nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Mi köze a hangulatnak a szavakhoz?

Cammogott már Ön? Esetleg ballagott vagy kullogott? Baktatott vagy caplatott? Mi a különbség? Minek ennyi egyforma szó? Cikkünkben ilyenekről lesz szó; megtudhatjuk, hogy nemcsak hangulatot lehet velük kifejezni, hanem mást is elárulnak a nyelvünkről.

Dimény Hajnalka | 2014. szeptember 16.
|  

Mi a pragmatika?

A hagyományos nyelvészeti modellek szerint mondatok segítségével kommunikálunk, a kijelentéseinkkel információt közlünk, a hallgató pedig minden tudásával a megértésre törekszik. De nézzünk meg egyetlen példát:

̶ Mit csináltál az este?

̶ Űrállomást építettem a Marson.

Mi ebben a válaszban az információ? Törekszik-e a beszélő arra, hogy érthető, informatív kijelentést tegyen? Honnan tudjuk mégis, hogy hogyan értsük ezt a választ?

Az ilyen közlésekben a nyelvhasználati szokások ismerete alapján igazodunk el. A rejtett utalásokat, burkolt jelzéseket, udvarias köntösbe öntött parancsokat stb. mind ennek alapján értjük meg. A pragmatika azt tanulmányozza, hogy hogyan fejezzük ki magunkat beszédben, és hogy mikor, miért éppen úgy, illetve hogy milyen más tudásunk segít nekünk mindebben (például hogy kit kell magáznunk és kit tegeznünk, kivel viccelődhetünk és kivel nem).

Egyes elméletek szerint a beszéd úgy alakult ki, hogy az emberek a hallott hangokat utánozták. Újabb kutatások szerint a kézmozdulatok képezhették a beszéd kialakulásának egy korábbi fázisát. A pragmatikai szemlélet megjelenése óta a beszéd a nyelvészetben sem csupán szavak/mondatok együttese. Az előzetes ismeretek, a hanghordozás, a beszédmód, a mimika, a gesztusok, a testtartás stb. épp olyan lényeges (vagy esetenként lényegesebb) elemei a közlésnek, mint a mondatokba öntött szavak. Hiszen mondhatom azt, hogy Igen, úgy értve, hogy ’nem’ ‒ és mások is úgy fogják érteni. Pedig megnézhetjük az összes szótárat, és megkérdezhetünk bárkit: az igen jelentésében nincs benne a ’nem’. Nyilvánvaló tehát, hogy mindaz, ami a mondatok kimondásával még együtt jár, ugyanúgy jelentéstelített, mint a szavak, illetve, hogy a szavak sem egyszerűen csak valami(k)nek a megnevezései.

Nem mindegy, hogy hogy mondom?

A hangzás is többféleképpen közvetíthet valamilyen jelentést a beszédben; ezt illusztrálta a fenti példa is. Képzeljük el, hogy a következőt kérdezi valaki tőlünk: Szerinted jó lenne, ha a mikróban olvasztanám ki ezt a vajat a papírból? Erre azt a választ kapja, hogy Igen. Hogy hangzik ez az Igen? Mi mindent fejez ki? Vajon megérti a célzást az illető személy? Ha jól hangsúlyoztuk, minden bizonnyal megérti, vagy legalábbis kételkedni kezd abban, hogy ezt most komolyan mondtuk-e.

Magáért beszél?
Magáért beszél?
(Forrás: nyest.hu)

Van olyan eset is, hogy valaki például nem akar „csúnya szavakat” használni, ezért elhatározza, hogy akárhányszor indulatot akar szavakban kifejezni, azt fogja mondani, hogy alma! A franc valamikor egy bizonyos betegséget jelentett, később lett olyan jelentésben használatos, amelyben ma is ismerjük. Ezt a szót ebben az esetben tulajdonképpen azzal a jelentéssel ruházta fel, amivel mások például a franc-ot (vagy más cifrábbat) használják. Érdekes kérdés, hogy vajon miben más az alma, mint a franc, de talán ennél is izgalmasabb az, hogy ezek szerint úgy tűnik, akármilyen szót (hangsort) használhatunk akármilyen jelentésben?

