nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
A helyesírás javítóműhelyéből
Nyelvművelő babona?

Ezúttal csak látszólag lesz szó a nyelvművelésről, valójában egy helyesírási kérdést fogunk feszegetni. Hosszas vizsgálódás után arra jutunk, hogy vannak kérdések, melyet még az arra hivatottak sem képesek rendesen szabályozni – éppen ezért kérdéses, hogy szükség van-e a szabályozásra.

Fejes László | 2014. július 29.
|  

Nyelvművelő babonákról maguk a nyelvművelők is szoktak beszélni, írni. Olyan babonákról, azaz (nyelvhelyességgel kapcsolatos) tévképzetekről van szó, melyeket a nyelvművelők szoktak terjeszteni: azaz ezek a nyelvművelők babonái. Nevezik ezt nyelvi babonáknak (Szepesy Gyula ilyen címmel írt könyvet) vagy nyelvhelyességi babonáknak is, de számunkra most kifejezetten a nyelvművelő babona, azaz éppen ez a szerkezet az érdekes.

Az, hogy a nyelvművelő babona és a nyelvművelők babonája szerkezet lényegében azonos értelmű, azt mutatja, hogy a nyelvművelő babona jelöletlen birtokos (vagy a helyesírási szabályzat terminológiájával éve: birtokos jelzős) szerkezet. Az, hogy birtokos szerkezet, nem azt jelenti, hogy valódi birtokviszonyt fejez ki, hanem azt, hogy formailag olyan szerkezet, amely birtokviszonyt is kifejezhet. A magyarban ez tipikusan az a szerkezet, amikor a birtokon birtokos személyjel van (Pista kutyája, illetve vitatottan a Pistának a kutyája – ez utóbbival most nem foglalkozunk).

A magyar helyesírás szabályai (AkH.) a 128. pontjában foglalkozik azzal, hogyan írjuk a birtokos jelzős szerkezeteket. A szabály alapjában véve nagyon egyszerű: az a) pont azt mondja ki, hogy ha van birtokos személyrag a birtokszón, akkor külön (a folyó vize, az ablak üvege), a c) pont pedig azt, hogy ha nincs, akkor egybe (folyóvíz, ablaküveg). A b) és d) pontok azokat a kivételeket nevezik meg, amikor van birtokos személyrag, mégis egybeírjuk a szerkezetet: vagy azért, mert sajátos jelentése van (barátfüle ’derelye’, istennyila ’villám’, vásárfia ’ajándék’); vagy csak Valójában persze az osztályozás is megkérdőjelezhető, hiszen pl. a város nem minden háza városháza, ami azt mutatja, hogy a szerkezetnek sajátos jelentése van, azaz a b) pontban is példa lehetne. (ezt nevezi a szabályzat hagyománynak: napkelte, holdtölte, tojásfehérje, városháza). A birtokos jelzős szerkezet fogalmát a szabályzat is tágan értelmezi, belefér például a rész–egész viszony (disznóhús), a cselekvő–cselekvésnév kapcsolata (földrengés), „tárgy”–cselekvés viszony (gerelyhajítás) stb.: ezeket az kapcsolja össze, hogy átalakíthatóak olyan szerkezetekké, melyekben birtokos személyrag van (a disznó húsa, a föld rengése, a gerely hajítása). A példák között számos olyan szerkezet is van, amelyik olyan birtokos jelzős szószerkezetté alakítható át, melyben a birtokos többes számú: helységnévtár – helységnevek tára, alkatrész-nyilvántartás – alkatrészek nyilvántartása, tengeralattjáró-támaszpont – tengeralattjárók támaszpontja.

Tengeralattjáró-támaszpont
Tengeralattjáró-támaszpont
(Forrás: Wikimedia Commons / Brian W. McMullin)

Ebből kiindulva már érthető, hova akarunk kilyukadni: a helyesírási szabályzat szerint a nyelvművelő babona bizony szóösszetétel, és csupán azért írandó kötőjellel, és nem egyszerűen egybe, mert három tagja van (nyelv, művelő, babona), és több mint hat szótagos: azaz nyelvművelő-babona lenne a helyes megoldás. A neves helyesírási szótárakban ez sehol nem szerepel, de az Osiris Helyesírásában szerepel a nyelvművelő konferencia – holott ez is a nyelvművelők konferenciája, azaz a szabályzat szerint a nyelvművelő-konferencia lenne a helyes.

