nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Hogyan alakítja a nyelv a gondolkodást?

Örök vita tárgya, hogy mennyiben befolyásolja, esetleg határozza meg a nyelv a gondolkodásunkat. Számos kísérlet irányul arra, hogy kutatók ezt megállapítsák. Az eredmények értelmezésében azonban eltérnek a különböző állásponton lévők. A nyelvtudomány egyik örök hitvitájáról írunk.

nyest.hu | 2014. január 27.
|  

A nyelvészek és a filozófusok már nagyon régóta vitatkoznak azon, hogy a nyelv mennyiben alakítja, formálja, határozza meg a gondolkodást. A nyelvi univerzalizmus hívei úgy gondolják, hogy gondolkodásunk alapvetően egyforma, és ebből következnek az összes emberi nyelvnek bizonyos tulajdonságai. A nyelvi relativizmust képviselők úgy vélik, hogy a közösség által beszélt nyelv, és az ezáltal hordozott kultúra befolyással van a gondolkodásunkra. Ennek a nézetnek szélső esete a nyelvi determinizmus, amely szerint a nyelvünk egyenesen meghatározza a gondolkodásunkat (az észlelésünket). Ahogyan azt szakértőnk korábban már megírta, igazságot tenni itt lehetetlen; a kérdés nem vagy-vagy jellegű. Mégis nagy szenzációt kelt újra és újra, ha egyik vagy másik nézet „alátámasztást nyer”. Nemrégiben éppen a determinista nézet melletti érveket olvashattunk az npr-en.

Lera Boroditsky kognitív tudós egy egyszerű kísérletet végzett: megkért embereket, hogy hunyják be a szemüket, és mutassanak délkelet felé. Amerikai professzorok a szélrózsa minden irányába mutattak, ötéves ausztrál bennszülött gyerekek azonban sosem tévedtek ebben a feladatban. Boroditsky szerint a jelenség magyarázata a nyelvben rejlik. A gyerekek által beszélt ausztrál bennszülött nyelv ugyanis nem úgy jelöli meg az irányokat, mint az angol (vagy a magyar). Nem azt mondják, hogy Tőlem jobbra áll a testvérem, hanem azt, hogy Tőlem keletre áll a testvérem. Azaz a helyet az égtájak szerint határozzák meg.

Ha valaki meg akar tanulni egy másik nyelvet, akkor sokszor arra kényszerül, hogy a világot más kategóriák szerint ossza fel, mint azt az anyanyelve alapján megszokhatta. Aneta Pavlenko az alkalmazott nyelvészet professzora ezt kutatja kétnyelvűség esetén. „Ha valakinek két anyanyelve van, azaz kétnyelvű, akkor állandóan képesnek kell lennie váltani a két kategóriarendszer között. És éppen ez történik” – mondja Pavlenko. Például az angol nyelv különbséget tesz bögre/csésze (cup) és pohár (glass) között, és az oroszban is van hasonló különbségtétel a csaska (cup; ’bögre’) és a sztakan (glass; ’pohár’) között. Az oroszban azonban elsősorban a tárgy alakja, és nem az anyaga a fontos. Ezeknek a kategorizációs különbségeknek a tudatosítása nagyon fontos lehet egy nyelv tanulásakor. Ekkor már nem pusztán szavakat tanulunk meg, hanem azt is, hogy a szavakon keresztül az adott nyelv beszélője hogyan osztja fel a világot.

Kilátások: másképp látják a más nyelvet beszélők?
Kilátások: másképp látják a más nyelvet beszélők?
(Forrás: Wikimedia Commons / Clydecoast / CC BY-SA 3.0)

Pavlenko kutatásai azt is kimutatták, hogy az általunk beszélt nyelvek befolyásolják a memóriánkat is. Vladimir Nabokovot hozza fel példaként: ő háromnyelvű volt, tökéletesen beszélt angolul, franciául és oroszul. Nabokov három emlékiratot készített. Miért? Megírt és publikált egyet angolul, és amikor ezt oroszul is ki akarták adni, úgy gondolta, hogy majd egyszerűen lefordítja oroszra az angol nyelvű szöveget... Azonban amikor nekiállt lefordítani oroszra az életrajzát, rengeteg olyan dolog jutott eszébe a gyerekkoráról, amire korábban, amikor angolul fogalmazott, nem emlékezett. Így ezeket is beleírta, tehát született egy új könyv oroszul. Később ezt újra vissza kellett fordítani angolra, amikor Amerikában is ki akarták adni.

