megfelelője, s talán a cege is ceŋm (írott mongol čengme/čengbe/čembe) 'gyapjúszövet' torzult formája akar lenni, esetleg akár a cegän 'világos' szó is lehetne. A mongol szavak hangtani problémák miatt sem igazán lehetnek összefüggésben a magyar zeke szóval, ami egyébként német/bajor eredetű (ott meg latin).

124 hun 2014. július 1. 00:48

18.századi székely

imgur.com/tLP1nBr

Alexander moldáv vayvoda és Wladislao Jagellone a Pruth meg Szereth folyónál

imgur.com/lLwwAA5

tényleg nem kéne még egy magyar fordítás? az Annales regum Hungariae-ról? complectens res gestas ab coronatione Mathiae Corvini, így 300 év után, mielőtt kihal a latin...

123 hun 2014. július 1. 00:20

a fennica az föníciai? vagy a finn nyelv változott ennyit 300 év alatt

imgur.com/dO7KGAi

ez a mongol megáll?

árok árk

kender kindur

komló kumola

köpönyeg köbnek

zeke cege?

imgur.com/CMxtAZ8

122 hun 2014. július 1. 00:01

pedig gugliztam...

Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum, ab anno ante natum Christum CCX. ad annum Christi CMXCVII. deducti ac maximam partem ex orientis, occidentique rerum scriptoribus congesti

az első link

Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum, congestos

a 3.-ban ő ír valamit az avar kontinuitásról

imgur.com/whjsm0p

121 tenegri 2014. június 30. 21:40
120 Krizsa 2014. június 30. 21:30

MINDEN egy-mássalhangzós rag / képző kb. ugyanazt jelenti az összes eurázsiai nyelvben. Minden egy és két mássalhangzós szókezdő szócska is ugyanazt az értelmet jelenti. Az eurázsiai nyelvek közös "tőről" indultak. S ezt ma már nem nehéz ellenőrizni.

119 Krizsa 2014. június 30. 21:30

MINDEN egy-mássalhangzós rag / képző kb. ugyanazt jelenti az összes eurázsiai nyelvben. Minden egy és két mássalhangzós szókezdő szócska is ugyanazt az értelmet jelenti. Az eurázsiai nyelvek közös "tőről" indultak. S ezt ma már nem nehéz ellenőrizni.

118 blogen 2014. június 30. 21:21

@benzin: A vár a XI. században épült, a falu alatta X. századi. Jellemző, hogy Anonymus nem tudott erről (sem) és azt feltételezte, hogy a vár száz évvel korábban épült.

117 hun 2014. június 30. 21:07

a Pray-művek melyik ország birtokában vannak?

miért nem letölthetőek? azt látom, h szerb kiadást 60euróért lehet kapni!

Annales veteres Hunnorum, Avarum et Hungarorum, ab anno ante natum Christum CCX. ad annum Christi CMXCVII. deducti ac maximam partem ex orientis, occidentique rerum scriptoribus congesti (Bécs, 1761)

Annales regum Hungariae ab anno Christi CMXCVII ad annum MDLXIV. Deducti ac maximam partem ex scriptoribus coaevis, diplomatibus, tabulis publicis et id genus litterariis instrumentis congesti I–V. (Bécs, 1763–1764, 1766–1767, 1770)

Vita S. Elisabethae viduae landgraviae Thuringiae, ducis Saxoniae, Hassiae principis et comitis palatinae, nec non B. Margarithae virginis quarum illa Andreae II. haec Belae IV. Hungariae regum filia erat. Ex mss. codicibus eruta, ac praeviis dissertationibus illustrata (Nagyszombat, 1770)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X