nyest.hu
Kövessen, kérem!
Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Almák a fájuktól
Mennyire távolodtak el az újlatin nyelvek a latintól?

Bizonyára sokakat foglalkoztat, hogy az egyes újlatin nyelvek mennyire távolodtak el közös ősüktől. Bár a kérdés látszólag egyszerű, megválaszolni azonban mégsem annyira.

El Mexicano, Et Al | 2011. május 17.
|  

A nyelvek iránt érdeklődők körében gyakran fel szoktak merülni olyan kérdések, hogy egy nyelvcsaládon vagy egy szűkebb nyelvcsoporton belül melyik mai nyelv áll a legközelebb, illetve távolodott el leginkább az egykori közös nyelvállapottól. Mivel a latint már egészen korai időktől kezdve jól ismerjük a ránk maradt írásos dokumentumoknak köszönhetően, elsőre úgy tűnne, hogy az újlatin nyelvek esetében egyszerű a válasz.

A köznyelvi latin egyik legértékesebb forrásai a pompeji feliratok: „Nicerate, de hűtlen ringyó, aki szereted Feliciót, és jársz vele, jól vésd az eszedbe...”
A köznyelvi latin egyik legértékesebb forrásai a pompeji feliratok: „Nicerate, de hűtlen ringyó, aki szereted Feliciót, és jársz vele, jól vésd az eszedbe...”
(Forrás: Wikimedia commons)

Ám a latinnak többnyire csak a klasszikus irodalmi formájáról vannak bővebb ismereteink, a beszélt nyelvről – főleg a Római Birodalom utolsó évszázadaiból – már kevésbé: márpedig az újlatin nyelvek közvetlen közös őse nem a jól dokumentált klasszikus latin, hanem az alig dokumentált beszélt (úgynevezett vulgáris, azaz népi) latin.

A válaszadást az is nehezíti, hogy nincsenek jól használható módszerek a távolság mérésére. Hogyan mérjük a különbséget mondjuk olyan esetek között, amikor az egyik nyelvben a szó egy hangja változott meg, a másikban kettő, a harmadikban az egyik lekopott, a negyedikben a szó minden hangja megváltozott és az alak a felismerhetetlenségig torzult, egy ötödikben a szó kiveszett, és egy másik lépett a helyére, a hatodikban megmaradt, de egészen más jelentésben? Tudományos válasz erre a kérdésre nincs, így csak általánosságban beszélhetünk a változásokról, azok mértékét csak szubjektíven ítélhetjük meg, és válaszunk is jelentős mértékben személyes benyomásainkat fogja meghatározni.

Az objektívebb választ elősegítheti, ha nem a nyelv egészére, hanem egyszerre csak egy-egy területére összpontosítunk, azaz külön vizsglájuk a nyelv olyan elemeit, mint a hangtan, az alaktan, a mondattan vagy a szókincs. Természetesen ezekre is nehéz általános megállapításokat tenni, mivel ezeken belül is lehetnek olyan jellemzők, melyekben egy nyelv régiesebb, másban viszont újítóbb.

Hangtan

Hangtanilag a klasszikus latinhoz képest minden újlatin nyelv lényeges változásokon ment keresztül, pl. eltűnt a magánhangzók hosszúságának megkülönböztetése. Ez a változás még közös ősükben, a vulgáris latinban ment végbe, így tehát nem tartozik közvetlenül vizsgálatunk tárgyához.

Ha a magánhangzók között álló zöngétlen mássalhangzókat ([p], [t], [k]) vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a nyugati újlatin nyelvek (a galloromán nyelvek: az észak-olaszországi dialektusok, a rétoromán, az okcitán, a francia; ill. az iberoromán nyelvek: a katalán, a spanyol, a portugál; valamint a szárd) újítóbbak, mint a keletiek (román és olasz), hiszen az előbbiekben ezek zöngéssé váltak,  sőt, a franciában el is tűntek: pl. latin aqua ’víz’ > olasz acqua, román apă, vö. spanyol agua, portugál água, szárd abba, de: francia eau [ó]; vagy pl. latin vita ’élet’ > olasz vita, román viaţa, spanyol és portugál vida, szárd bida, de francia: vie [vi].

