nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Idegennyelv
Nyelvész a Marson?

Két klasszikus tudományos-fantasztikus írás a marsbéliek nyelvéről, ingyen letölthető teljes szöveggel és hangoskönyv változattal! Ha szakember nincs kéznél, a Mars-felderítőknek maguknak kell megoldaniuk a gondot – kiből lesz jobb nyelvész, a kémikusból vagy a régészből?

Takács Boglárka | 2011. augusztus 30.
|  

A sorozat korábbi részei

Nyelvbe zárt világűr

Nyelvelmélettől szuperhőssé

Sumerológia és sci-fi

Folytatjuk nyelvi, nyelvészeti kérdésekkel foglalkozó sci-fi írásokat bemutató sorozatunkat: a most sorra kerülő két klasszikus elbeszélés a földönkívüliek nyelvét tárgyalja. A kapcsolatfelvétel nem egyszerű dolog, még akkor sem, ha az idegenek emberszerűek, és számunkra elsajátítható nyelven beszélnek. De mi történik akkor, ha repülő lándzsákkal kell kommunikálni, vagy ha a Földről érkezett felderítők csak kihalt városokra és ősi szövegekre bukkannak, ráadásul nyelvész se közel, se távol?

Mindkét elbeszélés magyar fordításban is létezik, habár meglehetősen régi kiadványokban jelentek meg, ezért legfeljebb az antikváriumokban találhatjuk meg őket. Viszont mivel az eredeti szövegek szerzői jogvédelme már lejárt, angolul ingyenesen letölthetőek, sőt szintén ingyenes hangoskönyv változatban is léteznek! Így nyelvtanulásra, nyelvgyakorlásra is használhatjuk őket. (A hivatkozások megtalálhatóak a cikk végén.)

Mindkét elbeszélés a Marson játszódik.
Mindkét elbeszélés a Marson játszódik.
(Forrás: Wikimedia Commons / United States Geological Survey)

Értelmes lények?

Az egyik legelső nyelvészeti témájú sci-fi novella Stanley Grauman Weinbaum A Martian Odyssey (magyar változatban Mars-odüsszeia ) című elbeszélése, amely első ízben 1934-ben látott napvilágot. Ekkor még nemcsak hogy a Marson nem jártak űrszondák, de még a holdutazás is tudományos fantasztikumnak számított. Ez meg is látszik a történeten: a marsbéli helyszín, habár sivatagos és száraz, de számos magasabbrendű életformának ad otthont. Ma már tudjuk, hogy ez nem így van.

Dick Jarvis kémikus és Mars-felderítő járműbaleset miatt elszakad három társától, és amint visszafelé gyalogol a többiekhez (akik közben kétségbeesetten keresik), belefut két veszettül küzdő élőlénybe. Először ki akarja kerülni őket, de amikor észreveszi, hogy az egyiknek szemlátomást mesterséges eredetű tasak lóg a nyakában, úgy dönt, megmenti a feltehetően értelmes lényt. Sikerrel jár, és egyszersmind társat is szerez magának, mert a madárszerű külsejű marslakó mellé szegődik hosszú gyalogútján. Beszélgetni próbálnak: először a porba rajzolgatnak egymásnak, majd hősünk néhány angol szót is megtanít a marslakónak. A magát Tweelnek nevező élőlény mindent megért, sőt a néhány elsajátított szó segítségével bonyolult fogalmakat is ki tud fejezni, viszont a saját nyelvét egyszerűen nem tudja átadni a földi látogatónak.

