-
Sándorné Szatmári: Ezt a Wikipédia oldalt hu.wikipedia.org/wiki/Eraviszkuszok úgy vélem érdemes megtekinteni....2024. 10. 04, 08:19 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @Sándorné Szatmári: Kiegészítő vicc: - "Micsoda 'szír szar szertelen hangszeren' süvölt be...2024. 10. 01, 09:16 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: Arra gondolok a szer szóval kapcsolatosan, hogy a ban/ ben, ról/ ről, tól/ től toldalékok ...2024. 09. 30, 20:30 Ál- és Tudomány
-
Sándorné Szatmári: @cikk: Felmerült bennem a kérdés, hogy miért őrződött meg a magyar nyelvben főleg pentaton...2024. 09. 24, 15:04 Így jutunk a hétről tízre
-
nasspolya: @nasspolya: Akár jogos, akár nem, ennek tükrében még érdekesebb a cikk. Igaz, a lényegi ta...2024. 09. 23, 02:22 Így jutunk a hétről tízre
Kálmán László nyelvész, a nyest szerkesztőségének alapembere, a hazai nyelvtudomány és nyelvi ismeretterjesztés legendás alakjának rovata volt ez.
- Elhunyt Kálmán László, a Nyelvész, aki megmondja
- Így műveld a nyelvedet
- Utoljára a bicigliről
- Start nyelvstratégia!
- Változás és „igénytelenség”
Kálmán László korábbi cikkeit itt találja.
Ha legutóbb kimaradt, most itt az új lehetőség!
Ha ma csak egyetlen nyelvészeti kísérletben vesz részt, mindenképp ez legyen az!
Finnugor nyelvrokonság: hazugság
A határozott névelő, ami azt jelenti, hogy ‘te’
Az oroszok már a fejünkön vannak!
Hogyan kapcsolódik a pragmatikához a Jóbarátok című sorozat? Miként tehető érdekessé és könnyebben érthetővé a hangtan? Milyen digitális megoldásokkal fejleszthető az akusztikus észlelés és az emlékezet? Milyenek a nyelvtanhoz kapcsolódó hazai digitális tananyagok, és egyáltalán kellenek-e nekünk a digitális kütyük? A Digitális pedagógus konferenciáról szóló cikkünkből kiderül.
2015. október 17-én immáron negyedik alkalommal került megrendezésre a Digitális Pedagógus Konferencia, amelynek az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának épülete adott otthont. A rendezvény nagyon nagy érdeklődésre tartott számot, rengetegen voltak kíváncsiak a különböző előadásokra és workshopokra. Ezt a szervezők kiváló szervezéssel és lebonyolítással, az előadók pedig magas színvonalú előadásokkal hálálták meg az érdeklődőknek. A nyest is képviseltette magát, épp ezért beszámolunk a plenáris előadásokon kívül a saját, Lehet más a nyelvtanóra? – Kihívások a digitális nemzedék anyanyelvi nevelésében című szekciónkról is.
A konferencia három kimondottan elgondolkodtató plenáris előadással kezdődött. Az első ezek közül Sallai Éva Változik-e, aminek változnia kellene? című előadása volt. Az egyik legfontosabb kérdés, amely felvetődött, hogy az oktatásunk képes-e egyáltalán követni azt a nagy léptékű, gyökeres változást, amely a társadalomban és a technológiában jelenleg zajlik. A válasszal bizonyára sokan tisztában vannak. Nyilvánvaló, hogy a nagy létszámú osztályok, a zsúfolt termek, a tanárok módszertani kultúrájának hiánya (és még sok egyéb körülmény) mindezt gátolja. Ezáltal általában a személyre szabott, differenciált oktatás nem valósul meg, ahogy a digitális eszközök megfelelő használata sem.
Ehhez kapcsolódva Rab Árpád arra hívta fel a figyelmet A diák dolga – kulturális forgatókönyvek című, rendkívül szórakoztató előadásában, hogy óriási kihívások állnak az oktatás előtt. Ennek legfőbb oka, hogy a technológiai változás minden generáció számára egyszerre, egyik napról a másikra vált valóssággá. Ez többek között azt is maga után vonja, hogy szakadék van a tanított és a tanító generáció tudása, gondolkodása között. A szakadék feletti hídépítés pedig nem lesz egyszerű, és rövid sem.
A konferencia egyik központi eleme volt a Tempus Közalapítvány Tudástárának Digitális Módszertára. Ez nem más, mint a tanítási gyakorlatot újszerű, interaktív módszerekkel, a tananyag feldolgozását IKT-eszközökkel (azaz információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos) támogató ötletek gyűjteménye. Az oldal olyan pedagógiai tervezés és tanulásszervezés tárgykörébe tartozó dokumentumoknak, módszertani ötleteknek ad helyet, melyek a digitális nemzedék interaktív tanulását-tanítását segítik elő.
Hogyan lehet a differenciált oktatást megvalósítani akkor is, ha az órán mindenki ugyanazt „kapja”? – talán ez volt Király Sándor előadásának legfontosabb kérdése, Az előadó elsősorban arról beszélt, hogy a diákok digitális kompetenciáinak kihasználása jelentheti a megoldást, illetve a digitális világ nyújtotta nagyszámú lehetőség (pl. egy tanulásszervező rendszer, Learning Management System használata). Ám nemcsak a tananyag közvetítésben: az értékelésben és mérésben éppúgy, mint az egyénre szabott oktatásban, nevelésben.