Ezzel szemben a szárd nyelvet annak ellenére, hogy nyugati újlatin nyelv, mégis archaikusnak mondják, hiszen az e és i előtt álló [k] és [g] hang itt nem vált [cs]-vé, [c]-vé vagy [sz]-szé: pl. latin voce > olasz voce [vócse], spanyol voz [bosz], de szárd boghe [boge]. (Igaz, a zöngésedését ebben a példában is megfigyelhetjük!)

Általánosságban azt szokták mondani, hogy a nyugati újlatin nyelveken belül is a galloromán nyelvek a legújítóbbak a szóalakok erős rövidülése miatt. Sőt, néhány nyelvben a [k] és [g] hangok az [a] előtt is ahhoz hasonlóan változtak meg, ahogy az [e] és [i] előtt: pl. latin cattu(m) ’macska’ > olasz gatto, spanyol gato, de francia chat [sá], rétoromán giat [dzsát].

Ugyanakkor ezek a nyelvek megőrizték a szó eleji cl-, fl-, pl- csoportokat, melyek viszont az iberoromán nyelvekben (a katalán kivételével) gyakran „lágyultak” és egyetlen hanggá olvadtak össze: latin plorare ’sírni’ > spanyol llorar [lyorár], portugál chorar [sorár], de katalán plorar, francia pleurer [plöré]; vagy pl. latin flamma ’láng’ > spanyol llama [lyáma], de francia flamme [flám], katalán flama [flámö], olasz fiamma.

A keletibb újlatin nyelveket (román, olasz) a magánhangzók közötti zöngétlen [p], [t], [k] hangok megőrzése miatt szokták általánosságban hangtanilag a latinhoz közelebb állónak tekinteni, viszont nem szabad elfelejteni, hogy elvesztették a szóvégi -s hangot: pl. latin cantas ’énekelsz’, magis ’inkább’, tres ’három’ > olasz canti, mai/ma, tre, román cânţi, mai, trei, de spanyol cantas, más, tres.

Secundus, az ő Primájának, akárhol is van, üdvözletet küld. Kérem, asszonyom, szeress engem.
Secundus, az ő Primájának, akárhol is van, üdvözletet küld. Kérem, asszonyom, szeress engem.
(Forrás: Wikimedia commons)

Alaktan és mondattan

Alaktanilag és mondattanilag a legtöbb újlatin nyelv között nincs számottevő különbség. Annyi bizonyos, hogy a szavak erős redukciója, ezáltal az igék személyjelének lekopása végett szintén a francia került a legtávolabb a latintól – vegyük például a latin amare ’szeretni’ ige kijelentő mód jelen idejű alakjait! A latinban ezek a következők voltak: amo, amas, amat, amamus, amatis, amant. Az írott francia még ma is öt alakot különböztet meg: aime, aimes, aime, aimons, aimez, aiment – ezzel szemben a kiejtében már csak három különböző alakot találunk: többes szám első személyben [emon], többes szám második személyben [emé], minden más esetben [em]. Az ebből a szempontból meglehetősen konzervatív spanyolban viszont a latinhoz közeli alakokat találunk: amo, amas, ama, amamos, amáis, aman.

Nyilvánvaló, hogy a ragozásban megjelenő különbségnek (azaz, hogy hány igealakot lehet megkülönböztetni) elsősorban hangtani okai vannak. Következményei viszont túlmutatnak egy újabb területre, a mondattanra. Mivel a franciában az esetek többségében pusztán az igealakból nem azonosítható, hogy milyen számú és személyű a mondat alanya, mindig kötelező a személyes névmás használata – azoktól az esetektől eltekintve, amikor az alany más névszói szerkezettel meg van nevezve (viszont a galloitáliai nyelvekben és bizonyos rétoromán nyelvjárásokban pedig még az utóbbi esetben is).

A névszóragozás szempontjából ki kell emelni a románt, hiszen hiányosan ugyan, de megőrzött bizonyos eseteket a főnevek, a melléknevek és a névmások alakjaiban, míg a többi újlatin nyelvben az esetragozás csak a személyes névmásoknál maradt fenn, melyek minden újlatin nyelvben ragozhatóak néhány esetben.