A sci-fiben talán itt jelenik meg először a nem emberszerű, de intelligens földönkívüli alakja. Tweel testfelépítése az emberekétől különböző: furcsa csőre van, és úgy közlekedik, hogy nagyokat ugrik, majd csőrét a földbe szúrva landol, mint egy élő lándzsa. Jarvis ráeszmél, hogy Tweel eltérő testfelépítése miatt gondolkodása is máshogy szerveződik, és ez nyelvére szintén kihat. (Asorozatunkban korábban bemutatott Sapir-Whorf hipotézis ennek épp a fordítottja, tudniillik ott a nyelv hat a gondolkodásra, nem a gondolkodás a nyelvre.) Jarvis először úgy gondolja, hogy Tweel primitívebb, mint az emberek, mert még két nagyon hasonló tárgyra is különböző szavakat használ, tehát elképzelhető, hogy a gondolkodásában nem szerepelnek elvont fogalmak. (Itt a novella kicsit nyelvészetileg is elavult: Jarvis szerint a Délkelet-Ázsiában élő „primitív” negritók nem ismerik az elvont fogalmakat. Valójában a Földön ilyen szempontból minden nyelv egyforma.) De a hosszú és kalandos visszaúton Tweel földi társánál gyorsabb felfogásúnak bizonyul, így Jarvis kénytelen visszavonni elhamarkodott ítéletét.

Negritó nő. Az ő nyelve sem egyszerűbb a miénknél.
Negritó nő. Az ő nyelve sem egyszerűbb a miénknél.
(Forrás: Wikimedia Commons / Ken Ilio / CC BY 2.0)

A nyelvi másság témáját hangsúlyozza, hogy Jarvis felderítőtársai közül az egyik német, a másik francia: mindketten akcentussal beszélnek angolul, és olykor félreértik, amit a másik mond. Tweel esetében azonban sokkal nagyobb kommunikációs szakadékról van szó, ami talán örökre áthidalhatatlan marad: a novella nem ad magyarázatot.

Nyelvemlékek a Marson

H. Beam Piper Omnilingual (magyarul Az univerzális nyelv) című, 1957-ben megjelent kisregénye szintén a Marson játszódik, de itt már a környezet jobban hasonlít a ténylegeshez – azt leszámítva, hogy nagy, de kihalt városok tarkítják a bolygó felszínét. A Földről régészek érkeznek, hogy felderítsék a vörös bolygó elpusztult civilizációjának titkait.

A Spirit marsjáró felvétele. Épületek sehol.
A Spirit marsjáró felvétele. Épületek sehol.
(Forrás: Wikimedia Commons / NASA)

Az ábrázolások és használati tárgyak tanúsága szerint a marslakók emberszabásúak voltak. Írásuk betűírás, harminc különböző jellel. Meg lehet-e fejteni az írást, vagy mivel nincsen semmi, amivel valamilyen földi nyelvhez lehetne kötni a jeleket, a marslakók nyelve örök rejtély marad? Az első próbálkozások sikerrel kecsegtetnek, a földönkívüliek által használt számokat hamar visszafejtik a kutatók, de utána elakadnak.

Vigyázat! Spoiler!

Itt most szó esik a regényben szereplő néhány fordulatról. Aki el szeretné olvasni a művet, annak nem tanácsoljuk az alábbiak elolvasását!

Martha Dane és társai egy tudományos oktatási intézmény, egyfajta egyetem könyvtárában találnak fizikai és kémiai témájú szemléltetőanyagokat. Mivel az elemek mindenhol ugyanazok, tulajdonságaik pedig a fizikai felépítésükből következnek, így a periódusos rendszer mindenhol egyforma. Legfeljebb a felírásának módja más: a marsbéliek például függőlegesen rendezték el az elemeket. Ez az információ mindenesetre már elégnek bizonyul ahhoz, hogy Dane felismerje a törvényszerűséget és megtudja az elemek nevét. Ezeket a szavakat a többi tudományos szövegben megkeresve pedig a kutatók apránként egyre több szó jelentését tudják kikövetkeztetni. Mivel a Földön a megfejtetlen nyelvek használói nem alkottak fejlett technikai civilizációt, így nem használhatóak a fizikai ismeretek a dekódolásra, de az elképzelt Marson ez lehetséges.

