nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Nehéz-e magyarnak lenni Széchenyi szerint?

Nem szoktunk olyasmit idézni, hogy „Borús időben nem árt esernyőt venni magunkhoz” (Babits Mihály) vagy „Ha nyikorog az ajtó, érdemes megolajozni a zsanért” (Ady Endre). Természetesen nem azért, mert nem értünk velük egyet, hanem azért, mert igazságtartalmuk túlságosan is magától értetődő, és megfogalmazásuk sem annyira találó, hogy a kijelentést az adott formában ismételjük meg.

nyest.hu | 2012. május 27.
|  

Többször foglalkoztunk már azzal a gyűjteménnyel, mely szerint Magyarországé a világ második legrégebbi alkotmánya, a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke, a magyar írásbeliség hatezer éves,  illetve hogy a magyar mesevilág páratlan, és másoknak szavuk sincs a hétfejű sárkányra. Legutóbb pedig a nyugat-európai „világnyelvekben” található magánhangzók számával foglalkoztunk. Most csak egyetlen idézettel foglalkozunk, mely állítólag Széchenyi Istvántól származik.

Jó magyarnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Kézenfekvő lenne azt vizsgálni, hogy mondott-e, írt-e ilyet Széchenyi. Mi úgy találtuk, hogy bár a mondás több mint kétszáz alkalommal bukkan fel szerte az interneten, pontos forrása sehol nincs megjelölve. Az sem lehet véletlen, hogy leginkább fórumokon, magánjellegű oldalakon, magánvéleményt kifejtő cikkekben bukkan fel, tanulmányokban nem – de ennek nem csak az lehet az oka, hogy nem hiteles. Azt mindenesetre nehéz lenne cáfolni, hogy Széchenyi soha nem írt, pláne, hogy nem mondott ilyet. Erre azonban nincs is szükség.

Idézni ugyanis akkor érdemes, ha a mondás különösképpen bölcs vagy szellemes. Az nem elég, hogy ha a mondás igaz. Nem szoktunk olyasmit idézni, hogy „Borús időben nem árt esernyőt venni magunkhoz” (Babits Mihály) vagy „Ha nyikorog az ajtó, érdemes megolajozni a zsanért” (Ady Endre). Természetesen nem azért, mert nem értünk velük egyet, hanem azért, mert igazságtartalmuk túlságosan is magától értetődő, és megfogalmazásuk sem annyira találó, hogy a kijelentést az adott formában ismételjük meg.

Vizsgáljuk meg, mennyire találó a Széchenyinek tulajdonított mondás! Kezdjük a végéről! Tényleg nem lehetetlen magyarnak lenni? Mivel vagyunk egy páran magyarok (ha nem is tizenötmillióan), és korábban is voltunk néhányan, mondhatjuk, hogy nem: tényleg nem lehetetlen. (Más kérdés az, hogy ha nehéz is, mennyire tudunk ezen változtatni...) Nehéz-e? Erre az őszinte válasz valószínűleg az, hogy igen, időnként nagyon nehéz, de máskor egyáltalán nem az. És időnként nagyon jó, de máskor egyáltalán nem. Nem állíthatjuk tehát, hogy a mondás egyértelműen igaz lenne.

Vagy Döblingben mondta volna?
Vagy Döblingben mondta volna?
(Forrás: Wkimedia Commons / Löschinger Zsigmond)

De nem is ez az igazi nagy probléma vele, hanem az, hogy nem találó, sőt, egyenesen sekélyes. Nagyon sok dologról elmondhatunk hasonlót, amely éppúgy időnként igaz lesz, időnként hamis:

Jó szlováknak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Jó kínainak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Jó anyának lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Jó tanárnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Jó katonának lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Jó reformátusnak lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

Jó nőnek lenni, igen nehéz, de nem lehetetlen!

