-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Vajon ki a télapó, és mikor, milyen hatásra jelent meg? Mindig jóságos öregember volt, vagy sötét múltja van? Az orosz Gyed Maróz honosítása, vagy egy pogány magyar istenség maradványa? Nyomozásunk nyelvi adatokra épül.
A szavak eredet utáni nyomozás csakis nyelvi adatokra épülhet. De honnan vesszük a nyelvi adatokat? Ezeket bizony rendszeresen kell gyűjteni, feldolgozni, és csak egy terjedelmes adatbázis birtokában mondhatunk bármi biztosat. Ilyen gyűjteménye az MTA Nyelvtudományi Intézetének van. A télapóra vonatkozó adatokat Mártonfi Attila, az intézet munkatársa bocsátotta rendelkezésünkre.
A tél allegóriája
A télapó először külön írva bukkan fel, méghozzá 1850-ben, Arany Jánosnál:
Ej, ej, garázda tél apó!
Ki ördög hítta kelmedet,
Hogy sz. Mártonnap tájba’ hó
Borítja házi telkemet?
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a szót Arany alkotta, nyilvánvalóan már korábban is élt a népnyelvben. Azt, hogy mikor keletkezett, nem tudjuk megmondani. Természetesen elképzelhető, hogy kisebb, jelentéktelenebb kiadványokban korábban is előfordul, de a gyűjtés elsősorban a jelentősebb szerzőkre és sajtótermékekre terjedt ki. A szövegből egyértelmű, hogy a télapónak itt még semmi köze a Mikuláshoz vagy a karácsonyhoz, egyszerűen a telet, pontosabban a téli időjárást testesíti meg (jusson eszünkbe ilyenkor a sajtó által annyira kedvelt tél tábornok kifejezés).
Ezek után csaknem harminc év telik el, mire a szó újból felbukkan. (Itt megint arról van szó, hogy az MTA Nyelvtudományi Intézet gyűjtésében nem fordul elő hamarabb: újabb adatok bármikor felbukkanhatnak.) Ekkor viszont többször is megjelenik Mikszáthnál.
1879:
[...] elmégy a hegyek közé s felkeresed mohos barlangjában a rosszkedvű Tél apót. Mondd meg neki, hogy adjon havat sok havat; lepje el a Kárpátok bérceit úgy, ahogy emberemlékezet óta nem volt!
1881:
Tél apó meghozta a havat is, igaz, hogy nem olyan bőségben, mint máskor, de annyit csak mégis hullatott [...]
1882:
Tél apó egyébiránt okos ember s mindennemű embereknek meghozza a maga örömeit, a gyerekeknek a karácsonyt, a férfiaknak a disznótorokat, az öregeknek a meleg kályhát, de az asszonyok iránt a legudvariasabb: nekik hozza a farsangot, a bálokat, a hangversenyeket és a jeget. Tél apó ravasz vén hízelgő, s ha már nem szégyenli magát így kedvezni nekik s ha már mindent a számukra hoz, – hozna legalább nekik e mulatságokhoz – toaletteket is.
Az első két szövegben a télapó az időjárást, az utóbbiban a telet mint évszakot személyesíti meg. Az utóbbi szöveg egyértelműen arra utal, hogy ebben az időben a télapó még nem kötődött egy (vagy két) ünnephez, sőt, nem hozott ajándékot sem.
1893-ban Gyulai Pálnál, 1895-ben Komjáthy Jenőnél ismét versben bukkan fel a télapó. Utóbbit különösen jelentős, mert a címe is Télapó, először szerepel benne a télapó egybeírva, és mert sorai ismerősen csengenek.
Télapó
Télapónak hó szakálla
Feje tarkó, ing a lába,
Lehe jégcsap, képe ráncos,
Járja a haláli táncot.
Zúz a szárnya, bús az árnya,
De a táncot egyre járja.
Térdig ér a hószakálla,
Sírfenékig lóg a lába.
