nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
  • mondoga: @bloggerman77: Igen, azt írtam. De mi ebben a baszogatás? Megadtam helyetted egy linket. K...
    2019. 09. 22, 05:41  Hun‒ugor géntangó
  • bloggerman77: @mondoga: "Ha netán blogi elfelejtene válaszolni..." Ezt írtad, nem? Fejesnek írtad, de en...
    2019. 09. 21, 21:27  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Tanulj meg olvasni, mielőtt kötözködni kezdesz! A Fejesnek címzett válaszom...
    2019. 09. 21, 20:19  Hun‒ugor géntangó
  • mondoga: @bloggerman77: Szállj le rólam, Fejes Lászlónak írtam, nem neked. (Pisa-teszt, óh :D)
    2019. 09. 21, 20:09  Hun‒ugor géntangó
  • Roland2: @Kincse Sz. Örs: Elfoglaltságaim miatt csak rövidebben tudok reagálni:az, hogy - nagyon - ...
    2019. 09. 21, 19:08  Anti-PC shaming
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Létezik-e a nyelvi ösztön?

Hogyan lehetséges, hogy a kisgyermek pár év alatt tökéletesen képes elsajátítani az anyanyelvét? Velünk születik a nyelvi képesség? Vagy a nyelvhasználatot viselkedésminták utánzásával tanuljuk? Beszélhetünk nyelvi ösztönről? Vagy inkább több különböző, nem nyelvi tényező játszott közre abban, hogy nyelvhasználókká váltunk?

nyest.hu | 2014. december 22.
|  

Velünk születik a nyelvi képesség vagy elsősorban a környezetünktől tanuljuk meg a nyelvhasználatot? Mi az, ami öröklődik, és mi az, ami a környezetből érkező ingereken múlik? Valóban nem lennénk képesek megtanulni egy nyelvet sem, ha a nyelvi képesség nem volna öröklött? – Ezekről a kérdésekről a 20. század nagy nyelvészeinek mind gondolkodniuk kellett. A század közepétől az a nézet vált elterjedtté, amelyet innátizmusnak neveznek: e szerint a nyelvi képesség, egy úgynevezett univerzális grammatika velünk születik, a környezet csupán azt befolyásolja, hogy konkrétan milyen nyelven tanulunk majd meg. E szerint a nyelvek között pusztán „felszíni”, lényegtelen különbségek vannak. A 20. század végére, és a 21. század elejére azonban mind többen kételkednek ebben az elképzelésben, és inkább úgy gondolják, hogy a nyelvet jórészt a környezetünktől tanuljuk; nincsen külön „nyelvi szervünk”, „nyelvi génünk”, ami velünk születne. Az aeon magazinban Vyvyan Evans összegezte a nyelvi ösztönnel kapcsolatos érveket és ellenérveket; most olvasói kérésre mi is igyekszünk összeszedni a vita főbb pontjait.

Képzeljük el, hogy egy idegen városban sétálunk. Egy ismeretlen odajön hozzánk, és egy számunkra érthetetlen nyelven kezd el nekünk magyarázni, miközben valahová mutogat. Egy szót sem értünk abból, amit akar. – Körülbelül így kezdünk el nyelvet tanulni mindannyian kisgyermek korunkban. Sőt, a turistánál a gyermeknek nehezebb a dolga: ő ugyanis előbb azt kell, hogy megértse, hogy a furcsa hangokkal az emberek kommunikálni akarnak, át akarnak adni neki valamilyen üzenetet. Mégis a gyermek körülbelül négyéves korára nyelvzsenivé válik – és ehhez nem kell semmiféle formális oktatás, iskola. A jelenség felér egy csodával. Ezt a csodát próbálták meg megérteni az elmúlt mintegy 50 évben a nyelvészek és a pszichológusok.

