-
Sándorné Szatmári: @Sultanus Constantinus: 1 " egy magyar anyanyelvű sosem fog olyat mondani, még véletlenül ...2024. 12. 09, 15:55 Az anyanyelvi beszélő nyomában
-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„Vécé után és evés előtt moss kezet!” hallják a gyerekek nap mint nap szüleiktől és másoktól. Kezet mosni azonban nem csak akkor szoktunk, ha látható vagy láthatatlan szennyeződésektől akarjuk megtisztítani. Sőt, az is moshat kezet, akinek nincs is ilyen végtagja!
Néhány hete már felhívtuk olvasóink figyelmét a kézfogás veszélyeire. Ha mégis szeretünk kezet rázni, a legokosabb, ha rendszeresen szappannal kezet mosunk. Ezzel az egyszerű művelettel ugyanis számos betegséget megelőzhetünk. Egy hétköznapi kézmosás segít elkerülni például a felső légúti fertőzések és a hasmenéssel járó betegségek egy részét. 2008-ban a szappanos kézmosás népszerűsítésére október 15-re tűzték ki a kézmosás világnapját (angolul Global Handwashing Day) az ENSZ támogatásával. Ebből a nagyszerű alkalomból a kézmosással kapcsolatos szólásmondások között keresgéltünk.
Kézmosással kapcsolatos szólásaink jó részének eredete egészen a bibliai időkig nyúlik vissza. Az Újszövetségből ismert az a történet, amiben a szimbolikus kézmosás azt jelzi, hogy a kézmosó személy elhatárolódik attól, ami következni fog. Mintha azt mondaná: „Én szóltam, figyelmeztettelek benneteket, szerintem ez nem helyes – viseljétek ti a következményeket, én ártatlan vagyok.” Ki is volt az, aki nyilvánosan megmosta a kezét?
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Bűnös vagy bűntelen?
A legismertebb kézmosó nem más, mint Poncius Pilátus, Júdea római helytartója. A bibliai evangéliumok tanúsága szerint Pilátus volt az, aki a tömeg nyomására Jézust halálra ítélte. Ám mielőtt meghozta az ítéletet, nyilvánosan megmosta kezét, és kijelentette, hogy ő ártatlan az ügyben. Máté evangéliuma így írja le az eseményeket:
Monda nékik Pilátus: Mit cselekedjem hát Jézussal, a kit Krisztusnak hívnak? Mindnyájan mondának: Feszíttessék meg!
A helytartó pedig monda: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig még inkább kiáltoznak vala, mondván: Feszíttessék meg!
Pilátus pedig látván, hogy semmi sem használ, hanem még nagyobb háborúság támad, vizet vévén, megmosá kezeit a sokaság előtt, mondván: Ártatlan vagyok ez igaz embernek vérétől; ti lássátok!
És felelvén az egész nép, monda: Az ő vére mi rajtunk és a mi magzatainkon.
Akkor elbocsátá nékik Barabbást; Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszíttessék. (Mt 27, 22–26)
(Forrás: Wikimedia Commons / Bibliothèque nationale de France / PD)
Jézussal kapcsolatban a Bibliában a kézmosás aktusa csak Máté evangéliumában szerepel annak ellenére, hogy Pilátus ítéletéről Márk (15, 1–16) mellett Lukács (23, 13–25) és János (18, 28–40, 19, 1–15) is megemlékezik. Ám maga az elhatárolódást, ártatlanságot jelző kézmosás már az Ószövetségben, Mózes ötödik, törvényeket taglaló könyvében is megjelenik. Tehát a nyilvános kézmosás szokása már jóval Jézus színre lépése előtt élt a zsidók között.
Az Ószövetségben arról van szó, hogy mit kell tenni akkor, ha egy gyilkosság áldozatának holttestét találják meg. Először is meg kell állapítani, hogy a holttest mely városhoz van legközelebb. Ezután ennek a városnak az elöljáróié a főszerep, nekik kell feláldozniuk egy üszőtinót egy meg nem művelt folyóvölgyben. És itt jön a lényeg:
És mindnyájan annak a városnak vénei, a kik legközelebb esnek az agyonütötthöz, mossák meg kezeiket a nyakaszegett üsző felett a völgyben;
És szóljanak és mondják: A mi kezeink nem ontották ki ezt a vért, sem a mi szemeink nem látták.