A sor a végtelenségig folytatható tovább. Ebből beláthatjuk, hogy a mondás nem fogalmaz meg olyan gondolatot, melyet idézni lenne érdemes. Ez azonban még nem jelenti, hogy ha Széchenyi (vagy más) ezt mondta, butaságot mondott. Lehet, hogy az adott helyen, időben, helyzetben ez a mondás nagyon is helyénvaló volt. De akkor sem fogalmazott meg olyan bölcsességet, melyre emlékezni lenne érdemes. Aki szerint magyarnak lenni jó, de nehéz, bár nem lehetetlen, fogalmazza meg a saját szavaival, és ne Széchenyire hivatkozzon. Már ha Széchenyi egyáltalán mondott ilyet...

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
19 Fejes László (nyest.hu) 2012. május 29. 14:10

@Roland2: Sorra fog kerülni az is. De ez kemény munka, mert nagyon nehéz azt biztosan kijelenteni, h valaki nem írt és nem mondott valamit. Mint ez a fenti cikkben is szerepel.

18 elhe taifin 2012. május 29. 13:03

@Roland2: Ez engem is érdekelne.

17 Roland2 2012. május 29. 13:01

Mármiint h. az idézett illetők valóban mondtak vagy írtak-e ilyesmit.

16 Roland2 2012. május 29. 12:59

Talán 1x annak is érdemes lenne utánajárni,h. az interneten terjedő "külföldi vélemények a magyar nyelvről" idézetek forrásainak mennyi valóságtartalmuk lehet ( pl. a Grimm idézetnek ):

www.youtube.com/watch?v=f1rtNwDdFU0

15 Fejes László (nyest.hu) 2012. május 29. 09:55

@drino: Jó, hát ebben az értelemben igazad lehet, de nem egészen. Egyrészt nehéz lehet magyarnak lenni bizonyos körülmények között (pl. kisebbségben), vagy pl. azért, mert Európában nyelvi elszigeteltségben élünk. A "nem lehetetlen magyarnak lenni" pedig érthető úgy is, hogy lehetséges magyarnak megmaradni. Ami inkább ez ellen szól, hogy nem világos, milyen alkalomból mondhatta Széchenyi, bár azt tudjuk, hogy neki személy szerint külön meg kellett dolgozni azért, hogy igazán magyar lehessen.

Másfelől viszont azt a kérdést is feltehetjük, hogy mi értelme van annak, hogy "jó magyar"? Más-e ez, mint hogy valaki magyar, és emellett jó ember? Ha igen, miben más? Ezen kívül bármiben is jónak lenni: nehéz, de nem lehetetlen.

Érdekes lenne persze azt végignyálazni, hogy kik hogyan használják, miként értelmezik ezt az idézetet, miért rángatják elő. De ez már más lapra tartozik.

14 drino 2012. május 29. 06:38

@Fejes László (nyest.hu): A rendelkezésünkre álló gyűjteményben ez így szerepelt, és ez így ezt jelenti.

Na de én épp azt vitatom, hogy így (az első vesszővel) jelentene bármit is. Első olvasásra lehet, hogy értelmesnek tűnik, de valójában értelmetlen.

Hiszen ugyan mit jelent az, hogy "Nem lehetetlen magyarnak lenni"??? Mármint kinek nem lehetetlen? Azoknak, akik magyarok, biztosan nem lehetetlen, sőt szükségszerű. Akik meg nem azok, azok hogyan lehetnének azzá?

És miért "igen nehéz" magyarnak lenni? Nehéz elérni azt, hogy a szüleink magyarok legyenek, illetve hogy magyar legyen az anyanyelvünk??

13 don B 2012. május 28. 19:28

Nekem nagyon valószínűnek tűnik, hogy az „idézetben” az első vessző annak az egyre gyakrabban megfigyelhető írásszokásnak a terméke, hogy sokan vesszőt tesznek a topik és a komment közé. (Egy friss példa innen a Nyestről, Pierre de La Croix kommentjéből: „Igazából a manicheizmust, izmusnak nevezni eléggé túlzás”.) Ím, hó, cikket érő téma...