Nem, nem lehet bármilyen eseményt bármilyen hangsorral (szóval) kifejezni. A plotty például biztosan nem mondható arra, ha valaki fütyörészik, ahogy a bumm sem arra, ha egy madár énekel. Ez nyilvánvalónak tűnik a hangutánzó szavak esetében. De másféle kifejezésekkel is hozhatunk példát: ha kedveskedni akarok valakivel, „kedves” szavakat használok, mint a kicsinyítő képzősek (nyulacska, bajocska), vagy a játékos hangulatú szavak (mint a tutyimutyi, tityi-totyi, tipeg, tipeg-topog), vagy ami épp eszembe jut a sok más lehetőség közül. De biztosan nem fogom úgy nevezni, hogy nyámnyila vagy mamlasz, és nem fogom azt mondani rá, hogy nyámmog. Ez pedig azért lehet így, mert a szavak hangzása is kifejezőértékkel bír. Bár a nyelv eredetéről semmi biztosat nem tudunk, azt bátran állíthatjuk, hogy a szavak hangalakja nagyon sok esetben jelentéskifejező vagy valamilyen módon illik a kifejezett jelentéshez. Ilyen esetekben nevezzük a hangalak és a jelentés kapcsolatát motiváltnak.

Pepecsel vs. dolgozgat

Mindannyian hallottunk már az úgynevezett hangulatfestő szavakról, ha máshol nem, az iskolában. Vajon fel tudunk-e idézni akár egyet is közülük? Meglehet, hogy nem. Pedig a magyarban nagyon sok ilyen van. Mivel azonban az európai nyelvészetet általában nem érdekelték ezek a szavak, és nem is foglalkozott velük (vagy nem létezőnek mondta őket), a magyar nyelvészek figyelme is kikerülte őket. Mivel azonban sokan vannak, megemlítették őket itt-ott. Az utóbbi években viszont egyre több figyelmet kapnak ezek a szavak, és velük kapcsolatosan a hangalaki és jelentéstani motiváltság kérdése is előtérbe került.

Kiderült például, hogy a magyar igéknek tipológiai jellemzője a hangulatkódolás. Sok igénk, mint például a csomoszol, csömöszöl, gyömöszöl, dögönyöz, dömöcköl vagy a kong, bong, borong, zsong a hasonló hangulat alapján kapcsolódik össze. Továbbá ezek a hangulatfestő igék nagyobb arányban kódolnak a negatív pólushoz közelítő hatást keltő eseményeket, például lassúságot vagy passzivitást. A ’lassan megy’ jelentés kifejezésére például körülbelül 50 hangulatfestő igénk van, a ’gyorsan megy’ kifejezésére pedig körülbelül 15. A hangalakilag egymáshoz nagyon hasonló igéket (például buggyan, bukkan, moccan, mukkan, viggyan stb.) vizsgálva pedig az is felmerült, hogy az ezekben az igékben közös jelentésként benne lévő jelentés-összetevőt a hangalak mintegy megjeleníti, érzékelteti. Tehát nem a szó végén lévő képző, hanem a hangzás szerkezete jelent valamit. Eszerint egyáltalán nem is biztos, hogy az igetípusok meghatározásakor jó fogódzó a hozzájuk kapcsolódó képző, hiszen az sem biztos, hogy egyáltalán létezik a nyelvi tudásunkban képzőnek minősített elem.

Kong, bong, zsong?
Kong, bong, zsong?
(Forrás: Forrás: Wikimedia Commons / Alex Proimos / CC BY 2.0)

A hangulatfestés elég problémás kategória ‒ legalábbis egyelőre. Ugyanis nem tudjuk pontosan megmondani sem azt, hogy mit is festünk (hangulattal), sem azt, hogy milyen is ez a hangulattal való festés. Noha egyértelműen meg tudjuk ítélni, hogy a keresgél, szöszmötöl, pepecsel, motoszkál és tesz-vesz közül melyik hangulatfestő és melyik nem, vagy hogy melyik „hangulatfestőbb”, mint a másik.

Milyen festés a hangulatfestés?

Hangulata elsősorban és elsődleges értelemben az embernek, a beszélőnek van. Tudjuk, milyen az, ha valaki jó vagy rossz, netán gyászos hangulatban van. De vajon milyen egy meleg hangulatú terasz, szoba vagy autó? Nehéz lenne körülírni, és elég valószínű, hogy nem mindannyian értenénk egyet egy ilyen kérdésben tett értékeléssel. Hogy valami hangulatos-e vagy sem, szubjektív megítélés eredménye; bár biztosan van olyan szoba, amelyet a legtöbben hangulatosnak találnánk, és van olyan is, amelyet senki sem találna hangulatosnak.