Nos, igen, ez még mindig nem az ajándékot hozó, jóságos öregember, akit mi ismerünk. 1896-ban, ismét Mikszáthnál bukkannak fel először olyan sorok, amelyek azt sugallják, hogy a télapó külsejéről már megszilárdult elképzelések vannak:
Pedig olyan tavasz napfényes alak énelőttem az utolsó temesi gróf, Tihanyi Ferenc. Ha ez a csontos, magas termetű öregúr, vélnéd Tél apónak, elém lép a múltak ködéből, vele kiugrik a gyerekkorom is.
Persze ebből nem derül ki, hogy pontosan milyennek is képzelték a télapót. Arra, hogy a télapó a gyerekekkel találkozna, 1911-ből, Ambrus Zoltántól vannak adataink:
Ez a felfogás a nyolcvanon felül lévő embereknek csak a Tél apó szerepét osztja ki nagykegyesen, Tél apóét, aki legyen boldog, ha egyetlen örömére még dédelgetheti és dajkálhatja az unokákat és a szépunokákat, már amennyiben ezek a papának és a mamának alkalmatlanok s jobb mulatság híján hajlandók Tél apó térdén táncolgatni.
Nem világos, hogy a gyerekek és a télapó találkozása itt valamilyen ünnephez kapcsolódik-e, vagy valamiféle játékról van szó. Azt Krúdytól, 1914-ből tudjuk meg, hogy ekkor már létezett valamiféle sztereotipikus Télapó-ábrázolás:
[...] fekete csontkeretes szemüvegű, magános öregúr támasztja homlokát az egyik ablaknak, mint a kalendáriumbeli télapó [...]
Itt nem esik szó arról, hogy a télapónak szakálla lenne, ellenben 1915-ben Szabó Dezső már ezt írja:
Az oltár felett a jó Isten, egy kicsiny, görnyedt, tél-apó szakállú öreg úr mosolyogva néz.
A ma ismerttől elütő szerepben jelenik meg 1921-ben József Attilánál is:
Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.
1927-ben felbukkan a várva várt orosz szál. Orosz mesejátékot mutattak be, erről Hevesy Iván kritikájából vannak adataink:
J. A. Sheljebuski: Télapó
„A szentpétervári kurir”-ral együtt került bemutatásra egy másik orosz
film, a „Télapó” című mesejáték, egy orosz hamupipőke-mesének
rendkivül kedvesen és szépen kidolgozott filmváltozata.
Rendezőjének sikerült eltalálnia a film-mesének legigazabb stílusát.
Mert a költő tündérmeséjét talán csak a stilizálás eszközeivel volna
szabad filmre vinni, azonban a népmesének megoldása egészen más
feladatot jelent. A népmese elképzelése egyesítése a reális és a
csodás elemeknek és így a film rendezőjének is arra kell törekednie,
hogy a realisztikus és a meseszerű elemeket kellő egyensúlyozással
egyesítse és egybeolvassza. Nem szabad a cselekményt az életen
túlhelyezni, mert a népmesének kedvessége éppen abban rejlik, hogy a figurákat a népből való realisztikus, de naivan körvonalazott
figuráknak képzeli el. A „Télapó” alakjai, Papinka és Maminka, kedves
öreg muzsik és a felesége, Hanka és Panka, a dédelgetett és a
mostohaleány. A miliő, ahol a mese lejátszódik, orosz falu és a
körülötte húzódó erdőrengeteg. Mindez realisztikus, valami nagyon
finom, alig észrevehető naivitással eltompítva, Télapó figurája és
csodatétele pedig mesehatás, a népmesehatások teljes és tiszta
gyermetegségével.
Bár az nem derül ki, télapó pontosan milyen szerepet is játszik a mesében, aligha az ünnepen megjelenő ajándékosztóét. (Egyébként az orosz télapó nem mikuláskor és nem karácsonykor jár, hanem újévkor.)
1928-ban Langer Norbertnek kötete jelenik meg Télapó címen (erről sajnos semmit sem sikerült kideríteni), 1933-ban pedig Héjj Erzsébet már Télapó az óvodában. Téli óvodai foglalkoztatáshoz való gyakorlati anyag címen pedagógiai segédletet is kiad.
