Kőrösi Csoma, aki az első tibeti-angol szótár megalkotójaként írta be magát az egyetemes tudomány történetébe, egy kicsiny székely faluból indult, református teológiai képzésben részesült, és keleti utazásának az volt az eredeti célja, hogy fellelje a magyarok ázsiai kulturális gyökereit.

Bangha professzor – aki oxfordi ténykedése mellett egyben a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai Kőrösi Csoma Sándor intézetének a vezetője is – vetítéssel egybekötött előadásában egyebek közt kiemelte: a tudós magyar utazót egyesek a brit korona hatalmi érdekeinek kiszolgálójaként láttatták, a valóság azonban az, hogy a tudományos megismerés iránti elkötelezettsége miatt Kőrösi Csoma Sándornak korántsem volt folyamatosan felhőtlen a viszonya a britekkel, annak ellenére sem, hogy időnként ők látták el pénzzel.

Az oldal az ajánló után folytatódik...

Az előadó kitért arra is: ma már természetesen sokkal korszerűbb kiadványok szolgálják a tibeti kultúra megismerését, ám Kőrösi Csoma fektette le a tibetológia alapjait. Tibeti-angol szótárának megjelenése után nem sokkal megjelent annak fordításaként a tibeti-német, sőt a tibeti-orosz szótár is.

Magának az eredeti szótárnak a borítóján egyébként a szerző azon öntudatos közlése is olvasható, hogy a mű „Alexander Csoma de Kőrös erdélyi székely-magyar” ember munkája. Kőrösi Csoma feltüntette azt is, hogy a szótár összeállításában „Bandé Sangs-Rgyas Phun-Tshogs, zangkári tanult láma” volt a segítségére. Bangha Imre szerint ez azért fontos közlés, mert abban az időben az európaiak számára már az is újdonságnak számított, hogy a saját kultúrkörükön kívül eső világban is egyáltalában létezik módszeres tanulás, és a lámák igenis tanult emberek.

Kőrösi Csoma egyébként több egyéb nyelven nagyrészt úgy tökéletesítette a tudását, hogy beszerezte a Bibliát az adott nyelven, és mivel a szent könyvet alaposan ismerte, a Biblia alapján tanulmányozott nyelvben is el tudott mélyülni.