Meleg hangulat? – Sebastian Stoskopff (1597–1657) festménye
Meleg hangulat? – Sebastian Stoskopff (1597–1657) festménye
(Forrás: Wikimedia Commons)

Hasonló a helyzet a szavakkal is. Vannak olyan igék, amelyekről gondolkozás nélkül mondhatjuk azt, hogy van valamilyen különleges hangulata (mint például a battyog, cammog, sompolyog, sertepertél, zötykölődik, tötyög stb.), van, amelyekhez egyáltalán nem kapcsolódik semmilyen hangulat (például a becsuk, dolgozik, főz, kapcsol, vásárol stb.), és végül vannak e két kategória közöttiek vagy az ide is, oda is tartozók, amelyek néha mintha kifejeznének sajátos hangulatot, máskor viszont nem (például a billen, csörgedezik, gomolyog, imbolyog, pörög, ugrabugrál stb.).

Ezek az igék több okból is sajátosak. Egyrészt azért, mert sok van belőlük, és a magyar igéknek tipológiai sajátossága a hangulatkódolás, vagyis ezt illetően egyedi a magyar nyelv az európai nyelvek között. Másrészt azért, mert az eddigitől eltérő megközelítési módot követel a tanulmányozásuk; a hangulatot kódoló igéket nem nevezhetjük fogalminak, hiszen amit kifejeznek, az inkább az érzelmekkel, benyomásokkal, indulatokkal, értékeléssel, viszonyulással kapcsolatos.

Ebben a megközelítésben az is nyilvánvaló, hogy az igék jelentésszerkezete nem egyezik a főnevekével. A főnevek fogalmakba, kategóriákba szerveződnek (valami vagy edény, vagy nem; vagy madár, vagy nem), az igék viszont komplex eseményeket neveznek meg, és egy-egy ige jelentésében megtalálható sok-sok apró részlet: kivel/mivel történik; milyen az, akivel/amivel történik; milyen helyen történik; hogyan történik; milyen sebességgel történik; milyen hangulatot kelt; stb. Nézzük meg a zötykölődik igét példaként: zötykölődhet egy tárgy vagy egy személy egy szekérben vagy hasonló, zötyögve haladó járművön, az útvonal egyértelműen gödrös, zötyögős, a haladás lassú, emellett pedig a zötykölődő mozgás maga tulajdonképpen helyben történik és sajátos hangulata is van: ha rövid ideig tart, még vicces is lehet, ha azonban túl hosszúra nyúlik, akkor bizony idegesítő.

Zötyögött, hangulatos volt
Zötyögött, hangulatos volt
(Forrás: Wikimedia Commons / Smiley.toerist / CC BY-SA 3.0)

Továbbá a hangulatfestő igéket kiindulópontként véve az is látszik, hogy az igék között az analógia elve teremt kapcsolódási pontokat. A legtöbb igénket csoportokba sorolhatjuk a hangzásuk szerint, és rögtön feltűnik, hogy a jelentésükben is van valami közös, ami leginkább az esemény hogyanjára vonatkozik. Az alábbi példasor Szilágyi N. Sándornak a Motiváltság és nyelvi ikonicitás című konferencián tartott előadásának kéziratából származik:

billen, buggyan, csattan, cseppen, csillan, csobban, csurran, döccen, dörren, heppen, huppan, illan, kattan, koccan, koppan, lebben, libben, lobban, loccsan, löttyen, moccan, mukkan, nyekken, nyikkan, nyisszan, pattan, percen, pisszen, pottyan, puffan, pukkan, rezzen, robban, roggyan, rokkan, roppan, röppen, surran, szisszen, toppan, villan (Próbáljuk meg kimondani őket hangosan!)