A román sajátos azért is, mert félig-meddig megőrizte a semlegesnemet. A semlegesnemű szavak egyes számban hím-, többesben nőneműként viselkednek. Kivételesen előfordulnak hasonló főnevek más újlatin nyelvekben is, de a románban ilyenből viszonylag sok van, és tipikusan tényleg a latin semlegesnem folytatói.

Érdekesség, hogy míg keleten, tehát a román és az olasz esetében, mivel elvesztették a latin szóvégi -s-t, a többes számot a latin alanyesetű, a- és o-tövű főnevek többes számának mintájára i-vel és e-vel képzik, míg nyugaton ez -s hozzáadásával történik. Így például a latin casa ’ház’ alanyesetű többese casae volt, ebből származik a román és olasz case; a tárgyesetű többese casas volt, amelyből a spanyol és a portugál casas származik. Ugyanakkor pl. a latin amore(m) ’szerelem’ alany- és tárgyesetű többes száma is amores > spanyol és portugál amores, viszont olaszul amori. Ebben az esetben tehát ismét nem lehet azt mondani, hogy bármelyik is közelebb vagy távolabb állna a latintól, csupán annyit, hogy egy nyelvtani jellemző eltérő irányokban alakult tovább a különböző nyelvekben.

Mondattanilag az újlatin nyelvek elsősorban abban különböznek a latintól, hogy szórendjük kevésbé szabad. A latinban az esetek különböztették meg a mondat alanyát és tárgyát, az újlatin nyelvekben általában a helyük: az alany megelőzi, a tárgy követi az igét. A galloromán nyelvekben (francia, okcitán, rétoromán, északolasz nyelvek) a szórend kötöttebb. A szabadabb szórend leginkább a spanyolban és a szárdban őrződött meg. A spanyolban pl. a szórendi szabadságot növeli, hogy a mondat tárgyát bizonyos esetekben (személyeknél, megszemélyesített fogalmaknál, ill. a kétértelműség feloldására) elöljáróval vagy – ha az állítmányt megelőzi – tárgyesetű névmással jelölik, így tárgy mivolta egyértelmű, ezért elméletileg bárhol állhat a mondatban: La guerra sigue a la paz ’A háború követi a békét’, vs. A la guerra sigue la paz ’A háborút követi a béke’ stb.; Compré este libro ’Megvettem ezt a könyvet’ ill. Este libro lo compré ’Ezt a könyvet megvettem’. A spanyol mondat állítmánya megelőzheti az alanyt akkor is, ha a mondatnak van tárgya, ami pl. az olaszban már nem lehetséges:  spanyol Compró Pedro dos libros ’Vett Péter két könyvet’ vagy Pedro compró dos libros ’Péter vett két könyvet’, vö. olasz: Pietro ha comprato due libri. Ezzel szemben a latinban még jópár változat lehetséges volt: Petrus libros duos (duos libros) comparau(i)t 'Péter két könyvet vásárolt', Petrus comparau(i)t libros duos (duos libros) 'Péter vásárolt két könyvet', vagy Petrus duos comparau(i)t libros 'Péter két könyvet vásárolt' stb.

Szókincs

A legképlékenyebb természetesen a szókincs. Általában az figyelhető meg, hogy a peremterületek, így a legnyugatibb iberoromán nyelvek, a legdélibb szárd, illetve a legkeletibb román őriz olyan régies szavakat, melyek a középső területeken, vagyis az olaszban és a galloromán nyelvekben nincsenek meg. Jó példa erre a latin mensa ’asztal’, mely megvan a spanyolban és a portugálban (mesa), illetve a románban (masă), az olaszban viszont tavola, a franciában table. Ez utóbbiak a latin tabula 'deszka, fatábla' szóból származnak: a spanyol tabla megőrizte az eredeti jelentést. Ugyanilyen pl. a latin formosu ’szép’ (< forma), amelyet őriz a spanyol (hermoso), a portugál (formoso) és a román (frumos), másutt viszont a latinban újabb keletű bellu 'csinos, helyes, kedves' (< bellus < benulus, ami a bonus 'jó' kicsinyített alakja volt) szó vette át a helyét (olasz bello, francia beau – a spanyolba az olaszból került). Bár az újlatin nyelvekben a szókincsbővítés legfőbb forrása a klasszikus latin (az írott nyelv) volt, illetve az egymástól való átvételek, számolni kell más elemekkel is, amelyek jelenlétét főleg a földrajzi elhelyezkedés határozza meg.

