István nevű olvasónkban már igen hamar felébredt az etimológus:

Mióta az eszem tudom (azaz jó 9 éves korom óta) föltűnt, hogy az angol "core" mennyire közeli hangzású a latin "cor"-al, előbbi ugyebár valaminek a magját, valami szívét, míg utóbbi szó szerint szívet jelent. :)

Természetesen a heart-herz-hart és egyéb germán megfelelők rokonságát a latinnal, vagy a göröggel (kardia) szintén nem lehet tagadni. De a kérdésem egyszerű: van-e bármilyen kapcsolat a mag-belső és a szív szavak közt ezekben a nyelvekben? Hangzásra eléggé közel van ugyebár a corn-kern a core-hoz, vagy corhoz, hearthoz is, és a szív már csak topográfiája miatt is analóg egy maggal.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Ami az angol core ’mag, belső’ szót illeti, Istvánnak ördöge van: az etimológusok is azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy a latin cor ’szív’ szóval áll kapcsolatban. Igaz, nem indoeurópai örökség, és nem is közvetlenül a latinból származhat, hanem az ófrancia coeurből, annak is a ’gyümölcs magja, saláta torzsája’ jelentéséből. És ahogy olvasónk is írja, ez a szó az angol heart ’szív’ szóval azonos eredetű – az említett görög mellett ennek a balti, a szláv, a kelta nyelvekben is megvan a folytatója. A szlávban ezzel függ össze egy ’középső’ jelentésű szó is, amelyből a magyar szerda is származik. Létezik azonban egy másik feltételezés is, mely a latin corpus szóból az ófrancia cors-on át (mindkettő jelentése ’test’) vezeti le. Ugyanebből származik az angol corpse ’holttest’, illetve egy későbbi átvételéből a corps ’hadtest’ is.

Forrás: Wikimedia Commons

Ami viszont a cornt illeti, mely az angol nyelvterület különböző részein különböző gabonaféléket jelöl, Istvánt megcsalta ösztöne: ennek semmi köze a fenti szavakhoz, hanem a germán nyelvekben is indoeurópai eredetű: a latinban a granum ’gabonaszem, mag’ felel meg neki (ebből származik a francián keresztül a grain ’gabonaszem’), hasonló jelentésben megvan szláv nyelvekben is, a litvánban pedig ’borsó’-t jelent.