Bence nevű olvasónk a Facebookon könyvajánlót kér tőlünk:

Tisztelettel érdeklődnék, hogy melyek azok a magyar szótárak, lexikonok, könyvek, amelyek a magyar nyelven született közmondásokat, szólásokat, bölcsességeket, szépirodalmunk legjelesebb idézeteit és beszédünk finomítására szolgáló hasznos, ritka illetve adott esetben régies hangzású szófordulatokat magában foglalnak és lehetőség szerint Önök is ajánlásukat tudják hozzájuk fűzni és használatukra kétség nélkül bátorítanak.

A kérdés mögött az a feltevés bújik meg, hogy „beszédünk finomítására” szótárakból érdemes szófordulatokat megtanulni. Mielőtt a szótárak ismertetésébe fognánk, rögtön leszögezzük: ha valaki kellemes társalgó szeretne lenni, vagy műveltnek szeretne tűnni, arra nem ez a legjobb út. Célszerűbb, ha valódi műveket olvasunk: szépirodalmi vagy tudományos műveket, régi vagy mai útleírásokat – kellemes mellékhatásként nem csupán szókincsünk fog gyarapodni, de azzal a kellemes hatással is szembesülhetünk, hogy nem csupán műveltebbnek tűnünk, de valóban tájékozottabbak lettünk.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ha olvasónk egyszerűen tájékozódni szeretne, akkor viszonylag könnyen tudunk ilyen műveket ajánlani, hiszen nem kell megvizsgálnunk, hogy ezek a művek mennyire kimerítőek, tartalmaznak-e minden említésre méltó szót vagy fordulatot – éppen elég, ha sok van bennük. Egy másik kritérium lehetne, hogy a műben szereplő fordulatokat valóban használják-e – ilyen szempontból viszont nehéz értékelni egy szótárt, hiszen minél több kifejezést tartalmaz, nyilván annál több lesz közöttük olyan, amelyet a beszélőknek csak egy – gyakran kisebb – része használ. Ezeknél aztán vitatható lesz, hogy tényleg van-e ilyen magyar szólás, közmondás stb.

A szólásokról és közmondásokról szólva nem kerülhetjük meg O. Nagy Gábor munkásságát. (Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy róla nincs önálló Wikipédia-szócikk.) Neki legalább két könyvét ajánlhatjuk. Az egyik a Mi fán terem?, mely mintegy negyedfélszáz szólás eredetét magyarázza. A másik jelentős műve a Magyar szólások és közmondások, melyben több ezer szólást és jelentésüket találjuk meg. Ez a szótár azonban nem foglalkozik a szólások eredetével.

Még nagyobb ambíciójú Bárdosi Vilmos Magyar szólástár. Szólások, helyzetmondatok, közmondások értelmező és fogalomköri szótára című műve. Ezzel a szótárral szemben már vannak fenntartásaink: túl sokat akar markolni. Egyetlen oldaláról idézünk három szlengkifejezést: hámozott giliszta ’sovány, kis étkű személy’ (ezt a szerkesztőségben senki nem ismeri), megköt a gipsz ’(nő) terhes lesz’ [sic!] (ezt egyvalaki ismerte), azt hiszi, ő hugyozta a Golf-áramot ’nagyképű, beképzelt’ (ezt nehezen tekinthetjük állandósult szókapcsolatnak: inkább a szerkezet jellemző, a Golf-áramlat helyébe például bármilyen folyót helyettesíthetünk).

A Golf-áramlat
(Forrás: Wikimedia Commons / RedAndr / GNU-FDL 1.2)

Az sem világos, hogy miért szerepel pl. a Róma püspöke ’a római pápa’ kifejezés – ilyen alapon fel lehetne venni a Magyarország fővárosa ’Budapest’ szókapcsolatot is. Ennek ellenére természetesen a szótár jól használható, ha valaki kifejezésekre vadászik.

Idézeteket, bölcsességeket, aforizmákat összegyűjtő köteteket egyáltalán nem ajánlunk. Ezekből egyébként aligha lehet jó gyűjteményt összeállítani: a bölcsességek a maguk helyén találóak lehetnek, de onnan kiragadva egyenesen butaságnak is tűnhetnek. Hogy a nyelvnél maradjunk, Bessenyei azt írja: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem”. Ellenpéldának rögtön említhetnénk az íreket, akik nem is nagyon ismerik „a maguk nyelvét”, nemhogy tudósok legyenek rajta – ettől függetlenül persze a maga helyén lehet idézgetni Bessenyeit. Azt sem árt figyelembe venni, hogy a kiragadott idézetek gyakran félreérthetőek. A fenti idézetben például a tudós nem a mai értelemben szerepel: nem az egy-egy tudományterületen való nagyfokú jártasságot, hanem a tájékozottságot, általános műveltséget jelenti: „Valljuk meg, hogy nagyon megszűkültünk a magyarságba, melynek ugyan bőségébe soha nem voltunk. Csodálkozom nagy nemzetünkön, hogy ő, ki különben minden tulajdonainak fenntartásában oly nemes, nagy és álhatatos indulattal viseltetik, a maga anyanyelvét felejteni láttatik, olyan világban pedig, melyben minden haza önnön nyelvét emeli, azon tanul, azon perel, kereskedik, társalkodik és gazdálkodik.” Láthatjuk, hogy az oktatás és a gazdaság nyelvéről beszél, nem a szaktudományokéról.

Bessenyei mellszobra Bécsben. Vajon az osztrákok a „maguk nyelvén” lettek tudóssá?
(Forrás: Wikimedia Commons / Viennpixelart / CC BY-SA 3.0)

Ha valaki mégis ilyenekre vágyik, az interneten kimeríthetetlen gyűjteményeket talál. Más kérdés persze, hogy ezek gyakran pontatlanul idéznek, vagy nem a a valódi szerzőt tüntetik fel – de hasonló tévedések előfordulhatnak könyvekben is. Jobb tehát, ha a magunk bölcsességére hagyatkozunk, vagy csak azokat a bölcsességeket idézzük, melyeket eredeti helyükön olvastunk.