A 1960-as évektől Noam Chomsky amerikai nyelvész elképzelése vált elterjedtté. Szerinte a gyerekek kizárólag tanulással nem lennének képesek elsajátítani egy nyelvet, legalábbis annak a nyelvtanát semmiképp. Ebből következően érvelése szerint szükségszerű, hogy a nyelvtudásunk alapja, amit ő univerzális grammatikának (UG-nek) nevezett, velünk szülessen, a génjeinkbe legyen kódolva. Ebből az elképzelésből az is következik, hogy a nyelvek alapja közös, és minden emberben egységes, így a nyelvek között csupán felszíni eltérések vannak, ti. mindegyik ugyanannak az univerzális nyelvtannak a megvalósulása. Ez az elképzelés – Chomsky szerint – megmagyarázza, hogyan lehetséges az, hogy a gyerek nagyon gyorsan, ugrásszerűen tanulja meg az anyanyelvét.

Létezik-e a nyelvi ösztön?
Forrás: Wikimedia Commons / Aaron Logan CC BY 2.5

Chomsky elképzelése azonban nem állta ki az idő próbáját: mára kiderülni látszik, hogy az UG, „a nyelvelsajátító készülék” elképzelése téves. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az emberi fajnak ne lennének olyan tulajdonságai, amelyek különösképpen alkalmassá teszik a nyelvhasználatra. Az agyunk például megfelel arra, hogy nyelvet használjunk: például elég munkamemóriánk van ahhoz, hogy mondatnyi hosszúságú sztringeket megjegyezzünk. A frontális lebenyünk jóval nagyobb, mint az állatvilágbeli rokonainknak, így jobbak a tanulási képességeink. De nemcsak az agyunk, a testünk többi része is a nyelvhasználatra termett: a gégénk alacsonyabban helyezkedik el, mint az emberszabásúaknak, így jobban tudjuk befolyásolni a levegő útját. A fejünk és a nyakunk izomzata pedig az ajkaink és a nyelvünk változatos mozgatására alkalmas. Így lehetséges, hogy vannak nyelvek, amelyekben 144 különböző beszédhang van. Azt tehát senki sem tagja ma sem, hogy ezek a tulajdonságok mind velünk születnek. Az azonban cáfolhatóvá vált, hogy lenne bármi, ami speciálisan nyelvi lenne mindezek közül az öröklött tulajdonságok közül.

Mára tehát kiderült, hogy a Chomsky és mások által feltételezett „nyelvi szoftver”, „nyelvi szerv az agyban”, amely velünk kéne, hogy szülessen ahhoz, hogy nyelvet tudjunk használni, nem létezik. Chomskynak az e feltételezés alátámasztására született érvei – az ingerszegénységre hivatkozó, illetve az explicit tanítás hiányára vonatkozó – több kutatásban cáfolódott. Ráadásul az UG sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a nyelvek nagyon nagyban különbözhetnek egymástól, kérdéses az úgynevezett nyelvi univerzálék megléte is. (Ha vannak is ilyenek, nagyon kevesen vannak.) Chomsky teóriája persze az idők során változott: egy 2002-es tanulmányában már csak egyetlen univerzális nyelvi tulajdonságról beszél, az úgynevezett rekurzióról, amely biztosítja a nyelv végtelenségét.

A nyelvelsajátítás alapján túl  magát a folyamatot is másképp látják a mai pszicholingvisták. Ma úgy gondolják, hogy az anyanyelv-elsajátítás korántsem annyira automatikus, gyors és egységes folyamat, mint amilyennek azt Chomskyék képzelték. Az elmúlt 50 évben afelől is megváltozott a gondolkodás, hogy az emberi és az állati kommunikációs rendszerek mennyiben és pontosan milyen tulajdonságokban különböznek egymástól. Természetesen a nyelv kialakulásának és elsajátításának megértésében és kutatásban maradt még jó néhány kérdés. Az azonban biztosnak látszik, hogy sem nyelvi génről, sem nyelvi ösztönről nem beszélhetünk abban az értelemben, ahogyan azt az 1960-as évektől kezdődően tették a nyelvészek. Aki kíváncsi a részletekre, kattintson az aeon cikkére.