És ez a sor folytatható addig, amíg 92 igét számolunk. Általános iskolás tudásunkkal megpróbálhatjuk leválasztani a szavak végéről azt, ami közösnek látszik, hiszen az lehet a képző, de minden esetben értelmetlen „töveket” kapunk. Szerencsére azonban az elemzésükhöz nincs erre semmi szükség. A szerző azt bizonyítja az igecsoportokkal, hogy nem képzőkkel van itt dolgunk, amelyek határozottan leválaszthatók az igék végéről, hanem azonos végződésekkel, amelyeket viszont nem lehet, de nem is kell leválasztani sehonnan. A fenti csoport ugyanis egy hangzássémát illusztrál. Ehhez a hangzássémához tartozik hozzá az, ami már nekünk is feltűnt az igék végén, de nemcsak ez. A kétszótagúság, a szókezdő mássalhangzó, a hosszú mássalhangzó a szó közepén és az első szótag felszökő intenzitása, hangsúlya. (Ne felejtsük el kimondani őket hangosan.) A hasonló hangszerkezet egy közös jelentésárnyalatra is utal, amit szintén felfedezhetünk a fenti igékben.

Szilágyi N. Sándor analógiás nyelvtannak nevezte el azt a magyar grammatikát, amelyet az analógia elve szerint írunk le. Bátran állíthatjuk, hogy ez merőben eltér az eddigi nyelvtanelképzelésektől. Azt nem tudjuk megmondani, hogy mennyivel „igazabb” másoknál, az viszont biztos, hogy emberközelibb, és hogy nagyon érdekes dolgok születnek ebből a hangzásszerkezetet, hangulatot és embert szem előtt tartó megközelítésből.

A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 Nemzeti Kiválóság Program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
54 rdos 2014. szeptember 20. 18:50

@Krizsa: 53. Kérdezted. "S akkor ma is vesztésre állunk?" Nem, dehogy. A mai fiatalokkal - éppen felnőttekkel beszélgetve, akik szembesülnek a rideg, ordas valósággal, szóval a körükben nagyon is termékeny a talaja a nem hivatalos véleményeknek, elméleteknek.

Látogatottság. Itt amúgy sokszor nagyon is színvonalas tartalmat egy egész szerkesztőség csinálja, főállásban, interaktívan. Nem számolgattam de napi húsz - negyven komment lehet az általános. Sok egyszemélyes bloggernek ennél nagyobb a látogatottsága. Nyilván azért is mert nem könnyű téma, de ez már egy külön dolog.

Fizikában a húrelmélet. Amikor volt belőle 4 db is, el lett intézve azzal, előbb döntsétek már el, melyik "az" elmélet, melyek hibásak. Talán ha fél tucat fizikus foglalkozott a húrelméletekkel, ők is szabad idejükben. Hosszú évtizedekig ez volt, míg pár éve jött egy fiatal zseni, és levezette, hogy mind a 4 hiányos, csinált egy ötödiket, aminek a korábbi 4 db így vagy úgy a része volt. Azóta jobb helyeken tananyag.

Elismerve, a reáliákban azért könnyebb az áttörés.

53 Krizsa 2014. szeptember 20. 18:10

Nézd, nekem van valamelyes megértésem a Nyest viselkedésére. Persze, hogy pofátlanság egyetlen szem hozzászóló hátrányos megkülönböztetése, amire se közel, se távol nincs példa, s pont azért, mert hozott valami komolyat. (Hiszen a komolytalan, vagy kompakt nyelvészeti rendszert össze nem állító ötletezőkkel nincs semmi bajuk.)

De ha figyelembe vesszük, hogy a honlapot szponzorálják, éspedig olyanok, akik további 15O évre el akarják hallgattatni a gyöknyelvészet (azon belül a MAGYAR nyelvészet) kialakulását, akkor ez nem a szerkesztőségen múlik. Nekik ez a dolguk, ezt a feladatot kapták..

S akkor ma is vesztésre állunk? Igen. Mivel az én honlapom látogatottsága alacsony és még azok sem igazán értik, akik látogatják (de nem is csodálom, mert ez hatalmas anyag, előbb hónapokon át tanulni kellene),

igen, még mindig vesztésre állunk.

52 rdos 2014. szeptember 20. 14:47

Ezen ne keseregj! Gúglit nem olyan könnyű átejteni. Begépelve ezt:

"gyöknyelvészet site:nyest.hu"

Ezt kapod: Nagyjából 5 380 találat (0,28 másodperc) :-)

"Krizsa site:nyest.hu"-ra Nagyjából 4 200 találat. :-)

51 Krizsa 2014. szeptember 19. 21:25

@rdos: Igen, a "vizimajom" elméletre alapozom én is a beszédképesség kialakulását, de én két szakaszban. (Gyöknyelvészer 5O-53. oldal). Persze nem az én elméletem: Felhasznált irodalom Gyny. 1O83. oldal. Pont ezt írod Te is.

