Péter nevű olvasónk két kérdést tett fel a kisragadozónak, de az elsőt nagyon gyorsan és egyszerűen el tudom intézni:

Már régen bosszant az „elveszik” szó, amit úgy használnak, hogy a nevezett tárgy nincs meg. Ugye hibás? Gyakran hallani rádióban, TV-ben is.

Ennek a kérdésnek korábban egy teljes cikket szenteltem ebben a rovatban, ott reményeim szerinte meg lehet találni minden fontosat ezzel kapcsolatban.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Péter másik kérdésével szintén foglalkoztam már, igaz, csak nagyon röviden, és élőszóban, a Szószátyár című rádióműsor valamelyik adásában.

„Látszódik”: ez talán nem kifejezetten hibás, de mennyivel mond többet vagy mást a látszik-nál?

Tény, hogy a látszódik pontosan ugyanazt jelenti, mint a látszik, és a köztük levő stiláris különbséget is csak úgy tudom jellemezni, hogy a látszódik az újabb keletű. Igaz, hogy nagyon sok más között már Szabó Dezső, Móricz Zsigmond, Illyés Gyula, Szentkuthy Miklós, Weöres Sándor szövegeiben is előfordul, de kétségtelen, hogy a látszik a régebbi. Nekem úgy tűnik, hogy ez azon ritka esetek egyike, amikor két kifejezés teljes egészében szinonim, egymással helyettesíthető, bár lehet, hogy egyénenként változik, ki melyiket használja (ezt nagyon bonyolult lenne megvizsgálni). Én például (tudtommal) csak a látszikot használom.

Az viszont nagyon érdekes kérdés, hogy miért alakult ki a látszódik alak. Jelentéstanilag a látszik úgynevezett mediális ige, vagyis olyan, aminek az alanya nem szándékosan cselekvő lényre utal. Egy korábbi válaszomban már részletesen szóltam az igéknek erről a típusáról. Arról is írtam már korábban, hogy a magyarnak egy régebbi állapotában az ilyen igék viszonylag rendszeresen ikes igék voltak, de ez a rendszer mostanra felbomlott.

Az ikességnek a mediális jelentést kifejező funkciója elhomályosult. Igazi ikes–iktelen párokat már csak néhány ige esetében találunk: A nagy vihar várhatóan sok faágat letör, de A nagy viharban várhatóan sok faág letörik majd. A színész meghajol a vers elmondása után, de Az ág lehajlik a jég súlya alatt. Viszont mostanra rengeteg nem mediális jelentésű ikes ige is keletkezett (pl. mászik), és a legtöbb ikes igének nincs cselekvő (nem-mediális) iktelen párja (például az ér igének nincs ’érlel’ jelentése, pedig a mediális ériknek ez a cselekvő ige felelne meg).

Érik, hajlik, törik?
(Forrás: weekenddoings.blogspot.hu)

A rendszer felbomlását gyorsíthatta az is, hogy amióta csak írásbeli magyar nyelvemlékek vannak, az ikes ragozás önmagában csak igen ritkán jelölte az ige mediális jellegét. Így például a látszik sem egyszerűen a lát ikes alakja. Egy sor képző használatos, ráadásul elég rendszertelenül, a különböző típusú mediális igék képzésére. Például a látszódik alakban szereplő -ódik/-ődik képzővel a mediálisoknak azt a fajtáját szokás képezni, amit szenvedőnek nevezünk. Ez azt jelenti, hogy azon kívül, hogy az alany nem cselekvőt jelöl, van egy másik cselekvő, amit azonban nem kell nyelvileg kifejezni. Például az érik „sima” mediális (cselekvő egyáltalán nincs az eseményben), az érlel cselekvő, míg az érlelődik szenvedő: ami érlelődik, az nem azonos a cselekvővel, de van egy cselekvő, aki vagy ami az érlelést végzi.

Volt a magyar nyelv történetének egy időszaka, amikor a szenvedő jelentést elég rendszeresen a műveltető -(t)at/-(t)et képző ikes változatával, a -(t)atik/-(t)etik képzővel fejezték ki, de ez ma már nem élő képző. Így a megmér cselekvő ige szenvedő megfelelője, a megméretik már kissé régiesnek, irodalmiasnak hat, ha muszáj lenne, inkább megmérődiknek mondanám, de másoktól a legkülönbözőbb változatokat hallom: megmérettetik, megméretődik, és így tovább, akár még a megmérettetődik is elképzelhető, három mediális (szenvedő) képzővel.

Megméretik, megmérődik, megmérettetik, megméretődik, megmérettetődik
(Forrás: Wikimedia Commons / Nevit Dilmen / GNU-FDL 1.2)

A látszódik példája is mutatja azt, amit a mediális képzők használatának rendszertelenségéről mondtam, hiszen ebben az esetben szenvedő jelentésről szó sem lehet. Azzal a mondattal, hogy Innen látszódik (vagy látszik) a szomszéd falu tornya, a beszélő semmilyen módon nem utal arra, hogy lenne egy cselekvő, akinek vagy aminek köszönhetően a torony látható. És más példák is bizonyítják, hogy az -ódik/-ődik képzőt esetenként csak a medialitás kifejezésére használják, olyankor is, amikor erre valójában nem lenne szükség, mert már a képzetlen ige is mediális. Éppen a napokban hallottam például azt, hogy lezajlódik, abban az értelemben, hogy ’lezajlik’.