Forrás

For decades, the idea of a language instinct has dominated linguistics. It is simple, powerful and completely wrong

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS) Az összes hozzászólás megjelenítése
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
24 Kormos 2014. december 23. 22:30

@Krizsa: Ha így használod a nyelvtant, akkor kezdhetnéd mondjuk ezzel: ha a latin "movére" 'mozgat' ige megkapja azt a "-t-or" szekvenciát, ami nem csak ebben az esetben eredményez 'mozgató' jelentést, de minden más igéből is megfelelő "azt csináló" jelentésű főnevet képez generátortól transzformátoron át terminátorig, akkor nem próbálsz meg. MTR gyököt belemagyarázni, merthogy zajos, mivel világosan látszik, hogy nem így lett összerakva a szó. Ha meg már megtörtént, észrevehetnéd magad, hogy bármiben bármit meglátsz, és hogy a módszered sz*t sem ér emiatt. Nem teszed. Tudod, miért nem? Mert sz*sz te a nyelvtanra és minden másra is.

23 Krizsa 2014. december 23. 21:33

Az összehasonlító gyöknyelvészet csak a tőszavak kikeresésére és letisztogatására használja a nyelvtanokat, vagyis nem épít velük mondatokat, hanem szavakat rombol. Kipiszkálja a velünkszületett, stb.-ket a szavakból. Ugye ezt nyelvtan nélkül nem lehet megtenni. Csakhogy a mai nyelvtanokkal (vagy ahhoz hasonlókkal) semmire nem megyünk, mert maximum, de maximum 2OOO évesek. Még tisztogatni se mindig lehet velük. A "kulcsszavak" a természeti hanghatások... 2-3OO biztosan van belőlük bekódolva. Csakhogy az EGY-mássalhangzós (+kötőhang) képzők / ragok - is szavak voltak egykor! S így a az egyszótagos toldalékokra is "ráérzünk". Valahol itt bújik meg az a pipafüstbe burkolózó "nyelvi ösztön". Közbevetem: az összetett képzők már nem kozmopoliták, így nem érdekesek. Vagy ha szétszedjük őket, akkor a darabjaik érdekesek.

Jó, ez itt úgyse fér el. Meg már nagyon a kopirájtos területekre kúszik át. De egyszer már össze kell ezt is szednem - talán még a héten megírom. Kb. 2 oldal lesz. Persze az ilyesmi csak a honlapomon olvasható. A legfelső, Gyöknyelvészet modulba - s ott legalulra fogom tenni. Még nem tudom, milyen címet adok neki.

22 Galván Tivadar 2014. december 23. 19:44

@El Vaquero: Pedig nagyon tetszetős elmélet. A gyereknek az agyában van az univerzális gyöknyelv, és csak ki kell belőle választani az éppen aktuálisat.

Ebben az esetben Occam borotvája nem bizonyult elég élesnek.

21 Krizsa 2014. december 23. 15:00

@El Vaquero: Csak addig "anyanyelvi" a beszédtanulás, amíg 1-7, de maximum 9 éves a gyerek. Hallásból tanul, semmi más nincs ott. A felnőtt valamivel rosszabb hatásfokon akkor tanul, ha csak hallja a beszédet és azonnal válaszolgat is. Mindenféle szabály tanítás csak időhúzás és nagyon zavaró. Csak a folyamatos élőbeszéd "felcsípése" után volna szabad nyelvtani szabályokat tanítani, a kiejtést meg semmikor. Itt a bevándorló ingyenes nyelvtanfolyamokon tanul, és a tanár KIZÁRÓLAG héberül beszél. Mutogat, gesztikulál, ismételget - s csak végső szükségben dob be egy-egy angol (orosz, stb), szót, vagy latinos szakszót. A héber nyelviskolák alapfokon 8 hónaposak. 4 hónap mulva már mindenki beszél héberül. Egyedül megy a hivatalokba, megmondja, hogy mit akar - a kérvényeit ugyan sokszor megírják helyette. De azt is tanítják az iskolában, hogyan kell kérvényeket írni, munkára jelentkezni, és elmondani, hogy milyen képzettségünk van, stb.

