nyest.hu
Kövessen, kérem!

Nem lát minket a Facebookon?

Kenyérpirítón szeretné?

Legutolsó hozzászólások
A nyelvész majd megmondja
A legnépszerűbb anyagok
Írjon! Nekünk!
nyest.hu
nyest.hu
 
Lassan járj, tovább érsz
Magyar Forrest Gump vagy aszkéta könyvtáros? Kőrösi Csoma Sándorról

Ha Reguly Antalt az „Észak Kőrösi Csomája” néven emlegették, akkor ki lehetett Kőrösi Csoma Sándor? Korának gyalogszerrel járó Forrest Gumpja? Tibetológus? Könyvtáros? Aszkéta? Netán mind egy személyben? Megpróbáljuk megválaszolni a kérdést.

G.B. | 2010. április 13.
|  

Április 11. jelentős dátum a magyar történelemben. 1241-ben például ezen a napon kezdődött el a muhi csata, 1896-ban ekkor nyerte Hajós Alfréd az első magyar olimpiai aranyérmet. 1900-ban április 11-én született meg Márai Sándor, 1905-ben pedig József Attila (ezért ez a költészet napja). 2010: az országgyűlési választások első fordulója, kereken 168 évvel ezelőtt pedig ezen a napon hunyt el Kőrösi Csoma Sándor nyelvtudós, könyvtáros, a tibetológia megalapítója.

Kőrösi Csoma Sándor
Kőrösi Csoma Sándor
(Forrás: MTI/Schichmann Béla)

Napkelet felé

Születésének időpontja bizonytalan; lehet, hogy 1789-ben jött világra, de az is előfordulhat, hogy 1787-ben, a legvalószínűbb évszám azonban az 1784-es. Az sem biztos, melyik napon: március 28-án vagy április 4-én. Egy székely kisnemesi család hatodik gyermekeként született meg a Háromszék vármegyében lévő aprócska faluban, Kőrösön, Csoma Sándor néven. A közeli Zágonban és Papolcon is éltek Csomák, Sándor később talán a megkülönböztetés okán egészítette ki nevét a Kőrösivel. Apja, Csoma András katona, gyalogos határőr volt, az édesanyját vagy Getse Krisztinának, vagy Gócz Ilonának hívták, ebben sem lehetünk biztosak. Nem véletlen, hogy 1843-ban Eötvös József az Akadémia 12. közgyűlésén elmondott emlékezésében így fogalmazott:

„Csak igen kevés az, mit első éveiről tudunk; azon ritka egyediségek közé tartozik ő, kik inkább azon, hogy valami emlékezetre méltót tegyenek, mint hogy tetteiknek emléke föltartassék – iparkodnak;”

Elemi iskolába szülőfalujában járt, ennek befejezése után apja a szokásoknak megfelelően hazavitte, hogy otthon dolgozva segítse a családot. Kitérőt kell tennünk, elvarratlan szál ugyanis, miért érdeklődött annyira Kőrösi az Ázsiában sejtett őshaza iránt. Szilágyi Ferenc szerint akkortájt már a falusi iskolákban is ekképpen okították a gyerekeket:

„A magyar nemzet eredetéről a (tankönyvként használt – G. B.) Hármas Kis Tükör szerzője, Losonczi István ezt tanította:

Kérdés : Kiktöl származtak a Magyarok?

Felelet: A Scitháktól, ezek Mágogtól, Jáfét' fijától.

Kérdés : Hol laktanak régenten?

Felelet: Nap-kelet felé Asiában.

Kérdés: Hány ízben jöttenek ki Magyar Országba?

Felelet : Három ízben: Elsöben, Hunnusoknak, Másodszor, Aváreseknek (=Avaroknak), és Harmadszor Hungarusoknak vagy Magyaroknak nevek alatt.”

Ebben a magyarázatban sok a mondai elem – figyelmeztet Szilágyi -, de hatással lehetett a fiatal diákra, hiszen később maga is azt vallotta, hogy a székelyek már a honfoglalás előtt, a IV. században letelepültek mai lakóhelyükön.

Kopac földön

Tanári rábeszélésre a zord atya 1799-ben gyalogosan elkíséri Sándort az alig 250-300 kilométerre lévő Nagyenyedbe, ahol beíratja a kálvinista Bethlen Kollégium alsó tagozatába. A fiú otthonról nem kap pénzt, szolgadiák lesz: házkörüli munkákat végez, takarít, tüzel a kályhában, vizet hord, közben szorgosan tanul. Már ekkor aszkéta és életművész egyben: a hazulról kapott pakkokat eladja, szinte mindig van pénze (mint később is), de nagyon szerényen él.

„Rendszerinti eledele kolegyom cipó, gyümölcs, turó vagy öntött saláta. Hússal ritkán, nyalánkság vagy hevítő itallal soha sem élt. A víz-italtól napokig eltartóztatta magát. „Nekem sokan panaszolnak – monda – hadd parancsolhassak én is gyomromnak. Ti is tehetnétek, de nincs akaratotok”... Rendesen a kopac földön, vagy deszka padlózaton hált. Beteg soha, még kornyadózó sem volt. Egykedvű, se vígabb, se komorabb.”

Így emlékezett rá egykori iskolatársa, Újfalvi Sándor. Talán az sem véletlen, hogy ha a Csoma-archívumban rákeresünk, sem a humor, sem a vicc, de még a tréfa szóra sem kapunk találatot.

