-
Kincse Sz. Örs: @Sándorné Szatmári: két dolog ad irgalmatlan sok munkát nekünk úgy is, hogy a nyestnek jó ...2025. 02. 03, 12:13 Ál- és Tudomány
-
bm: @Szalakóta: Igen, ahogy ez a cikkben is említve van. Sajnos belekerült a cikkbe egy olyan ...2025. 02. 01, 08:09 A meg nem értett maki
-
Sándorné Szatmári: @szigetva: 40 @Sándorné Szatmári: 41 válaszomhoz kiegészítés ként: Az általános minősítést...2025. 01. 23, 09:51 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Nyilván el kell fogadjam a döntéseteket. Megjegyzem az alábbi kérdés, amit a neten olvasta...2025. 01. 21, 09:37 Ál- és Tudomány
-
szigetva: A „post-truth'' értelmetlen hozzászólásokat a továbbiakban is törölni fogjuk.2025. 01. 20, 11:57 Ál- és Tudomány
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.

Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Megvizsgáljuk, mi köze az orosznak a poroszhoz. Zavarbaejtő ugyanis, hogy például az angolban is pont az a két szó közt a különbség, mint a magyarban, a szó eleji p betű: Russian–Prussian. Látni fogjuk, a magánhangzóik csúszási irányában is hasonlít a két nyelv. Végül kiderül, az orosz—porosz párhuzam véletlenek sorozatának az eredménye.
A porosz név használata érdekesen alakult az elmúlt századokban. Egy balti csoport neveként indult (rájuk ma már óporoszként utalunk),és a Németország északi felén élők neveként fejezte be pályafutását. Mára a történelmi szövegeken kívül csak a poroszos fegyelem, szorgalom, precizitás, iskolarendszer őrzi.

(Forrás: Wikimedia Commons / Ra Boe / CC BY-SA 3.0)
Orosz-porosz
Gyanúsan hasonlít a név az oroszra, ahogy az már másnak is feltűnt. Hasonló párokat becézésekben találunk: Anna–Panna, Isti–Pisti. Aligha arról van szó azonban, hogy a porosz az orosz becézett alakja lenne. Vannak más nyelvek is, amelyekben ugyanilyen viszonyt találunk a két népnév között:
angol: Prussian [prasön] – Russian [rasön]
cseh: pruský [pruszkí] – ruský [pruszkí]
görög: πρωσικός [proszikósz] – ρωσικός [roszikósz]
orosz: прусский [pruszkij] – русский [ruszkij]
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Ha nem a nép, hanem az ország nevét nézzük, a lista tovább bővül:
albán: Prusia – Rusia
izlandi: Prússland–Rússland
De nem minden európai nyelvben van így:
francia: prussien [prüszjeⁿ] – russe [rüsz]
holland: Pruisisch [pröüszisz] – Russisch [rüszisz]
német: preußisch [projszis] – russisch [ruszis]
olasz: prussiano [prussziáno] – russo [russzo]
örmény: պրուսական [peruszakan] – ռուսերեն [rruszeren]
Orosz
’Róma’ [urum] volt törökül. Ma az urum egy török nyelv neve, aminek beszélőit görög származásúnak gondolják, és a törökök minden nem törököt „rómainak” hívtak. A város viszont Roma törökül is.
Nézzük meg akkor a TESz-t (A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárát). Az oroszról azt mondja, hogy török eredetű. A szláv [rusz] elejére a törökben került a magánhangzó. A török nyelvekben ugyanis régebben nem kezdődhetett [r]-rel szó.
A hátulképzett (veláris vagy mély) magánhangzók a zárttól a nyíltig: u–o–a, az elölképzettek (palatálisok vagy magasak): i—ë—e, ill. ü–ö (a két utóbbi ajakkerekítéses).
A magyarba tehát [urusz] alakban kerülhetett nem sokkal a honfoglalás előtt. A magyarban a rövid magánhangzókra ugyanúgy jellemző a nyíltabbá válás, mint sok más nyelvben, melyek közül részletesebben az angolról volt korábban szó. Hogy csak a Halotti beszéd ismerős szavait említsük: [pukul] > pokol, [igy] > egy, [vola] > vala, ozuk > azok. A folyamat a mai napig nem állt le: ennek része az ú.n. zárt ë nyílttá válása – és egybeesése a nyílt e-vel – a standard nyelvjárásban, valamint ugyanez a folyamat a hátulképzett magánhangzóknál: bogár (< [bugár]) > bagár, mezőségi nyelvjárásokban.
Arról tehát, hogy az orosz nem [r]-rel kezdődik, mint legtöbb európai megfelelője, hanem magánhangzóval, nem a magyar „tehet”.
Porosz
A porosz-ról az írja a TESz, hogy vándorszó. Azaz nem lehet pontosan tudni, hogy a magyarba épp melyik nyelvből jött. Végső forrásnak az óporosz prūsis ’porosz’-t adja, ami természetesen nem a germán, hanem a balti poroszokra, az óporoszokra vonatkozott.
Arra gondolhatnánk, hogy a porosz első magánhangzója a szó eleji mássalhangzó-kapcsolat felbontására került a szóba, mint a szláv brat > barát vagy [gliszta] > giliszta esetében. De ez nem valószínű. A szó pruzok ’poroszok’ alakban 1527-ben tűnik fel először írásban. Ekkorra már nem jellemző a szó eleji mássalhangzó-kapcsolatok felbontása: a legalább a 15. századtól használt tréfában, prédában, a 16. század elejéről datált trécselben, de már a 14. században előforduló prédikálban sem kerül magánhangzó a két mássalhangzó közé.
Viszont a középkori latinban használt számtalan alakja (Prusus, Prussus, Brussus) között ott találjuk a Borussus-t is. Vagyis, ahogy az orosz, úgy a porosz első magánhangzója sem magyar „újítás”. Azonban mégis jellemző, hogy épp a magyarban honosodott meg a porosz (és nem a prosz vagy prusz) alak, míg – ahogy fentebb láttuk – a többi európai nyelvben a szó eleji mássalhangzó-kapcsolatot tartalmazó alakok egyike terjedt el.
Erre utal a TESz is, amikor így fogalmaz: „tudatos alakításnak látszik a porosz”. Ehhez hasonló magánhangzót az örményben találunk [peruszakan], de ott is csak a kiejtésben, az írott alak átbetűzve prowsakan.
A Borussia alak ma jobbára sportklubok nevében fordul csak elő.
A véletlen
Az Etymonline nevű on-line etimológiai szótár szerint a porosz és az orosz nem véletlenül hasonlítanak: az előbbi eredete po-rusz, azaz a ’ruszokhoz közeli’ lehet. Ez azonban, mint láttuk, nagyon valószínűtlen, mondhatni naív feltételezés.
Az orosz–porosz párhuzama a cseh ruský–pruský-val vagy az angol Russian–Prussian-nel tehát csak a véletlen műve: a magyar épp olyan nyelvből vette át az orosz-t, amely abban az időben nem tűrte a szó eleji [r]-t, ezért egy magánhangzóval bővítette egy [u]-val. Ráadásul később ez az [u] a magyarban nyíltabbá vált, így éppen [o] lett belőle. Továbbá a porosz meghonosításakor a korábbi hangbetoldásos esetek mintájára a számtalan alak (Prussus, Borussus stb.) közül a magyarnak jobban megfelelő, a mássalhangzó-torlódást elkerülő alakot (porosz) választott.
Micsoda véletlen!