László János, a vitányvári ásatások vezetője hétfőn az MTI-nek elmondta, a falak mellett és a vár belső udvarában olykor másfél méter vastag omladékban ástak, és megtalálták azokat a nyomokat is, amelyeket az 1980-as években amatőr kincskeresők hagytak hátra, akik néhány helyen egy közel egy méter mélységig bolygatták meg a törmeléket.

A tatai Kuny Domokos Megye Múzeum régészei a területen három kutatóárkot mélyítettek, feltárták a várhoz vezető út nyomait és rekonstruálni tudták a várat körülvevő sánc nyomait. Az esők a váron kívülre hordták a falak maradványait, ezekből a törmelékkúpokból edénytöredékek, köves gyűrű, ezüstpénz, díszes kés és rengeteg állatcsont kerül elő, utalva a vár eredeti funkciójára. A feltárást egy tatabányai civil szervezet, a Vitányvár Baráti Kör Egyesület segítette, ők önkéntes munkában végezték el az ásatási munkák felét.

Vitányvárat feltehetően a XIII-XIV. század fordulója körül emelhették. Első említése szerint 1324-ben királyi vár volt, amely I. Lajos király idejében Gesztessel együtt a győri ispánsághoz tartozott. Zsigmond király 1410-ben Hohenzollern Frigyesnek zálogosította el. Várnagya, Silstrang Erik egy fennmaradt oklevél szerint 1417-ben azzal foglalatoskodott, hogy a Pozsony környékén garázdálkodó, majd a Vértes erdőségeiben meghúzódó rablókat kifüstölje rejtekhelyükről.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

A törökök négyszer is elfoglalták hosszabb-rövidebb időre, utoljára Pálffy Miklós seregei űzték ki őket onnan 1597-ben. A következő évben Pálffy és vezértársa, Adolf Schwarzenberg döntése nyomán az elavult erősséget felrobbantották. A XVIII. századtól az Esterházy család birtokához tartozó romvár köveinek egy részét a környék építkezéseihez hordták el.