Idővel korrepetitor, majd fejedelmi ösztöndíjas lesz, de a nyarakra sem megy haza (kivéve szülei temetését), hanem nevelőként tevékenykedik. Ekkortájt érik benne elhatározássá, hogy felkeresi őseink hazáját Ázsiában. 1816. április 11-én (!) beiratkozik a göttingeni Georg-August Egyetem teológiai fakultására, ahol megismerkedik az orientalisztikai szakirodalommal. Természetesen szászföldre is gyalog megy, mert úgy a legolcsóbb. Göttingen felé menet néhány napig Újfalvinál lakik Bécsben. Már ekkor látszik, hogy nagy terveket forgat a fejében:

„...östve pedig a számára készített ágy mellett a padlózatra terité úti köpenyét s nadrágát feje alá téve hosszan nyúlt rajta. Ellenvetéseimre azt felelé, hogy hosszú út áll előtte, szoktatni kell a rossz testet nélkülözéshez, mert a test hálátlan s minden kényeztetést megbosszul.”

Két évvel később végbizonyítványt kap az egyetemen, majd hazagyalogol. Az ősök felkutatásának vágya egyre erősebb lesz benne, hajdani nagyenyedi tanára, Hegedüs Sámuel szerint:

„Első terve, melly iránt beszélgetéseink közt megegyezénk, az volt, hogy Odessának induljon, onnan Moszkaunak, s aztán valamelly kereskedőtársasággal Irkuczknak, és azután próbálja meg, ha valahogy behatolhatna a' chinai kőfalak éjszaki tájához. Ennek következtében a' szláv nyelv tanulására tökélé el magát, mit hogy annál sikeresebben tehessen, 1819-ben hideg tavaszszal Enyedről gyalog Zágrábba utazott, hol 8 hónapot töltvén el, ősz felé megint Enyedre jött.”

Fogj egy sétapálcát, és légy vidám!

Barátaival, illetve mivel azok nem igen voltak, ismerőseivel több útvonaltervet is megvitatott. Többen is lebeszélni próbálták a tervről, hiszen:

„Közép-Ázsiát megutazni, nem egyes embernek való feladat. Im a' szibériai száműzöttek közül nincs példa hogy csak egy is elszökhetett volna; mert ha Chinának megyén, be nem bocsátják; ha pedig szabad Tatárországnak megyén, mivel ott még nagy a' rabszolgákkali kereskedés, elfogják és eladják az indusoknak vagy pedig a' szigetekre.”

Az ifjú tudós egyre inkább úgy érzi, hogy sietnie kell. Újfalvi szerint azt mondta: „...megtámadtak mindenfelől, hogy útitervemmel hagyjak fel, mert kivihetetlen s hogy eszelősség szüleménye.” Végül – a Kőrösi Csoma Társaság adatbázisa szerint – 1819. november 23-án útnak indul Nagyenyedről, majd Nagyszeben érintésével a Vöröstorony-szorosnál átlépi a határt november 28-án, nem az eredetileg elhatározott útvonalon járva.

Kőrösi Csoma útja
Kőrösi Csoma útja
(Forrás: MTI/Schichmann Béla)

A dátumra másképp emlékezett Hegedüs, a régi tanár Nagyenyeden, de az ő leírása legalább tartalmaz némi líraiságot is:

„1820-ban egy szép tavaszi napon, épen vasárnap délután, látogatásomra jővén, igy szóla: „No holnap isten segedelmével indulok!" Az idő még most sem törlé kí belőle amaz ártatlan vidámság képét, melly akkor egész valóján elömlött. Ez nem vala egyéb mint sugara azon belső örömnek, hogy czéljához közelít. Ekkor barátságos beszélgetések között egy üveg tokaji mellett megittuk a" végső búcsúpoharat. Másnap, u. m. hétfőn reggel, újra belép szobámba, könnyüszerűleg öltözve, egy kis pálczácskával kezében, mintha csak a' mezőre indulna frisülés végett. Körösi le sem ült, hanem csak ennyit mondott: még egyszer kívántam látni!" Ekkor mindketten kiindulánk a' szentkirály-utczán, melly a- szebeni útnak vezet. Itt a' mezőn végképen megváltunk - sokáig néztem utána, mig a' Marosig elhaladt, és szivemben a- ,,mentem mortalia tangunt" megsajdult.”

Kőrösi Csoma Sándor soha többé nem látta a hazáját.

(Cikkünket hamarosan folytatjuk...)

Források:

A Kőrösi Csoma Társaság archívuma

Eötvös József: „Emlékbeszéd Kőrösi Csoma Sándor lt. felett. Elmondá az Akadémia XII. köz ülésében, oct. 8. 1843”, A Magyar Tudós Társaság évkönyvei VII (1842-44), 32-51.

Hegedüs Sámuel: Egy hazafi szó és egy baráti köny Körösi Sándor sirja fölött (Pesti Hírlap, 1842. október 27, 19o. sz., pp. 759-761)

Orbán Balázs: A székelyföld leírása (Magyar Elektronikus Könyvtár)

Szilágyi Ferenc: Így élt Kőrösi Csoma Sándor – Móra könyvkiadó Budapest, 1977.

Újfalvy Sándor: Emlékezés Körösi Csoma Sándorra (in: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról / Levelek, okiratok, emlékezések. Közzéteszi: Terjék József, kiadó: Kőrösi Csoma Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Budapest, 1984.)

Ungi Márton: Egy pár töredék vonás Körösi Csoma Sándor képéből (in: Emlékek Kőrösi Csoma Sándorról)

Követem a cikkhozzászólásokat (RSS)
Hozzászóláshoz lépjen be vagy regisztráljon.
1 Elekes György 2010. április 13. 14:48

Méééééééééééééég! Vámbéry Árminról is!

Információ
X