12 Fejes László (nyest.hu) 2012. május 28. 12:29

@Predator: Milyen zárójeleket szeretnél látni?

(jó magyarnak lenni)

(igen nehéz magyarnak lenni)

(nem lehetetlen magyarnak lenni)

Így jobb? :)

Egyébként simán elliptikus szerkesztés:

Jó magyarnak lenni, igen nehéz (magyarnak lenni), de nem lehetetlen (magyarnak lenni)!

11 Predator 2012. május 28. 12:16

@Fejes László (nyest.hu): Nem látom a zárójeleket, nem látom a szemantikai fordítást. Ez így lófasz esti fénnyel.

10 Fejes László (nyest.hu) 2012. május 28. 11:55

@Predator: Scasc 6. hozzászólásában szerintem pontosan értelmezi. Mi nem stimmel.

9 scasc 2012. május 28. 11:45

@Predator: Maradj már!

8 Predator 2012. május 28. 11:40

@Fejes László (nyest.hu): Kérhetném akkor a szintaktikai mélyszerkezetet és a hozzá való formális szemantikai fordítást? -- Csak hogy jól értsem a mondatot. Mert ugyan igen sok szót fecséreltetek rá, de még mindig semmi értelme.

7 Fejes László (nyest.hu) 2012. május 28. 11:23

@scasc: Őszintén szólva a cikk célja nem a filológiai elemzés volt, fel sem merült, hogy ilyen jellegű hiba lenne a mondatban. Ha a mondat sokkal mélyebb értelmű lenne a vessző nélkül, akkor bizonyára felmerült volna, hogy elírás. A mondat így is, úgy is értelmes, de egyik esetben sem igazán bölcs. (Egyébként azt még senki nem kommentelte be, hogy honnan is származik a mondat, így egyelőre azon sincs értelme vitatkozni, hogy melyik formája helyes.)

6 scasc 2012. május 28. 10:00

A konkrét idézett mondat, mondatjelestül valóban így értelmezendő:

— Jó magyarnak lenni?

— Jó.

— És könnű élet az?

— Nem, sőt igen nehéz.

— De hát élünk...

— Hát persze, attól hogy nehéz még nem lehetetlen.

De igen valószínű (ti is írjátok, hogy fórumokról származik), hogy valójaban az első vessző helyesírási hiba, és a szándékozott tartalmat ez adná helyesen vissza: "Jó magyarnak lenni igen nehéz, de nem lehetetlen."

— Lehet jó hazafinak lenni?

— Lehet, de igen nehéz.

— Van értelme egyáltalán erőlködni?

— Van, mert azért nem lehetetlen.

Így hát valamelyest Predatornak kell igazat adnom, meg nektek is: a mondat idézett formáját helyesen elemeztétek a nyesten szintaktikailag és szemantikailag. Ilyen értelemben nincs Predatornak igaza, a szövegértés stimmel. Azonban a nyestnél elvárható a magasabb fokú szövegkritika is. Milyen másolási, hagyományozási hibák lehetnek? Mit tarthat a közönség idézésre érdemesnek? A hiányzó filológiai mélységet számon kérem a cikken...

5 Fejes László (nyest.hu) 2012. május 28. 09:53

@drino: A rendelkezésünkre álló gyűjteményben ez így szerepelt, és ez így ezt jelenti. Egyébként a gondolatmenet akkor is érvényes, ha a vessző nem volt ott: a mondat így sem fogalmaz meg olyan gondolatot, amely adott formájában érdemes lenne felidézni.

@Predator: "Széchenyi mondatában nem arról van szó, hogy nehéz-e magyarnak lenni, hanem, hogy nehéz-e jó magyarnak lenni." Látom, neked egy vessző ide vagy oda teljesen mindegy. Ügyesen megtanultad, hogy hogy elé mindig kell vessző. De itt kivételesen mégsem.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X