nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Reggel köszönök jó éjszakát

Olvasónk azzal a problémával szembesült, hogy nem ugyanazt érezzük reggelnek vagy estének télen, illetve nyáron. Ez pedig problémákat okoz abban, hogy a megfelelő, napszakhoz illő köszönést válasszuk. Van-e rossz választás? És miről árulkodik, hogy hogyan köszönünk?

nyest.hu | 2012. július 8.
|  

Kedves olvasónk, Marcell abba a problémába ütközött, hogy nincsenek pontos határok a napszakokhoz kötődő köszönések használatában. A következő kérdést kaptuk tőle:

Létezhet-e valós köszönési forma egyes napszakokban? A következőt értem a felvetés alatt: gyerekkorunkban szüleink megtanítanak minket jó reggelt-tel, jó napot-tal és jó estét-tel köszönni. Ezt mi automatikusan meg is tesszük az adott napszaknak megfelelve.

Csakhogy mi van akkor, ha mondjuk nyári időszakban este 8 órakor még verőfényes napsütés, és nekem mégis jó estét kívánnak, miközben én jó napot köszönök? Vagy fordított esetben, mikor télen délután 5 órakor már sötétedik, és jó estét-tel kell köszönni, holott akkor még bőven elmenne a jó napot is.

Van-e valamilyen kapcsolat a kialakult köszönési forma és a változó napszaki/időjárási viszonyok között? Vagy függetlenül attól, hogy este még süt a nap és világos van, maradjunk a konzekvens formáknál?

A probléma valós, biztos mindenki belefutott már hasonlóba: beszaladunk reggeliért a pékségbe délelőtt 9 órakor, és az álmos Jó reggelt!-ünkre egy kissé megfáradt vagy épp harcias Jó napot!-ot kapunk. Ilyenkor gondolkodhatunk azon, hogy kijavított-e minket a pék vagy sem. Rosszul, udvariatlanul köszöntünk volna? Egy biztos: nekünk még reggel volt, hiszen még csak nem is reggeliztünk, de a péknek már jócskán elkezdődött a nap, hiszen ő még meg is gyúrta és sütötte a mi reggelinket...

A napszakhoz illő köszönések kiválasztásában tehát nem ragaszkodunk szigorú szabályokhoz. Egyrészt azért, amit olvasónk ír: a napszakok nem különíthetők el egymástól teljes pontossággal. Nem mondhatjuk azt, hogy a reggel hajnali 4:11-től délelőtt 9:33-ig tart, és az estéből 23 óra 30-kor lesz éjszaka. A napszakok között folyamatos az átmenet.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a különböző évszakokban a napszakokról alkotott intuícióink – a nappali világosság ideje szerint – változnak. Télen hamarabb van este, mint nyáron. De nem csak a Nap felkeltének és lenyugvásának az ideje számít!

Reggel?
Reggel?
(Forrás: Wikimedia Commons / Henry Mühlpfordt / GNU-FDL 1.2)

Döntő jelentősége van a napszakok érzékelésében a saját napirendünknek: mikor kelünk fel, mikor fekszünk le. Aki rendszeresen délelőtt 9 körül kel, annak a 11 óra még simán belefér a reggelbe, aki viszont hajnali 5 órakor kel, az 9-kor már könnyen úgy érezheti, hogy jócskán benne van a napban. És ezeknek a tényezőknek megfelelően választunk köszönést is.

A választás azonban nem lehet egyértelmű, és senki nem is várhatja el, hogy az legyen. A köszönésnek, mivel nem a világ leírására való, nem feltétlenül kell pontosan tükröznie a napszakot.

J. L. Austin – akit a pragmatika (a nyelv használatával foglalkozó nyelvészeti ág) egyik atyjának szoktak tekinteni – két, alapvetően más  funkcióját különbözteti meg a megnyilatkozásoknak. Egyfelől a megnyilatkozásokat használjuk a valóság leírására, ezeket nevezi Austin konstatívumoknak; másrészt cselekedni is tudunk a szavakkal, ezeket Austin performatívumoknak hívja. A konstatívumok egyik tulajdonsága, hogy jelentésük megadható aszerint, hogy igaz vagy hamis módon írják-e le a világot.

Anna haja barna.

