-
Sándorné Szatmári: @nasspolya: (Hátha ennyi idő után még elolvasod..) -29-ben ezt írtad: ".... mi a pontos kü...2024. 11. 23, 12:47 A nyitás tárgya
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kétségtelen, hogy majd ha tudunk valamit a jelenleg ismertnél korábbi ...2024. 11. 22, 14:33 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 14 "..az állítólagos "ősnyelvről" azért könnyű bármit (és annak az ellenkezőjét...2024. 11. 22, 14:17 Szótekerészeti agybukfenc
-
szigetva: @Sándorné Szatmári: Kérlek, fejezd be a hülyeséget. Egyszer-kétszer talán vicces, de most ...2024. 11. 13, 12:05 Szótekerészeti agybukfenc
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: 12 kiegészítés: -A mai angolban a "kulcs" szó időben csak oda helyezhe...2024. 11. 13, 11:33 Szótekerészeti agybukfenc
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Miért nyert Trump? Tényleg a politikai korrektség ment mindenkinek az agyára? Mennyire volt rasszista a trumpista kampány? Új rovatunk első része következik.
A kedves olvasók közül talán vannak, akik emlékeznek rám; régebben sokat írtam a Nyestre. Ez akkor szakadt félbe, amikor az Egyesült Államokba költöztem, mert a vízumommal csak az egyetemen lehetett jogszerűen dolgozni. A közelmúltban sikeresen beszereztem az állandó tartózkodási engedélyt – ez a zöldkártya, ami szerintem inkább kékeszöld, de nem ezen az apróságon szeretnék az államgépezettel konfliktusba kerülni. Úgyhogy most visszatértem, egyelőre rövidebb írásokkal, aztán meglátjuk, mit hoz a jövő. Terveim szerint hetente fogok jelentkezni, közvetlenebb levélformában, és beszámolok az amerikai hétköznapokról, aktuális eseményekről, nyelvészeti-nyelvpolitikai hangsúllyal. Szó esik majd a munkámmal kapcsolatos újdonságokról is – például arról, miféle viták dúlnak épp a nyelvfejlődési zavarok kutatásában...
Most viszont egészen másról írok, mert jelen pillanatban mindenkit egy dolog érdekel, beleértve a nyelvfejlődési zavarok kutatóit is: mi van Trumppal? Minden a feje tetejére állt Amerikában? Mikor jönnek az állig felfegyverzett különítmények? És amit a leggyakrabban kérdeznek tőlem Magyarországról: hogyan győzhetett egészen szélsőséges retorikával Trump, miért veszített Clinton?
(Forrás: Thomas R Machnitzki / Wikimedia Commons, CC BY 3.0 U)
Osztályharc a lepusztult iparvidékek romjain
Magyarországon az amerikai politikából gyakran egészen más látszik, mint helyben. Még baloldali magyar ismerőseimtől is rendre hallom, hogy Trump a „szélsőséges politikai korrektség” miatt nyerte meg az elnökválasztást.
A politikailag korrekt nyelvhasználat miatt szenvedett volna vereséget a baloldal? Ez azért kevéssé valószínű, mert habár a szélsőjobbon rendre előkerül a túlzottnak vélt politikai korrektség, igazából a közbeszédben nem kiemelt téma, még Trump és társai sem különösebben hangsúlyozták. A választások után sem ezzel magyarázták az elemzők a baloldal vereségét, hanem főleg azzal, hogy a demokraták nem tudták megszólítani a vidéki fehér munkásosztályt.
Az amerikaiak az osztálykülönbségekre hagyományosan kevés figyelmet fordítanak, ez idén megfordulni látszik. A trend már a választások előtt megjelent: nagy és vitatott bestseller-kötetek foglalkoztak az osztálykérdéssel, a jól bevált megmondóemberek is rendre elővették a témát. Magyar szemmel kicsit furcsa, de ez itt kimondottan újdonságként hat. A baloldal a McCarthy-korszak kommunistavadászata után sokáig igen nagy távolságot tartott mindentől, amit akár csak kicsit is marxizmusként lehetett volna értelmezni, és ez csak napjainkban kezd fellazulni. Újra lehet beszélni a munkásosztályról, osztálykülönbségekről, osztályérdekekről, és nem azzal hárítják el a témát, hogy “csak el akarod terelni a figyelmet a faji kérdésről / nemi különbségekről / akármilyen más diszkriminációval kapcsolatos témáról”.
A művészetekre is kihatott az új trend, nagy szépirodalmi siker volt például idén Bryn Greenwood regénye, az All the Ugly and Beautiful Things. (Várhatólag magyarul is jön, a Könyvmolyképző vásárolta meg a jogokat.) Ez a könyv a vidéki Amerika szívében játszódik, ahol a nehézipar válsága után lesüllyedt, javarészt fehér munkásosztály a drogkereskedelem és bűnözés felé fordult. A cselekmény a nyolcvanas években játszódik, de a jelenség a mai napig probléma, és a szerző személyes tapasztalataiból írta a művet.
