nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • bloggerman77: @mondoga: "És ehhez nem kell feltétlenül megtalálni Attila sírját" ** Egy mongolid ember ö...
    2019. 08. 25, 00:42  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @Fejes László (nyest.hu): Nem, nem keverek semmit. Csak rámutattam, hogy Riba rosszul, pon...
    2019. 08. 24, 23:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: Az idézett cikk tartalmával egyetértek. "A fentiek ellen próbálkozott egy újsá...
    2019. 08. 24, 22:43  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "Ez egy kicsit zavarosra sikeredett, megmagyaráznád?" Rendben, megpróbálom más...
    2019. 08. 24, 22:11  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @zegernyei: "...a hun-magyar rokonság máig nincs bebizonyítva, és azt sem írtad meg, hogy ...
    2019. 08. 24, 21:27  Hun‒ugor géntangó
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Már most mutasd meg?

Sír a gyerek, és nem tudjuk mi baja van? Mennyivel jobb lenne, ha gondolatolvasók lennénk, vagy ha el tudná mondani, hogy éhes, fázik, melege van, vagy tiszta pelenkát szeretne, de sajnos erre még jópár hónapot várni kell. Úgy tűnik azonban, hogy van egy harmadik megoldás is, amelynek segítségével már sokkal hamarabb kommunikálhatunk a gyerekkel, ez pedig a babajelbeszéd. Hitetlenkedünk, ezért utánajártunk, miről is van szó.

Gazdik Anna | 2012. március 5.
|  

Mit csinálunk, ha valamiért akadályozva vagyunk a beszédben, azaz a szánkat nem használhatjuk arra, hogy valamit közöljünk? Az Activityben rajzolunk vagy mutogatunk, más játékokban esetleg még gyurmafigurákat is gyárthatunk. És a mindennapokban, ha például éppen tele a szánk vagy fogat mosunk, de gyorsan válaszolni kéne egy kérdésre? Általában akkor is kézzel-lábbal próbáljuk elmagyarázni amit közölni akarunk, azaz mutogatunk, és nem véletlen, hogy ezt teszik a siketek jelnyelveinek használói is.

Már most mutasd meg?
Forrás: Gróf Balázs

Egy hasonló, de ennél mégis bonyolultabb helyzet az, amikor a pár hónapos kisbaba sír, és a szülőknek hosszú ideig nem sikerül megnyugtatni. A képlet egyszerű, a baba még nem tud beszélni, nem tudja elmondani, hogy pontosan mi fáj, esetleg fázik-e, éhes-e, vagy csak a kedvenc mackóját hiányolja, a szülőknek pedig hosszas fejtörést, sőt frusztrációt okozhat az, hogy nem tudják, mi is járhat a gyerek fejében. Úgy tűnik, hogy a mutogatás, vagyis a jelnyelv használata ilyenkor is megoldást jelenthet. Nyugat-Európa után Magyarországon is elterjedőben van az Amerikából indult babajelbeszéd tanulása és használata, bár az ötletet elsőre sokan szkeptikusan fogadják. Miről is van tehát szó?

Minek jelnyelv halló szülők halló gyerekeinek?

Sokaknak ez az első kérdésük, amikor a babajelbeszédről hallanak. A módszer egyik kifejlesztője, Joseph Garcia, jeltolmácsként dolgozott a hetvenes években, amikor arra lett figyelmes, hogy a siket szülők halló gyerekei, akikkel a szülők otthon jelelnek, hamarabb kezdenek el jelekkel kommunikálni, mint a társaik beszélni. A beszéd elsajátítását ez nem befolyásolja, a jelek használatát követően beszélni is megtanulnak. Innen származott Garciának az az ötlete, hogy a legfontosabb jeleket akár a halló szülők halló gyerekeinek is érdemes lenne megtanítani, mert ezekkel ők is a verbális kommunikáció kezdeténél hamarabb tudnának tudatosan kommunikálni a külvilággal.

A cél: a boldogság
A cél: a boldogság
(Forrás: Wikimedia Commons / fairuz othman / CC BY 2.0)

A módszer alapelve a következő. A jelek mindig a beszédet kísérik, tehát a szülők sohasem csak mutogatnak a babának. Ezt úgy kell elképzelni, hogy például mialatt énekelünk, vagy mesét olvasunk, néhány fontosabb szót a szó kiejtésével párhuzamosan mutatunk is. Ezek tipikusan állat-, gyümölcs- és zöldségnevek, vagy olyan alapvető érzések, érzetek kifejezése, mint a ’szeretlek’, ’fázom’, ’melegem van’, ’fáj’, ’segíts’, ’köszönöm’. Nem az egész szöveget jeleljük tehát végig, hanem ráirányítjuk a baba figyelmét néhány fontosabb szóra. Általában a gyermek hat hónapos korától ajánlják a jelnyelv tanulását, de tulajdonképpen a beszéd megjelenéséig sosem késő elkezdeni. Ha a gyermek hat hónapos korától látja ezeket a jeleket, kilenc-tíz hónapos kora körül maga is elkezdi őket használni, a beszéd tanulásával párhuzamosan pedig a gyerekek többsége automatikusan elhagyja a jeleket.