Ez a kijelentés igaz abban esetben, ha a benne szereplő Anna nevű lánynak valóban barna a haja, ha azonban Anna szőke, akkor ez a mondat hamis. (A logikára alapozó jelentéselméletek pont így közelítik meg az ilyen kijelentések jelentését.) A performatívumokkal azonban ezzel a megközelítéssel bajba kerülünk! Ezek ugyanis nem így írják le a világot.

[Valaki tüsszent.]

– Egészségedre!

Világos, hogy a fenti példában szereplő megnyilatkozásról se azt nem mondhatjuk, hogy igaz, se azt nem mondhatjuk, hogy hamis. Ez a megszólalás kizárólag arra szolgál, hogy teljesítsünk vele egy udvariassági szokást, nevezetesen azt, hogy ha valaki tüsszent, arra ezzel a szóval reagálunk. Azaz – Austin elmélete szerint – beszédaktust hajtunk végre.

Reggel?
Reggel?
(Forrás: Wikimedia Commons / 4nachthorn / CC BY-SA 3.0)

A fentiekből teljesen világos, hogy a köszönések szintén a performatívumok közé tartoznak: nem leírjuk velük a világot, hanem cselekszünk általuk: bizonyos udvariassági szokásokat elégítünk ki velük. Ebből következően egyáltalán nem lesz félrevezető, ha Jó reggelt kívánok! helyett Jó napot kívánok!-kal köszönünk délelőtt 9:24-kor. A köszönésekkel tehát – szerencsére! – a dolog természetéből adódóan hazudni nem tudunk.

Ettől függetlenül udvariatlanok még lehetünk! Egyértelműen udvariatlan például, ha nem köszönünk. Ha köszönünk, akkor is követhetünk el udvariatlanságot. Például formális helyzetben jobb, ha a teljes köszönési formákat választjuk és nem a rövidített változatot: Jó estét kívánok! és nem Jó estét! vagy Jóstét!; Jó napot kívánok! és nem Pot! Udvariatlannak hathat, ha csak elharapjuk a köszönést, vagy nem nézünk rá arra, akit köszöntünk. Ilyenkor könnyen levonhatják a beszélgetőpartnerek azt a következtetést, hogy nem adjuk meg számukra a kellő tiszteletet.

Azzal azonban, hogy egy délelőtti időpontban a Jó reggelt kívánok! vagy a Jó napot kívánok! formával lépünk-e be a pékségbe, valószínűleg udvariatlanságot nem tudunk elkövetni. De akkor mi szerint válasszunk?

Azok szerint a szempontok szerint, amelyeket olvasónk is említ: hétvége vagy hétköznap, évszak, időjárás. Azonban legyünk annak tudatában, hogy köszönésünk árulkodó is lehet: aki hétköznap délelőtt 10-kor Jó reggelt!-tel köszön, nem kelhetett hajnalok hajnalán, és ezt a köszönésével el is árulja. A köszönésnek ezt az információhordozó tulajdonságát azonban ki is tudjuk használni. Ha szombat reggel 9-kor csörög a telefon, és valaki úgy szól bele, hogy „Halló, jó napot kívánok!”, felelhetjük azt, hogy „Jó reggelt!”, ezzel jelezve azt, hogy az illető a mi ízlésünkhöz képest kissé korán hívott.

Kijavítása ez a beszélgetőpartnernek? – Egyértelműen nem. Nem az az üzenete a másképp köszönésnek, hogy a másik udvariatlan volt, vagy hogy tévedett volna. Sokkal inkább arról informálja a partnert, hogy a beszélő milyen állapotban van: hánykor kelt, mennyi van neki még a lefekvésig stb. 

Ha valaki például éjjeliőrként dolgozik, előfordulhat, hogy reggel köszön jó éjszakát, amikor vége van a műszaknak. De ezt az esetet semmiképp sem mondhatjuk általánosnak, még akkor sem, ha François Villon egyik leghíresebb balladája megörökítette a helyzetet:

Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap: titok;
Hiszek a véletlennek, hirtelennek,
S gyanúm az igaz körűl sompolyog;
Mindig nyerek és vesztes maradok;
Fektemben is fölbukás fenyeget;
Van pénzem, s egy vasat se keresek,
És reggel köszönök jó éjszakát;
Várom, senkitõl örökségemet;
Befogad és kitaszít a világ.

