-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
„Ambíció és kíváncsiság, avagy mi hajtja a tudományos felfedezőket?” címmel jelent meg Hargittai István akadémikus, kutatóprofesszor új könyve, amelyben a szerző tizenöt, többségében a XX. század második felében született jelentős felfedezés mozgatórugóit elemzi.
A kötet angol nyelven tavaly októberben látott napvilágot a Prometheus Kiadó gondozásában az Egyesült Államokban. A magyar nyelvű változatát, amelyet az Akadémiai Kiadó jelentetett meg, szerdán mutatták be az MTA Könyvtárában.
„Régóta foglalkoztat, hogy hogyan születnek a felfedezések. Sok kiváló kutatóval beszélgettem az elmúlt évtizedek során és azt találtam, hogy minden kutatót a kíváncsiság és az ambíció jellemez. Amikor felvetettem a kiadómnak, hogy írnék erről, a szerkesztő azt mondta, hogy érdekes lehet egy ilyen példát felhozni, kettőt, esetleg ötöt, de egy bizonyos szám után a dolgok már ismétlődnek. Tudok-e olyan plusztulajdonságokat találni, amelyek e két általános és közös tulajdonságon kívül, külön jellemzik a tudományos kutatókat. Így állítottam össze tizenöt olyan esetet, amelyben az ambíción és a kíváncsiságon kívül még valamilyen más kvalitás is szerepet játszott a felfedezésben, és ez a harmadik tulajdonság különböző mind a tizenöt esetben. Így állt össze ez a kötet” – vázolta Hargittai István az előzményeket az MTI-nek.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
S hogy melyek ezek a tulajdonságok? A XX. század egyik legnagyobb kémikusa, az 1954-ben Nobel-díjjal elismert Linus Pauling döntő felfedezést tett a fehérjék szerkezetére vonatkozóan, és sikerében döntő szerepe volt versenyszellemnek. Az orvosi Nobel-díjas (1988) Gertrude Elion egész életét a gyógyszerkutatásoknak szentelte, mivel családtagjai olyan betegségben haltak meg, amelyeket akkor még nem lehetett gyógyítani, de hamarosan gyógyíthatók lettek.
Daniel Sehtman (Shechtman) izraeli tudós, aki a kvázikristályok felfedezéséért tavaly kémiai Nobel-díjban részesült, nagyon makacs tudott lenni. „Tett egy felfedezést, amit a tudományos világ nem akart elfogadni, de makacsul ragaszkodott hozzá, hogy amit talált, az valóság. Egy olyan szerkezetet fedezett fel, amelyről korábban többször bebizonyították, hogy lehetetlen” – mutatott rá Hargittai István.
Ilyen plusz-tulajdonság a bizonyítási kényszer, amely Rosalyn Yalow fizikust jellemezte, aki 1977-ben az antitesteket használó peptidhormonok mérésére alkalmas Yalow-Berson módszer kifejlesztéséért kapott orvosi Nobel-díjat. „Solomon A. Berson orvossal közösen sok éven át dolgozott, a férfi halála után azonban sokan azt hitték, hogy feladja a kutatásokat. A bizonyítási kényszer megsokszorozta Rosalyn erejét” – fogalmazott a szerző, aki szerint a felfedezéseket elősegítő plusztulajdonság az is, amikor valaki hajlandó kockáztatni tudományos hírnevét, megszerzett tekintélyét egy új, addig elképzelhetetlen felfedezéssel.
Szerepel a könyvben Teller Ede is, aki a hidrogénbomba kifejlesztését szorgalmazta az Egyesült Államokban. „Amikor végül a politikai vezetés a hidrogénbomba kifejlesztése mellett döntött, kiderült, hogy senki sem tudja, hogyan kell azt előállítani. Mindenki Tellertől várta a megoldást, és ez óriási feszültséget jelentett. Van, akit megbénít a feszültség, de Teller különösen jól tudott alkotni ilyen feszültségben” – magyarázta Hargittai István, aki tavaly egy önálló kötetet jelentetett meg Teller Edéről. A szerző korábbi munkája, Az öt világformáló marslakó című könyve után ugyanis azt tapasztalta, hogy a tudós lépten-nyomon vitákat vált ki, még a tudóstársadalmat is megosztja. „Úgy éreztem, hogy utána kell mennem, fel kell tárnom, hogy mi az oka mindennek. A levéltári munka során számomra is váratlan új vonásait ismertem meg, nem állítom, hogy megoldottam az ellentmondásosságát, de érthetővé tettem az egész Teller-életművet és azt gondolom, hogy így ezt az ellentmondásosságot is jobban meg tudjuk érteni. A 20. század rengeteg problémája koncentrálódott Teller Edében, aki a magyar történelem szempontjából is érdekes személyiség volt. Ahogy most alakulnak a dolgok, számomra teljesen megdöbbentő, hogy életművének mennyi tanulságát sutba dobják mindazok, akik kritika nélkül fordulnak a két világháború közötti Magyarország felé és megpróbálják restaurálni azt” – hangsúlyozta Hargittai István.