Én már EGY ÉVE nem vagyok az új hozzászólások listáján, és Kincse hónapokkal később írta is, itt, nyíltan, hogy így döntöttek. Hogy mire döntöttek így, azt nem írta. Szóval ez váratlanul és "némán" lett bevezetve - egyszercsak nem voltam a listán:-).

Mi ennek az értelme? Ez azzal jár együtt, hogy az internet azóta "nem veszi fel", amiket írok. Tehát az a cél, hogy legalábbis a Nyesttől ne terjedhessen a gyöknyelvészet. S az én honlapom meg persze kevéssé látogatott. (Vagyok még két helyen, de azok is.)

Naja, amit 15O éve hagyott a nyakán a magyarság... ennyi idő alatt már minden trükk ki lett találva, hogy le ne rázhassa és a "nyelvtudomány" szégyenérzete is, már vagy száz éve elporladt:-).

*

Én is folyton számoltam. A gyökök elfordulása a magyarban, a héberrel szemben - (azóta már az orosszal és a finnel is foglalkozom). A második gyök felcsatolásának esélye, a mássalhangzók abszolút gyakorisága, stb.

50 rdos 2014. szeptember 19. 20:37

@Krizsa: 49. Érdekes amit mondtál. Idézem. " ... a "jó gége" (vízparti életmód)..."

Ez a "homo aquaticus" elméletre utal? Ha jól tudom a főemlősöknél a lélegzés vegetatív (nem akaratlagos). Az embernél nem. Helyesbítek, nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ne vegyek levegőt mondjuk egy perc után (bagósok előnyben, ők nikoton füstön is elvannak :-)).

Szóval egy darabig tudom szabályozni azt, hogy vegyek-e levegőt. Ez mondjuk a víz alá merülés mellett a beszédnél is fontos.

Vissza térve a busmannokra. Közben megnéztem wiki-t, a busmannoknak - nyelvüknek piszok sok hangjuk van. Nyilván ez, a sok magán és mással hangzó, a 26 karakteres angol billentyűzethez szokottaknak irritáló, mert kb arra utal, az ősi nyelvekben sok a hang, az "elkorcsosult", na jó modernebbé vált, jelenkori nyelvekben jóval kevesebb.

Mindig a számok, ezt már nem tudom elhagyni, ami számolható, azt értem, ami nem, azt kissé nehezebben. :-( Itt meg csak a szavak, a mássalhangzó váltások és egyéb nyelvi törvények mennek, megengedve az ismeretlen eredetű szavakat. Mi sem természetesebb annál, hogy egy szó eredete ismeretelen. Na, én ilyenkor leszek igazán kíváncsi. Ismeretlen? Nosza. Ismerjük meg!

Megint nem voltál a jobb oldali friss komment listában. Lesz egy kis időm, megnézem az "előéleted" itt, a nyest pont hu-n. Az a benyomásom, nem komálnak itt.

Pedig csak beszélgetünk. Vagy nem?

49 Krizsa 2014. szeptember 19. 15:09

@rdos: A link fő mondanivalójával, hogy Afrikában és csak 50.000 éve.. egyáltalán nem értek egyek. De nemcsak én, hanem már a tudomány sem biztos ebben.

Az ember már kb. 1 millió éve "ember" (pl. a gyeniszovai). S már 7 millió éve előember.

Tehát ma már nem egységes a tudomány. Régen feltételezik, hogy az ember nem is Afrikából származik, oda csak lement.

Innen én mondom: A KM-ből kiindulva, a Földközi-tenger egyik felszáradásakor jutott le. A Csád tó környékén (az is a Földközi maradványa) - kötött ki. Ezt valószínűsíti a csádi "toumai" előember lelet.

Ami a csilingelő hangokat illeti, azzal persze egyetértek.