(François Villon: Ellentétek)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Sultanus Constantinus 2012. július 8. 12:20

Vannak nyelvek, amelyek áthidalják ezt a problémát, vagyis nem az általunk idealizált napszakokat követik, hanem a nap állását. Ha jól tudom, hasonló van a spanyolban is: délig/ebédig azt mondják, hogy "buenos días" (szó szerint 'jó napot', de ez jelenti a "jó reggelt"-et is), dél után sötétedésig "buenas tardes" (szó szerint 'jó délutánt'), majd sötétedés után "buenas noches" ('jó estét/éjszakát').

2 tenegri 2012. július 8. 12:41

@Földönkívüli: És még egyszerűbb az olyan nyelveknek, ahol nem is a napszakhoz kötődik a köszönés :)

Egyébként a napszakos köszönésről még annyi jutott eszembe, hogy tapasztalataim szerint a "jó napot" legnagyobbrészt formális, míg a "jó reggelt" teljesen semleges, s a "jó estét" is szinte az - ez is befolyásolhatja a köszönés kiválasztását, főleg olyan helyzetekben, ahol nem egyértelmű, hogy a másikkal épp magázódva (formálisan) vagy tegeződve (informálisan) kellene-e beszélni.

3 Roland2 2012. július 8. 15:10

De még körülményesebb is lehetne a köszönés ,ha a társadalmi státusz is belejátszana,mint pl. egyes távol-keleti népeknél vagy a volofoknál ( niger-kongói nyelvcsalád ) :

" Volof üdvözlés

A szenegáli volofok körében kiemelt szerepe van az üdvözlésnek,és kitűnően szemlélteti a nyelv és a társadalmi hovatartozás kapcsolatát.Minden interakciónak üdvözléssel kell kezdődnie.

Vidéken két személy,ha látótávolságba kerül,mindig üdvözli egy mást - még ha ezért az egyiknek kitérőt kell is tennie.Sűrűbben lakott területeken mindenkit üdvözöni kell,aki a beszélő közelében áll.Ha többen gyűlnek össze beszélgetni,rögtön az elején mindenkinek mindenkit üdvözölnie kell;ha a beszélgetés közben valaki távozik, majd újra visszajön,gyakran fel kell függeszteni egy időre a beszélgetést,míg az illető egyenként mindenkit újra üdvözöl.

A volof társadalom kasztokra bomlik,és az egyén társadalmi helyzete minden üdvözléskor megnyilvánul.Először a legmagasabb rangúakat üdvözlik,aztán az alacsonyabb rangúakat;bármilyen találkozáskor az alacsonyabb rangúaknak kell először megszólalniuk és beszélniük.Ha ketten találkoznak,hallgatólagos megegyezésre kell jutniuk viszonylagos társadalmi helyzetükkel kapcsolatban: aki először megszólal,elfogadja az alacsonyab társadalmi státuszt.A státuszok váltogatására is van példa.Egy felső kaszthoz tartozó egyén nem mindig kívánja elfogadni a társalgásban a magasabb pozíciót,mivel ez később arra kötelezheti,hogy ajándékkal támogassa a rászoruló alacsonyabb rangút.Ezért aztán a felsőbb kaszthoz tartozó igyekszik státuszát csökkenteni azáltal,hogy a beszélgetésben elsőként szólal meg.

Egy volof közmondás a társadalmi egyenlőtlenség ezen alapelvét a következőképpen foglalja össze : sawaa dyi,sawaa dyi,gatyangga tya,ndamangga ca ( Amikor ketten üdvözlik egymást,az egyiket szégyen,a másikat dicsőség övezi ) "

( David Crystal - A nyelv enciklopédiája 59.old. )

4 drino 2012. július 8. 17:18

A cikk erősen implikálja azt a hülyeséget, hogy a "Jó napot!" napszakhoz illő köszönés (bár nem állítja, elég egyértelműen kiderül abból, amit mond róla).