 

További cikkek a társszerző blogjából

Legendák az őshonos nyelvek hatásairól a spanyolban

Spanyol „internetszleng” – és a rómaiak

Egy újlatin nyelv rejtélyes útja

Mennyire érthetőek kölcsönösen az újlatin nyelvek?

A közvetlenül örökölt latin eredetű szavak száma az újlatin nyelvek szókincsében 30% körül van, azonban a mindennapi használatban ezek aránya 90% feletti, és a jövevényszavak jelentős része is a klasszikus latinból vagy valamelyik másik újlatin nyelvből származik. Az ilyen vagy olyan módon a latinra visszavezethető szókincs aránya a legmagasabb az olaszban, a legalacsonyabb a románban: itt a szláv eredetű szókincs aránya magas. (Természetesen a latinból származó szavak hangalakja és jelentése is erősen eltérhet attól, mint amit a latinban találunk.)

Összkép

Nagy vonalakban tehát megállapíthatjuk, hogy mind hangtanilag, mind alak- és mondattanilag a francia és általában a galloromán nyelvek a legújítóbbak (bár az iberoromán nyelveknek is vannak sajátos újításai a mássalhangzórendszerben), vagyis ezek kerültek a latintól a legtávolabb. A legkevésbé hangtanilag az olasz (mássalhangzók) és a szárd (magánhangzók), alak- és mondattanilag a spanyol (igék és szórend), valamint a román (névszók), a szókincs tekintetében pedig a spanyol és a portugál mondhatóak konzervatívnak.

Végül pedig egy vicces mondat a latin nyelv különböző korszakainak nyelvváltozatára fordítva, mely az átmenetet kívánja szemléltetni: 'A te urad lánya megpróbál minden este egy tízfejű szobrokkal teli könyvet készíteni.'

Klasszikus latin (i.e. 2. sz. – i.sz. 2. sz.): Filia domini tui omni nocte temptat facere librum plenum statuarum cum decem capitibus.

Latin köznyelv (vulgáris latin) (3.–6. sz.): Illa filia de tuo domino temptat cata nocte facere unum librum plenum de statuis cum dece capitibus.

Kései vulgáris latin (7.–9. sz.): Illa filia de tuo domino tentat cata nocte facer(e) uno libro pleno de statuas com dece capitias.

Román: În fiecare seară fiica domnului tale incearcă să facă o carte cu statui de zece capete.

Olasz: La figlia del tuo domino tenta ogni notte di fare un libro pieno di statue con dieci capi.

Francia: La fille de ton maître essaye tous les soirs de faire un livre plein de statues avec dix têtes.

Katalán: La filla del teu amo intenta cada nit fer un llibre ple de estàtues amb deu caps.

Spanyol: La hija de tu dueño intenta cada noche hacer un libro lleno de estatuas con diez cabezas.

Portugál: A filha de teu dono tenta cada noite fazer um livro cheio de estátuas com dez cabeças.

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
52 El Mexicano (www.elmexicano.hu) 2015. augusztus 1. 16:08

Aki ismeri a blogom – úgy értve, hogy szokta olvasgatni is, de legalább egy cikket már elolvasott –, megkérném tisztelettel, hogy szánjon 2 percet az alábbi rövid, anonim kérdőív kitöltésére:

docs.google.com/forms/d/18F_W8A3vjP2y9gH...HrgsB-Tih9Q/viewform

Hálás köszönettel: a szerző.

51 Krizsa 2015. június 25. 20:25

@Sultanus Constantinus: Kösz.

A cikkből: "Klasszikus latin (i.e. 2. sz. - i.sz. 2. sz.): Filia domini...

Latin köznyelv (vulgáris latin) (3.–6. sz.): Illa filia de tuo domino...

