Az ezerlábút 1926-ban látták utoljára, majd csaknem nyolcvan éven át kihaltnak hitték a tudósok, míg 2005-ben Paul Marek, az Arizonai Egyetem entomológusa újból fel nem fedezte – olvasható a PhysOrg tudományos hírportálon és a BBC hírei között.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az ezerlábúak nevükkel ellentétben csupán néhány száz végtaggal rendelkeznek, a Polydesmida-rendbe tartozók pedig mindössze hatvankettőt birtokolnak. Paul Marek rovarkutató munkatársaival most közzétett tanulmányában igazolta, hogy az Illacme plenipes nősténye 750 lábbal büszkélkedhet, míg a hím csupán 562-vel. „Úgy tűnik, hogy a rengeteg láb földalatti életmódjukkal magyarázható, 10-15 centiméterrel a talajszínt alatt bukkantunk rájuk” – magyarázta Paul Marek.

Illacme plenipes
(Forrás: Wikimedia Commons / Marek, P.; Shear, W.; Bond, J. / CC BY 3.0)

A hihetetlenül sok láb ellenére apró lényekről van szó, a Illacme plenipes hossza alig 3 centiméter. Az  ezerlábú anatómiai sajátosságai közé tartozik az egyenetlen, átlátszó külső váz, a testméretükhöz képest masszív csápok, amelyekkel szemek hiányában tájékozódnak a sötétben. Míg más soklábú szájszerve rágó típusú, a Illacme plenipes esetében csökevényes, és olyan struktúrává  olvadt egybe, amely növények, vagy gombák szövetének az átlyukasztására, majd a nedvek kiszívására szolgál.

Paul Marek szerint az Illacme plenipes évmilliókkal ezelőtt elterjedt lehetett, de napjainkban családja egyetlen képviselője a nyugati féltekén. Legközelebbi feltételezett hozzátartozója a dél-afrikai Nematozonium filum, amellyel 200 millió éve váltak szét útjaik, amikor a Pangea szuperkontinens elkezdett széttöredezni.