A gyerekek egyébként ösztönösen használnak jeleket, hiszen van egy természetes gesztikulálási hajlamuk. Felmerült ezért az a kérdés is, hogy akár minden család kialakíthatja a saját jelrendszerét, ehhez nincs szükség egy már létező jelbeszédre. Igen ám, de a kezdeti kb. húsz jel után sok gyerek akár száz vagy annál is több jelet is megtanulhat, ennél a mennyiségnél viszont tanácsosabb egy már létező rendszerre hagyatkozni. Ez pedig mindig az anyanyelvhez kapcsolódó siket jelnyelv.

Nem hátráltatja a beszédet?

Egyes szülők egyenesen attól tartanak, hogy a jelelés hátráltatja a beszéd elsajátítását, hiszen a gyerekeknek az lehet a benyomásuk, hogy szavak nélkül is lehet kommunikálni. Az eddigi tapasztalatok szerint ennek épp az ellenkezője az igaz: a jelbeszédet használó gyerekek hamarabb kezdenek el beszélni, mint a jeleket nem ismerő társaik, és a szókincsük is gazdagabb. Ez azért van, mert a jelek segítségével már korábban összekapcsolják a vizuális és auditív ingereket, ezért összességében jobban dolgozzák fel az őket érő nyelvi ingereket. Ezen kívül már korábban tudnak maguk is kommunikációt kezdeményezni és felhívni a figyelmet az őket érdeklő témákra, így nagyobb lesz az önbizalmuk és az önértékelésük is. Egy anyuka például elmesélte, hogy amikor kislányával az állatkertben az elefánt ketrecéhez érkeztek, ő természetesen az elefántról kezdett neki beszélni („nézd, milyen nagy ormánya van”, stb.). Erre a kislány a madár jelét mutatta neki, amiből kiderült, hogy egyáltalán nem is az elefántot nézte, hanem az elefánttól pár méterre levő pocsolyához leszálló madarat. Ez tehát segített abban, hogy az anyuka arról beszéljen, ami a gyereket éppen foglalkoztatta, és ne arról, ami a felnőttek számára evidens lenne.

Mi is az evidens?
Mi is az evidens?
(Forrás: Wikimedia Commons / Joachim Huber / CC BY-SA 2.0)

A jelek egyébként a beszéd tanulásánál is segíthetnek. Egy másik anyuka arról számolt be, ahogy kisfia sokadjára próbálta kimondani azt a szót, hogy nagy, ám a szülei nem értették, hogy melyik szóról van szó, hiszen még nem artikulált elég tisztán. Ezt megelégelve a gyerek („nem igaz anya, hát ezt nem érted?” arckifejezéssel) mutatta a nagy jelét, amit a szülők értettek és így segítettek neki érthetően kimondani a szót.

Olyankor is jól használhatók a jelek, amikor egy kategória kevésbé prototipikus képviselőjével találkozunk, például egy pelikánnal. Ha ilyenkor az új szó mellé azt is mutatjuk, hogy madár, a gyerek hozzá tudja kötni a pelikánt a már ismert madarakhoz.

A többnyelvű családban felnövő gyerekek pedig különösen sokat profitálhatnak a babajelbeszédből, hiszen a jeleken keresztül össze tudják kapcsolni a két nyelv szavait.

De mégis, mire jó?

Sok szülőben még így is felmerül a kérdés, hogy mindennek mi értelme, hiszen a gyerek úgyis megtanul beszélni a maga idejében, vagy hogy miért kéne különféle teljesítményekre sarkallni egy babát. A válasz az, hogy egyáltalán nem kell, mivel a jelbeszédnek nem célja az, hogy a gyerekek hamarabb tanuljanak meg beszélni, vagy hogy bármilyen különleges teljesítményt produkáljanak. A jelnyelv használatának  lényege éppen az, hogy a babák meglevő készségeire épít, és azt teszi kifejezhetővé, amit már tudnak. Egyetlen esetben lehet a jelbeszéd funkciója a beszédelsajátítás elősegítése: akkor, ha a gyermek az átlagosnál később, vagy lassabban tanul meg beszélni, azaz kétéves korában még nem tud. Mivel a verbális kommunikáció hiánya később alacsonyabb önértékeléshez, kisebb önbizalomhoz vezethet, ilyenkor kifejezetten sokat segít, ha a jelek segítségével mégis tud kommunikálni a gyermek.