Kései vulgáris latin (7.-9. sz.): Illa filia de tuo domino... "

Már bele is kezdtem volna a szavak (és nyelvtanaik, már amennyire boldogulnék vele) összehasonlításába, de a "klasszikust" hamar ki is vettem... Ez itt az egyik probléma: az idő.

Közben tájékozódtam arról (amit nem tudtam), hogy nemcsak a sumér, hanem a görög is!!! mesterségesen "összerendezett államnyelv" volt. Akkor tényleg volt honnan tanulni és segítséget kapni a latinoknak, akik ráadásul el is foglalták a görög földet...

Azt pedig, hogy a görög visszaható igék pontosan a héber visszaható igékből származnak... már 6 évvel ezelőtt is (azt hiszem), tudtam: ictavaná (henger), ictadión (stadion), ictagnin (csillagjós), ictrubál (kúp, toboz).

De én minden ellenérvet megköszönök. Aztán, mivel én egészen más, eddig ismeretlen nyelvészetet űzök - vagy elfogadom az ellenérvet / vagy kételkedem a magam igazságában / vagy nem fogadom el. Ez utóbbinál azonban nem is vitatkozok tovább.

50 Sultanus Constantinus 2015. június 25. 19:44

@Krizsa: Kiválasztod a tartományt (Province) a listából vagy a lelőhelyet (Findspot) az ókori (Ancient) vagy mai neve szerint, de megadhatsz keresett latin kifejezést is, bejelölöd a "Photos"-t és utána "Search".

Azért tartják autentikusabbnak a beszélt nyelvi adatokat, mert azok képviselik a valódi nyelvet, nem a költők által mesterségesen kialakított írott nyelv. A klasszikus latin pedig az utóbbit jelenti.

49 szigetva 2015. június 25. 19:29

@Krizsa: A magánlevelezéseket nem nagyon sokszorositották, eredeti papirusz pedig nagyon kevés marad fenn, az is főleg a sivatagban, ahol nem rohadt el.

48 Krizsa 2015. június 25. 19:01

Mégis kérdezek még valamit, ami már a Novilara sztélé (latin elődnek tartott picéneus nyelv) említésénél is eszembe jutott - itt a Nyesten került szóba. Miért tartjuk autentikusabbnak a BESZÉLT latin nyelvre (és elődeire) a kőbe vésett szövegeket - hitelesebbnek, mint a papiruszra írottakat? Mert az legalább biztosan "helybeli", itáliai? Ez igaz. De sokkal nehezebb technika és "demonstratívabb" (szándékoltabb) is lehet. Persze a hülyéskedést (kurválkodást) minek demonstrálnák? Vagy papírusza nem volt a köznépnek... lehet, de ilyen komoly kultúrában alig hihető, hogy ne leveleztek volna akármin, amin könnyebb, mint a kövön. Szóval számomra ebben az irányban sem meggyőző a dolog. De ha úgy gondolod, hogy megint csak... akkor erre se válaszolj.

47 Krizsa 2015. június 25. 16:35

@Sultanus Constantinus: Sajnálom, hogy mindent félbeszakít néhány élőfába, fogalmazási hibába is belekötő... De, ér valamit (nekem) a CIL, csak még nem tudom használni. De azzal, kérlek, ne törődj, mert már ...dombbá válik a cikked. Jó, én kimentem.

46 siposdr 2015. június 25. 10:08

@Krizsa: Hmmm. Ez érdekes megállapítás volt: " a görög sem indoeurópai..."

Javaslatom: néni kérem, tessék többet pihenni!

45 Sultanus Constantinus 2015. június 25. 08:12

@Krizsa: Sajnos a munkahelyemről eléggé korlátozottak az internethasználati lehetőségek, de itt van a CIL adatbázisa, válogathatsz kedvedre a több ezer felirat közül eredeti képpel, tartomány szerint, ill. a lelőhely régi és mai neve szerint is (ha jól értem).

cil.bbaw.de/cil_en/dateien/datenbank_eng.php

Ez a spanyol tanulmány meg konkrétan öt feliratról szól:

rua.ua.es/dspace/bitstream/10045/4544/1/Lucentum_14_16_05.pdf

44 Krizsa 2015. június 24. 19:31

@Sultanus Constantinus: Nem kell a mese. Minek ez neked Sultanus? Ki fizet azért hogy "felzárkózz" a... a jelzőimet megtartom... Neked senki. Te tisztességes embernek látszol.