Szótő =/= szógyök. NEM. Ezen bukott el a magyar gyöknyelv elismertetése. A gyök ma már csak elméleti képlet: a mássalhangzó váz. A tőszó a gyök különböző magánhangzókkal feltöltött FLEKTÁLT gyökszavainak EGYIKE. Ha a gyöknyelvészkedők a sémi nyelvek mintájára keresték volna a tőszavakat... (Volt azért ilyen irányzat is, pl. Ballagi Móré - csak nem jutottak vele messzire).

Példa: NyL gyök. Flektált magyar gyökszavai: nyal, nyál, nyel, nyél, nyíl, nyól-(tesz, sokkal később: nyolc), nyől, nyúl. Az ősi természeti képet a váz rejti: kinyújtott nyelvével utána nyúl, és bezár. A magánhangzók beillesztése (a váz flektálása) tehát már csak differenciálta az alapértelmet.

Volt-e valóságalapja is a puszta váz értelmének, ami ma már csak elméleti egység?

Igen. Mert az ember két geográfiai alfaja közül az északi (akik mi vagyunk) a magánhangzókat eleinte gyakorlatilag nem tudta kiejteni. (Ezt a neander gégéjének modellizálásával és annak "megszólaltatásával" már bebizonyította a tudomány.)

Az afrikai alfaj jutott előbb a "jó gége" birtokába, amivel a magánhangzókat és a zöngés mássalhangzókat is szabadon tudta kiejteni, variálni.

Az ARTIKULÁLT beszéd csak az afrikai alfaj tömeges felvándorlásával, a "jó gége" (vízparti életmód) és a laposabb arcberendezés (ez a fog-, ajakhangok kiejtéséhez volt szükséges) átörökítésével terjedhetett el Eurázsiban. Mikor? A három nagy és több kisebb jégkorszak idején, amikor az európai alfaj (életben maradt populációja) ismételten délebbre húzódott. Egy részük már a KM-ben is képes volt túlélni, de legtöbben eljutottak a Földközi térségéig. A közben sikeres nagyvadásszá fejlődött mai "finnesek" kb. az utolsó jégkorszak idején már nem érezték szükségét a délre vándorlásnak. Ez az oka annak, hogy a nyelvük még ma is jelentősen eltér Eurázsia többi nyelvétől.

48 rdos 2014. szeptember 19. 13:49

@Krizsa: 47. Szótő =/= szógyök. Értem.

Kicsit más és lehet hogy butaság is. Az Istenek a fejükre estek c. filmben a busmannjainak csettegő csilingelő beszéde hallatán gondoltam arra, hogy lehet hogy ők beszélik a(z egyik) legősibb nyelvet. Egy természetben a természetből élő népesség számára a lehető legjobb hangutánzás felteszem nagyon fontos lehetett.

www.ng.hu/Tudomany/2009/07/Genetikai_osv...mberiseg_utja_1_resz

47 Krizsa 2014. szeptember 19. 10:40

@rdos: Már nagyon hozzászoktak, hogy hárítani kell. Csalni is: hiszen számtalan hamisan-amatőr zagyvaságot töltenek fel évtizedek óta a nyelvészeti honlapokra. Ezeket persze soha nem tiltják ki. Mert pont az a cél, hogy a nyelvészeti "amatőrizmust", mint égbekiáltó baromságokat ismerje meg a laikus tömeg. Az is van, hogy elkezd anyázni a már túlságosan átlátszó és elúnt ál-amatőr zagyváló - s akkor mégis kitiltják. Persze másnap már új nincknéven folytatja.

S a sokféle trükkösködés eddig sikerült is. Az "idegen-általános-indogermán nyelvészet" ellen tiltakozó magyarok végülis sosem gondoltak arra, hogy MAGYAR NYELVÉSZETET kellene egészében megalapozniuk. Így hát hiába tiltakoztak, s a saját kis pénzükön ki is adták a gyűjtéseiket - tízezer oldalakon. Abban a reményben tették ezt, hogy ha elég sok bizonyítékot összeszednek arra, hogy a magyar nyelv NEM olyan, hanem másmilyen, akkor a "tisztességes" "semleges" (-nek álmodott) tudomány dolga lesz ebből magyar nyelvészetet konstruálni. Ez naív elképzelés volt: nem konstruált, és - 15O éve - eszébe sincs.

Én azonban ilyesmibe már bele se kezdtem, mert jó 4O éve tudtam, hogy a külső forrásokból pénzelt, méregdrága "tudományok" semmi esetre nem lehetnek tisztességesek, és semlegesek - hanem ugyanúgy a piacgazdaság láncszemei, mint bármi más.