A régészek nekiállnak képeskönyveket keresni, hátha a képek felirataiból tudnak következtetni a szavak jelentésére, de nem járnak sikerrel. Több kutató is amellett kardoskodik, hogy a rosette-i kőhöz hasonó többnyelvű lelet hiányában nem lehet megfejteni a marsbéli nyelvet, olyan pedig nem lesz, mert a Mars nem állt kapcsolatban a Földdel. Párhuzamul az Indus-völgyi feliratokat említik, mint amelyek jelentése a mai napig ismeretlen. (Ez azóta sem változott, viszont újdonságként felmerült, hogy az Indus-völgyi feliratok esetleg nem is nyelvi jellegűek.) Martha Dane régész ellenben váltig állítja, hogy a probléma megoldható, és kollégái lenézését is vállalva pepecsel a nyelvemlékekkel. Végül valóban sikerrel jár, ráadásul az általa megtalált megoldás olyan, ami bármilyen emberszerű technikai civilizáció esetében alkalmazható. Nem szeretnénk elvenni a műélve zet örömét, annyit azonban elmondhatunk, hogy a szerző az általa felvetett nyelvészeti problémára valóban elképzelhető megoldást ad.

Minek ide nyelvész?

Sajnos az valóban gyakori gond, hogy ha valamilyen más tudományágban nyelvészeti kérdések merülnek fel, akkor nem nyelvészt hívnak a kutatók, hanem megpróbálják saját hatáskörben megoldani a dolgot, vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyják a problémát – például a SETI-vel kapcsolatos cikksorozatunkban is írtunk ilyen esetekről. A régész Martha Dane még csak-csak megoldotta a gondot, de a másik elbeszélés kémikus főhőse tanácstalanul állt a földönkívüli beszéd előtt.

Nyelvészszemmel még annyit tudunk hozzátenni Piper írásához, hogy egy eshetőség kimaradt. Például az ugariti nyelv írását többnyelvű párhuzamos szöveg nélkül is vissza lehetett fejteni, mert ismert volt, hogy maga a nyelv melyik nyelvcsaládba tartozott. Ha egy ismeretlen nyelvnek vannak ismert rokonai, azok alapján el lehet indulni. Ez már az elbeszélés születésének időpontjában is így volt, ma pedig ilyen esetben akár automatizálni is lehet a dekódolást. Persze ez egy ismert rokonokkal nem rendelkező nyelv esetében nem működik, úgyhogy a Marson kutató régészeken nem segítene.

Emellett talán csak annyit lehet még ellene vetni, hogy mi van akkor, ha a Marson több különböző nyelvet is beszéltek, de ezeket ugyanolyan ábécével írták? Ebben az esetben a jelek eltérő gyakorisága alapján lehetne megkülönböztetni a különböző nyelven íródott szövegeket, de erre a részletkérdésre a kisregény nem tér ki.

A következő részben tovább folytatjuk a földönkívüli témát: bemutatjuk a tudományos alapú kapcsolatfelvétel egyik legnagyobb klasszikusát, valamint az is kiderül, hogy még a nyelvésznek sincsen igazán könnyű dolga az idegen lényekkel...

Hasznos linkek

A Martian Odyssey: teljes szöveg / hangoskönyv

Omnilingual: teljes szöveg / hangoskönyv

Magyar fordítások

Weinbaum, S. G. (1996): Mars-odüsszeia. Ozirisz országa. Debrecen: Cherubion.

Piper, H. B. (1976): Az univerzális nyelv. Galaktika 18. Budapest: Kozmosz.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Pesta 2011. augusztus 30. 18:47

Remek ez a cikk és remekül megragadja, miért is kezdi el az embert érdekelni a „tudományos-fantasztikum". Illetve hogy mi a lényege - nem feltétlenül a megoldás vagy világmegváltás, hanem a szabad gondolatkísérlet.

Információ
X