Bocsáss meg a te népednek, Izráelnek, a melyet megváltottál, Uram, és ne engedd, hogy ártatlan vér ontása legyen Izráel között, a te néped között! És bocsánatot nyernek a vérért.
Te azért tisztítsd ki közüled az ártatlan vérnek kiontását, mert így cselekszed azt, a mi igaz az Úr előtt. (5 Móz 21, 6–9)
A kézmosással tehát azt jelzik, hogy a gyilkosságban nem voltak bűnrészesek. Pilátus is ezt akarta jelezni, a helyi szokásoknak megfelelően – ám ennek ellenére nem lehetett kétsége afelől, mi lesz Jézus sorsa. Ezért Pilátus ártatlansága nem oly egyértelmű, és a helytartó egyes népszokásokban is bűnösként jelenik meg: erről tanúskodik a Pilátus-verés szokása. A Parasztbibliában szereplő történet azonban egész elnéző Pilátussal szemben.
Pilátus pitvarában történt az eset. Pilátus nem akarta elítélni Jézust, mert Jézus megmondta, hogy az ő országa nem ebből a világból való. S Pilátus ezt észrevette, és már ő is mindjárt mondta a többi katonáknak:
– Nem találok benne semmi okot, hogy megfeszítsem.
De a többi zsidók csak kiáltották:
– Feszítsd meg őt! Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!
Na és hát Pilátus nem tudott mit csinálni, mert őt is le akarták váltani a többiek, a többi katonaság, hát elítélte.
– Vigyétek őt, feszítsétek meg!
Ártatlan vagyok!
Manapság már nem csak gyilkosság esetén emlegetjük a kézmosást. A Mosom kezeimet mondás és ennek változatai mindenféle olyan helyzetekben használják, amikor a felelősség elhárításáról van szó, amikor az, akin vélhetőleg a felelősség van, vagy legalábbis valamennyire részes lehet egy vétségben, elhárítja a felelősséget. Ilyen cikkcímeket találtunk:
Maldonado mossa kezeit a Monzában történtek után
Mossa kezeit a Magyar Teátrumi Társaság
Az Európai Bizottság mossa kezeit a kerítésépítéssel kapcsolatban
Mindenki mossa kezeit a mentős halál ügyében
410 millió veszett oda a brókerbotrányban, az FM mossa kezét
Akármit tesznek az ellenzéki pártok, mossuk kezeinket!
Meddig mossuk kezünket az ártatlanságban mint Pilátus?
Amint a fenti adatok mutatják, a kifejezésben a kéz szó egyes és többes számban is előfordulhat. Emellett már korántsem csak egy konkrét személy „végezhet” kézmosást ártatlanságának kifejezésére. Egy embercsoport, egy hivatal, sőt, az utókor is moshatja kezeit!
Variációk egy témára
A kézmosás aktusa más mondásainkban is felbukkan. Pilátus maga is több szólásunkban megjelenik, most csak a mosakodással kapcsolatosat mutatjuk be. Arra, aki valahogyan kimagyarázta magát, bebizonyította kétes ártatlanságát, azt mondhatjuk, kimosdott belőle, mint Pilátus. Az érintett személy pedig így szólhat: megmostam tőle a kezeimet.
Ha pedig két fél érintett valamilyen nem egészen törvényes, tisztességes ügyben, mindketten azon igyekezhetnek, hogy magukat és a másikat tisztára mossák, azaz még a bűn árnyékától is megszabadítsák. Ha a közös célt csak úgy érhetik el, hogy mindketten elnéznek szabálytalanságokat a másiknak, engedményeket tesznek, akkor az üzlet kéz kezet mos alapon jön létre, azaz az egy(ik) kéz a másikat mossa.
Az ártatlanság bizonygatása során sokszor felmerül a gyanú, hogy nem egészen ártatlan az, aki épp ezt próbálja bizonyítani. Így van ez Pilátus esetében is, hisz mégis csak ő adta ki Jézust a feldühödött tömegnek. Ha arra akarjuk figyelmeztetni társunkat, hogy ha ártatlan, azaz nem piszkolta be a kezét, akkor ne is védekezzen, így szólhatunk: ha nem kezed szennye, ne mosd!
Források
O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások
Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások
Bárdosi Vilmos (szerk.) Magyar szólástár
Lammel Annamária – Nagy Ilona: Parasztbiblia