Valójában a "Jó napot" nem napszakra utal, hanem a napra mint naptári egységre, ezért a nap 24 órájában elfogadható, bár csakugyan ritkábban használják este és reggel, mint napközben. De ez csak azért van, mert azokban a napszakokban vannak alternatívái is, olyanok, amik tényleg napszakhoz illenek.

5 arafuraferi 2012. július 8. 17:27

Tiszta Álljunk meg egy szóra ez a cikk.

Miért kell erőltetni ezt a kívánokot, mikor alig használják, de azért próbálják az embert leszólni érte? Amíg ezt kimondom öt lépést megteszek, a szembejövő szintén, tehát 10 méterre leszünk egymástól a köszönések végén a mai rohanó lépteinkkel.

A "Kívánok!" amúgy is egy külön köszönés. (szerintem ez a legjobb, nincs benne felesleges udvariaskodás, gondolatban bármit odarakhatsz, attól függően, hogy mennyire vagy jóban az üdvözölttel.):-)

Amúgy, ha az olvasótoknak ilyen problémája van, ossza három részre a világos időszakot, ami mostanában 15 és egy háromnegyedóra (+ fél-fél óra világosodás, szürkület), és reggel öttől negyed 11-ig jó reggeltezzen, 16 harmincig jónapotozzon, utána stétezzen. A pékségben órák óta negyven fokban rohadó eladó pedig ne legyen mérges, hogy 13 órakor, úgy köszön neki a másnapos egyetemista, hogy jó reggelt, hiszen ez csak egy napszak, reggel is lehet dolgozni, az éjszakai műszakosok is kiköveteljék a jó napotot?

6 Dvojcse 2012. július 8. 23:31

Elég szívás magyar nyelven köszönni meg magázódni... Én például a „Jó estét”-et inkább bizalmas helyzetben használom, mégis kissé távolságtartónak hat. Például este 9-kor boltba belépve teljesen korrektnek érzem. Viszont ha egy egy estélyen bemutatnak egy „fontos embernek,” a jóestétkivánok elég hülyén hangzik, sőt, nagyon bénán. Ekkor szerintem a Jó napot kívánok is nevetséges... Szóval talán a legjobb, amit az ember ilyenkor tehet, az, hogy eltussolja magát a köszönést, és mondjuk kézfogásnál -persze a saját neve elhadarása mellett- azt mondja: „Örvendek!” Ez annyira jellemző erre a népre: mindenki tudja, hogy ugyanebben a helyzetben ő sem tenne mást, viszont ha mást lát így cselekedni, jól megveti...

Másik érdekes dolog még rokonoknak köszönni. Sanyi bácsi édesapám unokabátyja, porbafingó korom óta így ismerem, így emlegetjük itthon. Szüleim tegezik, én mindig „magáztam.” Ez azt jelenti, hogy „csókolommal” köszöntem és „tetszikeltem” neki. Persze ahogy nőttem, a csókolom egyre gázabb lett, de mindig éreztem a feszültséget magamban, hogy úgy istenigazából NINCS megfelelő formája a mi viszonyunknak megfelelő köszönésnek részemről. A jónapot elképesztően távolságtartónak hatott, olyan volt, mintha megszűntünk volna rokonok lenni (akármilyen hülyén hangzik) :D Mert én mindenféle jöttmentnek jónapottal köszönök, mondjam ezt neki is? Annyira viszont nem volt szoros kapcsolatunk, hogy mondjuk „Jó napot, Sanyi bácsi”-val köszöntsem, mert ez meg tenyérbemászónak hat... Aztán valahogy leküzdöttem a fóbiámat, és azóta jónapotozom szegényt, bár anyám is meglepődött, mikor először hallotta...

Kicsit meg is értem az amerikai rokonunkat, mikor azt mondta: „Engem tegezzetek és ne bácsizzatok, mert öregnek érzem magam!”

