Míg az úgymond nyugati civilizációban a távol-keleti – köztük a kínai jelek, szimbólumok – kelendőek mint tetkóábrák, addig a kínaiak számára a nyugati betűk és feliratok titokzatosak. Bár a népi Kínában a hatóság helyteleníti a tetoválást, holott az több évezredes kínai hagyomány, az utóbbi öt évben kevésbé ferde szemmel tekint rá, legalábbis eltűri. Így aztán a törvény és törvénytelenség szürkületi zónájában egyre több tetoválószalon működik, vendégeik pedig többek közt nyugati sztárokat utánozva kapnak kedvet bőrük „cicomáztatásához”.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Igaz, a sztárokon gyakran éppen kínaiak a jelek, de hát az egy kínai számára nem „kínai”, nem kellően misztikus, és nem kérdezgeti a kutya sem Kínában, hogy ugyan mit jelent. Márpedig a tetováltatók szeretik, ha figyelmet keltenek bőrszövegeikkel, és előadást tarthatnak azok „mély jelentésrétegeiről”. Így aztán zömmel angol nyelven szurkáltatják magukra a feliratokat, amelyek a legkülönfélébbek, vallásiaktól a „Magányos úr”-on át az „Mindig hiányozni fogsz”-ig terjednek. Utóbbi feltehetően szerelmes szentencia, nem pedig iskolakerülési prófécia.

A tetováltatók zöme ugyan egyetemista, ám akadnak orvosok, bankárok, tudósok is a szalonokba betérők között. Egy tetkó egyébként meglehetősen drága, 1000 jüan (35 ezer forint), egy gyári munkás havi fizetése – jegyezte meg a The Daily Telegraph című brit lap.