Másolj be elsőre CSAK ÖT FELIRATOT, mert azt, ami nálad van a honlapodon, már ismerem.

Kizárólag latinul, más nekem nem kell. De a forrás, az kell. Abban a hely, ahol találták és a kb.-i évszám. A forrás nekem azért kell, mert ebben a témában nem mindenki (volt) tisztességes.

43 Sultanus Constantinus 2015. június 24. 15:36

@Krizsa: Kedves Katalin, az az érzésem, teljesen mindegy, hogy neked ki hogy próbál segíteni és milyen bizonyítékokat mutat fel (amelyeket te magad is meg tudnál ugyanúgy találni az interneten), az a baj, hogy te úgysem hiszel senkinek és semminek a saját magad által kreált "tudomány"-on kívül. Ha most valaki venné a fáradtságot és bemásolna neked ide 100 feliratot képpel, arra mondanál valamit, hogy az miért nem jó...

42 tenegri 2015. június 24. 13:03

@Krizsa: Nem egyszerű a kutató dolga, mi? Mielőtt nekiállhatna magas lóról kinyilatkoztatni és lehülyézni mindenkit, mindenféle forrásokat kellene beszerezni, adatoknak utánajárni, könyveket elolvasni, feliratokat silabizálni és hasonló megoldhatatlan dolgok (és akkor a feldolgozásukról még nincs is szó). De ez persze túlzás lenne, csinálják csak ezt inkább mások, gyűjtögessék össze neked, posztolgassák ki hozzászólásokban pár sorban összefoglalva, nehogy már pár percnél többet kelljen szánni rájuk, mert te fel nem emeled a feneked a fotelból, viszont világmegváltó kutató az szeretnél lenni. Mennyivel egyszerűbb naphosszat utánanézés nélkül marhaságokat kitalálni és határtalan önbizalommal teleordibálni velük a világot.

41 Krizsa 2015. június 24. 12:32

@Sultanus Constantinus: A tiédet persze már ismertem, ott két mondat van. A másik linked egy gyűjtő google címsor mindenféléről... Szóval latin szövegek kellenének. Fordítás nekem nem kell, főleg nem magyarra. De ha már, akkor németre, vagy franciára.

A másik probléma meg az, hogy Pompei egymagában... először is ott oszk nyelv volt, aztán görög, majd etruszk. Meg elég messze is van Latiumtól. Jó, ezek (a görög nem) tényleg italikus nyelvek, habár az etruszk állítólag és a görög sem indoeurópai...meg hát van még tízféle italikus nyelv. Tömeges átvándorás pedig sose volt az itália félszigetről - az újlatin nyelvek területére, akkor miért pont ez? Szóval ez eddig nem meggyőző.

De akkor is megköszönök minden további segítséget: LATIN fal-feliratokat. Nem a fényképüket, hanem pontosan lemásolva írott szövegként. Nekem semmi más nem szükséges hozzá.

40 Sultanus Constantinus 2015. június 24. 11:49
39 szigetva 2015. június 24. 11:49

@Krizsa: „amihez (egyelőre úgy látom), nem jutok hozzá” De azért nagy mellénnyel nyilatkozol a latinról.

38 Krizsa 2015. június 24. 11:38

@Sultanus Constantinus: Eddig kösz, de ezekben arról van szó, hogyan, mikor gyűjtötték össze és milyen kiadványokban tették közre, amihez (egyelőre úgy látom), nem jutok hozzá.

A kisérő szövegeket angol, német, héber nyelven el tudom el tudom olvasni, de úgyse az volna fontos. Hanem a latin betűkkel írt feliratok - fénykép utáni - leírását szeretném jól olvasható szövegben. LATINUL. Akármennyi lehet, mind érdekel. Igaz, hogy alig tudok latinul, de ami érdekel, azzal akkor is elboldogulok, ha alig. (Tanultam latinul is, csak nagyon régen.)

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X