1934-ben Nagy Lajos Kiskunhalom című művében kalendáriumokról ír, az egyikből idéz:
Megható költemény, címe: „A szegény kis veréb.” A vers utolsó szakasza: „A télapó könyörtelen, Nem könyörül szegényeken, Sehol egy falat, egy morzsa. Ez a szegény veréb sorsa.” Tél apó! Hát ő már ilyen. De egészen bizonyos, hogy Szalai és Mosel urak, valamint a verset író Sulyom diák, de még azok a derék nyomdászok is mind igazi jószívű emberek.
1934-ben a télapó ’hóember’-hez hasonló jelentésben bukkan fel Ádám Gábornál:
Holnap csinálok én neked egy igazi télapót. Nem hóból lesz, igazi jégből. Úgy fog csillogni, mint a gyémánt, átlátszó lesz, mint az üveg.
A legközelebbi adat húsz évvel későbbi, Weöres Sándor 1954-ben írta jól ismert sorait:
Suttog a fenyves
Suttog a fenyves, zöld erdő,
Télapó is már eljő.
Csendül a fürge száncsengő,
Véget ér az esztendő.Tél szele hóval, faggyal jő,
elkel most a nagykendő.
Libben a tarka nagykendő ,
húzza-rázza hűs szellő.Suttog a fenyves, zöld erdő,
rászitál a hófelhő.
Végire jár az esztendő,
Cseng a fürge száncsengő.
Láthatjuk, hogy még ebben a versben sem feltétlenül a ma ismert télapóról esik szó.
A mikulás és a télapó
Gyed Moroz vagy Gyed Maróz?
A név mindkét formájával találkozhatunk, és mindkettő helyes. A Gyed Moroz transzliteráció eredménye, azaz az orosz név írásbeli formáját tükrözi, míg a Gyed Maróz a kiejtést. Mivel akik ismerik a nevet, általában orosz tanulmányaikból ismerhetik, mi inkább a kiejtés szerinti formát alkalmazzuk. A Gyed Marózról bővebben a HVG oldalain olvashatunk.
Az első adatunk arra, hogy a télapó mikulásszerű alakként jelenik meg, Kiss Lajos Mikulás, télapó, krampusz című cikkében jelent meg a Magyar nyelvőrben, 1962-ben. Kiss Lajos akkor az utóbbi évek fejleményeként említi, hogy a mikulás és a télapó alakja oly közel került egymáshoz, és a folyamatot ő hozta összefüggésbe az orosz gyed maróz alakjával.
Valóban könnyen elképzelhető, hogy a télapó képzetére éppen az orosz Gyed Maróz hatott. Ugyanakkor nem kerültek át a magyar kultúrába az orosz télapó más elemei: az őt kísérő Hópelyhecske, vagy éppen az, hogy újévkor jön. Oroszországban fenyőfát is újévre díszítenek, éppen ezért Gyed Maróz is gyakran a feldíszített fenyőfa mellett jelenik meg. (Ezt ebben az esetben aligha hívhatjuk karácsonyfának.)
Ugyanakkor gyakran karácsonyfa mellett jelenik meg az amerikai, ill. nyugat- és észak-európai télapó is. Ezekben az országokban a Szent Miklós-figura már a karácsonyhoz kötődik, mint az korábbi cikkünkből is kiderül, gyakran a neve is magába foglalja a karácsony szót. (De az amerikai Santa Claus is karácsonykor érkezik.) Ennek eredményeképpen a magyar gyerekek folyamatosan olyan külföldi filmeket látnak és olvasnak (sőt, láthattak és olvashattak más a Kádár-korban is), amelyekben a télapó karácsonykor érkezik. Sőt, eredeti magyar művekben is egyre többször bukkan fel a télapó karácsonykor, így például Dallos Jenő Télapó az állatok között című könyvében. A télapó figurájának szerves részévé vált az is, hogy rénszarvasok vontatta szánon jár.
(Forrás: Wikimedia commons)
A magyar télapókép tehát folyamatosan átalakulóban van. Milyen az ön számára a télapó? Különbözik-e a mikulástól? Kötődik-e a karácsonyhoz, netán az újévhez? Írja meg!