Boroditsky szintén tanulmányozta, hogy érinti az emlékezetet az, hogy milyen nyelvet használunk. A kísérleti alanyok másként emlékeztek az angolul és a spanyolul megfogalmazottakra, mivel az angolban nem kötelező megjelölni egy-egy cselekedet szándékosságát, a spanyolban viszont igen. (Ennek például nagy jelentősége is lehet a szemtanúk által adott vallomásokban.)

John McWhorter, a Columbia egyetem nyelvésze ugyan elismeri, hogy vannak ilyen különbségek a nyelvek között, de szerinte ezek nem számítanak sokat. „Ezek nagyon apró eltérések, amelyek nem eredményezhetik azt, hogy két különböző nyelvű beszélő teljesen különféleképpen észlelje a világot maga körül. Erre nincs semmilyen bizonyíték. Ez egy tipikus tévhit a nyelvekkel kapcsolatban” – mondja. Példaként azt a kutatást említi, amelyben valamely maja nyelvet beszélőknek kellett memorizálniuk, hogy hogyan mozgott egy labda. A maja nyelvekben szintén inkább égtájakra hivatkoznak egy-egy hely meghatározásakor. A feladat elvégzése azonban könnyebb volt a bal-jobb megkülönböztetés használatával. A kísérletben azt találták, hogy a maja nyelvet beszélők ugyanolyan jól teljesítettek ebben a feladatban, mint mások. Az észlelésüket tehát nem befolyásolta az, hogy milyen nyelvet beszéltek.

Bögre vagy pohár?
Bögre vagy pohár?
(Forrás: Wikimedia Commons / Dnor)

Boroditsky azonban ezeknek az eredményekben a magyarázatát másban látja; szerinte nagyon sok mindenen múlik, hogy ki hogyan észlel valamit. Nemcsak a nyelv, de a kultúra, a foglalkozás, a beszélt más nyelvek mind hatnak arra, hogy ki hogyan észlel. „Ez épp olyan hatással van a kognícióra, mint bármi más, amit megtanulunk.”

Bögre vagy pohár?
Bögre vagy pohár?
(Forrás: Wikimedia Commons / Octave.H / GNU-FDL 1.2)

Forrás

How Language Seems To Shape One’s View Of The World

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
9 csársz 2014. január 31. 14:19

@Krizsa: Mint büszke ősszibériai tiltakozom: nem vagy píszi!

8 mederi 2014. január 28. 12:05

Ami kimaradt a cikkből, az a környezet hatásának említése- bár a felhozott "jobb-bal" kontra "kelet-nyugat" példa azt érzékelteti, hogy nincs különbség az eltérő környezetből érkezők gondolkodásmódjában- lehet eltérés..

Csak egy példa:

Olyan vidékeken, ahol nincs jég és hó (és semmilyen informciójuk nincs az ott élőknek arról, hogy létezik), nem hiszem, hogy meg lehet értetni egyszerűen, hogy a víz halmazállapota nem csak folyékony és gőz lehet.

Ha filmen bemutatjuk a folyamatot, és az új, szükséges szavakat megmagyarázzuk, a képek és a bővített nyelv hatni fog a gondolkodásukra. Képek, vagy a környezet bemutatása nélkül szinte lehetetlen volna megértetni az új szavak jelentését.

A fentiek alapján a nyelv önmagában nem biztos, hogy a gondolkodásra hatással lehet..

7 Krizsa 2014. január 28. 11:17

Ejnye-bejnye, már megint nincs szó a MAGYAR nyelvről?

Pedig milyen logikus.

Hogy nem szedett-vedett nyelv Szibériából.

Sokat kell még fejlődjél Nyest.

6 Sultanus Constantinus 2014. január 28. 10:43

@Molnár Cecília: Végül is nincs jelentősége, mert az sem igaz, hogy a spanyolban kötelező lenne jelölni...

5 Molnár Cecília 2014. január 28. 10:06

@Sultanus Constantinus: A „nem mindig jelöli” szinonim azzal, hogy „nem kötelező jelölni”.