Ha valakinek nem tetszik az érvelésünk, akkor támadhatja azon a pontján, hogy szerinte a szerkezet nem alakítható át birtokos szerkezetté, hanem csak valahogy így: babona, amelyet nyelvművelők terjesztenek; konferencia nyelvművelők számára stb. Csakhogy az így átalakítható szerkezeteket az AkH. jelentéstömörítő összetételeknek nevezi, és ebben az esetben is az egybeírás (illetve a kötőjeles írás, melyet egyébként a szabályzat az egybeírás egy alesetének tekint) a helyes.

A különírást legfeljebb a 112. pont támogathatná, ami így hangzik:

Az -ó, -ő képzős igenevet, ha csak alkalmi minőségjelző, általában különírjuk a jelzett szavától: dolgozó nő, izzó fém, közvetítő javaslat, parancsoló hang, sajgó térd, eltérő vélemény, kiváló termék, (az újoncokat) kiképző tiszt stb.; különösen olyankor, ha a kapcsolatnak valamelyik tagja összetett szó: mutató névmás, szélező körfűrész; növényvédő szer; rakétaindító állvány; földrengésjelző műszer; összekötő híd; ellenőrző leltár, előadó körút; stb.

Előadó körút?
Előadó körút?
(Forrás: Wikimedia Commons)

Álljunk meg itt egy picit! A szövegben eleve több furcsaság található. Eleve -ó, -ő képzős igenévről beszél, holott a példák között szerepel a kiváló is: ez pedig aligha igenév, hiszen a kiváló termék nem termék, amelyik kiválik (ez legfeljebb a szó eredetét magyarázhatja, ma, ha azt mondjuk, hogy egy termék kiválik a többi közül, az nem egyértelműen azt jelenti, hogy jobb minőségű, hanem csak azt, hogy valamiben eltér tőlük). Másfelől a szabályzat alkalmi minőségjelzőről beszél, holott – különösen az összetett tagú példák között – számtalan esetben nem erről van szó: a mutató névmás nem egyszerűen ’névmás, mely (éppen) mutat’, hanem legfeljebb ’névmás, mely mutatásra szolgál’; a szélező körfűrész ugyan lehet ’körfűrész, mely éppen szélez’ vagy a rakétaindító állvány ’állvány, melyről éppen rakétát indítanak’, de sokkal valószínűbb (gyakoribb) a ’körfűrész szélezéshez’, illetve ’állvány rakéta indításához’ jelentés, azaz szó sincs alkalmi jelzőről. Nem is szólva az előadó körútról, mely semmiképpen sem alakítható át körút, mely előad szerkezetté, sokkal inkább birtokos jelzős szókapcsolattá: az előadó(k) körútja.

Kiképző tiszt vagy kiképzőtiszt?
Kiképző tiszt vagy kiképzőtiszt?
(Forrás: Wikimedia Commons / MC1 N. Ross Taylor)

Lássuk, hogy folytatódik a szabály:

Ha viszont az igenévi jelzős kapcsolatok tagjai jelentés tekintetében összeforrtak (az igenév nem folyamatot, hanem valamire való képességet, rendeltetést fejez ki; illetőleg a jelzett szó az igenévben kifejezett cselekvésnek valamilyen határozója), a két egyszerű szót egybeírjuk: cséplőgép, izzólámpa, desztillálótorony, védőnő, ivóvíz, költőpénz, eladólány (üzletben), kiképzőtiszt (beosztás), felvonóhíd; hálószoba, kutatóintézet, pihenőnap, evezőlapát, átütőpapír, belépőjegy; stb.

A kialakult szokást megtartva több olyan (részben jelentésváltozást is mutató) kapcsolatot is egybeírunk, amelynek valamelyik tagja összetett szó: forgószínpad, javítóműhely, mozgókórház, mérőműszer, előhívótank, vendéglátóipar stb.