A 9 éves lányommal érkeztem ide. Én már tanultam M.o.-on héberül, de ő csak egy szót tudott:: glída = fagylalt, mert azt már a repülőtéren vettünk. Hagytam, hogy ő kérje. Júniusban érkeztünk, egész nyáron nyelviskolába jártunk, egy "osztályba". Gyerek, felnőtt, nem számít. Augusztus végén beiskolázták. Eggyel alacsonyabb osztályba, vagy hova? - kérdeztem. Miért, mint végzett Magyaroszágon? A harmadikat. Akkor a negyedikbe megy. !!? Anyuka, a lányod már sokkal jobban tud héberül, mint Te. De ha nem tudna jobban, akkor is a negyedikbe menne. Mi a különbség? Ott is csak héberül fognak beszélni. De azért elárulom, hogy szerencséjük van, mert 9 éves korban már nagyon kevesen tanulnak "anyanyelvül". Én még nem is találkoztam ilyen gyerekkel, ebben a korban - mondta a tanár.

Engem az apám 4 éves koromban (1948) angol óvodába tett. De azt 3 hónap mulva már bezárták. Jó, akkor német magántanárokhoz jártam 5-től 1O éves koromig. A német "anyanyelvként" ragadt rám. Azóta már sokat felejtettem, sokat kell szótároznom, de nyelvtani problémám nincs. Pedig a nyelvtani szabályokat csak az egyetemen hallottam először (a vegyész szakhoz kellett a német). Az ötödiktől az egyetem végéig! tanult oroszt sokkal kevésbé tudtam és az úgy is maradt.

20 El Vaquero 2014. december 23. 13:49

@Sultanus Constantinus: persze, hogy igazam van, a magam keserű nyelvtanulási kudarcaimból tanultam meg. Az anyanyelvi beszélő nem gondolkodik a tantárgyként tanított nyelvtan kategóriáiban, hanem már eleve úgy jönnek a nyelvére a gondolatok, hogy már nyelvtanilag is rendben vannak, semmilyen kreatív folyamat nem kell hozzá. Nem csak hogy az explicit nyelvtani szabályokat nem tudják az anyanyelvi beszélők, hanem nem is alkalmaznak semmilyen tudatos szabályt, illetve kötetlen beszédkor nincs is ilyen szabályalkalmazásra idő. Ha elkezdenek a beszélő szabályokra koncentrálni, akkor is csak következetlenül tudják használni a szabályokat és hiperkorrekciókkal, a végeredmény általában katasztrofális. Ugyanez van a kiejtési szabályokkal, olyanokat sem alkalmaznak, nincsenek tudatában, hogy mit hogyan ejtenek. Ugyanilyen a gépírás is, ha valaki tud gépírni, akkor rágondolás nélkül önálló életre kelnek az ujjai, de ahogy elkezd figyelni a pontosságra, meg tudatosítja a lenyomott billentyűket, elkezd a teljesítménye romlani, elkezd hibázgatni. A nyelvnek is nagyon fontos része az automatizáció, és ezt a hagyományos nyelvoktatás nem gyakoroltatja.

19 Sultanus Constantinus 2014. december 23. 11:07

Egyébként abban igaza van A Farmer úrnak, hogy a beszélőknek semmilyen kategorikus szabályérzéke nincs (már ha ezt értenénk "nyelvi ösztön" alatt), és alapvetően ezért is változik a nyelv.

Lásd pl. ezt a cikket, amely egy olyan folyamatban lévő nyelvváltozást mutat be, amelynél az analógia simán felülírja a megváltoztathatatlannak gondolt nyelvtani nemet, ráadásul olyan szavakban (is), ahol ez még jelölt is: www.elmexicano.hu/2014/06/todo-el-agua.html

18 Sultanus Constantinus 2014. december 23. 09:10

@El Vaquero: @szigetva: Igen, ezt már én is akartam írni. Ne az előíró nyelvtanra gondolj.

17 Kormos 2014. december 22. 23:21

@szigetva: Újraolvastam, igazad van.