4 Sultanus Constantinus 2014. január 28. 09:15

Azt hiszem, megtaláltam a választ, de fordításotok pontatlan:

"Boroditsky also studied the differences in what research subjects remembered when using English, which doesn't always note the intent of an action, and Spanish, which does."

Az eredeti szöveg csak annyit ír, hogy az angol 'Nem MINDIG jelöli egy cselekvés szándékosságát', a spanyol meg igen. Az eredeti szövegben hivatkozott tanulmányból ugyanakkor az derül ki, hogy tkp. a cselekvő és szenvedő szerkezetet állítja egymással szembe, de így már erősen megkérdőjelezhető az eredeti állítás, mert éppen ellenkezőleg történik: pl. azt, hogy 'eltörött a keze', az angol inkább úgy fejezi ki, hogy "He/She broke his/her arm", a spanyol azt mondja, hogy "Se le rompió el brazo", 'Neki eltörött a kéz'. Vagyis az angol mondja inkább cselekvőben, a példám szerint akkor is, ha valójában nem is szándékos a cselekvés vagy történés.

A különbség inkább abból adódik, hogy az angolban csak egyféle szenvedő szerkezetet van, amit nem szeretnek használni, a spanyolban viszont kétféle: az egyik az angolhoz hasonló (segédige+pp), ami ott sem gyakori, a másik meg az ige szenvedő-visszaható ragozása, amivel valóban ki lehet azt fejezni, ha valami NEM szándékos, és ilyenkor általában használják is. De ez sem mindig igaz, mert a spanyol is mondja cselekvőben akkor is, ha nem szándékos (Rompió el brazo 'eltörte a kezét').

3 Miklós 2014. január 27. 21:38

Jó cikk, gratulálok! Az kétségtelen hogy a német nyelv ahol olyan fontos a szórend, hogy attól hogy valaki nem ismeri a der,die,das-t attól a német nyelvet kevésbé ismerőt meg tudják érteni, de ha a szórendet nem tartja be akkor bizony bármilyen bő szókészlettel rendelkezik beszéde a németek számára érthetetlen. Ez főleg a mellékmondatokra igaz amikor az ember fél órát beszél és az igét csak a végén közli. A hogy mondják a németek: Ordnung muss sein! Ezért Gauss a leghíresebb német matematikus főleg olyan területeken ért el sikereket ahol szabályokat lehetett felállítani. Ha megvolt a szabály akkor azt természetesen megértette, de maga nemigazán tudott kilépni az axiómák világából. A magyar nyelvben a szórendet a lényeg dönti el, és azt helyezi előtérbe. A magyar gondolkodást tehát a lényeg keresése kellene meghatározza. A matematikában Bolyai János apja segítségére sietve felismerte a lényeget. Az Appendix művét Gauss annyira megirigyelte hogy sajátjának állította be ellopva Bolyaitól. Ma a németek a nemeuklideszi geometriát Gauss művének tartják. de.wikipedia.org/wiki/Carl_Friedrich_Gauss

2 Sultanus Constantinus 2014. január 27. 21:07

"mivel az angolban nem kötelező megjelölni egy-egy cselekedet szándékosságát, a spanyolban viszont igen"

Erre esetleg konkrét példa, hogy mire gondolhattak? Mert így fogalmam sincs.

Egyébként szerintem is minden bizonnyal hatással van. Pl. az olyan nyelvekben, amelyek több múlt időt képesek megkülönböztetni, mint a magyarban, különösképpen pl. megtörtént dolgok jelenhez való kapcsolódását (mint az angol present perfect vagy a spanyol pretérito perfecto compuesto), ez a megkülönböztetés kell, hogy létezzen a beszélő gondolkodásában is, máskülönben nem tudná helyesen használni az ilyen igeidőket.

1 El Vaquero 2014. január 27. 20:57

Ez tényleg így van. A különböző nyelvek anyanyelvi beszélői másként gondolkodnak. Más sorrendben, más súlyokkal gondolják át a dolgokat, így ha nyelvet tanulunk, akkor ezt az eltérő gondolkodást is át kell venni. Ez az eltérő gondolkodás vonja maga után azt is, hogy nem lehet egyik nyelvről a másikra szavanként fordítani, vagy tükörfordítani.

Információ
X