Szóval, igen. Ma van 1. hivatalos = IND-finnugor nyelvtudomány és

2. a magyar gyöknyelvnek van külön nyelvtudománya. Legalábbis a kezdetei. Az igaz, hogy ezt nem elődök nélkül alapoztam meg - de az is igaz, hogy az elődeimről, a Gyöknyelvészet kísérleti kiadásáig (2O11) valójában semmit se tudtam:-).

Miért nem adok neki más nevet: pl. "a tőszavak nyelvészete", mint ahogy vélekedtél. Mert pont ezen bukott el eddig a magyar nyelv kutatása. Azon, hogy csak a tőszavakra koncentráltak és nem a természet hangjait utánzó mássalhangzó vázakra. Ilyenre példát csak 25O millió által beszél SÉMI NYELVEK adnak. Én pedig pont ide jöttem férhez:-)))).

Más nyelv nem is gyöknyelv? De igen, a finn is az, de mennyire!. Az indiai szanszkrit és dravida nyelvcsaládok is azok. De az IND nyelvészet, úgy, mint a magyart, a finnt sem ismeri el gyöknyelvnek. Az indiaiakat meg a kutya se ismeri - oda elég az elhallgatás is.

46 rdos 2014. szeptember 19. 09:00

@Fejes László (nyest.hu): 43. "Kár párhuzamot keresni..." Igen, minden hasonlat sántít. Akkor mégis miért fordulunk ilyen "ortopéd eszközhöz"? A megértés, a megértetés céljából.

Ismeretlen eredetű szó, ismeretlen eredetű kőzet.

Már a régiek észrevették, hogy több ezer méterrel a tenger szintje felett a hegyekben tengerben képződött üledékes kőzet (pl. tengeri csillag fosszília) van. Ez meg hogy lehet? Olyan, mintha tengerben képződött volna, de ilyen magasan tenger nem lehetett. Eredmény?

Ismeretlen eredetű kőzet.

Hiszen gigantikus erők kellenének ahhoz hogy ilyen magasra emlkedjen (ma már tudjuk hogy ilyen erők léteznek). Az az érzésem, a nyelvtudományban is ilyen "gigantikus erők" lehetnek, legfeljebb más fajta "feszültésget" keltőek. :-( Még akkor is, ha az etimológia a nyelvtudománynak csak egy része. Ahogy a kőzettan is a geológiának csak egy része. Persze ebből a sok kis részből áll össze az egész. :-)

@Krizsa: 44. Ferstéhelem. :-) Persze hogy nem logikus, nem épíkező. Mi következik ebből? "Nincs-festék". :-)

Na, mentem dolgozóba, különben is még beflúdolok itten. :-) Délután még benézek, már ha addigra nem leszek kitiltva innen.

45 mederi 2014. szeptember 18. 16:33

-A cikkben szereplő "nyelvtani analógia", ahogyan írtam is, az igék egyszeri, "eredmény" jellegét mutatja, és ha nem is "általánosan szabályos", a szóvégi "-an, -en" végződést, ha leválasztjuk a szótőről, és az "-int, -ant, -ent" tesszük a helyére, un. tárgyas késztetés igét kapunk.

Pl. Koccint egy poharat, a pohár koccan. (múlt i.: koccant)

(Mondhatnánk azt is, hogy "*koccanik", mert visszahat rá.)

-A kettős mássalhangzással kapcsolatban felmerül az emberben az, hogy a "-ban, -ben" végződéssel nem "ősrokon"-e az "-an/-en.?!

Azért merül fel ez a lehetőség, mert míg pl. a "koccint, koccan, koccant" időben követik egymást, melyet az "-int" végződés tesz lehetővé addig a "koppint, koppant" esetében pl. a formai eltérés nem idő, hanem intenzitás eltérés. A formailag "ingadozó jelentésű nyelvtani szerkezet sziget" talán annak régiségére is utalhat..

-A "-ban, -ben" rögzült "ősvégződés" (mindig ugyanaz a jelentés, "valamiben benne"), ami gondolom utalhat átvitt értelemben a valamiben keletkező folyamatra is:

pl. löttyben---löttyen, bugy(or)ban--buggyan, robban ("ruhában", borításban)--robban, vil(ág)ban ("pl. gyertya "fényben")---villan.. stb. (persze valóban sok a megfejthetetlennek látszó szótő is..)