Javítóműhely – Önnek azonnal beugrik, hogy a műhely összetett szó?
Javítóműhely – Önnek azonnal beugrik, hogy a műhely összetett szó?
(Forrás: Wikimedai Commons / Andrew Yanovskiy / CC BY 2.0)

Láthatjuk, hogy a folytatás szerint éppen hogy egybe kellene írnunk az olyan szerkezeteket, mint a korábban említett szélező körfűrész vagy rakétaindító állvány – sőt, mint a kiképző tiszt és a kiképzőtiszt példája mutatja, éppen az egybeírás és különírás különbsége mutatja, hogy alkalmi használatról vagy rendeltetésről van-e szó. Mivel azonban a folytatásban a példák között nem szerepel olyan, melyben valamelyik tag összetett lenne, ill. a legvégén az ilyet tartalmazó, de egybeírt szerkezeteket a szabály kivételesnek tünteti fel, úgy tűnik, a szabályalkotók szerint arról lenne szó, hogy bizonyos kivételektől eltekintve az összetett tagot tartalmazó -ó, -ő képzős igenévi (?) szerkezetek mindig külön kell írni. A szabályzat azonban nem ezt mondja, hanem azt, hogy akkor kell különírni, ha alkalmi használatról van szó, és ezen belül különösen akkor, ha valamelyik tag összetett – ami inkább azt sugallja, hogy az alkalmi jelzőket is egybeírjuk időnként, ha egyik tag sem összetett (ilyesmire azonban nem kerül elő példa).

Ami a nyelvművelő babonát illeti, arra nehéz volna ezt a szabályt alkalmazni, hiszen nem arról van szó, hogy a babona nyelvet művel, de arról sem, hogy a babona nyelvművelésre való. Az ilyesfajta átalakítás elképzelhető volna a nyelvművelő kézikönyv esetében (bár ebben az esetben sem zárná ki semmi a ’nyelvművelők kézikönyve’ értelmezést, így a nyelvművelő-kézikönyv írásmódot is el kellene fogadni). A nyelvművelő konferencia határeset, hiszen ott elképzelhető az a konferencia nyelvet művel átalakítás (például abban az értelemben, hogy a konferencia határozatot hoz, újabb nyelvművelő-babonák kiindulópontjául szolgál stb.). A nyelvművelő babona esetében azonban, úgy tűnik, a nyelvművelő mindenképpen főnév – a szerkezet alapjában véve nem különbözik a tengeralattjáró-támaszpontétól.

Persze bizonyára lesznek olvasóink, akiknek nyelvi intuíciója azt súgja, hogy mégis külön kellene írni a szerkezetet. Ennek sokféle oka lehet, például az, hogy mind a nyelvművelő, mind a babona elemet hangsúlyosnak érzik. Ezekre azonban a szabályzat nem hivatkozik. A fenti példákból láthattuk, mennyire összetett az egybeírás és különírás szabályozása, milyen sokféle szempontot kell vagy lehet figyelembe venni. Éppen ezért az igazi kérdés az, hogy érdemes-e egyáltalán ezt a kérdést szabályozni, és nem lenne-e célszerűbb a nyelvhasználók nyelvérzékére bízni a választást.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
39 Janika 2014. július 31. 15:40

@Fejes László (nyest.hu): amanóba, igazad van :-)

a nyelvművelő babona esetében akkor teljesen tanácstalan vagyok.

még így is kétértelmű.

ha itt a nyelvművelő minőséget vagy csoportot jelöl, akkor különírjuk?

ha meg nem, akkor egybe?

38 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 31. 15:17

@Janika: „ha a favágó foglalkozású szomszédomról van szó akkor egybeírandó.”

AkH. 114 a)

„A foglalkozást, kort, minőséget, csoportot jelölő, esetleg csak nyomatékosító főnévi jelzőket különírjuk jelzett szavuktól: mérnök bátyám, belgyógyász barátunk, közgazdász szakértő, gyermek király, ajándék könyv, rongy fráter, vendég néni, tüzér tizedes, huszár főhadnagy, rendőr százados; csuda jó, kutya hideg; stb. – Hasonlóképpen különírjuk az ilyen alakulatokat is: tanár úr, tanító néni, mérnök kolléga stb.”

37 Janika 2014. július 31. 15:11

@Fejes László (nyest.hu): "az egyik favágó lecsapta az ujját” "egyik favágó szomszédom lecsapta az ujját"

szerintem pont ez lényeg: ha önmagában áll a favágó vagy a nyevművelő, akkor jelenthet foglalkozát is, de alkalmilag fát vágó, vagy nyelvet művelő személyt is,

amennyiben összetételben szerepel, akkor az egybeírás-különírás dönti el a jelentést.

ha a favágó foglalkozású szomszédomról van szó akkor egybeírandó. külön írva az éppen fát vágó szomszédom a jelentése.