A jelek használata egyébként jobban elmélyíti a szülő-gyerek kapcsolatot, hiszen a szülők pontosan tudni fogják, mire van szüksége a gyereknek, így ezt azonnal teljesíteni is tudják, amitől a gyerek kevesebbet hisztizik, a szülőt pedig nem frusztrálja a tehetetlenség érzése. Ezt jól példázza, amikor egy anyuka éppen narancsot készült adni gyerekének, aki erre egyre csak azt hajtogatta, hogy ba-ba-ba. Az anyuka, ahelyett, hogy azonnal elvette volna a narancsot, és elérakott volna egy banánt, rákérdezett, mutatva a banán jelét, hogy a gyerek banánt kér-e. Mire a gyerek, szemüveget formálva a kezéből, visszamutogatott, hogy nem, jó lesz a narancs, de a baglyos kanállal szeretné enni.

Már most mutasd meg?
Forrás: iStockphoto

A rendkívül pozitív hatások mellett azért említsük meg azt is, hogy bár a babajelbeszéd miatt a gyerekeket nem éri semmilyen hátrány, nem biztos, hogy a gyorsabb fejlődésük, kiegyensúlyozottságuk valóban a jelek használata miatt van. A szülők beszámolóin kívül, amelyek nem tekinthetők tudományos referenciának, kevés hatástanulmány készült a jelnyelv halló gyerekekre gyakorolt hatásáról. Mivel a babajelbeszéd egy felettébb érdekes és vicces tevékenység, amit általában olyan szülők alkalmaznak, akik egyébként is nagyon odafigyelnek gyermekükre és ingergazdag környezetet biztosítanak neki, nehéz olyan kontrollcsoportot konstruálni egy vizsgálathoz, ahol a gyerekek hasonlóan érdekes tevékenységekben vesznek részt a felnőttekkel együtt, ugyanúgy fókuszálniuk kell bizonyos témákra, szavakra, csak éppen jelek nélkül. Azt sem tudjuk, hogy minden gyerek egyformán pozitívan reagál-e arra, ha jelelnek neki, vagy vannak jelentős egyéni különbségek. Bárhogyan is, a babajelbeszéd mindenek előtt egy nagyon jó móka, amelyben az egész család részt vehet, nem pedig egy beszédelsajátító csodamódszer, csodát tehát ne is várjuk tőle.

Források

Beszélő babakezek

Baby sign language

Baby sign language Wikipédia

The great baby signing debate

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Krizsa 2013. április 16. 14:44

Úgyse érti, mondta kissé szomorúan a lányom, aki szintén nagyon szerette volna magyarul is megtanítani a kicsit, de nem igazán volt rá ideje...

Én, a látogatásaimon következetesen magyarul beszéltem hozzá, rövid mondatokban, jelbeszéd kíséretében. Ezt sehol nem tanultam, de annyira magától értetődő...

Gyere!!! plusz kézjel. Ezt harmadszorra már ismételte is. Gyeje! Mentem utána. Be volt szorulva a biciklije. Hozzuk ki? Hozúki ismételte. Ráült. Mutatta, hogy tólni kell őt hátulról. Tólni? Tolni ismételte. Fogd a kormányt! Nem értette. Rátettem a kezét. Aztán megint elengedte. Fogd a kormányt! Rögtön megfogta újra.

Ez az anyu mutattam neki. ANJÚ! Anjú, szavta (nagymama) - mutat rám: TOLNI. Na, ez csak ennyi, mondtam a lányomnak. Csak másfél óra. Azóta anyu is magyarul mesél neki elalvás előtt - mindenféle kézjelekkel. Nem zavar a második nyelv semmit.

De IGEN! Azért mégis van olyan eset, amikor zavar.

Egy másik unokám - Amerikában - még 3 éves korában sem beszélt. Vagyis alig. Hatalmas rémület, tanácskozás... Hány nyelven beszéltek a családban, kérdeztem a szülőket emailben? Mert mindjárt sejtettem, hogy ha az egyik szülő echte balkezes, a másik meg jobb... itt lehet a baj.

Hát ahogy jön, felelték. Aha, szóval magyar-román-angol és héber keveréknyelven szoktatok beszélni:-))). Hát az sok.

Na, gyerekeim, mostantól egy éven át csak angolul fogtok otthon beszélni, és egy hónap mulva a gyerek is folyékonyan beszél.

Azért nem hittek nekem, elmentek a pszichológushoz is, aki ugyanezt tanácsolta. Ez a gyerek azóta is csak angolul beszél.

A kifejezetten jobb és kizárólag balkezes szülők gyermekeinél nemcsak ez, hanem többféle más probléma is adódhat.

S akár van már megoldás a kérdéses problémára a "tudományban", akár nincs: az eszed arra való, hogy gondolkozz. De a szakembernek sem mindig van válasza. Akkor magadra maradtál: gondolkozz!!!

Információ
X