Bryn Greenwood ugyanabban a kansasi kisvárosban lakik, ahol én, és személyesen ismerjük egymást – úgyhogy miközben körbeturnézza az amerikai médiát, a Nyestnek is fog adni exkluzív interjút.
Rasszizmus, mint magyarázó elv
Habár most a munkásosztály a hívószó a médiában, jelenleg igen komolyan vitatott, hogy tényleg rajtuk ment-e el Hillary Clinton versenye. Az exit poll-vizsgálatok adatai szerint az alacsonyabb jövedelmű rétegek erősen megosztottak voltak, ha bőrszín szerint lebontva nézzük az eredményeket. A fehér munkásosztály és alacsonyabb jövedelműek inkább Trumpra szavaztak, de ugyanezekben a kereseti kategóriákban a színesbőrű választók nagy arányban Clinton mellett tették le a garast. A magasabb jövedelmű fehér szavazók szintén inkább Trumpra voksoltak – ami meglepő, hogy ez külön a nőkre is igaz volt. Trump olykor egészen trágár nőgyűlölő megnyilvánulásaiból az elemzők arra következtettek, hogy a középosztálybeli és magasabb jövedelmű fehér nők tömegesen fognak Clintonra szavazni, akkor is, ha egyébiránt inkább a republikánusok táborát erősítik. Habár Trump a nyilvánosság előtt próbálta magát visszafogni, rengeteget idézték a kampányban azt a kiszivárgott 2005-ös felvételt, amiben Trump azt magyarázza, hogyan kell a nőket “p*csán ragadni”. De az elemzők várakozásai egyáltalán nem igazolódtak be – a fehér nők inkább bőrszínük, mint nemük szerint voksoltak.
(Forrás: Wikimedia Commons)
Habár meglepően hat, ennek a jelenségnek Amerikában nagy történelme van. Különösen a déli államokban jellemző, hogy a fehér szavazók minden más kérdéstől elvonatkoztatva, kizárólag a vélt faji érdekeik mentén voksolnak. Ez a rabszolgatartás koráig vezethető vissza, de még a hatvanas években is előfordult, hogy déli államokban a fehér baloldal igen erősen jobbra húzott, csakhogy ne kelljen színesbőrű, különösen fekete politikusokkal együttműködniük. John Lewis déli fekete demokrata politikus emlékiratainak képregény-adaptációja, a háromkötetes March a múlt héten nyerte el a neves Nemzeti Könyvdíjat ifjúsági könyv kategóriában; a trilógia ezt a folyamatot kétségbeejtő részletességgel ábrázolja. (Csak ajánlani tudom, de gyomor kell hozzá.)
(Forrás: Goodreads)
Tartalomhoz a forma?
Trump kitűnően meg tudta szólítani a rasszista szavazóbázist, akik örültek annak, hogy Trump falat akar építeni a mexikói bevándorlók ellen, és haza akar küldeni mindenkit, akit van hová... plusz azokat is, akiket nincs hová. Ilyen értelemben valóban a szókimondás nyerte a választást – korábban a mérsékelt jobboldalon kimondhatatlan érvekkel győzött Trump. De ennek a politikailag korrekt nyelvhasználathoz minimális köze van – Trump teljes léleknyugalommal használta az abszolút korrekt kifejezéseket, nem élt rasszista tabuszavakkal. Elsősorban nem a mondanivaló formája volt új, hanem a tartalma. A korábban tabusított diszkriminatív tartalmak újra kimondhatóvá váltak. Ezt épp úgy érte el a Trump-stáb, hogy lépésről lépésre fokozatosan egyre radikálisabb jobboldali érvekkel állt elő, míg mára eljutottunk oda, hogy Trump nyíltan fajvédő, korábban szalonképtelen politikusokat jelöl fontos posztokra.
Annyi igazság van a politikai korrektséggel kapcsolatos felvetésben, hogy Amerikában Európához képest igen jelentős az úgynevezett identitáspolitika, ez pedig kapcsolódik a politikai korrektséghez. Az identitáspolitika arra fókuszál, a társadalmi csoportok szerinti hovatartozás miként vezet politikai következményekhez. Identitáspolitikai megközelítésben például mondhatnánk, hogy én azért írtam a fentebbieket, mert kelet-európai bevándorló vagyok Amerikában, és kelet-európai bevándorló mivoltom ebben a kontextusban rendkívül fontos, egyesek akár elsődlegesnek is tekinthetik. Habár az identitáspolitikát inkább az amerikai baloldallal szokás társítani, a jobboldal is él vele. De erről majd jövő héten, amikor az is kiderül, miért olyan fontos a republikánusoknak törvényt alkotni a nyilvános vécéről, és hogyan hat ez ki a vidéki mindennapokra!