36 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 31. 15:06

@gligeti: Nem, nekünk a nyelvművelő olyan, mint a favágó. Annyi különbséggel, hogy aki fát vág, az nem mind favágó, de aki elkezd nyelvet művelni, az nyelvművelő lesz. Nem úgy, mint aki kereket pumpál, mert attól csak addig a pillanatig lesz kerékpumpáló, amíg abba nem hagyja a pumpálást. Viszont aki elkezd nyelvet művelni, az úgy marad. :)

35 gligeti 2014. július 31. 12:44

@Fejes László (nyest.hu): Favágó: egyetértek. Ha a kerékpumpáló van a skála egyik végén (nem tud mást jelenteni, mint valaki, aki éppen kereket pumpál), a favágó a másik végén (alapvetően foglalkozást jelent, nem alkalmi fát vágót, ahogy te is írod), nekem a nyelvművelő valahol a kettő között van, miközben lehet, hogy nektek inkább csak olyan, mint a kerékpumpáló... Ezért nekem nem egészen ugyanaz a ’nyelvműveléssel kapcsolatos babona’, mint a 'nyelvművelők babonája', míg neked ez a két értelmezés lényegében ugyanaz.

Persze, 'babona nyelművelés céljára' nem lehet, erről nem is volt szó.

34 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 31. 10:46

@gligeti: Ha azt mondom, hogy „az egyik favágó lecsapta az ujját”, akkor el tudom képzelni, hogy fát alkalmilag vágó személyről van szó. De ha azt mondom, hogy „az egyik favágó szomszédom lecsapta az ujját”, akkor nem tudom úgy értelmezni, hogy a szomszédom csak alkalmilag vágot fát – azt sokkal inkább, hogy nem is favágás közben csapta le az ujját, bár egyébként foglalkozásszerűen vág fát.

Lehet egyébként ’nyelvműveléssel kapcsolatos baboná’-nak értelmezni, de csak metaforikusan (mert ugye milyen babonájuk legyen a nyelvművelőknek). Viszont semmiképpen sem lehet ’babona nyelvművelés céljára’.

A programozásban használatos „favágó módszer” olyan módszer, amilyet a favágáskor használnak (nem csak a profik). Ahogy mondjuk favágó fejsze ’favágásra való fejsze bárkinek’, favágófejsze ’profi favágók által használt fejsze’. Még akkor is, ha persze a gyakorlatban a két tárgy között aligha van különbség.

33 gligeti 2014. július 31. 10:30

@Fejes László (nyest.hu):

> hogy a „nyelvművelő” itt csak hivatásos nyelvművelőt jelenthet.

megint nem CSAK, de jelenthet, ha nem is hivatásos, de mondjuk úgy, hogy a "nyelmvűvelés iránt elkötelezett" embert, és az én szóhasználatomban egy esetileg valahol hallott nyelvhelyességi dogmákat vagy nyelvi babonákat visszaböfögő ember nem ilyen "nyelvművelő".Ahogy a favágó is persze jelenthet esetileg a kertjében fát vágó embert, de azért (elsősorban) mást jelent, a kertjében időnként fát aprító ember nem válik favágóvá. Ugyanakkor tudok egy melléknévi igeneves szerkezetet úgy is érteni, hogy "az adott cselekvéssel kapcsolatos", mint a favágó módszer, kerékpumpáló szakkör, stb. Nekem ezért a fenti mondat tejesen értelmes, csak nem igazán stimmelne benne a "nyelvművelők babonája" értelmezés, csak a "nyelvműveléssel kapcsolatos babona" jelentés.

(egyébként szoftveríráskor sokszor beszélünk favágó módszerről, de az már egy harmadik jelentés, favágás az intellektuálsan nem nehéz, de hosszadalmas és fárasztó munkát jelenti. Egy hibát pl. lehet favágó módszerrel megkeresni, mondjuk sorban visszakeresni, melyik verzióban, melyik változtatásnál jelent meg -- ez sem a favágókról, hanem a favágÁSról szól)

32 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 31. 09:15

@gligeti: „Vegyük ezt a kontextust: "A nyelvművelők szerint a laikusok sok nyelvművelő babonát terjesztenek". (v.ö. a favágók szerint a laikusok sok veszélyes favágó módszert alkalmaznak).”