-Az is alátámasztja szerintem a "-ban/ -ben" végződésből teljes hasonulással történt eredményige végződésének valószínű létrejöttét, hogy a ma is értelmes szótövek esetében a bennük létrejövő (ha feltételezzük, hogy az ismeretlen szótövek is mind "főnevek", azokra is igaz lehet) valamilyen rövid idejű változásra utal (akár egyfajta ikes igék is lehetnének az eredmény igék)..

44 Krizsa 2014. szeptember 18. 15:09

@rdos: "Ehhez képest letisztult, logikus, építkező nyelvünk van."

A Nyesten már többször elmagyarázták nekünk, hogy semelyik nyelv nem "logikus". Az meg micsoda, hogy "letisztult", meg "építkezik"?

Volt egy (a jelzőimet megtartom magamnak) Saussure... Na, azóta az a verkli, hogy a nyelvekben a beszélő közösségek egyezményesen találták ki a szavaikat. Mittudomán, összeült a medve-sámán a beszélő közösséggel - tánc, dobolás, gruppenszex már megvolt - oszt megszavaztatták a jónépet, hogy mi legyen a tengerimalac neve. Sárkány! mondta az egyik. Denemár, há mé pont sárkány? Azé, mer amúgy néma szok lenni, de ha nagyon bedühödik, fütyül. Akkor meg mé sárkány? Mert a héberben a sarkán = fütyül és tengerimalac.

Namost, amelyik szónak nincs meg a KITALÁLÓ nyelve (de a genetika, a nép nem érdekes, azzal nem függ össze, fogd már föl!)

az a nyelvtudomány szerint ismeretlen eredetű szó. Ferstehen?

43 Fejes László (nyest.hu) 2014. szeptember 18. 15:04

@rdos: „Akkor szerintem a nyelvészet sacc ott tarthat, ahol a geológia tartott Wegener előtt.” Kár párhuzamot keresni különböző dolgok között. Arról nem is szólva, hogy a nyelvészet nem egyenlő a szavak eredetének kutatásával, az az etimológia. De az etimológia is számos módon összefügg más nyelvtudományi ágakkal.

42 rdos 2014. szeptember 18. 14:37

@Sultanus Constantinus: 36. " a Földön a természetben nem fordul elő ismeretlen eredetű anyag" Teoretice igazad van, azért az anyatermészet nagyon "gonosz" tud lenni néha. Na jó, csak viccelődik. Ettől függetlenül minden szakmának, jó a nyelvészet az tudomány, kell hogy legyenek valamennyire is "egyetemes" törvényei.

@Fejes László (nyest.hu): 37. "...hanem hogy nem tudjuk, honnan lett". Akkor szerintem a nyelvészet sacc ott tarthat, ahol a geológia tartott Wegener előtt. Csak azt nem tudták megmagyarázni a kontinens vándorlás felismerése előtt, hogyan keletkeznek a hegyek, hegységek. :-(

@Untermensch4: 38. Ehhez képest letisztult, logikus, építkező nyelvünk van, az angolban meg sok a kivétel. Mondjuk azt nem tudom, ha angol lenne az anyanyelvem és addig tanultam volna a magyart mint én az angolt, akkor is ez lenne-e a véleményem?

41 Sultanus Constantinus 2014. szeptember 18. 11:08

@Fejes László (nyest.hu): A nyelvemlékek csak annak megállapításában segíthetnének, hogy melyik nyelvben tűnt fel a szó először, honnan terjedhetett el. Persze az igaz, hogy az első írásbeli megjelenés nem azt jelenti, hogy csak azóta használják (az örökölt szavak esetén nem is jelentheti). Így a "tirar(e)" is valószínűleg vulgáris latin eredetű, kérdés csak az, hogy ők honnan vették (a feltételezések között szerepel a germán és az iráni eredet).

40 Fejes László (nyest.hu) 2014. szeptember 18. 10:20

@Sultanus Constantinus: „ Ha a spanyol "perro" szó mondjuk datolva lenne a régi portugálból, franciából, olaszból is”

Ha meglenne a mai élő olaszban, franciában stb. akkor semmi szükség nem lenne nyelvemlékekre.

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X