Az oldal az ajánló után folytatódik...
Az OFI munkatársai is részt vettek a konferencián, akik a szekció befejezése után egy szakmai vitában a következő információkat közölték a téma kapcsán:
- A tananyagok írói, készítői igen alacsony fizetéssel rendelkeznek. Éppen ezért a digitálistananyag-fejlesztéssel foglalkozó szakemberek nem vállalták ezt a projektet.
- A kísérleti taneszközök fejlesztése uniós pályázati pénzből történt, a projektre szánt idő pedig nagyon kevés volt.
- A „digitális” tananyagok között azért van olyan sok PDF formátumú, egyáltalán nem digitális tananyag, mert a kísérleti fázisban a kísérletben részt vevő tanárok igényelték őket. Az említett anyagok csupán átmenetiek.
Az anyanyelvi nevelés kihívásait és problémáit tárgyaló szekciót e sorok szerzője nyitotta meg. Az előadás fő témája a nyesten már egyszer bemutatott, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által létrehozott „digitális” tananyag volt, ami számos problémát vet fel. A végső konklúziót a következőképpen fogalmazhatjuk meg: teljesen új digitális tananyagokra van szükség, amelyek elkészítéséhez remek minták (pl. a Mozaik Kiadó anyagai) állnak rendelkezésünkre, valamint melyek fejlesztésbe kell bevonnunk a tanulókat.
Persze nem csak a kifejezetten oktatási célokra létrehozott digitális tananyagok közül válogathatunk. Némi kreativitással és pedagógiai érzékkel felhasználhatunk olyan anyagokat is a tanítás során, melyek eredetileg nem oktatási célokat szolgálnak. Ezt mutatta be kiváló prezentációjában másik állandó szerzőnk, Schirm Anita, aki a pragmatika tanításának olyan alternatív lehetőségeiről beszélt, mint például a filmsorozatokból származó párbeszédek elemzése. Ez azért lehet nagyon hatékony, mert a diákok rendszerint követik a különféle sorozatokat, így a bennük elhangzó dialógusok nyelvi jelenségeit könnyebben meg tudják érteni, valamint az érdeklődésük is magasabb fokú, mint mondjuk egy egyszerű, táblára írt példamondat esetében.
(Forrás: Wikimedia Commons / Nelson Santos / CC BY 2.0)
Schirm Anita gondolataihoz remekül kapcsolódott Szabó Veronika és Szanyi-Nagy Judit előadása. A két előadó szintén olyan eredetileg nem oktatási célokat szolgáló lehetőségekről beszélt, amelyek jól hasznosíthatóak a nyelvtanóra keretein belül. Konkrétabban arról volt szó, hogy hogyan tehető érdekesebbé, könnyebben tanulhatóvá a hangtan különböző szoftverek, honlapok (pl. a Sound of Speech, a Phoible vagy A magyar beszéd) segítségével. Továbbá a hangtanhoz szorosan kapcsolódó beszédfejlesztés témakörhöz tartozó digitális technológiát felhasználó lehetőségekkel is megismerkedhettünk az előadók jóvoltából.
Ugyancsak a hangtanhoz kötődött Hudáky Rita prezentációja: arról beszélt, hogy a vizuális emlékezet és figyelem sokkal nagyobb szerepet kap az iskolában, mint az akusztikus. Annak ellenére van ez így, hogy a hangzás éppannyira fontos, mint a látvány, így a digitális tananyagok alkalmazásánál erről sem szabad megfeledkeznünk. Pláne az anyanyelvi nevelés során, amiben segítséget nyújthat az előadó által bemutatott segédletet, amely az Örkény színház Csoda és Kósza előadáshoz készült.
A szekció záróelőadásán legalább annyira elgondolkodtató és megfontolandó felvetések hangzottak el, mint a konferencia egészén. Schiller Mariann azt a rendkívül fontos problémakört járta körbe, hogy hol találkozik a kütyük és a digitális dolgokat csak tanuló tanárok világa, illetve hogy mikor indokolt egyáltalán a digitális eszközöknek az alkalmazása. Ugyanis nagyon sok esetben nem az, mert – felidézve az előadó szavait – ahhoz elég drágák az IKT-táblák, hogy arra használjuk őket, hogy ne legyen krétaporos a kezünk. Mikor érdemes tehát ezeket alkalmaznunk? Amikor van hozadékuk is, amikor hagyományos módszerekkel nem pótolhatóak ugyanolyan hatásfokkal. Természetesen Schiller Mariann prezentációjából sem hiányoztak a digitális világ adta gyakorlati lehetőségek, úgymint a fordítóprogramok félrefordításainak használata a nyelvek közötti különbségek szemléltetésére vagy a stilisztikában alkalmazható Google Fight program.
(Forrás: Wikimedia Commons / RudolfSimon / CC BY-SA 3.0)
Hogy mit tekinthetünk végső konklúziónak, legfontosabb tanulságnak a konferencia kapcsán? Legfőképpen azt, hogy lehet más a anyanyelvi nevelés, oktatás, ahogy az egész oktatásunk is. Csupán az a kérdés, hogy szembe merünk-e nézni a kihívásokkal, és hajlandóak vagyunk-e változtatni a módszereinken, szemléletünkön a gyerekeink, illetve a társadalmi, gazdasági fejlődésünk érdekében, vagy maradunk egy helyben. Hogy irányítjuk, követjük vagy csupán értetlenül szemléljük a változásokat?