Számomra a „favágó módszer” sem jó szerkezet, bár azt elismerem, hogy ezt a helyesírás külön íratná (de a „síugró sánc”-ot is, ami szintén botrány.) De szerintem te ott tévedsz, hogy azt hiszed, hogy a „nyelvművelő” itt csak hivatásos nyelvművelőt jelenthet. Holott bárki, aki nyelvhelyességi ítéleteket hangoztat, nyelvművelővé válik (ezt a hivatásos nyelvművelőknek köszönhetjük, hiszen ők azok, akik arra biztatnak mindenkit, hogy írják meg a műsorokba, folyóiratokba, milyen szörnyűségeket hallottak, függetlenül attól, hogy értenek-e bármennyire is a nyelvészethez).

Röviden szólva: aki pénzért szexel, az kurva, mindegy, hogy hivatásos-e.

31 Grant kapitány 2014. július 31. 08:14

@gligeti: "A nyelvművelők szerint a laikusok sok nyelvművelő babonát terjesztenek".

Számomra ez a mondat értelmezhetetlen.

30 Janika 2014. július 31. 07:13

@gligeti: @Grant kapitány:

Van egy harmadik, sajátos értelmezés is:

pl "a kéményseprő szerencsét hoz" babona egy nyelvművelő babona, mert jól lehet benne vizsgáni a hosszú és rövid magánhangzókat.

Ebben a mondatban a "nyelvművelő" nem tekinthető főnévnek, csak igenévnek.

Egy másik példa:

Pl "Ha nincs fény a házban, nincs otthon a tulaj" babona egy betörőbabona és nem nyelvművelő-babona.

Itt meg csak a főnévi értelmezés lehetséges.

Azzal egyetértek, hogy az általános értelmezése a főnévi jelentés, minth a a nyelvművelő egy fogllakozás lenne.

lásd szerelő, buszvezető, betörő, stb.

Szóval ha keresünk, lehet találni olyan kontextusokat, hogy csak az egyik vagy csak a másik értémezés lehetséges.

29 gligeti 2014. július 30. 23:48

@Grant kapitány: Igen, kétértelmű. Jelentheti a nyelvművelők babonáját (nyelvművelők között terjedő, ill. általuk terjesztett babonákat) vagy éppen bárki (nem feltétlenül, sőt tipikusan nem "nyelvművelő" -- pl orvos,mérnök, autószerelő, aki amúgy nem szokott nyelvműveléssel foglalkozni -- által terjesztett, valahol hallott, és továbböfögött mémet, mint pl. "a -va van szerkezet germanizmus", amit a "nyelvművelők" általában egyáltalán nem vallanak és nem terjesztenek, mert olvasták a Nyelvi babonák című művet).

Azt hiszem az a különbség, hogy az én nyelvérzékemnek a nyelmvművelő, mint főnév, többet/mást jelent, mint az igenév alapjelentése, azaz mint valaki, aki éppen most nyelvműveléssel kapcsolatban valami kijelentést tesz, emiatt a főnévi értelmezés nekem mást jelent, mint az igenévi.

28 Krizsa 2014. július 30. 23:16

@Grant kapitány: A szófajok "logikája" kifejezetten újkori dolog (habár praktikusan, a mai nyelvhasználtban elég jó és hasznos). A szófajok a 2-3 ezer évvel ezelőtti nyelvtanokban még nem különültek el. Pl. a melléknévi igenév jelen idejű ige volt, de melléknév is egyben. (Az archaikusnak megőrzött héberben ez a kettő ma is azonos). Kissé megváltozott magánhangzó készlettel pedig ugyanaz a szó főnév is lehetett.

Az archaikus nyelvtanok alapja egy primeren flektált egyszótagú, ősi alapszókincs. Ezért egyáltalán nincs értelme a magánhangzók figyelembe vételének a történeti nyelvészetben. Pl. hogy akkor változik, úgymond, a finn K hang H-ra, ha utána mély magánhangzó... ez tudománytalan amatőrizmus, mert ugyanaz a K hang, ami a magyarral szemben H-ra (pl. HAL, HALÁL)... a héberben is H-ra változik:-). Tömegesen.

Ami I-re végződik, azt ált. melléknévként lehet azonosítani - az ókorban - és sok nyelvben (finn, magyar, héber) ma is. S ma már nem "melléknév" az istenadta? De az volt.