16 szigetva 2014. december 22. 23:14

@Kormos: Nem azt állítom, hogy van univerzális nyelvtan, hanem azt, hogy El Vaquero nem abban az értelemben használja ezt a szót, ahogyan a nyelvészek szokták. Ezt pedig abból tudom, hogy úgy hiszi, „gyerek nem képes magától elsajátítani a nyelvtant, de még egy felnőtt sem tudja, csak az iskolában tanulja meg.” Az, amit a nyelvészek nyelvtannak neveznek, nem ilyesmi, azt a gyerekek maguktól sajátítják el, és nem az iskolában tanuljuk.

15 Kormos 2014. december 22. 23:01

@szigetva: Én értem El Vaquerót, szerintem ugyanaz a véleménye, mint nekem: nincs univerzális nyelvtan, az ember nem örököl semmilyen rendszerességgyűjteményt, csak a képességet összetett rendszerességek megfigyelésére. Ez alapján tanul meg egy nyelvet.

14 szigetva 2014. december 22. 22:19

@El Vaquero: Asszem félreérted: nem explicit nyelvtani szabályokról van szó. A nyelvészek nyelvtanon az az implicit rendszeresség-gyűjteményt értik, ami alapján a beszélő beszélni tud. Ennek valamilyen formalizációja akar lenni az, amit a nyelvtankönyvekben leírnak.

13 Kormos 2014. december 22. 22:00

Amúgy tökmindegy, mert meg ha hangutánzók volnának sem változna a lényeg: a nyelv nem igényli, hogy azok legyenek, bármilyen hangalakokkal ugyanúgy működne,tehát ez az állításod (is) baromság, a nyelv képessége nem a hangutánzás képessége. Ha én szerkesztek egy nyelvet, amiben nincs hangutánzás egyáltalán, az is beszélhető nyelv lenne.

12 Kormos 2014. december 22. 22:00

Amúgy tökmindegy, mert meg ha hangutánzók volnának sem változna a lényeg: a nyelv nem igényli, hogy azok legyenek, bármilyen hangalakokkal ugyanúgy működne,tehát ez az állításod (is) baromság, a nyelv képessége nem a hangutánzás képessége. Ha én szerkesztek egy nyelvet, amiben nincs hangutánzás egyáltalán, az is beszélhető nyelv lenne.

11 Kormos 2014. december 22. 21:54

@Krizsa: Csak arra tanítanál, ahol 13-14 évesen én is tartottam. Amikor a fehér foltok az őrületbe kergettek, és kénytelen voltam mindent magyarázó igazságokat találni. És mivel a tudományok nem nyújtottak ilyeneket, magamnak kellett meglelnem őket. És mivel a tudományok teljeskörű megismerése lehetetlen feladat lett volna, vagy ha lehetséges is, mindaddig az őrjítő bizonytalanságban kellett volna maradnom. Évtizedekig. Nem vállalhattam, inkább úgy döntöttem, megkerülöm és saját tudományt dolgozok ki, ami mindent gyorsan jól megmagyaráz. Úgy is lett. Ezért tudom annyira, hogy hogyan működik ez a te tudományod. Azok a szavak neked hangutánzóak. Csak neked. Mert akarod, hogy azok legyenek. És megoldód, hogy azok legyenek. Mindig fogsz találni valamilyen szémantikai csavart, hogy azok lehessenek. Nincs olyan jelentéshez olyan hangalak, ami ne lehetne hangutánzó, ha te úgy akarod. Tudom, mert bár nekem már volt a bogaram, de bármiben megtaláltam, ha alátámasztottam vele a mániámat. Csak én idővel észrevettem, hogy tulajdonképpen bármiben megtalálhatom. És akkor felnőttem. Te meg nem.

10 El Vaquero 2014. december 22. 21:44

@Krizsa: „2oo ezer évig”

Szerintem 2Oo ○◦°-t akartál írni. Esetleg 2©® ♀♂☺-t

Az összes hozzászólás megjelenítése
Információ
X