7 Sultanus Constantinus 2012. július 9. 14:28

@Dvojcse: "Persze ahogy nőttem, a csókolom egyre gázabb lett, de mindig éreztem a feszültséget magamban, hogy úgy istenigazából NINCS megfelelő formája a mi viszonyunknak megfelelő köszönésnek részemről. A jónapot elképesztően távolságtartónak hatott, olyan volt, mintha megszűntünk volna rokonok lenni (akármilyen hülyén hangzik)"

Tökéletesen egyetértek veled, szerintem ezzel mindenki így van. És nem csak rokonok esetében. Létezik olyan szituáció is, amikor valaki nem rokonod (pl. szomszéd, család ismerőse stb.), de jóval idősebb nálad (szülőd lehetne), és mondjuk 8-10 éves korod óta ismered. Egy ilyen korú gyerek nyilván "csókolom"-ot köszön egy szülei korabeli felnőttnek. Igenám, de amikor már közben felnőttél és már 20 éve a szomszédod, akkor áll elő ez a kínos helyzet, hogy mit köszönj neki. Persze ez akkor problémás csak, ha jóban vagy az illetővel. Ha az idősebbnek ilyenkor van egy kis sütnivalója, akkor előbb-utóbb, miután felnőttél, felajánlja, hogy tegezd vissza (mivel ő nyilván tegez téged). Csak éppen sajnos nem mindig történnek úgy a dolog, ahogy az természetes lenne. Nekem is vannak szüleim korabeli ismerőseim, régi szomszédok, szüleim barátai stb., és nem ajánlották fel, hogy tegezzem őket. 38 évesen meg nem fogom azt mondani egy 60 évesnek, hogy "csókolom", akármennyire is ciki, így marad a "jó napot XY bácsi". Mert letegezni viszont udvariatlanság lenne felajánlás nélkül.

8 Sigmoid 2012. július 9. 14:39

Van magyarul egy remek köszönés, ami úgy hangzik, hogy "Üdvözlöm!" :)

Idős férfi szomszédnak ideális szerintem, hölgy szomszédnak, rokonnak meg nyugodtan maradhat a kezit csókolom. :) Bizonyos esetben férfi rokonnak is lehet... Mindig az aktuális helyzet dönti el ugyebár. :)

A "Jó napot kívánok, Sanyi bácsi" meg nem tenyérbemászó, legalábbis a legtöbb szociális helyzetben nem az. Persze el tudok képzelni olyat ahol az lenne, de szerintem amit leírtál nem ilyen. :)

9 Sultanus Constantinus 2012. július 9. 14:53

@Sigmoid: Az "Üdvözlöm!" nekem fölényeskedőnek és távolságtartónak hat.

10 arafuraferi 2012. július 9. 16:56

@Dvojcse: Szívás ez a magázódás az biztos, nagy kár, hogy ezt a 17. században kikövetelték (német mintára) maguknak az urak. Mennyi felesleges sértődés és körülményeskedés jár vele. Ráadásul, ha a te jogod, hogy felajánld a tegeződést, és letegezed, akkor is csak magáznak. És hát felrúgja a a nyelvtani személyek rendszerét is.

Amúgy a Jó napot-reggelt-estét nem rossz köszönések, csak sajnos mindenki a magázáshoz köti, pedig semmi köze hozzá, így ledegradálódik hivatali köszönéssé. Még talán a szia-szevasz a legnormálisabb mai köszönésünk (amiből lettek ezek, a szervusz a hivatali tegeződés köszönése, valahogy kicsit furcsán hangzik), de ugye az meg csak tegeződő helyzetben használható. A csókolom nagyon tré. A csókolomozástól hülyülnek meg a gyerekek, és válnak nem köszönővé, mert ugye egy idő után már ciki.

A köszönésekről lehetne egy cikk a nyesten, hogy hogyan köszöntek mondjuk az Árpád-korban, meg más korokban. Az biztos, hogy nem görcsöltek ezen.

11 arafuraferi 2012. július 9. 16:59

@arafuraferi: Na meg a helo. Ha egy nyitottabb öreg néninek kell köszönni, még talán a Hello, Juli Néne! is megteszi.:-)

12 Veronka 2012. július 9. 20:25

@arafuraferi: Na és egy 30-as nő mit mondjon gyerekkori barátnője anyukájának, akivel igen ritkán találkozik? Régen ugye csókolomot köszönt, na de manapság egy 50-60 éves nőnek ez már nem megy. Jó napot, ez túl hivatalos. Sziázni meg ritkánlátott idősebb nőt ...

Vagy 20 év körüli fiúk és pláne lányok kortársaik szüleinek? A középtávoli kapcsolat a legproblémásabb, akiket nem tegeznek még, de nem is teljesen vadidegenek jó napotja.