Ami nem I, hanem más magánhangzóra végződik, azt meg jelen idejű igeként = jelen idejű melléknévi igenévként lehet azonosítani. Aztán "lekopott" volna a szóvégi magánhangzó? Nem ok nélkül kopott az le! Hol van az ok? Mert a gtyöknyelvészet az okot is ismeri.

Dehát az IND- finnugor nyelvtudományban az archaikus nyelvtanok kutatása sem létezik még. Ez a finnugorban nem is lesz felderíthető már soha, mert 4OO évvel ezelőtt még a finnek sem volt írása.

A magyarnak volt ugyan (min. 1OOO éve, de valszeg sokkal több, a rovás) - de a magyar nem is a finnes-északi, hanem attól minimum 12 ezer évvel korábban levált nyelv. Sőt nem is "ugor" (az meg micsoda, hol volt, mikor volt?) nyelv, hanem egy, a KM-ben továbbfejlődött és csak később (kb. 4 ezer éve) beérett ősnyelv. Leszármazottai sok hullámban áramlottak ki a KM-ből... és részben vissza is. (S az eltávozók azóta - nyelvileg - vagy éppen eloroszosodnak, vagy kihaltak már. Sajnálatos - csak ennek már sokezer éve nincs köze a magyar nyelvhez.

27 gligeti 2014. július 30. 23:13

@Fejes László (nyest.hu): Persze, senki nem vitatja, hogy lehet főnévként (is) értelmezni, és akkor már megengedett az egybeírás. Csak annyit állítok, hogy az én nyelvérzékemnek megfelel (és bizonyos szempontból szimpatikusabb) egy igenévi értelmezés is, összefoglalom, hogy miért.

1) Létezik ilyen jelentéssűriítő szerkezet melléknévi igenévvel, ami "ezzel a cselekvésssel kapcsolatos" értelmű. l. kerékpumpáló szakkör (nem kerékpumpálóké, nem arra való eszköz, hanem a tevékenységgel kapcsolatos szakkör).

2) A nyelvművelő több annál, mint egy alkalmilag éppen nyelvet művelő valaki (nem annyira állandósult, mint a favágó, de azért beszélünk "nyelvművelőkről", ami mást jelent, mint valaki, aki éppen most történetesen nyelvet művel, ha nem is egy foglalkozást, de legalábbis egy bizonyos késztetéssel, attitűddel rendelkező, ezzel legalábbis behatóbban foglalkozó embert jelent).

Vegyük ezt a kontextust: "A nyelvművelők szerint a laikusok sok nyelvművelő babonát terjesztenek". (v.ö. a favágók szerint a laikusok sok veszélyes favágó módszert alkalmaznak). Ebben a kontextusban világos, hogy éppen a nem nyelvművelők babonái ezek, hanem a laikusok nyelvmúveléssel kapcsolatos (vagy nyelvművelési) babonái. (ahogy a favágó módszer sem a favágók módszerei, hanem a nem favágók favágási módszerei)

26 Grant kapitány 2014. július 30. 22:03

@gligeti: "Ha nem tudok ilyet, akkor beláttuk, hogy MINDEN kontextusban lehetséges főnévként értelmezni. És? Miért következne ebből, hogy akkor igenévként nem lehet? nem világos."

Ez azt jelenti, hogy az összes olyan kontextus, amiben lehet igenévként értelmezni, kétértelmű. Adjál meg akkor ilyet, ha tudsz, a kétféle értelmezéssel együtt.

25 Fejes László (nyest.hu) 2014. július 30. 20:59

@gligeti: Elég az, ha lehet főnévként értelmezni. Mert akkor legalábbis az egybe(kötőjeles)írás is megengedett. De szerintem sem lehet melléknévi igenévként értelmezni, mert

1). A bevett melléknévi igenévi értelmezések (éppen most ...Ó, ...Ásra való) nem működnek.

2). Viszont van teljesen szabályos, ha az előtagot főnévnek vesszük, tehát beretva, hogy nem feltétlezünk neki más, szabálytalan szerkezetet. (Ha ezt tennénk, akkor fordítva is bármikor megtehetnénk, és mondhatnánk azt, h pl. a sajgó térdben a sajgó főnév, ez egy birtokos összetétel, csak hát sajátosan más a jelentése... :)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X