13 Roland2 2012. július 9. 20:56

@arafuraferi: Szerintem régen inkább a vallásos tartalmú köszöntések ( pl. dícsértessék,adjon az isten,stb.) voltak elterjedtebbek,mert akkor még nagyobb szerepe volt a vallásnak.De lehet,h. már akkor is megvoltak a napszakokhoz kötődő köszönések.

Egyébként érdekes,úgy hallottam,h. a hantiknál,ill obi-ugoroknál nem nagyon divat a köszöngetés,persze vannak köszönőformáik, de ezeket nem mindig használják.

14 Roland2 2012. július 9. 21:05

Az is érdekes,h. az interneten sem köszönünk egymásnak (pl. itt a fórumon ),tehát a köszönés nem igazán része a netes etikettnek ( míg viszont az általánosabb tegeződő forrma,megszólítás igen ).

15 Sultanus Constantinus 2012. július 9. 21:09

@Roland2: Ez azért nem teljesen igaz, mert ha valakinek e-mailt írsz, akkor azért illik köszönni. Persze ez sem mindenkinél szokás, de az meg szerintem udvariatlanság.

16 Sultanus Constantinus 2012. július 9. 21:12

@Veronka: "Na és egy 30-as nő mit mondjon gyerekkori barátnője anyukájának, akivel igen ritkán találkozik?"

Erre írtam én azt, hogy ilyenkor az idősebbnek illene felajánlania a tegeződést, ha olyan a viszony. Ha pedig nem, akkor meg semmi gond nincs azzal, hogy "jó napot kívánok".

17 arafuraferi 2012. július 9. 21:57

@Veronka:

Szia Veronka!

18 arafuraferi 2012. július 9. 21:58

@Földönkívüli: Szia E.T.!

19 arafuraferi 2012. július 9. 21:59

@Roland2: Szia Roland!

20 arafuraferi 2012. július 9. 22:00

Ugye milyen hülyén néz ki?:-) Na ezért nem köszönünk a fórumon:-)

21 arafuraferi 2012. július 9. 22:05

@Veronka: "Na és egy 30-as nő mit mondjon gyerekkori barátnője anyukájának" ezt megválaszolta Földönkívüli, ha nem akarják, hogy szemlesütve kikerüljék őket állandóan, akkor, nekik kéne felajánlaniuk.

A magázódásról is úgy lehetne leszokni, ha minél több idősebb ajánlaná fel, amíg ki nem kopik, mert teljesen értelmetlen, nincs köze a tisztelethez, manapság már magázódva is tudnak ugyanolyan bunkók lenni mint tegeződve.

22 arafuraferi 2012. július 9. 22:09

@Roland2: "Szerintem régen inkább a vallásos tartalmú köszöntések" baráti viszonyban azok túl hosszúak, bár igaz a szervusz elég régi, de mondjuk még régebbi érdekelne

23 arafuraferi 2012. július 9. 22:14

@Veronka: "Jó napot, ez túl hivatalos. " ez a baj, nem kéne, hogy túl hivatalos legyen

24 arafuraferi 2012. július 9. 22:26

@Roland2: "Egyébként érdekes,úgy hallottam,h. a hantiknál,ill obi-ugoroknál nem nagyon divat a köszöngetés"

Hivatalokban kéne ezt bevezetni, minek köszönni pl. a postán, vagy az áruházban, szegény eladó egy nap vagy 1000-szer köszön:-)

25 Sultanus Constantinus 2012. július 10. 08:11

@arafuraferi: "A magázódásról is úgy lehetne leszokni, ha minél több idősebb ajánlaná fel, amíg ki nem kopik, mert teljesen értelmetlen, nincs köze a tisztelethez, manapság már magázódva is tudnak ugyanolyan bunkók lenni mint tegeződve."

Sőt, bizonyos helyzetekben éppen a lenézés jele a magázódás, nemhogy a tiszteleté. Szerintem a magázódás csupán távolságtartást fejez ki (a bizalmas viszonnyal szemben), és nincs köze a tisztelethez.

26 arafuraferi 2012. július 12. 01:15

@Földönkívüli: Teljesen egyetértek.

Információ
X